KULT
A Rovatból

Transzvesztita-fesztiválon éreztem magam! Repültek a poénok - és már egy előadó is - a Sztárban Sztárban

Nem indult szürkén az 5. évad második adása, melynek első, közös dalában a fiúk annyira jók voltak, hogy ha minden kötél szakad, ezután is simán felléphetnek az indító nótával.
Szabó Eszti írása - szmo.hu
2017. szeptember 18.



Aztán megérkezett Till Attila egy sikkes lófej-maszkban, aki végre megint kezd extrém gúnyákat ölteni, melyeket kötelezővé kéne neki tenni.

A zsűribe végre megérkezett Stohl András is, aki első alkalommal kicsit lakáskassza-ügyintézősre vette a stílt, de csak külsőleg. Belül zord és szigorú volt, a műsor nagy szerencséjére.

"
Gyere, mosolyogjunk, mint az amerikai meg az orosz elnök, amikor találkoznak!

- javasolta Tilla Stohl bemutatáskor, majd egy rövid jópofizás után végre elkezdődött az adás lényegi része is.

Elsőként Kollányi Zsuzsi bújt Mick Jagger bőrébe, melyben mozgása kiváló volt, és a mélyeket is nagyon jól hozta, ám a haját valószínűleg Horváth Charlie Parókaszalonból kölcsönözték neki.

Stohl Andrást sokkolta az előadás, Majka viszont nem húzta le a vokálosát, így a zsűri nem talált közös nevezőt a produkcióval kapcsolatban. A pontozás során 35 kreditet gyűjtött össze a nap első előadója.

Később kiderült: ez ugyan messze van a maximális negyventől, de a műsor végén már kiváló eredménynek számított.

Másodikként Détár Enikő változott a harmonikás Márió egy zombi változatává, de előadása ezzel együtt nagyon vicces volt.

A stúdióban az ének nem volt túlságosan előre keverve, (magyarul halk volt kisé a zenéhez képest) ami egyáltalán nem baj, sőt, valószínűleg szándékos, hiszen így kevésbé jönnek elő a hangbéli különbségek az eredetihez képest.

A nyugdíjasokból álló, színpadi kamuközönséget emígyen konferálta fel Tilla:

"
Köszönjük szépen a Stohl András egykori osztálytársaiból álló közönségnek, akik csak András miatt fogadták el a meghívást!

Enikő nem valami sokat, 32 pontot harmonikázott össze a zsűritől.

Singh Viki Nicki Minajt választotta/kapta, és nagyon jól nyomta az orrhangú feka rapet. Ő az versenyző, aki mindig baromi nehéz előadókat választ (kap), és nem kíméli meg magát a munkától, sem táncban, sem szövegek tekintetében. Stohl András szerint elképesztő volt, és valamiért fennakadt azon, hogy végül egy szoknyát adtak az előadóra. Viki 35 pontot rappelt és énekelt össze.

Király Viktor Horváth Charlie-val indult, gyönyörűen levette a hangszínt, a mozgást, a karakter jellegzetességeit és minden mást, ami fontos ilyenkor.

Charlie egy viszonylag könnyen utánozható alany, de ez nyilván semmire sem garancia. Az ítészcsapat minden tagja 10 pontot adott a remek előadásra, így Viktor 40 pontot énekelt össze ezen az estén.

A második körben Cserpes Laura folytatta az előadások sorát, méghozzá Mary Poppinsként, melyben sokkal jobbat produkált, mint az előző adásban, Jacksonnak öltözve.

Jól áll neki ez a műfaj, Stohl András elhitte, hogy ő Mary Poppins, Liptai Claudia viszont egy kicsit több életet hiányolt a produkcióból.

Laura végül 29 ponttal zárt. ÍÍáááájjjj.

Berkes Olivér Sean Paulként gördült a színpadra a második döntőben. Sajnos a lába még mindig nem gyógyult meg, de hősiesen küzdött és kiválóan le is vette az eredeti előadó stílusát. "Eleve nem szeretem Sean Pault" – árulta el Majka.

"
Sean Paul sem szeret téged

- tette hozzá Liptai Claudia, aki egyébként nagyon szerette a produkciót. Berkes Olivér egész jól zárt, 34 pontot kapott.

A folytatásban Oláh Gergő énekelt egy Aretha Franklin-dalt, és nála is nagyon értékelendő, hogy nem próbálta megúszni az előadóválasztást.

A produkcióban kiválóan hozta a női mozgásokat úgy, hogy végül nem egy meleg fekete előadónak tűnt, hanem női énekesnek. A dal nőként is nehéz lett volna, de Gergő hangja több volt mint fantasztikus.

Stohl András elképesztőnek nevezte ezt a produkciót is, az előadót pedig az egyik legtehetségesebbnek a mezőnyben. Liptai Claudia hozzátette, hogy az ezüst erősíti Gergő testalkatát, majd négyen összedobtak neki 38 pontot.

Horváth Tamás Lady Gagát állította színpadra, melyhez Majka csak annyit fűzött hozzá: a legnagyobb antiszexi szereplő vagy itt, de ne izgulj, mert az Stohlnak biztos így is tetszel!

"

Transzvesztita-fesztiválon éreztem magam, de a hangod kifejezetten értékeltem

- tette hozzá Stohl András, nem reagálva arra poénra, hogy csajban ezek szerint az ízlése minimum vegyes.

Papp Szabi a legszürreálisabb szakmai értékelést nyújtotta, de tőle ez valamiért mégsem volt furcsa. "Igazából egy albínó piton sokat dobott volna ezen a produkción! Már csak azért is, mert volt egy kis pankrátor-flessem" - fejezte ki Papp Szabi a ki tudja, mit.

Elég szigorú a pontozás ebben az évadban, 31 pontot szeret össze a talpig latexbe gyűrt Horváth Tamás. Janicsák Veca Kovács Ákosként kereste az útját, és úgy tűnik meg is találta.

"Nekem tetszett a dolog, azt hiszem" – bizonytalankodott Majka, Papp Szabi viszont mindig szerette a dalt, és mindez a pontozáson is meglátszott. 34 pontot szerzett Janicsák Veca.

Stohl Andrásban egyébként elég szimpatikus, hogy nem félti az imidzsét és nem akar jófejnek tűnni a rajongók előtt.

Lehet, hogy azért, mert nincs is nagyon mit, de az is előfordulhat, hogy tökös zsűritag - és végül is mindegy is a motiváció. A korábbi haverkodós és néha teljesen fölösleges ítészkedésbe új színt hozott ezzel, és simán ad 7 pontokat, nem félve attól, hogy később, a büfében mit szól majd az előadó hozzá.

Pápai Joci James Brown bőrébe bújt, és teljesen meg volt hülyülve a színpadon.

Épp azt hozta, ami ebbe a műsorba kell: vicces volt és profi, és végre azt is megtudhattuk, hogy mennyire jól tud énekelni. Jelmeznek szánt élénk lila szaténöltönyét Majka csak ennyivel kommentálta: "Nagyon csodálkozom, hogy ez el lett adva James Brownnak, mert Joci konkrétan így jött el a 25 születésnapomra, ez nála teljesen otthoni szerkó!"

Pápai Joci egyébként nagyon jó, szórakoztató beszólásokkal válaszolt.

Nem akart jópofának tűnni, egyszerűen csak simán vállalta, hogy teljesen bolond. Ez leírva talán nem nagy különbség, de élőben nagyon működik, amikor valaki nem akar vicces lenni, hanem csak simán az. Joci esetében a pontok végösszege 35 lett.

A negyedik körben Csézy volt az első fellépő, aki egy Europe-dalt választott (kapott) a szerkesztőktől. Sajnos Csézy csaj maradt megjelenésben és hangban is, de mindent megtett a jó előadásért, ez tény.

Ha azt mondjuk, hogy ez egy Vincze Lilla-produkció volt, 40 pont azonnal! – utalt ugyanerre Tilla a dal végén, majd a zsűri is mondott egy pár olyan dolgot, amit Csézy nem akart hallani aznap este. 30 pont lett a vége.

Ekanem Bálint Hofi Gézát utánozta, akire nemigen hasonlított, de a dalválasztás nagyon jó lett, és a mimikát is profin levette.

Tilla Mézga Gézának nevezte az énekest, Stohl András szerint nehéz volt a feladat, melynek megoldásában az előadó nagyon merev volt. A versenyzőt ahhoz képest, hogy eléggé lehúzták, nem kapott végül rossz pontokat: 33 kredittel mehetett haza Ekanem Bálint Emota.

Ahogy az összes előadó befejezte, elindult a hasznos reklámidő minél további kitolása érdekében megvalósított, végtelennek tűnő ismétlés és összegzés. Annak elteltével kiderült, Csézy és Détár Enikő közül végül a Máriót utánzó Enikő számára nem folytatódott a második döntő.

Az élbolyban Király Viktor, Pápai Joci és Oláh Gergő ünnepelhetett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk