Tortadobálás, ugrálás, masszív dropok egymás után – Salvatore Ganacci és Steve Aoki közösen léptek fel Budapesten
Különleges estére került sor az elektronikus zene rajongói számára a Budapest Parkban augusztus 2-án : Salvatore Ganacci és Steve Aoki először léptek fel közösen Magyarországon. A két világsztár neve önmagában is garancia a hatalmas bulira, de
Az este során Ganacci frissessége és kreatív jelenléte új színeket hozott a lemezlovasok világába, míg Aoki irányváltása, különösen a hardstyle irányába tett kísérletei, vegyes fogadtatásban részesültek. Általunk legalábbis biztosan. Megnéztük, hogy mire megy két dj, főműsoridőben a tízezres tömeg előtt.
Salvatore Ganacci neve már jó ideje egyet jelent a kiszámíthatatlan, teátrális és néha szürreális fellépésekkel. Akár csak eddig, mostani parkos buliját is ez fémjelezte.
Ganacci 20:05-kor tűnt fel a színpadon, miután az Imagine egy helyzethez formált verzióját elénekelte John Lennon. Már az első percben érezni lehetett, hogy valami másra kell számítani, mint amit egy Balaton Sound-os nyitóprodukció kínálna. A melegítőben megérkező Ganacci mindent megtett azért, hogy belopja magát a közönség szívébe, jóval többet kommunikált a nagyérdeművel, mint az őt követő kollégája, valamint a zord külső alatt egy magyar mez lapult.
Ganacci a Parkban nemcsak a mozdulataival, hanem zeneileg is újat tudott mutatni. Míg korábbi fellépéseit gyakran inkább a show vitte el, itt érezhető volt, hogy próbál megágyazni hosszúhajú társának, Steve Aokinak. A buli eleje - egy nagyon jó barátom szavaival élve – teljesen lakossági volt. Ha ezt egy klubban halljuk, tuti, hogy tovább állunk. Mi azonban maradtunk és vártuk a poénokat, melyek záporoztak is rendesen, ha már az időjárás előrejelzés is ezt mutatta. A set vége felé lepörgette slágereit, a Take Me To America és a Horse is megszólalt, amit hatalmas ováció követett. Kiemelendő a látvány, ugyanis elképesztően jó vetítések mentek a háttérben, főleg a humor jegyében, de amikor kellett, akkor a főhőst láttuk, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy azt érezzük: „igen, ő most nekünk nyomja!”.
Az elektronikus zene bohóca után pár perccel aztán az egyik nagyágyú következett, akit korábban már kétszer is láttam, de nem tudtam megunni.
Steve Aoki fellépése sokkal inkább a megszokott show-elemeken alapult, mint Ganaccié. Tortadobálás, ugrálás, masszív dropok egymás után, konfetti, tűz, füst. Ugyanakkor,
Aoki az elmúlt években sokat kísérletezett a hardstyle irányával – talán az európai fesztiválok hatására, talán a generációváltás szelét érzékelve. Az új stílus azonban nem mindenkinek jött be. A fellépésének második felében erősen érezhető volt, hogy a korábbi, electro-house és big room hatások teljesen háttérbe szorultak, helyüket pedig túlságosan gyors BPM-ek, agresszív screechek és repetitív build-upok vették át. A technikai megvalósítás profi volt, de a közönség reakciója már kevésbé volt pozitív, sokan tanácstalanul álltak, mások inkább a bárpult felé vették az irányt, és azt lehetett érezni, hogy mindenki azt várja, hogy megdobálja tortával az elöl-bulizókat, majd vége legyen a sztorinak.
A hardstyle egy rétegműfaj, és nem mindenkinek a gyomra veszi be, főleg, ha az nem organikusan, hanem hirtelen és talán kissé erőltetetten jelenik meg egy mainstream előadó setjében. Aoki próbálkozása mögött valószínűleg az új hangzások keresése áll, ám az irány egyelőre nem tűnik kiforrottnak, inkább kísérleti.
Képgaléria: A koncert (fotókért kattints a képre)
A közös fellépés a két előadó részéről nem jelentett közös setet, inkább egymást váltották az est folyamán. Mégis, a kontraszt kifejezetten tanulságos volt. Salvatore Ganacci nemcsak új zenékkel, de új hozzáállással is érkezett. Úgy tűnik, próbál túllépni a “mém-DJ” skatulyán, de ahhoz sajnos túl jól csinálja, hogy sikerüljön is neki. Steve Aoki ezzel szemben mintha a színpadtechnika mögé bújva próbált volna valami újat mutatni, de ez nem igazán sikerült, a közönségnél ugyanis ugyanaz működött, mint ami tíz évvel ezelőtt is. EDM, torta, hosszú haj, fáradhatatlan energia.
Záró gondolat
A budapesti este emlékezetes marad, de nem csak a nevek miatt. Sokkal inkább azért, mert jól megmutatta, hol tart ma az EDM. Salvatore Ganacci esetében egyértelmű az előrelépés, Steve Aoki viszont talán épp egy új zsákutcába fordult be. Az elektronikus zene folyamatosan változik, és a művészek is keresik a helyüket az új hullámok között. Egy biztos: a budapesti közönség továbbra is nyitott az új élményekre – de nem minden újítás talál célba egyformán.
Összességében kifejezetten jót buliztunk, a népes embertömeg is vette az adást, Így abszolút megérte megnézni a két loboncos dj-t. Ha a zene nem is, a látvány és a humor mindent vitt!
