KULT
A Rovatból

Tortadobálás, ugrálás, masszív dropok egymás után – Salvatore Ganacci és Steve Aoki közösen léptek fel Budapesten

Ha a zene nem is, a látvány és a humor mindent vitt! A közönség nem csupán egy szimpla EDM-élményt kapott, sokkal inkább egy utazócirkusz-szerű performanszt, amely kegyetlenül szórakoztató volt.


Különleges estére került sor az elektronikus zene rajongói számára a Budapest Parkban augusztus 2-án : Salvatore Ganacci és Steve Aoki először léptek fel közösen Magyarországon. A két világsztár neve önmagában is garancia a hatalmas bulira, de

a közönség nem csupán egy szimpla EDM-élményt kapott, sokkal inkább egy utazócirkusz-szerű performanszt, amely kegyetlenül szórakoztató volt.

Az este során Ganacci frissessége és kreatív jelenléte új színeket hozott a lemezlovasok világába, míg Aoki irányváltása, különösen a hardstyle irányába tett kísérletei, vegyes fogadtatásban részesültek. Általunk legalábbis biztosan. Megnéztük, hogy mire megy két dj, főműsoridőben a tízezres tömeg előtt.

Salvatore Ganacci: az este meglepetése

Salvatore Ganacci neve már jó ideje egyet jelent a kiszámíthatatlan, teátrális és néha szürreális fellépésekkel. Akár csak eddig, mostani parkos buliját is ez fémjelezte.

A jó számok helyett a tökéletes showelemeken volt a hangsúly, amit egészen egyedi humorával tálalt. Az ember azt hinné, hogy kínos, ha egy órán keresztül nevet egy DJ-n, de itt minden rossz érzés nélkül megtehettük. Ezt pedig az est egyik főhőse láthatóan élvezte.

Ganacci 20:05-kor tűnt fel a színpadon, miután az Imagine egy helyzethez formált verzióját elénekelte John Lennon. Már az első percben érezni lehetett, hogy valami másra kell számítani, mint amit egy Balaton Sound-os nyitóprodukció kínálna. A melegítőben megérkező Ganacci mindent megtett azért, hogy belopja magát a közönség szívébe, jóval többet kommunikált a nagyérdeművel, mint az őt követő kollégája, valamint a zord külső alatt egy magyar mez lapult.

Ganacci a Parkban nemcsak a mozdulataival, hanem zeneileg is újat tudott mutatni. Míg korábbi fellépéseit gyakran inkább a show vitte el, itt érezhető volt, hogy próbál megágyazni hosszúhajú társának, Steve Aokinak. A buli eleje - egy nagyon jó barátom szavaival élve – teljesen lakossági volt. Ha ezt egy klubban halljuk, tuti, hogy tovább állunk. Mi azonban maradtunk és vártuk a poénokat, melyek záporoztak is rendesen, ha már az időjárás előrejelzés is ezt mutatta. A set vége felé lepörgette slágereit, a Take Me To America és a Horse is megszólalt, amit hatalmas ováció követett. Kiemelendő a látvány, ugyanis elképesztően jó vetítések mentek a háttérben, főleg a humor jegyében, de amikor kellett, akkor a főhőst láttuk, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy azt érezzük: „igen, ő most nekünk nyomja!”.

Az elektronikus zene bohóca után pár perccel aztán az egyik nagyágyú következett, akit korábban már kétszer is láttam, de nem tudtam megunni.

Steve Aoki: keménykedés a határon túl

Steve Aoki fellépése sokkal inkább a megszokott show-elemeken alapult, mint Ganaccié. Tortadobálás, ugrálás, masszív dropok egymás után, konfetti, tűz, füst. Ugyanakkor,

ami igazán szemet (és fület) szúrt az estén, az Aoki új hardstyle-orientált hangzása volt.

Aoki az elmúlt években sokat kísérletezett a hardstyle irányával – talán az európai fesztiválok hatására, talán a generációváltás szelét érzékelve. Az új stílus azonban nem mindenkinek jött be. A fellépésének második felében erősen érezhető volt, hogy a korábbi, electro-house és big room hatások teljesen háttérbe szorultak, helyüket pedig túlságosan gyors BPM-ek, agresszív screechek és repetitív build-upok vették át. A technikai megvalósítás profi volt, de a közönség reakciója már kevésbé volt pozitív, sokan tanácstalanul álltak, mások inkább a bárpult felé vették az irányt, és azt lehetett érezni, hogy mindenki azt várja, hogy megdobálja tortával az elöl-bulizókat, majd vége legyen a sztorinak.

A hardstyle egy rétegműfaj, és nem mindenkinek a gyomra veszi be, főleg, ha az nem organikusan, hanem hirtelen és talán kissé erőltetetten jelenik meg egy mainstream előadó setjében. Aoki próbálkozása mögött valószínűleg az új hangzások keresése áll, ám az irány egyelőre nem tűnik kiforrottnak, inkább kísérleti.

Képgaléria: A koncert (fotókért kattints a képre)

Egy este, két világ

A közös fellépés a két előadó részéről nem jelentett közös setet, inkább egymást váltották az est folyamán. Mégis, a kontraszt kifejezetten tanulságos volt. Salvatore Ganacci nemcsak új zenékkel, de új hozzáállással is érkezett. Úgy tűnik, próbál túllépni a “mém-DJ” skatulyán, de ahhoz sajnos túl jól csinálja, hogy sikerüljön is neki. Steve Aoki ezzel szemben mintha a színpadtechnika mögé bújva próbált volna valami újat mutatni, de ez nem igazán sikerült, a közönségnél ugyanis ugyanaz működött, mint ami tíz évvel ezelőtt is. EDM, torta, hosszú haj, fáradhatatlan energia.

Záró gondolat

A budapesti este emlékezetes marad, de nem csak a nevek miatt. Sokkal inkább azért, mert jól megmutatta, hol tart ma az EDM. Salvatore Ganacci esetében egyértelmű az előrelépés, Steve Aoki viszont talán épp egy új zsákutcába fordult be. Az elektronikus zene folyamatosan változik, és a művészek is keresik a helyüket az új hullámok között. Egy biztos: a budapesti közönség továbbra is nyitott az új élményekre – de nem minden újítás talál célba egyformán.

Összességében kifejezetten jót buliztunk, a népes embertömeg is vette az adást, Így abszolút megérte megnézni a két loboncos dj-t. Ha a zene nem is, a látvány és a humor mindent vitt!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk