Török Gábor: Ha eldől a dominó, még az is lehet, hogy a Tisza elviszi mind a 106 egyéni választókerületet
Hétköznaphoz képest szokatlan, késői időpontban, este nyolckor kezdődött el a Polip Egyesület szervezésében két meghatározó politikai elemző, Ruff Bálint és Török Gábor beszélgetése, melynek a szervezők az „Egy évvel a választások előtt” címet adták.
A beszélgetés a kegyelmi botránnyal indult. Az elemzők azt gondolták a kegyelmi ügy előtt, hogy 2026-tal nem is kell foglalkozni, lejátszott meccs lesz az is, de jött Magyar Péter. Török maga sem gondolta volna, hogy Magyar több lesz, mint a kegyelmi botrány farvizén egy epizódszereplő. De most így utólag szerinte már teljesen logikus, hogy ennek a dolognak előbb-utóbb meg kellett történnie.
Megemlített egy tanulmányt, amely a magyarhoz hasonló domináns pártrendszerekkel foglalkozik, és „tulajdonképpen leírja nekünk a Magyar Péter-jelenséget. Leírja azt, hogy ott, ahol domináns pártrendszerek alakulnak ki, nem az ellenzék fogja leváltani a kormányon lévőket, mert pont arra épül a rendszer, hogy dominálja a politikai hatalmat, egy védett ideológiai törzsterületet hoz létre a többség támogatásával, hanem
„Ez a 2010-es tanulmányban teljesen világosan le van írva. Senki nem gondolta, hogy ez megtörténhet Magyarországon” - mondta.
Török Gábor szerint az, hogy milyen állapotban van a Tiszán kívüli ellenzék, teljesen érdektelen kérdés. Az pedig, hogy még melyik párt kerül be a parlamentbe, csak akkor érdekes, ha a két nagy fej-fej melletti eredményt produkál, mert akkor megeshet, hogy koalíciós kényszerhelyzet lesz. És egy ilyen esetben értékelődhet fel például a Mi Hazánk szerepe. Hacsak a Fidesz ki nem nyújtja a kezét a Mi Hazánk szavazóiért is, amire utalnak már most is jelek, ahogy sorozatosan nyúlja le a másik szélsőjobboldali párt témáit, a készpénzhasználattól kezdve a Pride betiltásáig.
Ruff Bálint szerint a főleg Kelet-Magyarországon élő Mi Hazánk-szavazók túlnyomó része valójában kiábrándult ellenzéki, akiket establishment-ellenességük miatt könnyű tematizálni akár az oltásellenességgel, vagy a készpénz körüli összeesküvés-elméletekkel, de nemcsak a Fidesz felé van kijárat a Mi Hazánk szavazótáborából. Ruff Bálint úgy gondolja, ez fontos kérdés lesz mind a Fidesznek, mind a Tiszának, mert „a Hajdúságban, Szabolcsban, Heves megyében, Jászságban egyéni körzetek mehetnek el, ha ott erős Mi Hazánk-jelenlét van.”
Török Gábor úgy látja, egy választási szituációban, ha kiélezett lesz a választás, semmilyen figyelem nem fog a kis pártokra hárulni.
Mindkét politikai elemző egyetértett abban, hogy azonnali politikai öngyilkosság lenne a Tisza részéről, ha szövetkezne valamelyik óellenzéki párttal, mert ha ez az ajtó kinyílik, akkor azt visszacsukni nem lehet, és benyomulnak a régi, kompromittálódott emberek a Tisza köré, a Fidesz pedig hátradől, és rendel egy kávét.
Török Gábor hozzátette, hogy jelenleg egy virtuális kétpártiság van, mert a Tisza még mindig nem intézményesült, noha már elindult ebbe az irányba, és ami virtuálisan megjelenik, azt létre is hívhatja a folyamatok dinamikája.
A kérdés az, hogy eldől-e az a bizonyos dominó. Mert ha nem, akkor viszont teljesen mindegy, mi történik.
Szóba kerül, hogy várható-e prominens fideszes politikusok botrányos bukása, átállása a Tiszához, vagy simán kilépése a közéletből?
Török Gábor azzal a meghökkentő megállapítással kezdte a válaszát, hogy a fideszes politikusnak nem az ellenzéki politikus a legfőbb ellenfele, hanem a másik fideszes politikus. Mert a kívülről monolit Fidesz belülről állandó harcban lévő szervezet, melyben folyamatos újrafelosztása történik az erőforrásoknak, de legalábbis a harc értük állandó. De hogy várható-e bármilyen dezertálás? Erről Török egy erős történettel válaszol: egy fideszes, nagyon fontos politikus mondta neki, amikor feltette neki azt a kérdést, hogy hogy néznek ki a belső viszonyok a pártban.
Az elemzőket megkérdezték arról is, mi történne, ha a Tisza nyerné a választásokat? Összeomlana-e a Fidesz, vagy megszilárdulna egy kétpárti rendszer, amiben ők az egyik szereplők?
Ruff Bálint szerint az a legfontosabb, ami Orbán Viktor és Magyar Péter fejében van erről. Orbán már kimondta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, így nagyon nehéz elképzelni, mi történhet. És vajon Magyar Péter megengedheti magának, hogy Orbánt futni hagyja, elfogadhatja, hogy ő vezesse majd az ellenzéket a parlamentben? Esetleg szabad utat ad neki „az első moszkvai járatra”? Ruff szerint ezek mind komoly forgatókönyvek lehetnek.
Török szerint Orbán Viktor 2002-ben egy vesztes választás után egyszer már átadta a hatalmat. De akkor nem egy teljesen a személyére szabott rendszerből kellett kilépnie. A mostani helyzet egészen más. Ma azt látni, ami szerinte vészjósló, hogy bár Rogántól sok jogkört elvett a miniszterelnök, de a kommunikáció és a titkosszolgálatok ott maradtak. Ebből is látszik, mit gondol a kormánypárt a legfontosabbnak a hatalom megtartása szempontjából. És a hatalom megtartásáért a Fidesz mindent meg fog tenni. Csak az a kérdés, hogy ennek a „mindennek” hol vannak a határai?
Török Gábor szerint azért elképzelhető egy békés forgatókönyv, amiben a Fidesz is elfogadja a hatalomváltás lehetőségét.
„Az a rendszer, amely most a fékek és ellensúlyok teljes hiányáról szól, egy személycserével vagy egy új hatalmi elit megjelenésével mindenhol feléledő fékeket és ellensúlyokat, vagy egyensúlyokat teremtene.” A fideszes elit emiatt gondolhatná úgy, hogy „nem a világvége egy hatalmi váltás”, mivel oly mértékben korlátozva lenne az új hatalom, hogy nagyon gyorsan a bukásához vezetne egy ilyen kaland. Gondolhatnák azt, hogy kicsit pihennek, és jönnek vissza.
Azaz megvan annak a kockázata, hogy ez a spekuláció végzetessé válik a Fideszre nézve, mert Magyarék kétharmadot szerezve lebontják mindazt, amit Orbánék bekészítettek. És akkor tényleg vége a rendszernek.
Arányosabb választási rendszerben ettől nem kellene félniük, és bár nagyon csúnya dolog egy éven belül, a választások előtt átírni a választási törvényt, Török Gábor szerint paradox módon ez mégis megnyugtató lenne.
Török szerint minden azon fog eldőlni, milyen arányban győz a Tisza – ha egyáltalán győz –, de „az biztos, hogy ez nem lesz egy dicsőséges hadjárat. Ha bemegyünk az erdőbe, legalább annyi idő onnan kijönni, nem fog ez olyan gyorsan menni.”
Az egyetemista közönség kérdései közül álljon kettő érdekesebb a végére. Az egyik azt firtatta, ha Orbánnak mennie kell, ki lehet, aki összefogja a Fideszt utána? A válasz számomra is meglepő: mindkét elemző egyetért, hogy ha még múlhatna Orbánon, akkor ő Szijjártót szeretné, de hogy valóban kinek van esélye, arra nincs válaszuk.
Egy másik kérdező a romániai és franciaországi történések kapcsán – mindkét országban bírósági ítélettel vettek le esélyes jelölteket az elnökválasztási küzdelemből – szeretné megtudni, hogy követheti-e a Fidesz ezeket a példákat, így iktatva ki Magyar Pétert a 2026-os küzdelemből. Török Gábor adja meg a választ:
