Szabálytalan kérdés is volt a magyarérettségin a Magyartanárok Egyesülete szerint
A 2026-os magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga komoly vitákat váltott ki. Az érettségi első felében a vizsgázók többek között Jókai Mór életpályájával és Wass Alberttel kapcsolatos kérdésekkel is találkoztak. A második, szövegalkotási részben a diákok vagy Arany János „A tölgyek alatt” című versét elemezhették, vagy a létösszegző versek témakörét mutathatták be, ami sokak szerint szűkítette a diákok mozgásterét. Nem sokkal a vizsga után elérhetővé váltak a feladatsorok nem hivatalos megoldásai is, azóta pedig a szakma is értékeli a feladatokat.
Milyen volt az idei magyarérettségi? Miért volt váratlanul nehéz az irodalmi feladatlap, és miért hiányzott belőle a kreativitás? Miért volt szabálytalan az egyik kérdés, és van-e esély a változásra a következő években? Erről beszélgettünk Schiller Mariann-nal, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagjával.
— Milyennek látja az idei érettségit a korábbiakhoz viszonyítva? Könnyű volt, vagy nehéz?
— Erre nagyon nehéz válaszolni. Már beszéltünk diákokkal, a sajátjainkkal, és ők egyértelműen azt mondják, hogy nehezebb volt, ahogy a kollégák egy része is így látja. Én egy picit árnyalnám a képet. Ez az érettségi ebben a formában csak két-három éve létezik, és ami igazán nehéz benne, az a szerkezetéből fakad. Az irodalmi feladatlap váratlanul nehéz lett, miközben voltak benne olyan elemek, amik elméletileg segíthették volna a diákokat, például volt, ahol lehetett elvileg választani – de hát miből...
És nem csak az fáj, ami bekerült a tesztbe, hanem az is, ami kikerült belőle. Nincsen benne gyakorlati írásbeliség vagy érvelés. Tehát olyasmi, ami a közvetlen irodalmon túl az életben maradáshoz segítség lehetett volna, ahogy a régi érettségiben volt. Az irodalmi feladatlap tehát nehéz volt, az szinte biztos.
Irodalomról szólt, interjú volt, tehát könnyebb volt követni, és a feladatok nagy része is jó volt. Persze volt, amelyik kicsit lazán, puhán volt megfogalmazva, nem volt egészen egyértelmű. Egy csomó mindenre a holnapi javítási-értékelési útmutató ismeretében fogunk tudni válaszolni, hogy valójában milyen is volt, vagy mi az, ami elvárható. Volt benne néhány apróság, ami nem volt tökéletes, de összességében azt gondolom, hogy elfogadható volt.
Az igazából váratlan, a második, műértelmezési-szövegalkotási feladatlapban érhette a diákokat.
A műértelmezés egy késői Arany János-vers, A tölgyek alatt volt, ami nehéz szöveg. A szempontok alapján lehetett róla írni, de
Én nagyon hiányoltam néhány szómagyarázatot, lábjegyzetet a szöveghez. Arany Jánosnál jobban tényleg senki nem tud magyarul, de azért csak eltelt 150 év. A gyerekek ahhoz is hozzá vannak szokva, hogy a szöveggyűjteményben nagyon sok lábjegyzet, szómagyarázat, megjegyzés van. Hát itt most nem volt.
Egyrészt nem nagyon lehet tudni, hogy melyik tanár, melyik tankönyv éppen mit tart létösszegzőnek, egyre több taneszköz mondja ezt egyre több mindenre. Másrészt az elmúlt években többször előfordult, hogy a feladat kiírása gyakorlatilag tartalmazza a megoldást. Tehát azok a diákok, akik maguktól rájöttek volna egy-két alapvetésre, nem tudnak, mert az már benne van a feladat instrukciójában. És ez egy probléma. Ahogy az is, hogy miért nem mondták azt, hogy itt van hat vers, ebből válasszanak ki hármat, és azon mutassák be, hogy milyen a létösszegző verstípus.
— Őszintén szólva nekem is szűknek tűnt ez a mozgástér. Ahogy elnéztem a feladatokat, az volt az érzésem, hogy nem szerettem volna idén érettségizni.
— Ezt az idén érettségizők is így gondolják, azt hiszem.
— Nem adta meg azt a szabadságot, azt a kreativitást, amit egy irodalom iránt érdeklődő diák elvárna.
— De drága uram, ez így van tíz éve.
— Hozzátenném, hogy nem csak az irodalomérettségin.
— Tehát a feladatlap első része főleg a lexikális tudást mérte?
— Ez egy olyan bebiflázandó anyag, amit az éppen leköszönő oktatási irányítás, vagyis a Belügyminisztérium tett be. Sokak ellenkezésére, de azt is hozzá kell tennem, hogy vannak, akik ennek örültek, mert ehhez tényleg nem kell semmit érteni. Ezt be lehet magolni, mint a periódusos rendszert vagy a nem tudom mit.
— Ez a vizsgán belül milyen súllyal szerepel?
— Ez száz pontból húsz.
— Ez a 20 százalék azt jelenti, hogy ugrott az ötös?
— Azt nem tudhatjuk, mert még van a szóbeli is. Elméletileg ettől még lehet ötös. Ha valaki az összes többi részét jól csinálja meg és jól is szóbelizik, akkor még meglehet az ötös.
— Az Eduline-on azt írták, hogy a diákok sírva jöttek ki, volt, aki egyenesen azt mondta, hogy a leköszönő kormány bosszúja volt ez az érettségi.
— Én is szívesen mondanám ezt, de nem, mert ezt az érettségit jóval előbb összeállították, minthogy tudták volna, hogy ők leköszönnek. Ezt nem a múlt héten csinálták. De az az erős meggyőződés van benne, hogy az a jó diák, aki teljesen fölösleges adatokat bebifláz.
Fel van sorolva pontosan, hogy milyen témakörökről szólhat a feladatlap, műfajok, műnemek, verselés, rímelés, és ezek között nem szerepel az életrajz. És ebben a feladatlapban volt életrajzi kérdés is. Ami eleve nem lehetne. Ebbe jogilag nem szeretnék belemenni, mert nem értek hozzá. Azt gondolom, hogy az egész érettségi mindenképpen érvényes, legfeljebb azt lehet mondani, hogy ezt az egy-két pontot kapja meg mindenki, ha valaki ezen a jogi hercehurcán keresztül akar menni. De ezt ráadásul irgalmatlan gyorsan kellene csinálni. Ahogy elnézem a magyar jogalkotást, ez nem nagyon fog menni. De lehet, hogy az Oktatási Hivatalban valaki, ha elég fellebbezés vagy megjegyzés érkezik, azt mondja, hogy jó, vegyük ki ezeket az életrajzi elemeket. Ami egyébként jó lenne, de azon már nem segít, hogy a gyerekek egy csomó időt eltöltöttek ezzel.
— Mennyire lehet ezt reparálni a szóbelin? Ott mekkora a szabadság?
— Vegyes. Abban nagyon szűkült a szabadság, hogy mik a szóbeli témakörök, de abban még van a tanároknak szabadsága, hogy pontosan mik a tételek és a feladatok. Például szintén három éve dőlt el, hogy Herczeg Ferenc ugyanolyan fontosságú író, mint Arany János vagy Kosztolányi Dezső, de hogy azon belül ki mit kérdez, és mennyire tanította, az még tanári szabadság kérdése.
— Ismerve a rendszer nehézkességét, van esély arra, hogy jövőre legalább egy kicsit közelebb hozzák az élethez az érettségit?
— A kérdések vagy a feladatok lehetnek kevésbé aprólékosak, de egy év alatt nem lehet megváltoztatni az érettségi rendszerét. Abban lehet talán bízni, hogy lehetséges egy kétlépcsős megoldás. Először csak egy kicsit fellazítani azt, ami van, és csak utána, nagyon hosszú távon valósulhat meg, hogy egy valóban új, 21. századi, szövegközpontú érettségi jöjjön létre.
Tehát ez biztos, hogy évekbe kerül. Az átmeneti időben pedig kármentesíteni lehet. De az sem kevés.
— Amióta bevezették ezt a fajta rendszert, lehetett látni változást az eredményekben?
— Nem. Nagyjából ugyanannyi, mert az esszépontozás és a szóbeli pontozása valahogy kiegyenesíti ezeket a nehézségeket.
— Ez azért némileg megnyugtató.
— A diákok részéről némileg megnyugtató, a magyartanítást illetően viszont nem.
Cikkünkre megjelenése után egy nappal reagált az Oktatási Hivatal is. A magyar nyelv és irodalom érettségi tételkészítő bizottság álláspontját változtatás nélkül közöljük:
„A Szabálytalan kérdés is volt a magyarérettségin a Magyartanárok Egyesülete szerint című cikkben a magyarérettségi feladatsorának számos pontját kifogásolják, ám ezek egy része valójában általánosító kijelentés, amely konkrét állítást nem tartalmaz. Például nem mutat rá, hogy melyik volt az a megfogalmazás, „amelyik kicsit lazán, puhán volt megfogalmazva, nem volt egészen egyértelmű.”
A cikk azon állításával szemben, hogy „nagyon sok volt a memóriateszt, aminek az irodalomértéshez nagyon sok köze nincsen.” jelezzük, hogy nyitott végű kérdés szinte nem is szerepelt a feladatlapon. Minimális lexikai ismeretekkel, ugyanakkor logikus gondolkodással kikövetkeztethető volt a megoldások jó része.
A megszólaló kifogásolta a létösszegző esszéfeladat instrukcióját. Ezúton jelezzük, hogy több diák számára segítséget jelenthet a több megadott szempont. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a javítási útmutató tág teret, lehetőséget ad, kb. 15 verset említ a törzsanyagból – tágan értelmezve a létösszegzést, számvetést, tehát az érettségizőknek bőven volt mozgásterük a feladat megoldásában, a pedagógusoknak pedig a javításában.
A megszólaló azt is szóvá tette, hogy „…ebben a feladatlapban volt életrajzi kérdés is. Ami eleve nem lehetne.” Jelezzük, hogy a tételkészítőbizottság feladata, hogy a NAT-ra és a kerettantervekre épülő, hatályos érettségi vizsgakövetelmények alapján készítse el a magyar nyelv és irodalom érettségi feladatlapjait. Az idei feladatlap is megfelel az említett kritériumoknak.
A szakmai hitelesség alátámasztása érdekében jelezzük, hogy a feladatsor természetesen nem az utóbbi három hétben készült, hanem az utolsó három hétben sorsoltuk ki egy folyamatosan megújuló feladatlap-bankból. A feladatokat nemcsak a bizottság tagjai, hanem lektorok és szakértők is véleményezték, a javítási útmutatót pedig további ellenőrzéseknek vetették alá.
A vizsgát követő kritikus médiavisszhang (egyes portálok már a délelőtti órákban közzétették a feladatokat, sokszor szenzációhajhász értelmezéssel) mellett a pedagógusok véleménye összességében sokkal árnyaltabb képet mutat. A hozzánk eljutott visszajelzések alapján a pedagógusok egyetértettek abban, hogy az idei érettségi feladatsor jól mérte a diákok tudását, bár az átlagosnál nagyobb felkészültséget és koncentrációt igényelt. A vizsga tehát nem volt rendkívüli, de kihívást jelentett, és reális képet adott a vizsgázók teljesítményéről.”
