Tilla új filmje nem tesz úgy, mintha az alkoholizmus egy apró jellemhiba lenne - És mi van Tomival? kritika
FIGYELEM, A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZ!
Till Attila zavarba ejtő figura a magyar médiában. Talán nincs még egy sztár Magyarországon, aki ennyire simán járna ide-oda a gagyi bulvár és az igényes kultúra között. Bár első és máig futó műsora, a Propaganda üdítő kivétel, Tilla országos ismertségét a Big Brothernek köszönheti. Annak a valóság show-nak, ami tulajdonképpen megtestesít mindent, ami rossz a kereskedelmi tévézésben.
Azóta is folyamatosan képernyőn van olyan műsorok arcaként, mint a Megasztár, a Sztárban sztár, és még sorolhatnánk.
Ráadásul hűen kitartott a TV2 mellett, hiába a politikai hátterű tulajdonosváltás.
És Tilla mindezek ellenére valahogy nem lett „celeb”, legalábbis abban a kissé pejoratív értelemben, ahogy ezt a szót egy Győzikére vagy Kiszel Tündére használjuk.
Talán ez lehet az oka, hogy amikor 2008-ban bemutatta első filmrendezését, a Pánikot, nem kapott a szívéhez senki. Pedig nincs kínosabb annál, mint amikor a kereskedelmi média botcsinálta sztárjai elhiszik magukról, hogy mindenhez is értenek, lásd az énekesi karrierről álmodó pornósztárokat vagy a könyveket ontó műsorvezetőket.
Tilla kifejezetten jó és népszerű filmeket készít, ráadásul mindig kényes témákhoz nyúl. A Pánikban a hétköznapi neurózist járja körül, a Csicskában a modernkori rabszolgatartást, a Tiszta szívvel fókuszában pedig kerekesszékes bűnözők állnak.
Tillának többlé-kevésbé sikerül elkerülnie a sekélyességet, nem fulladnak olcsó poénkodásba a filmjei. Igaz, ebben fontos alkotótársai a remek színészek, akikkel körülveszi magát. Ilyen szempontból az És mi van Tomival? is a legjobb tillai hagyományokat folytatja.
Az új film - aminek az elkészítéséhez azért nem adott a Nemzeti Filmintézet egy fillért sem, mert szerintük "a közönséget nem érdekli a téma", - az alkoholisták komor világába kalauzol minket. Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábszínész, akinek egész pályafutására rányomja a bélyegét, hogy apja országosan ismert sztárszínész volt, és súlyos alkoholista. Felesége (Fodor Annamária) és lánya (Tóth Zsófia) az örökös rettegést megelégelve elhagyja őt, miután egy veszekedés odáig fajul, hogy a lány dulakodás közben hasbaszúrja az apját.
Sanyi nehezen, de szembenéz a problémájával, amiben nagy segítségére van új szerelme (Sodró Eliza). Segítséget kér, és hamarosan egy anonim alkoholista csoport tagja lesz. Egy alkalommal feltűnik neki és a liftszerető Palinak (Polgár Tamás), hogy napok óta nem látták egyik társukat, Tomit (Patkós Márton). Alkoholistáknál ez általában azt jelenti, hogy az illető visszaesett és újból inni kezdett.
Furcsa nyomozás veszi kezdetét, amiben nem csak Tomi hollétét nyomozzuk ki, hanem apró mozaikonként kiderül, hogyan alakult Sanyi élete az elmúlt években, és milyen az alkoholisták élete.
Az És mi van Tomival? nagyon kemény film, ami semmit nem akar szépíteni, nem romantizálja a témát.
Sőt! Pont attól lesz olyan erős, hogy az amúgy aranyos, kedves, rejtői alakok egy pillanat alatt válnak fenyegető agresszorrá, tomboló örültté, aki mellett az ember az életét félti. Ráadásul a film minket sem ment fel a felelősség alól, szembesít vele, milyen nehéz egy őszintén megtisztulásra váló betegnek talpon maradni egy olyan társadalomban, ahol perceként éri a kísértés.
A barátkozni próbáló idegen, aki sértésnek veszi, amiért Sanyi nem akar inni vele egyet. Tomi anyja (Básti Juli), aki lazán odatol pármilliót a ficsakájának, hogy elszakítsa az anonim alkoholistáktól, mert szerinte nincs semmi baja. A barátnő aspiráns, aki Sanyi tiltakozását – nem szabad innom – semmibe véve győzködi, hogy „egy korty mit számít”?
Azt is láthatjuk, hogy ezek a súlyos alkoholisták mennyire a társadalom szélére sodródnak, Palinak például elég annyi, hogy szakít vele a barátnője (a nagyszerű Szilágyi Csenge), és már is a hajléktalanok közt találja magát.
Fontos eleme a filmnek az operatőri munka. Tilla most először nem Juhász Imrével dolgozott, hanem Győri Márkkal. A film „Jancsó-snittekkel” operál – bár Jancsó Miklós előtt többek között már Orson Welles és Antonioni is szívesen dolgozott ezzel a megoldással –, amitől sokkal életszerűbbek a jelenetek. Nem ringat a „mindenütt jelenvalóság” illúziójába. Úgy kerülgeti a kamera a színészeket a legpörgősebb jelenetekben is, mintha ott állnánk közöttük.
Thuróczy Szabolcs ijesztően hitelesen játssza az alkoholista főszereplőt annak minden fáziásban. Polgár Tamástól Tóth Zsófián át Sodró Elizáig mindenki hozza, amit kell, se többet, se kevesebbet.
A filmben apró szerepekben olyan óriási színészlegendák jelennek meg, mint a már említett Básti Juli, Cserhalmi György vagy Ujlaky Dénes.
Külön ki kell emelnem Fodor Annamáriát, akire sokáig nem figyeltem fel. Persze láttam a Munkaügyekben, sőt, egy időben a Rádiókabaréban is megfordult – habár sajnos az én jeleneteimben amennyire tudom nem játszott –, de nem szenteltem kiemelt figyelmet neki.
Pedig – ahogy a Pintér Béla társulat előadásaiban is – ebben a filmben is megmutatja, hogy a legjobb színésznőink egyike.
Aki igazságtalanságnak éli meg, amikor megtudja, hogy férje tényleg felhagyott az ivással és új életet kezdett egy másik nő oldalán, aki hamarosan gyereket szül neki. Mellette miért nem tudott megtisztulni? Miért másnak jut az új életet kezdő Sanyi, aki talán most megint hasonlít arra az emberre, akit ő szeretett, és talán szeret a mai napig? Mindezt nem mondja ki, de ott van minden rezdülésében.
Az És mi van Tomival? nem hibátlan film. Például határozottan az volt az érzésem, hogy a forgatókönyvet jegyző Tilla és Kapitány-Föveny Máté egy ponton elfeledkezett Tomiról, aztán hirtelen ráébredt, hogy most már ki kéne találni, mi a válasz a film címétben feltett kérdésre. Az ő rejtélyes eltűnésének a feloldása bennem hagyott hiányérzetet.
Ezzel együtt, jó és fontos film született, ami talán segít abban, hogy megértsük, az alkoholizmus sem fekete-fehér történet. És talán néhány nézőt sikerül meggyőznie arról, hogy jobb nem megismerni, milyen az élet ebben a pokolban.
