SZEMPONT
A Rovatból

„Teszem, amit lehet” – tizenegy aggregátorral indult Ukrajnába Bojár Iván András

Három hete tett közzé egy felhívást, mert úgy érezte, tennie kell valamit, amikor látta, hogy semmisítik meg az oroszok módszeresen az ukrán infrastruktúrát. Sikerült megtöltenie egy furgon rakterét, és most elindult a háborús övezetbe.


Bojár Iván András november 21-én tette közzé a Facebookon „Kijevi karácsony” című bejegyzését. Rekordgyorsasággal gyűltek az adományok arra, hogy az áram nélkül maradó országnak segíteni tudjon néhány áramfejlesztővel. Szintén adományként egy kisteherautó is került, így Iván és egy barátja, Makai Józseg újságíró december 17-én hajnalban útnak is indultak. Az indulás előtt beszéltünk.

– Délután, amikor megbeszéltük az interjút, valami nagy autót vezettél éppen.

– Igen, mert különböző helyekre érkeztek be a különféle aggregátorok, meg a ruhaadományok, és azokat szedegettem össze egy teherautóval, és vittem ki Vecsésre.

– És te tudsz teherautót vezetni?

– Azt azért mindenki tud. Nem nyergesvontatót kell elképzelni, ez egy nagyobb furgon.

– Szívet melengető volt az első bejegyzésed, amikor ez az egész indult, nem is egész egy hónapja kezdődött, ugye?

– Három hete vagy annyi se?

– Az volt a fantasztikus számomra, hogy nagyon gyorsan kezdtek érkezni komoly pénzek.

– Igen. Végül 7 millió forint fölött jött be. Ebből 4 millió fölött jött össze nekem, a felhívásom után nem sokkal. És még rengeteg pénz érkezett a Kárpátok Alapítvány számlájára, részben amiket én irányítottam oda már, mert akkor már csak az ő alapítványi számlájuk működött, hogy ne egy magánember számlájára érkezzenek.

– Ennek bizalmi, vagy pénzügyi okai voltak?

– Részben mindkettő. Eleinte az én ismerőseim adakoztak, de ahogy tágult a kör, jöttek az ismeretlenek. Akkor célszerű volt hivatalos számlaszámra váltani. Azért is működöm az alapítvánnyal együtt, mert ők azért már huzamos ideje humanitárius segélyeket visznek Ukrajnába, és van tapasztalatuk.

– Te találtad meg őket, vagy ők kerestek meg téged?

– Amikor eszembe jutott, hogy jó lenne, ha esetleg valamilyen intézményi háttér ehhez, hogy ne én intézzem magamban, akkor a Mérő Verát kérdeztem, és ő irányított a Kárpátok Alapítványhoz, akik Egerben vannak.

– Ők a háború eleje óta folyamatosan kint vannak?

– Nincsenek folyamatosan kint, hanem kapcsolatban vannak szlovák civil szervezetekkel, ukrajnaiakkal, velük működnek együtt. Tudomásom szerint négy mentőautót és egy mobilkórházat juttattak már ki Ukrajnába, azonkívül élelmiszersegélyeket vittek Kárpátaljára, magyar településekre is, meg a háborús övezetbe is.

– Csináljunk egy leltárt, végül is mit sikerült ennyi idő alatt összegyűjteni?

– 11 darab aggregátort, ami nagyon jó eredmény, mert üres az ország, nem is lehet igazán kapni sehol. Egész Európában hiány van aggregátorokból most.

– Ezekkel mekkora közösségnek lehet áramot biztosítani?

– Hát, egy kórházi emeletet mondjuk, azt már el lehet látni velük. A műtőt azt azért nem mondanám, mert a műtőnél az egyenletes áramszolgáltatás fontos, az már másfajta technika. És persze jóval nagyobb kapacitás. Amikor leadták nekem a kijevi kórházból a rendelést, ott igazából erőműveket kértek. Az egy más szint. Plusz a legrémesebb, hogy egy darab nincs egész Európában belőlük, hanem azt lehet csinálni, hogy az ember megrendeli Kínából, vagy Törökországból, és akkor majd márciusi szállításra hoznak, amikor már túl vagyunk a télen. Most az azonnali segítség a fontos, hogy túléljék a telet az emberek.

– Meleg ruhából mennyit sikerült összerakni?

– Az fontos volt, hogy a mostani gyűjtés karaktere más volt.

Nem szegény családoknak kellett teljes ruházat, hanem speciálisan meleg ruhákra volt szükségünk.

Nagyon sok kabát, sok sál, sok takaró, hálózsákok. Tehát az, amit kértem, hogy Ukrajnában, a nagy mínuszokban legyenek meleg ruhák, vastag zoknik, szóval ilyen holmik. Nagyon jó darabok jöttek össze. 18 darab kabát, 32 darab pulóver, 3 darab hálózsák, 2 darab pokróc, 18 darab sál, 11 darab sapka, 8 pár zokni, 4 pár harisnya, 4 pár termo nadrág.

– Már megvan a pontos útvonal, gondolom, hogy kik fognak várni benneteket. Hogyan és hova kerülnek ezek a dolgok?

– Azt tudom, hogy Kijevbe viszünk a tizenegyből kilencet, Bucsába pedig kettőt.

– Ott van egy partnerszervezet, aki ezt átveszi, vagy intézmények veszik át?

– Ez a két verzió van, igen. Vagy intézmények, vagy civil szervezetek. Ennek a szervezése még zajlik. Mert egyeztetésben voltam a kijevi önkormányzattal, valaki egyeztet a Kárpátok Alapítványtól a kijevi szívkórházzal. Szintén van direkt kapcsolat a bucsai önkormányzathoz. Az fontos, hogy legyen egy hivatalos fogadó szervezet, amelyiknek van is adományfogadása, jogosultsága.

A furgon indulásra készen szombat hajnalban

– Vasárnap estére már ott vagytok Kijevben? Ez a terv?

– Körülbelül igen. Szombaton, ami a macera, az az átjutás a határon, nagyon nehézkes, még mindig sokat vacakolnak, és akkor utána, amennyit tudunk, megyünk. A Kárpátok egy nehéz szakasz, ócska az út, hó van, csúszik. Utána Kárpátokon túl már egy fokkal jobb az út Lembergig. Nem olyan nagyon jó, de ez azért egy kicsivel jobb. Aztán Lemberg és Kijev között jó az út, azért az is egy 600 kilométeres szakasz. Úgynevezett sztrádájuk van, ami gyakorlatilag két szélesebb autóút, tehát nem egy komoly dolog az se. A széles leállósávban, tavaly nyáron végig ott álltak a sajtárusok, belakták az autósztrádát. Szóval ilyen fura dolgok ott előfordulnak.

– Hol fogtok megszállni?

– Hát a Jóska azt mondja, hogy vannak az országút mentén motelek, zárt parkolóval.

– Ott mered hagyni a kocsit?

– Igen.

– Tizenegy aggregátorral a rakterében?

– Kamerás, és figyelik a zárt parkolót. Ennyi, nem tudunk mit csinálni. Az utcán nem hagyom nyilván.

A raktér tele van

– Hogy tervezitek, mikor vagytok újból itthon?

– Most azt számoltuk, hogy szerdán estére érünk vissza feszített tempóban, ha meg elfáradunk, ami amúgy életkorilag elképzelhető, akkor egy nappal később, csütörtök este.

– Tehát karácsony előtt vagytok itthon. És azután két nappal később, pontosan karácsony este lesz a tizedik hónapja az orosz támadásnak. Vannak–e ott személyes ismerőseid?

– Nincsenek. Sokáig nem is tudtam, hogy a családom részben erről a vidékről származik, anyai vonalon. Nagypapám Ungváron végzett. Amikor ott voltam, el is mentem Ungvárra a papneveldébe, és

megnéztem, hogy az akkor 17 vagy 16 éves nagypapám a XX. század első éveiben hol koptatta a padokat.

Meg hát érdekes volt megnézni, hogy a görögkatolikus székesegyház altemplomában lévő kriptából jószerivel semmi nem maradt. Egyrészt a magyar nevek idővel átalakultak ukrán nevekké, az egyházi nevek, tehát akik ott vannak, püspök, egyebek. Másrészt pedig annak idején a szovjetek mindenkit kirángattak. Tehát kiszedték az összes csontot a kriptákból, és szétszórták a holttesteket szanaszét. Nagyon sokat szenvedtek a görögkatolikus papok a kommunizmus alatt. Nagyon sok magyar papot elvittek a Gulágra, vagy ott maradtak, vagy harminc év után támolyogtak vissza. Szóval ez egy rémes korszak volt. Ennek a nyomai megvannak. De igazán személyes semmi.

– Milyen a te Ukrajna-képed?

– Az a fura, hogy az én mentális térképemen Ukrajna nem is szerepelt. Tehát előbb voltam Brazíliában, mint szomszédos Ukrajnában. Nekem ott semmi dolgom nem volt. És állati érdekes volt, amikor ott autókáztunk, akkor azt néztem, hogy hú, ez mekkora ország! Atyaég!

Ha ez valahogy bekerül az Európai Unióba, és az Európai Unió agráriumának az egyik szereplőjévé válik, akkor a spanyol, francia, olasz, görög agrárdominanciát el lehet felejteni.

A világ legjobb termőtalaja van Ukrajnában, és végeláthatatlan síkság. Tehát nemcsak gabonában, de mindenben, gyümölcsökben és mindenben jó. Ez óriási erő. Ha belép, és lesz egy ukrán–lengyel szövetség, az elviszi keletre Európán belül a súlypontokat, a francia–német tandemmel szemben.

– Mikor jártál Ukrajnában?

– Másfél éve. Amikor Kijevben jártam augusztusban, azt lehetett érezni, hogy irgalmatlan erő van az ukránokban. Nagyon erősen érződött az öntudat. 2014 óta ment a Donbászban a feszülés. Ez azért áthatotta az ukránoknak a gondolkodását. Ebből Európában alig jött át valami. Sajtóhírek néha, amit vagy felcsípünk, vagy nem, én inkább nem. De ott érződött, hogy mindenki jól beszél angolul, a fiatalok képben vannak. Ami nagyon-nagyon rokonszenves volt, hogy egy picit megállt az idő ott még. A csajok fantasztikusan szép, franciás nyári ruhákban jártak, és nem olyan szerkókban, mint nálunk. És ott a Sevcsenko Park, Kijev központja, amire olyan házak ablakai néznek, melyekben Bulgakov élt, Puskin, meg hasonló nagyságok.

És ott a parkban iszonyú jó élet volt. Teljesen mesebeli. Az egyik sarokban zenéltek, táncoltak, tangóztak az emberek.

A másik sarokban sakkoztak. Épp egy nagy, szőke, magas kontyos nő verte halomra az egész sakkozó csapatot. Rapid sakkban verte őket agyon. Párocskák korzóztak, ahogy kell egy parkban. A fiatal családok a gyerekeket legeltették. Szóval ilyen idilli volt, és kicsit időn kívüli. Nem volt benne a kapitalizmus agresszív tempója. Az még nem érződött.

– Elmész újra ezekre a helyekre, ahol tavaly jártál?

– Ahova megyünk, az a Majdan környéke. Ott fogunk lakni körülbelül. Onnan nincs nagyon messze Sevcsenko park.

A szállítmány, már túl a Kárpátokon is

– Honnan van ennyi energiád erre az aktivizmusra? Vagy tízmillió fát ültetsz, vagy tizenegy aggregátort szedsz össze.

– Valaki írta nekem most, hogy az oroszok újra be akarják támadni Kijevet, megint szorong.

Nem tudom, lehet, hogy nekem a szorongásoldásnak ez egy formája. Akár a klímaszorongásnak is az a formája, hogy valamit teszek, teszem, amit lehet. Fákat ültetünk. Többet nem tehetek, de ezt teszem. És ebben a dologban is.

Azt gondolom, hogy ha van Hunyadi Mátyás a korunk történelmében, akkor az vélhetően Zelenszkij. Ő az, aki Kelet felől védi Európát, és Európának is meg kell segítenie az ő munkáját.

– Félsz?

– Nem. Egyáltalán nem félek. Voltam én már háborús övezetben. Meg Makai Józsi is volt háborús övezetekben, nem is egyben. Ő újságíró barátom, még az ős-Narancs időből, vele együtt megyünk. Azért látom, hogy nagyon sűrűsödnek a fekete felhők Kijev körül. Ugye minden nap ott is vannak lövések, dróntámadások, rakétatámadások. Nem tudok mit mondani.

– Isten kezében?

– Hát Isten kezében. Szóval nem félek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk