KULT
A Rovatból

Sztárban sztár: Nemazalány a leggyengébb láncszem, mégsem ő esett ki

Azok kerültek veszélybe, akiket a zsűri a legjobbra értékelt, Valkusz Milán viszont hódított Zsédaként.


Mindig érdekes megfigyelni, mennyire más tud lenni az – elvileg – szakértőkből álló zsűri és a közönség értékítélete. Gyakran előfordul, hogy valakit a zsűri egekig magasztal, jó pontokat ad neki, a végén mégis kiesik.

Ennél persze csak egy bosszantóbb van, amikor az én személyes kedvenceimet ejtik ki, mint ahogy most is történt.

Ilyenkor persze felröppennek összeesküvés-elméletek arról, hogy manipulálják a versenyt. És bár kétségtelen a televíziózás történetéből ismerünk ilyen eseteket, a Sztárban sztár esetében kétlem, hogy ilyesmiről lenne szó.

Ha hihetünk a méréseknek, az első adás közel sem hozta azt a nézettséget, amit vártak tőle. Ezek után a csatornának semmiképp sem érdeke, hogy trükkel versenyben tartsa azokat, akik nem nyerték el a közönség tetszését.

A műsor kezdetén a még versenyben lévő versenyzők a Holding Out For a Herót énekelték. Oláh Ibolya két sornyi énekléssel is megmutatta, hogy a: milyen remek énekes, és b: mekkora egyéniség.

Miközben a fél internet Tóth Andi lenge öltözetén pörög (az a fele, amelyik leragadt a 19. században), én inkább Tillára hívnám fel a figyelmet, aki úgy öltözött, mint aki a Susogós Mackók castingjára érkezett.

Tarján Zsófi kezdte az adást James Brownként. Külön pirospont jár a szerkesztőknek azért, hogy nem a könnyebb utat jelentő I Feel Goodot vagy az It’s a Man’s Worldöt választották, hanem a kevésbé agyonjátszott Living in Americát.

Minden rendben volt, a hang, a kinézet, a zsűri sem tudott belekötni, repült az 50 pont.,

Ugyanez nem mondható el Sipos Tomi Ciarájáról. Kinézetre kb olyan volt, mint Celeste Barber és Korda György szerelemgyereke, és hát a hang sem volt meg, bár erről nyilván nem tehet Tomi. Van, ami lehetetlen. Leginkább az igyekezetet és a beletett munkát lehetett értékelni, ami itt és most 42 pontot ért.

Kiss Ernő Zsolt a Marinát énekelte Szikora Robiként.

A cikk megírásához visszanéztem az eredeti Hungária-klipet, és azt hiszem, sok mindent megmagyaráz a generációm problémáiból, hogy ilyesmikkel sokkoltak minket zsenge gyerekkorunkban.

A produkció alatt végig az volt egyébként az érzésem, hogy majdnem megvan, de valahogy mégsem. A hang szinte olyan volt, a figura is, de inkább egy színészt láttam, akinek az aktuális darabban Szikora Róbertet kell alakítania, mint egy átváltozóművészt. 42 pontot kapott.

Múltkor eléggé lehúztam Nemazalányt, és el kell ismernem, hogy az előző héthez képest jobb produkciót nyújtott Tones and I-ként. Ezzel együtt is őt érzem változatlanul a mezőny gyengeleggyengébb láncszemének.

Nem tartom kizártnak, hogy ha sokáig bent marad (márpedig úgy tűnik, a nézők szeretik), fejlődni fog, és láthatunk még tőle emlékezetes teljesítményt, de ez még mindig nem az a szint. Úgy érzem, leginkább lelkileg kéne átszakadni valaminek Fanniban, hogy felszabaduljanak az energiák.

Itt az ideje, hogy coming outoljak. Kedvelem az operettet. Az egyik barátikörömben Rátonyi Róbert nevét a ripacskodás szinonimájaként használják, és teljesen megértem, miért.

Én viszont szeretem, felejthetetlen volt a Csárdáskirálynőben (kinek ezért, kinek azért), és kissé zavarba ejtő az Álombrigádban.

Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy Trap kapitánytól olyan messze áll mind a táncoskomikus, mind az operett műfaja, mint tőlem a félmaratonfutás.

A figurát elég jól hozta, a hangot szerintem kevésbé, és hát táncban igyekezett, de Rátonyi elképesztően jó táncos volt, azt nehéz ilyen rövid idő alatt behozni. Nekem kicsit Nacsa Olivér is beugrott a figuráról. Tibor minden esetre nem panaszkodhat, 49 ponttal jutalmazta a zsűri.

Gubik Petra Brian Johnson után ezúttal Lizzo bőrébe bújt. Most nem volt olyan frenetikus a produkció, mint az előző adásban, de volt benne munka. Papp Szabi a humort hiányolta, Tóth Andi a magabiztosságot. Összességében 45 pontra értékelte a zsűri.

Schoblocher Barbara nem tud hibázni, amilyen jó Kovács Kati volt múlt héten, olyan tökéletes Britney Spearst tett le elénk. Szinte egy az egyben sikerült levenni a Hit Me Baby One More Time klipjét.

Marics Peti megjegyezte, utoljára Zámbó Krisztiánt látta Britney Spearsként a Sztárban sztár színpadán, amivel sikerült sokunkat újratraumatizálnia.

Kamarás Iván az előző adásban Cherként nem alkotott felejthetetlent.

Illetve felejthetetlen volt az, csak másképp.

Ezúttal nem egy élő legendát kellett megszemélyesítenie, hanem Hirót, a magyar rappert, aki Ivánhoz és hozzám képest mindenképp a generációs szakadék túloldalán lakik.

A színész még fia segítségét is igénybe vette, hogy valamennyire közelebb tudjon kerülni a fiatalok bálványához. Remek produkciót láthattunk tőle, így a zsűri az est során másodszor maximális pontszámot osztott ki.

Oláh Ibolya egyik nagy kedvencét, Édith Piafot kapta feladatul. Ibolya sok szempontból hasonló karakter, mint a francia sanzonénekesnő, hiszen neki se volt (van) könnyű élete. A Je Ne Regret Rien viszont egy olyan dal, amivel szerintem egy igazán jó énekes és előadó nem tud hibázni.

Emlékeim szerint néhány éve Szinetár Dóra is ugyanezt a dalt kapta Piafként, amit felveti a kérdést, hogy a műsor készítői ismerik-e a francia énekesnő más dalait. Egyszer megnézném, ahogy valaki a Milordot énekli.

Judy nem csak azért érdemel meg minden elismerést, mert nagyszerűen utánozta Pinket, hanem mert tériszonyát legyőzve, a levegőben lógva tette mindezt. Számomra érthetetlen, hogy volt, aki szerint ez nem 10 pontos produkcióvolt.

Valkusz Milán zárta a produkciók sorát, és el kell ismerni, hogy fiú létére zseniálisan hozta Zséda hangját és karakterét.

Pedig bevallom, a műsor indulása előtt Milánból néztem ki talán a legkevésbé, hogy el fog kápráztatni, de sikerült.

Nem csoda, hogy a zsűritől ötven pontot kapott, és a nézők szavazatainak hála ő nyerte az adást, második helyre taszítva a múlt heti győztes Oláh Ibolyát.

A továbbjutással kapcsolatos izgalmak következtek, végül hárman maradtak a veszélyzónában. Az egyaránt 50 pontos Tarján Zsófi és Kamarás Iván, valamint a 49 pontos Schoblocher Barbara. Meglehetősen érthetetlen helyzet, hisz mindhárman remekeltek. De hát a nép dönt.

Az új szabály értelmében a zsűri egyikőjüket megmenthette. Három szavazattal Barbi lett a szerencsés, jelzem, megérdemelten, bár egyértelmű volt, hogy bárki esik ki a trióból, szegényebb lesz a műsor.

Kamarás Iván másodszor került veszélyzónába, mégsem ő távozott, hanem Tarján Zsófi, ami eléggél elrontotta a vasárnap estémet, hisz mint egy hete bevallottam, ő volt a favoritom.

Ez van, az élet és a műsor megy tovább. Itt megtekinthető, ki kit kapott feladatnak a jövő hétre. Lesz itt Bruno Marstól Korda Györgyig mindenki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk