KULT
A Rovatból

Sztárban sztár: Marics Peti vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon nagy gázsit kap

Tóth Andi többször szembeszállt zsűritársaival a pontozásnál, két versenyző kiesett, de több remekül teljesítő sztár is veszélybe került.


Az ötödik adást az El Clásico tiszteletére Camila Cabello Don’t Go Yetjével indították a megmaradt versenyzők, majd belibbent a retinaégető öltönyben pompázó Tilla és indult az agyzsibbasztó bazsalygás a zsűrivel.

Ebből túl sok érdekeset nem tudok kiemelni, legfeljebb annyit, hogy Kökény Atilla megígérte, Valkusz Milán produkciója alatt felkéri lambadázni Tóth Andit, aki kegyesen felvette Attilát a táncrendjébe.

Egy tökéletes világban ez nem érdemelne említést, de a műsor első kb 10 percének ez volt a csúcspontja, ami azért sokat elmond.

Andit egyébként nem akarom bántani, egyre inkább úgy érzem, hogy ő az egyetlen a zsűriben, aki azt próbálja csinálni, amiért ott van, de erről majd később.

Ezzel együtt ki kell még térnem Andi öltözködésére: ezúttal csupaflitter sellőnek öltöztették. Azt már megszoktuk, hogy a stylistok imádnak hülyét csinálni a show műsorok hölgy szereplőiből. Az viszont új elem, hogy ott ül a szóban forgó hölgy párja is.

Szegény Marics Petit rendre Andihoz öltöztetik, ami önmagában nem is lenne baj, én is szeretek összeöltözni a feleségemmel. Meg hát nincs is beleszólásom. No de hogy Peti hajlandó volt flitterkesztyűt húzni, hogy passzoljon szíve választottjához… maradjunk annyiban, hogy ez a fiú vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon nagy gázsit kap. (Persze a kettő egyszerre is igaz lehet.)

Volt szabálymódosítás is. Nem tudom, eredetileg is így tervezték-e, vagy a nézettségi adatok tükrében döntöttek úgy, felpörgetik kicsit a műsort, minden esetre ebben az adásban már nem egy, hanem két versenyzőt küldtek haza.

Kamarás Iván nyitotta az egyéni produkciók sorát. Karel Gott érdekes figura. Kíváncsi lennék, ki tud a Lady Karneválon kívül akár csak egy slágert említeni tőle. A nagyon tájékozottak még tudják, hogy ő énekelte a Maja a méhecske főcímdalát, de ennyi.

Iván hozta a kötelezőt. Nekem néhol kicsit paródiába hajlott a produkciója, nem vette teljesen komolyan magát, de azért itt is kiviláglott, mennyire remek színész. A hangutánzás sem volt tökéletes, de mindenképp jó hangulatot csinált.

A zsűri mindig fogadkozik, hogy szigorú lesz, ezért Iván „csak” 48 pontot kapott 50 helyett.

Amikor megtudtam, hogy Oláh Ibolya Pikotarót kapja, azt gondoltam, a szerkesztőknek végképp elment az esze.

Lássuk be, képtelenség annyira kitágítani az „énekes” és „zenész” szavak értelmezését, hogy Pikotarto beleessen.

Nincs is rászorulva, hisz a japán úriember alapjában véve komikus, PPAP című YouTube slágere óriási trollkodás.

No de mit tud kezdeni ezzel Magyarország egyik legjobb énekesnője? Mint kiderült, mindent. Ibi ugyanis nemcsak szuper énekesnő, de nagyszerű előadó is (a kettő nem minden esetben ugyanaz).

Nagyszerű humorral teljesítette a feladatot, nem csinált belőle paródiát, igaz, az előadása végégre becsempészett egy kis saját ízt, ami szigorúan véve kilóg a műsorból (amelyben az elvárás az eredeti előadó és klip szolgai leutánzása lenne), de az egész mégis annyira rendben volt, hogy le a kalappal.

Számomra Ibi jobb volt Kamarás Ivánnál, de a zsűritől csak 47 pontot kapott.

Kis kitérő. Alapjában véve nem értek egyet Sheldon Cooperrel és John Cleese-zel abban, hogy az etnikai humor a létező legviccesebb humor, ugyanakkor azt sem gondolom, hogy kivétel nélkül minden esetben muszáj megsértődni rajta.

Lékai-Kiss Ramóna azonban alighanem új rekordot állított fel az egyetlen megszólalással megsértett népek számában. Értékelését ugyanis azzal kezdte, hogy „ez se nem kici, se nem ócó”. Egyrészt a kínaiakkal kapcsolatban ez a poén már annyira elcsépelt, hogy közhelyszámba megy. Másrészt Pikotaro japán.

Oké, nem állítom, hogy egy távol-keleti úriemberről ránézésre meg tudom mondani, melyik országból érkezett, no de a zsűri nemcsak azért kapja a gázsiját, hogy ott üljön és heherésszen, hanem hogy felkészüljön egy-egy adás előtt.

Sipos Tomi igazán testhezálló feladatot kapott. Alice Cooper sem tartozik a sokslágeres előadók közé. Hey Stupid, és ha egy zenei szerkesztő nagyon fel akar vágni, akkor még ott a Poison. Slussz. (Tudom, van még sok nótája, de a rádiókban ezeket nem nagyon játsszák.) Andi szigorúnak bizonyult, csak 7 pontot adott. Figyelemreméltó tény, amire felhívnám a többi zsűritag figyelmét, hogy nem szakadt le az ég.

Kiss Ernő Zsolt Harry Styles alakításába nem tudok belekötni, megoldotta a feladatot. Amiért mégsem igazán tett nagy hatást rám, az nem Ernő hibája, hanem Harry Stylesé. Habár Marics Peti szerint Styles a mai kor egyik legnagyobb pop ikonja, számomra az As It Was tömény unalom, mind a dal, mind az előadásmód.

Ha Ernő nem tudott magával ragadni az csak azért van, mert visszaadta az eredeti fílinget.

Kökény Attila szerint ez volt Ernő eddigi legjobb produkciója. 47 pont röppent.

Molnár Tibi a műsor egyik nagy felfedezettje számomra, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül. A Boney M együttes egyik arcát, Bobby Farrellt kapta feladatul, ami azt jelenti, valójában egyszerre két személyt kellett eljátszania, hiszen Farrell helyett valójában Frank Farian, a banda producere énekelt, mint az közismert.

A Raszputyinban a tánc alighanem nagyobb kihívást jelentett, mint az ének, de Trap kapitány mindenképp megérdemelten zsebelte be az 50 pontot.

Gubics Petra is az idei év egyik favoritja, ehhez kétség sem fér, bár kérdés, a múlt heti Rúzsa Magdi után hova lehet még emelni a lécet. Azariah-val nem sikerült, de ez aligha róható fel Petrának. Ez az a feladat, amit nőként nem lehetett ennél jobban megcsinálni.

Valkusz Milán Lambada előadása merüljön a feledés homályába. Szegénynek valószínűleg esélye sem volt, és itt meg kell jegyeznem, Kökény Attila valóban felkérte lambadázni Andit, de azért nem vitte túlzásba.

Soblocher Barbara Liza Minellije megosztotta a zsűrit. A többség nem győzött hozsannázni, és szórni a 10 pontokat. És itt kell visszacsatolnom Tóth Andira. Ő az egyetlen, aki próbál tényleg valós szakmai érveket mondani az értékeléseiben, és nem fél lepontozni.

Ő elmondta, hogy Barbara eddigi produkcióihoz képest ez bizony nem sikerült olyan tökéletesre, és árral szembe úszva 8 pontot adott.

Félreértés ne essék. Nagyon színvonalas Cabaret interpretációt láttunk és hallottunk, de Liza Minelli hangja és előadásmódja csak nyomokban volt felfedezhető.

Közeledett a vég. Gyorsan megtudtuk, hogy Oláh Ibi az adás első. Következett az első kieső. Kamarás Iván és Sipos Tomi kapta holtversenyben a legkevesebb pontot az összesítések alapján. Köztük végül az döntött, ki kapott több szavazatot a nézőktől – Tomi megmenekült.

Következett a másik kieső „megtalálása”. Itt már minden úgy ment, ahogy eddig. Az utolsó hármasból – Molnár Tibi, Schoblocher Barbara és Kiss Ernő Zsolt – a zsűri 4:1 arányban Barbit mentette meg, a nézők pedig Trap kapitányt. Így Ernőtől búcsúztunk.

Jövő héten újabb csavar következik, a szólóprodukciók mellett ugyanis párbajokban is színre lépnek a versenyzők. A párbajok részleteit hét közben fogják csepegtetni, addig is nézzétek meg, ki milyen feladatot kapott:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk