Sztárban Sztár leszek: Majka és Pápai Joci „intim” pillanatáról és a nagy visszatérőkről szólt az utolsó válogató
Az X-Faktor után Sztárban Sztár leszekben is elérkeztünk az utolsó válogatóhoz. De mielőtt a tehetségek farönkjeibe kapaszkodva bemerészkednénk a dilettantizmus mocsarába, szeretnék szót emelni egy – számomra – érdekes kérdésben.
Több helyen is láttam, ahogy a kommentelők Tóth Gabit szidják azért, mert lecsap a sok jó hangra, miközben tudja, hogy az élő adásokba úgyis csak hármat vihet.
Minél több igazán jó énekest tesz a csapatába, annál jobb az esélye, hogy a végén megnyerje a versenyt, és ha sok jót ki tud ejteni, azzal a többiek esélyeit csökkenti. Tehát ha mentorként a műsor megnyerése a célja, ez a legjobb taktika. Persze igazságtalannak tűnhet, hogy így akár nagy tehetségek is kiesnek, de azért ne legyünk naivak. A magyar zeneipar nem bír el évente 10-20 új tehetséget. Gondoljunk csak bele, az eddigi tehetségkutatók döntőseiből hányan tűntek el mára a süllyesztőben.
Az első fellépő Pálinkás Ildikó fedélzeti takarító volt. Borzasztóan énekelt. Tilla reménykedett, hogy csak viccnek szánta, de Ildikó barátnője megnyugtatta: "Most önmagát adja!" Ildikó mellett szól, hogy látványos koreográfiát épített fel színpadon fetrengéssel, konfettiszórással. A mentorokat teljesen megzavarta, főleg Pápai Jocit, aki először repülőgép-sofőrről beszélt (!), majd adott egy nagy, és teljesen indokolatlan igent Ildikónak.
Az adás szerethető kutyaütőkkel folytatódott, igazi "négynemes" produkciók. A legcukibb a kubai lány volt, aki a „Mit hoztál nekünk?” kérdésre riadtan bevallotta, hogy semmit. Kiemelendő még a fiatalember, aki Michael Jackson – eleddig ismeretlen – „Billy James” (sic!) című számával érkezett.
Érdekes módon a kieső versenyzők mind megvilágosodnak, mint például Somogyi István, aki Ká bőrébe bújva lépett színpadra, hogy idézem: „Most jöttem rá, hogy el se kellett volna jönnöm.” Jobb később, mint soha.
A hasonló műsorok készítői mesterien érzik, meddig feszíthetik a húrt, mielőtt elkapcsol a néző, vagy épp elindul kaszát egyenesíteni. Ezért most például gyorsan bevágták nekünk a tüneményes Piltman Annát, aki Nagyvázsonyból érkezett – ezt a tényt olyan jelentőségteljesen közölte Tillával, mintha azt mondaná, hogy egy antarktiszi kutatóbázison született, ahol anyukája egyedül tartózkodott –, és csecsemőgondozónak készül.
Annában sem csalódtunk. Nem volt tökéletes az éneklés, de jó hangja van, tud is bánni vele, és valósággal beragyogta a színpadot Fergie Little Partyjával.
Kicsit bizarr volt, amikor Joci azzal próbálta magához édesgetni, hogy szereti a csecsemőket. Amilyen szemeket meresztett, Anna helyében nem maradnék kettesben vele. Remélhetőleg nem is kell, mert Köllő Babett csapatába került.
Egy nagy visszatérővel folytatódott műsor.
Horváth Szilvia következett, akire az előző évadban Pápai Joci azt mondta, ő az egyetlen, aki a hangjával is képes lenne elsüllyeszteni a Titanicot. Idén a Csárdáskirálynőből hozott egy operettslágert. Gabi kimenekült a közönség soraiba, és finoman szólva kigúnyolta a színpadon próbálkozó Szilviát. Viszont a produkció végén elismerte, hogy fejlődött (bár hozzáteszem, azért ANNYIT nem, hogy helye legyen a műsorban), és ennek elismerésére adott neki egy igent.
Botka Ferenc Dominik következett, akit néhány éve az X-Faktorban ismerhettünk meg. A válogatón nagyszerű volt, utána viszont botladozott, és a mentorházban véget ért számára a verseny. Persze a TV2-n nem szabad kiejteni a konkurens műsor címét. Itt versenyzőknek vagy TV2-s múltja van, vagy semmilyen. Akkor, 2019-ben Puskás Peti kérdésére, hogy akar-e bajuszt, azt felelte, talán majd két év múlva.
Megérdemelten került Gabi csapatába. (Milyen furán működik a memória így 40 fölött. Nem is Dominikot ismertem fel, hanem az őt kísérő apukáját, tudtam, hogy már láttam valahol.)
Juranics Szabina sosem tanult énekelni, de úgy gondolta, tud (spoiler: nem). Loreen Euphoriájával rémisztgette a nézőket és a mestereket. A koreográfia alapján azt lehetett hinni, arról szól a dal, hogy a hölgy rájött, nagyon lóg a melle és szeretné felvarratni. Babettnek amúgy A kör című horrorfilm jutott eszébe róla.
Ami a legrémisztőbb, hogy Joci és Majka majdnem összevesztek rajta, ki vigye magával, végül Majka nyert. A folytatásban volt sértődős hip-hopos, Freddie Mercury-imitátor, aki legfeljebb a Kék Osztrigában arathatna sikert, és botcsinálta Majka, utóbbit Majka pár másodperc után leintette. A versenyző utólag azzal indokolta kudarcát, hogy „nem volt elég életerőm”. A produkció láttán minket is elhagyott.
Károlyi Róbertet nagyon bírom annak ellenére, hogy rappelt. A Weszélyes Elemek Csibész kutyák című számát hozta. Majka nem hitte el, hogy elő tudja adni, de Róbert hatalmasat alakított, úgy pörgette a szöveget, mint mániákus depressziós méhész a mézet.
Majka tett egy könnyelmű ígéretet, amit valószínűleg megbánt:
Az előadás remek volt, Józsi pedig szaván fogta Majkát. Csak nehogy feljelentse valaki a TV2-t az azonos nemű szerelem propagálásáért! Oh, the irony.
Robi egyébként nem csak jól rappel, de intelligens is. Mindenkit meglepett, hogy nem Majkát, hanem Babettet választotta mesteréül. Indoklása szerint az utánzásban van szüksége segítségre, és ebben nyilván az egyetlen színész segíthet neki a legtöbbet. Az egyetlen kérdés, hogy tud-e mást is csinálni, mint rappelni, hiszen ez mégis csak egy utánzós műsor.
Az aranyos, de zeneileg értékelhetetlen UFO Tarzan előadás után következő blokkban olyan versenyzők következtek, akiket valamelyik exversenyző kísért és bíztatott, vagy legalább inspirált. Gadó Anita Szaszák Zsoltival érkezett, Kovács Gábor Vergiliusa Gábor Márkó volt. Tomor Martinát pedig Venczli Zóra karaktere fogta meg, hasonló típus. Mindhárman remekül szerepeltek.
Ezután szürreális pillanatok következtek a műsorban: egy rakás versenyzőt láttunk – de csak az értékelésüket, a produkcióik nélkül. Sajátos megoldás, és értetlenül állok előtte. Ha nem voltak elég jók, miért kellett ennyit is beadni belőlük? (Ne legyenek illúzióink, egy csomó jelentkező nem is kerül soha adásba.) Viszont maga a szegmens nem volt olyan hosszú, hogy ne jött volna ki nélküle a műsoridő. TALÁNY!
A válogató körök végére jutott még két nagy visszatérő. Molnár Sanyi tavaly Elton Johnként robbant be a köztudatba. Végül a székes fordulóban kiesett. Ez azonban nem szegte kedvét. Ezúttal George Michaelként énekelt a Faith-t. Direkt becsuktam a szememet, és nagyon sokszor hallottam George Michael hangját. A mesterek szerint kicsit túltolta. Engem nem zavart, szerintem a paródia ugyanúgy belefér a műsorba, mint az utánzás, és a jó paródia a szememben értékesebb is, mert hozzáad valami pluszt.
Az utolsó versenyző Bari László volt, akit sanszos, hogy most már örökké Lacikának fognak hívni, hiszen így ismertük meg Az ének iskolájában. Sok gyerekénekesnél probléma, hogy mutálás után oda lesz a hangja. Lacika szerencsére nem járt így. Bevallom, én Caramel Lélekdonor című számát nem kedvelem különösebben, de tudom, hogy nehezen énekelhető, főleg úgy, ahogy Caramel énekli. De sikerült, és Lacika Jocit választotta mesteréül.
Az adás végén következett a hirig kör. Ez a műsor egyik legérthetetlenebb – de úgy is mondhatnám, legszemetebb – része. Ezt már a Csillag Születikben sem értettem annak idején. A mesterek a csapatukat leszűkítik – anélkül, hogy a versenyzők még egyszer énekelhetnének. Így persze érthető, miért engedtek tovább olykor értékelhetetlenül rossz produkciókat is: tudták, hogy ezeket az embereket úgy is kijetik a válogatók végén. Nem túl humánus eljárás. Viszont jól eladható vitákat gerjeszt a mesterek között, akik olykor fejüket fogva nézték, kollégáik kiket engedtek haza. Olyannyira, hogy amikor Tóth Gabi hazaküldte Varga Koppányt, Majka élve a szabályok nyújtotta lehetőséggel, magával vitte a saját csapatába.
Az előzetes alapján a jövő héten is várható hirig, reméljük, azért nyomokban éneklést is tartalmaz majd.
