KULT
A Rovatból

„Szeretem nagyon, amikor lábra áll ez az »iszapszörny«” – Interjú Stohl Andrással

A népszerű színész elmondta, milyen a közös munka Alföldi Róberttel, mit szeret legjobban a munkájában, és mit gondol új szerepéről Az ügynök halálában.


A Centrál Színház Alföldi Róbert rendezésében mutatta be Az ügynök halálát Stohl András és Balsai Móni főszereplésével.

– Egymás után kapod nagy szerzők darabjait. Most is láthatunk a Vígszínházban Shakespeare-ben, Csehovban, Molnár Ferencben, a Centrálban pedig Willy Lomant alakítod Arthur Miller klasszikusában… Van még varázsa számodra ezeket játszani, vagy szerep-szerep?

– Nincs szereprangsor. Mindent, amit az ember próbál, azt a lehető legjobban akarja megcsinálni. Természetesen nagy szerencsém, hogy a világirodalom legkiválóbb szerepei is megtalálnak. De mindegy, hogy hívják azt a szerepet.

Egy III. Richárd, vagy Hamlet akkor válik igazán azzá, amikor az ember próbál és dolgozik vele, magára formálja, és ettől szép ez.

A munkafolyamat az, amitől ténylegesen naggyá, vagy sikeressé válik. Willy Loman is ilyen. Ráadásul egy nagyon jó passzban lévő Alföldi Róberttel és nagyon jó kollégákkal dolgozhattam együtt a próbaidőszakban.

– Alföldi egyik kedvenc színésze vagy, hiszen nagyon sok rendezésében szerepeltél már az évek során. Milyen a közös munkátok dinamikája? Például egy Willy Loman esetén közösen alakítjátok ki, milyen is ez a konkrét ügynök?

– Valóban sokat dolgoztunk együtt, és remélem, hogy még nagyon-nagyon sokat is fogunk a későbbiekben is. Nehéz arról, beszélni, hogyan dolgozunk. Általában Robi olvassa fel a darabot az olvasópróbán, és abból az ember már sejti, hogy mit szeretne.

Soha nem véletlen, hogyan oszt szerepet. Nem kell azon harcolni, hogy az adott szerep való neked vagy sem, hiszen azért osztotta rád, mert nagyon bízik benned, főleg, ha már ismer.

A rendelkező próbán közösen fejlesztjük az előadást, utána pedig terelget.

Mintha lenne egy futópálya felfestve, és ha kilépek a csíkok közül, akkor szól, hogy menjek vissza, mert arra van a jó irány.

– Hallgat is rád adott esetben?

– Abszolút. Ha mondok valamit, átgondolja, és vagy egyezik az ő elképzelésével vagy nem. De nem csinál hiúsági kérdést belőle.

– Ha azt mondjuk, Willy Loman, sokaknak még mindig Tímár József vagy Dustin Hoffman jut az eszébe, vagyis egy sokkal megesettebb figura, mint amilyen te vagy.

– Ha Robi rám osztja Willy Loman szerepét, ebből már valószínűsíthető, hogy nem egy 70-80 éves, hajlotthátú emberre gondol, hanem olyan valakire, akinek egyébként nem is feltétlenül az ügynöki munka, ami nem megy, hanem maga az élet, és ebbe szép lassan belebolondul.

– Ezzel együtt azt gondolom, hogy Willy Loman a totális ellentéted. Hisz te a hullámvölgyek ellenére is sikeres ember vagy a pályád csúcsán, sokan szeretnek. Willy Loman talán soha nem is volt a pályája csúcsán. Hogy tudtál mégis kapcsolódni ehhez az elesett figurához, aki talán soha nem is volt igazán sikeres?

– Nekem az a dolgom, hogy elképzeljük, ha én egy ilyen helyzetbe kerülnék, milyen lenne. És éppen ettől lesz olyan tragikus talán a mi Willy Lomanünk – de ezt a nézőknek kell eldönteni –, hogy ott egy életerős férfi, aki ebbe beleszakad.

Nekünk főleg az emberi kapcsolatokról szól a darab, nem arról, hogy Loman nem tud már eladni. Nem is tudjuk, mit árul.

A család, a hazugságok felhalmozása, amiktől belülről lassan szétrohad. Hogyan menekül egy másik világba, ami nem létezik… Inkább erre próbáltunk menni.

– Ha jól tudom, anno a főiskolán nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatotok Robival.

– Ennek már 35 éve. Én már első éves voltam, és híre ment, hogy jön „az” Alföldi, mert Robi már akkor híres volt. Én meg nem értettem, ki ez az Alföldi, és nem voltunk feltétlenül szimpatikusak egymásnak.

Aztán volt egy vizsgaelőadásunk, ami után Robi odajött, és gratulált, tetszett neki amit csináltam. Azóta gyakorlatilag megszakíthatatlan a barátságunk, művészileg és emberileg is.

– Van színész, aki a játékot szereti, van, aki a felhajtást, a csillogást. Te mit élvezel legjobban a munkádban?

– A próbákat szeretem nagyon, amikor mindannyiunk – a kellékes, az öltöztető, a díszítő, a világosító, a hangosító, a rendező, a színészek – segítségével lábra áll ez az „iszapszörny”. És aztán nagyon szeretem megmutatni a nézőknek.

Szeretem érezni azt a csöndet, ami Az ügynök halála végén is van, miután Balsai Móni elmondja az utolsó monológját, és el elindul a függöny lefelé.

Az döbbenetes élmény, hogy ott ül több száz ember, és néma csöndben ugyanarra gondol. Az nagyon jó dolog.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: