SZEMPONT
A Rovatból

Spronz Júlia a megölt japán édesanya ügyéről: Ez nem egy extrém eset volt, hanem egy rendszerhiba rendkívül szomorú eredménye

A nőjogi szervezetek ma az utcára vonulnak, hogy felhívják a figyelmet: a nők elleni erőszakot még mindig nem veszik elég komolyan a hatóságok. A Patent Egyesület vezetője szerint a civileket is be kellene vonni a történtek kivizsgálásába.


Múlt héten meghalt egy nő. Egy anya, egy elvált asszony. A halálát a rendőrség eleinte úgy kommunikálta, hogy ágyban dohányzás okozta. A bökkenő az volt, hogy a Budapesten élő japán nő soha életében nem dohányzott. Barátai, akik ismerték teljesen biztosak voltak benne, hogy a volt férje gyilkolta meg. Szerintük már korábban is többször bántalmazta, és fenyegetés is elhangzott, nem egyszer. Az asszony a rendőrséghez fordult, több alkalommal is. Hiába.

A Magyarországon élő külföldi anyák kezdeményezésére szombaton a Parlament elé vonulnak a nőjogi szervezetek és szimpatizánsaik, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy ami a múlt héten történt Budapest belvárosában, az nem egyedi eset, és a hatóságok mind a mai napig nem kezelik kellő érzékenységgel, alapossággal és hatékonysággal az ilyen ügyeket. Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával beszélgettünk.

– Miért érzik úgy, hogy most van itt az ideje fellépni?.

– Az igazság az, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés. Ez a konkrét haláleset, ez egyrészt mérhetetlen felháborodást váltott ki a Magyarországon élő külföldi anyák csoportjában, illetve azok között, akik a nőt közvetlenül ismerték, szoros barátai és segítői voltak. Számos sorstársa is van a meghalt nőnek ebben a csoportban, aki hasonló tapasztalatokkal rendelkezik, és küzd a rendszerrel jelenleg is, továbbá mérhetetlenül sok Magyarországon élő magyar nő is jelezte, hogy hasonló nehézségekkel küzd. Tehát valójában nem a Patent Egyesület látta úgy, hogy itt az idő, hanem tényleg nagyon nagy nyomást kaptunk az érintettek részéről, hogy most már utcára kellene vonulni, hallatni a hangunkat, jelezni a nyilvánosság felé, hogy

ez nem egy extrém eset volt, nem egy tragédia, amit ne lehetett volna megfelelő szakmaisággal megelőzni, hanem egy rendszerhibának a rendkívül szomorú eredménye.

A nők elleni erőszak esetköre, illetve azok a bűncselekmények, amik ide tartoznak, nem élveznek prioritást a rendőrség köreiben. Az ügyfeleink sok esetben be se jutnak a rendőrségig, mert már az objektumőr a kapuban visszafordítja őket.

– Próbáltak a rendőrséggel leülni, egyeztetni, ezeket a jelenségeket rendszerszinten eléjük tárni, szembesíteni őket, megoldást keresni ezekre a dolgokra?.

– Nekünk kapcsolatunk kizárólag a BRFK-val van, országos szinten semmilyen kapcsolódási szándékot nem észleltünk.

– Önök kezdeményeztek ilyet?

– Próbálkoztunk egy ideig, csak mivel állandóan lepattantunk, most már felhagytunk vele. A BRFK-val viszont van egy működő kapcsolatunk, tartottunk is képzéseket a rendőrség számára, de egyrészt nyilvánvaló, hogy az egyszeri képzés nem képzés, márpedig a rendőrség nem tudta azt finanszírozni, hogy folyamatos képzéseket tudjunk nyújtani a számukra, másrészt meg stratégiai leüléseink nem voltak valójában. Viszont amióta ez az ügy a nyilvánosság elé került, én vártam volna megkeresést a Budapesti Rendőr-főkapitányság részéről, különösen azért, mert vannak kapcsolataink. Pályáztunk is az Európai Unióhoz egy olyan projekttel, ami arról szólt volna, hogy dolgozzunk ki a rendőrséggel együtt a nemi erőszak áldozatai számára követendő protokollt, mert úgy tűnik, hogy nincsen ilyen a rendőrségen, de azt sajnos nem nyertük meg.

– Most kijött egy bocsánatkérés a rendőrségtől, de ott csak arról volt szó, hogy megígérték, nem így fognak kommunikálni. Arra nem tettek ígéretet, hogy ezeket az ügyeket alaposabban fogják vizsgálni.

– Én is úgy láttam, hogy a bocsánatkérés annak szólt, hogy a BRFK közösségi média felületén valaki vagy valakik valóban bicskanyitogató stílusban, lekezelően és felháborítóan reagálták le a hozzászólásokat. De ez egy marginális kérdés ahhoz képest, hogy milyen problémák vannak, milyen problémák vetültek fel.

Önmagában az, hogy az ügyfelünknek az öt feljelentéséből összesen egyet találtak meg a rendszerben, már ez aggodalomra ad okot.

Mindenesetre arra tettek ígéretet a keddi sajtótájékoztatón, hogy ki fogják vizsgálni, hogy hogyan lehetséges, hogy ez a feljelentés még a nyomozásig sem jutott el, hanem azon nyomban kikukázták. Én azonban akkor lennék megnyugodva igazából – illetve azt hiszem, hogy nőszervezeti szinten is ezt mondhatom –, ha ezeket a kivizsgálásokat, a problémák feltárását és a reformokat egyesült erővel csinálnánk. Nem feltétlenül a Patent Egyesület bevonásával, de bármely olyan szervezettel, amelyik a nők elleni erőszak témájával több évtizede foglalkozik, és ezen a területen nevet szerzett. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy valóban fellélegezzünk, hogy itt nem csak szavak szintjén, de ténylegesen is van akarat arra, hogy a hibákat feltárják, és reformokat vezessenek be.

– Nem lenne ideje ezeknek a jogvédő szervezeteknek egy közös platformot létrehozni és úgy kezdeményezni az ORFK-nál egy egyeztetést?

– Az a helyzet, hogy mi eddig is közös platformon kerestük meg ezeket a szerveket. A NANE-val és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel karöltve fordultunk oda a korábbiakban. Igaz, hogy már egy ideje nem, de nekünk ez nem okoz problémát, mert azért elég jó a sisterhood ezen a téren. De azért az felmerül bennem, mogy miért nekünk kell proaktívnak lenni?

Miért nem fordulhat az elő, hogy egy ilyen esetet követően megkeres minket az ORFK, hogy na gyerekek, akkor gyertek, ha ilyen nagy a szátok, mondjátok, mit csináljunk másképp.

Itt vannak ezek a totálisan alulfinanszírozott, egzisztenciálisan instabil és halálra dolgoztatott szervezetek. Nem sajnáltatni akarom magunkat, hanem a napi valóságunkat írom le. Próbáljuk erőnkön felül ezt a rengeteg családon belüli erőszak áldozatot segíteni, és akkor miért velünk szemben elvárás, hogy mi kezdeményezzünk mindig? Nem volt olyan lehetőség, amivel ne éltünk volna, amit kaptunk ilyen szinten. Tehát ahányszor, például az Igazságügyi Minisztérium kiküldött egy javaslatot észrevételezni, mi beküldtük az észrevételeinket. Nem hagytunk ki lehetőségeket, csak azokat nem vették soha figyelembe. Mondok jó példát is. Amikor 2007 körül revideálták az ORFK utasítást, a családon belüli erőszak kezeléséről. Azt a módosítást együtt a rendőrséggel készítettük elő, mert kaptunk erre felkérést. Majd amikor 2018-ban módosították, az már a fejünk fölött zajlott.

Igazából mi nem olyan civil szervezet vagyunk, aki csak fújol mindenre, és kritizálja a rendszert. Örömmel megyünk bármikor együtt dolgozni, segíteni, mert az a célunk, hogy valóban javulás történjen, pozitív irányba változzanak a dolgok, így az elmúlt időszakból nagyon nehéz lenne felidéznem bármi olyan lehetőséget is, amivel mi ne éltünk volna.

– Az elmúlt években érzékelhető-e az esetszámban változás, stagnáló vagy rosszabbodó helyzet? És egyáltalán a társadalmi megítélés terén érzékelnek-e változást?

– Jó, hogy hozzátette ezt az utóbbit, mert egyébként azt mondtam volna, hogy nem. Viszont

a probléma társadalmi megítélésében egyértelműen van előrelépés.

30 éve ezen a területen dolgozom, itt nem tudott olyan történni az elmúlt három évtizedben a családon belüli erőszak témájában, amit ne követtem volna közelről figyelemmel, ezért bátran állíthatom, hogy egyértelmű javulás ott érhető tetten, hogy a társadalom sokkal érzékenyebb, lényegesen tudatosabb, sokkal kevésbé elítélő, áldozathibáztató, összehasonlíthatatlanul nagyobb tudás áll az emberek rendelkezésére ebben a témában. Például maguk az érintettek is egyre sokkal hamarabb észlelik a helyzetüket, beazonosítják, nevet adnak neki, tudják, hogy hova forduljanak, tudják, hogy miket kell csinálni. Ezen a téren van előrelépés, viszont az állami ellátórendszerben én ezt a progressziót nem látom. És ez én szerintem, amennyire tudom, látszik is az esetszámban is.

– Azt gondolná az ember, ha jogtudatosabbá válnak az áldozatok vagy a potenciális áldozatok, akkor az önmagában csökkentheti az esetszámot.

– Vagy növelheti az esetszámot. Például a büntetőügyek vagy a családjogi perek számát. Nyilván, ha valaki tudja, hogy őt bántalmazás érte, és nem azon pörög, hogy ez nem is az volt, hanem csak én provokáltam ki, és teljesen jogos dolog történt velem, akkor természetes, hogy többen fordulnak a rendőrséghez segítségért. Illetve

a nők is könnyebben válnak el, ha tudják, hogy egy bántalmazó kapcsolatból akarnak kimenekülni.

De nekem nincsen rálátásom ilyen statisztikákra, viszont amiket ismerek, amiket láttam, ott nem látok komoly változásokat az évek előrehaladtával. Sőt, például a távoltartások száma kifejezetten csökkent az évek során, ami szerintem azt mutatja, hogy kiábrándultak belőle az emberek, főképpen a nők.

– A másik nagyon fontos szerepet betöltő hatóság az ilyen erőszaktörténetekben a gyámhatóság. A legkiszolgáltatottabb áldozatok pedig a gyermekek. A gyámhatóságoknak a hozzáállásában sincsen elmozdulás, a velük való együttműködésük sem mutat semmilyen elmozdulást az elmúlt években?

– Nem mondhatom. Az elmúlt években a gyámhatóságtól viszonylag sok feladatot elvettek, és áttettek a bíróságokhoz vagy más szervekhez.

Most mi inkább egy lepattintós attitűdöt látunk a gyámhatóságoknál, hogy lehetőleg ne kelljen semmivel sem foglalkozni, tessék menni a bírósághoz.

Ez a változás, amit 2020 óta tapasztalunk. Azt is el kell mondanom, hogy bizonyos területeken, ami korábban a gyámhatósághoz tartozott, és most már nem, ott viszont az a tapasztalat, hogy korábban, amíg a gyámhatóság kezelte ezeket a témákat, sokkal emberségesebb, sokkal igazságosabb döntések születtek, mint most. De azt én nem látom, hogy meglenne a tudás a gyámhatóságokban, hogy például azonosítsanak egy párkapcsolati erőszakot, akkor is, ha nincsenek külsérelmi nyomok, és ennek jelentőséget tulajdonítsanak. Ez egyáltalán nem számít.

Mind a mai napig azt látjuk, ha például megállapítják, hogy egy gyerek veszélyeztetett, akkor nem azt írják le, hogy azért veszélyeztetett, mert párkapcsolati erőszakkal érintett családban él, vagy bántalmazó szülője van, hanem a veszélyeztetettséget kommunikációs problémaként, a szülők közötti kommunikáció zavaraként írják le.

Ez rendkívül ártalmas, mert nem disztingvál az erőszak áldozata és elkövetője között. Mind a kettőt ugyanarra a felelősségi szintre helyezi, és mivel a problémát nem fogják meg a lényegénél, nem a valóságot tükrözik vissza, ezért nem is hoznak igazságos döntéseket, végképp nem olyat, ami reflektálna a valós problémára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nagy eredmény, hogy a hatalom megint meghátrálásra kényszerült” – ilyen volt a Pécsi Pride
Vannak, akik bírságra számítanak, mások szerint a hatalom csak ijesztget. De minden megkérdezett teljes sikernek tartja a Pécsi Pride-ot. Az esemény azért nem múlt el attrocitások nélkül. A Szeretlek Magyarország videóriportja.


Szombatra hirdették meg az ötödik Pécs Pride-ot, amely Magyarország egyetlen vidéki szívárványos megmozdulását. A szervezők egyeztettek ugyan a hatóságokkal, de végül a rendőrség nem engedélyezte előzetesen a felvonulást. A szervezők azonban úgy döntöttek, hogy mégis megtartják a rendezvényt. Az útvonalat azonban módosították, és a Tettyén felállított színpadhoz vonultak. A felvonulás idején több ellentüntetést is tartottak. A két felvonulás ugyan keresztezte egymás útját, de a rendőrség fenntartotta a rendet.

„Szelfizetm is egyet az arcfelismerővel, hogy mostmár a barátom”

- mondta a betiltott felvonulás egyik résztvevője.

Vannak, akik bírságra számítanak, mások szerint a hatalom csak ijesztget. De minden megkérdezett teljes sikernek tartja a Pécsi Pride-ot.

Az esemény azért nem múlt el attrocitások nélkül: egy férfi ütögetni kezdte a menet tagjait, őt rendőrök teperték le, és ellentüntetők próbálták megállítani a menetet, de hiába mondták, hogy őket védi a törvény, a rendőrök arrébb terelték őket.

A Szeretlek Magyarország videóriportja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk