Schobert Norbi: „A kövér ember saját teste rabszolgája”
Schobert Norbi újabb hosszú posztban írt az elhízásról a közösségi oldalán "A cukor fogságában" címmel. Ebben azt fejti ki, hogy:
A fittness-guru alaposan kifejti, hogy miért gondolja így:
"Bilincs a pszichén, ami a minőségi élményekre éhes élményközpontunkat hivatott hamis ingerekkel kielégíteni. Életünk üres, miközben persze vágyunk az olyan többletre, amit az életből merített pozitív megtapasztalásokon, rokoni és szerelmi kapcsolatainkon, munkánkban elért sikereinken keresztül kéne a magunkévá tennünk. Az ilyen ingereket azonban nem adja ingyen az élet, keményen meg kell dolgozni értük".
Norbi szerint a sikertelenséget sokan evéssel ellensúlyozzák:
Márpedig a szükségleteinken túlmutató cukorfogyasztás a folyamatos önjutalmazásba menekülő nyugati ember pokoljárásának csupán az első stációja, amit aztán szorosan követ az inzulinrezisztencia, majd pedig a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása".
Elméletét saját tapasztalataival is illusztrálja:
"Gyermekként magam is hamis ingerekbe, többnyire szénhidrátba és cukorba öltem a bánatomat, és nem volt, aki megálljt parancsolva kivezetett volna ebből a halálos csapdából. Pedig én még szerencsésnek is mondhattam magamat, hiszen egy olyan korban voltam túlsúlyos, aminek a társadalma nem tette magáévá a kövér test ünneplésének és feltétlen elfogadásának dicshimnuszát. Ugyanakkor jelenkorunk egohízlaló szólamai már nem kényszerítik az egyént szembenézésre, így falánkságunk olyan önbecsapással szervesül, aminek a vége fájdalmas nyomokat hagy úgy a testen, mint a lelken. Felborult hormonháztartás, gombás foltok az izzadtságtól csatakos redők között, csökkenő szexuális teljesítmény, daganatos megbetegedések, magány, majd pedig halál. Ezt hozza magával a cukorba ölt bánat".
Ám jó tanácssal is szolgál: