Sárkányos fantasy-kaland Stranger Things módra? Nagyjából ez A hercegnő és a sárkány
Nem nehéz megérteni a Netflix álláspontját: náluk van a tinik egyik legnagyobb kedvence Tizi (Eleven) a Stranger Things-ből, miért ne lovagolhatnák meg a Millie Bobby Brown-hullámot?
Mi ez, ha nem hatalmas siker? Attól függetlenül, hogy szegény lány a színészi képességeit egyelőre nem igazán mutathatta meg, de amit csinál, azt sikeresen csinálja.
Maradjunk annyiban, hogy a Stranger Things nem miatta lett siker, de remekül befutott a sorozat farvizén, mint az összes többi szereplő is. Mondjuk a gyerekek közül talán Miss Brown volt a legtalpraesettebb a csapatból. Az Enola Holmes hiába volt közepes minőségű, akkora népszerűségnek örvendett, hogy egy folytatást is szült, illetve nem lepődnék meg egy harmadik részen sem.
Alapvetően a film erős közepes, a megvalósítás elmegy, a történet klisés, könnyedén kitalálható, a CGI néha egész jó, máskor ijesztően gagyi, a zene teljesen rendben van, a színészek pedig a fizetésükért állnak sorba a bankban.
A Netflix egyébként nem lacafacázott, MBB mellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint a remek karakterszínész, Ray Winstone, a mindig kiemelkedő Angela Bassett, a Jurrassic World első részéből ismerős Nick Robinson vagy a legutóbb a Kártyavárban brillírozó Robin Wright. Ezek a színészek még a gyenge alapanyagból is azért képesek kihozni a maximumot, és becsületükre legyen mondva, ezt el is érték. Történetünk szerint Elodie (Millie Bobby Brown) egy szegényebb király lánya (Ray Winstoné).
Ezzel persze hatalmas hozomány is jár, ami ráfér a zord éghajlatú birodalomra. Ennek a gazdag udvarnak, azonban van egy sötét titka, amelyet nem akarok ellőni, hiába kitalálható az előzetesekből, valamint a film első tíz percéből. A királyságot egy gonosznak tűnő királyné Isabelle (Robin Wright) vezeti, de Elodie mostoha anyjának (Angela Bassett) hiába tűnik gyanúsnak a frigy, a jegyesek megkötik az örök esküt, és innentől válik izgalmassá a film.
Nem fogok kertelni, a játékidő első 35 perce kínkeservesen unalmas. Alapvetően hangulatos, de a vizuális effektek leesnek a képernyőről, a háttereket mintha Paintben rajzolták volna, és minden túl „meseszerű”. Ha ez a témának meg is felel, nem néz ki jól. Ugyanakkor a 35. perctől történik egy nagy „csavar”, ami kicsit megmozgatja a filmet. Végre történik benne valami, még akkor is, ha egy kilométerről lehetett látni mindent. Bejön egy új karakter, a sárkány, akinek az eredeti hangja a rozsdás hangú iráni Shohreh Aghdashloo. Minden megszólalása aranyat ér.
Bevallom én így indítottam volna az egészet, sokkal feszesebb és izgalmasabb lenne, ha nincs az elején a fél óra sallang. Persze a kihagyott részek is szerepelhetnének, csak kissé megvágva, visszaemlékezésként. A forgatókönyv gyengeségeit a színészek egészen jól cipelik a hátukon, még Bobby Brown is ügyes a maga kis dacos, „resting bitch face”-ével. Ezt magyarul nem akarom leírni, túl vulgáris lenne.
A hangsúly 90 százalékban Millie Bobby Brown karakterén van. Ez az ő filmje, de míg az Enola Holmes-okat szerintem nem tudta vinni a hátán, ez a kisebb, egyszerűbb produkció ment neki. Még, ha kicsit túlságosan is „netflixes” feminista alkotássá válik az egész.
Az összes bugyuta, felesleges karakter, mind-mind férfi. Engem ez nem zavar, de sokakat fog, és a film emiatt negatív értékeléseket fog kapni, az biztos.
Képi világa, mint írtam rendben van, főleg a zárt helyeken. Még a sárkány maga is menőn néz ki, így képzelek el egy klasszikus sárkányt, kicsit talán kisebb, mint a megszokott méretű fantasyszörnyek. Látszik, hogy a vizuális effektek büdzséjének nagy része a tűzokádóra ment el, ami nem is gond, hiszen a szárnyas fenevad az egyik címszereplő.
Ügyesebb vágás segíthetett volna rajta. Viszont a butaságoktól nem mentett volna meg egy jó vágó se: a barlang falára felkerült például egy rajz arról, hogy lehet megszökni. De kirajzolta fel? Valaki megszökött, majd visszament egyet még gyorsan graffitizni, hogy Tizi is meg tudjon lógni? A tanulságot is az arcunkba tolják, valamint sosem értem azt, hogy beszélhet ennyit magában mindenki? Főleg, hogy egy sárkány vadászik rá. Én otthonról dolgozok, de sose beszélek ennyit magamban, mint egy rossz szövegkönyv hatására egyedül lévő főszereplő. Nem bíznak a nézőben, hogy kitaláljon bármit is, itt meg kell mondani, szépen, artikulálva, hogy mit kell gondolni.
Az operatőri munka ügyessége is ezekben a részekben mutatkozik meg. Nekem nagyon tetszett, ahogy a barlang sötétjét megtörték.
Meglepően véres, de nem zavaróan erőszakos a film. Azért történik néhány karakterrel egy-egy brutális kivégzés, de nem mutatnak minden részletet, tartják magukat az alacsonyabb korhatárbesoroláshoz. Azért aggódhatunk Elodie bőrének épségéért rendesen.
Néha kicsit túlzottan is egy feminista power fantasy, de alapvetően működik A hercegnő és a sárkány. Nem hibátlan, a főhősünk túl tökéletes, aki John MccLane-t megszégyenítő módon él túl mindent, de ezt el kell fogadni.
Ha már hercegnős filmekről beszélünk nekem sokkal jobban tetszett a középkori Drágán add az életed a Disney+-on: A hercegnő, de ez szerintem személyes vélemény. Cikkünk tárgya, bár nem tökéletes, de szórakoztató délutáni fantasy, amit a Bobby Brown-rajongók imádni fognak, a többi néző pedig ellesz vele.
A hercegnő és a sárkány megtekinthető a Netflix streamingszolgáltató kínálatában.
