Mark Greaney 2009-ben jelentette meg A szürke ember című könyvét, a főszerepben egy bérgyilkossá képzett egykori elítéltről, aki a CIA-nak végez el különféle piszkos munkákat, egészen addig, amíg egy nap ő nem válik a legfőbb célponttá. A könyv sikere eddig további 10 folytatást szült az igen termékeny szerzőtől (s jövőre érkezik a 12. kaland).

Hollywood pedig már jó ideje kacérkodott a megfilmesítéssel, hiszen a Bourne-franchise 2016 óta nem fialt több mozgóképet, és mostanában James Bond sem kényeztet el minket gyakorta küldetésekkel. Így a Hatos nevű hős megpróbáltatásai egyfajta akciófilmes űrt tölthetnek be kellemesen a műfaj rajongóinak.

Eredetileg a Mission: Impossible-filmek direktora, Christopher McQuarrie lett volna A szürke ember karmestere, végül azonban a Netflixnél kötött ki a projekt, akik a Marvel sztárrendezőit, a Russo-testvéreket (Amerika Kapitány: A tél katonája, Amerika Kapitány: Polgárháború, Bosszúállók: Végtelen háború, Bosszúállók: Végjáték) nézték ki a feladatra, hiszen Anthony és Joe a 2021-es Cherry – Az ártatlanság elvesztésével már bizonyították, hogy nem ragaszkodnak a széles vászonhoz, szeretik kiélni magukat szabadon a streamingen is.

Pl. Judd Apatow A buborék, Joseph Kosinski A pók feje vagy Jean-Pierre Jeunet BigBug című filmjei támasztják alá e teóriát.

Nos, úgy tűnik, a Russo fivéreknek sem ártott a marveles melók alatt Kevin Feige bábáskodása, hiszen bár mind a négy MCU-s filmjük kiemelkedőnek bizonyult, amelyekben ügyesen ötvözték a szemet gyönyörködtető látványvilágot a jól felépített, hús-vér karakterekkel és kapcsolatokkal, valamint a jól adagolt suspense-szel, a Cherry (ami az Apple TV+-on debütált) már egy kicsit megkongatta a vészharangokat.

A Netflixnek azonban a kifogástalan szuperhősös múlt továbbra is elég indok volt arra, hogy Russóékra bízzák (a tavalyi Különösen veszélyes bűnözőké mellett) a streamingszolgáltató történetének legnagyobb egész estés költségvetését, nevezetesen 200 millió dollárt, hogy filmre kanyarítsák Mark Greaney A szürke emberét, lehetőség szerint egy évekre előre bebiztosított franchise reményében.

A sztori szerint tehát a gyilkosságért majdnem 40 évre bekasztlizott Hatost (Ryan Gosling) 23 éves korában kihozza a hűvösről a CIA egyik nagykutyája, Donald Fitzroy (Billy Bob Thornton), mivel egy amolyan Öngyilkos osztagot szeretne létrehozni, csak szólóban: elítéltekből faragna egyedül dolgozó kíméletlen gyilkológépeket a szabadságukért cserébe.

18 évvel később egy küldetés során Hatos rádöbben, hogy egy másik Sierra likvidálásával bízták meg, aki átad neki egy meghajtót, ami bizonyítja Fitzroy CIA-s utódja, Denny Carmichael (Regé-Jean Page) mocskos üzelmeit. Carmichael persze emiatt gyorsan szeretné eltenni láb alól Hatost, és megszerezni a terhelő bizonyítékot jelentő drive-ot. A pszichopata ügynököt, Lloyd Hansent (Chris Evans) uszítja rá Hatosra, aki természetesen nem válogat az eszközökben, például elrabolja Fitzroy unokahúgát, Claire-t (Julia Butters), aki hősünkkel is szoros kapcsolatot ápol. Hatos segítője pedig csupán egy fiatal, feltörekvő ügynöknő, Dani Miranda (Ana de Armas).

A Bourne-szériához az amnéziás szál szolgáltatott izgalmas alapot, a 24-hez a szűk időbe sűrített cselekmény, a 007-es ügynök pedig már hatvanéves, így nincs szüksége magyarázkodásra. A szürke embernél azonban semmi ilyesmi nem állt rendelkezésre, ezért fordulatos cselekményre, ütős, nagyszabású akciókra és karakteres színészekre volt szükség.

Kétségtelen, hogy a Netflix nem spórolt semmin. A 2019-es Az első ember óta, vagyis három év után újra csatasorba állították az alapvetően válogatós Ryan Goslingot, fő nemezisnek pedig leigazolták magát Amerika Kapitányt (a büdzsé jelentős része minden bizonnyal rájuk ment el), akiket persze öröm nézni, a Russo-tesók pedig vannak annyira rutinosak a marveles évek után, hogy csípőből levezényeljenek látványos akciójeleneteket. E tekintetben látszik is a megihletett hozzáállás, a stílusos (a tűzijátékos, a rózsaszín füstös vagy az egysnittes bunyók) és a CGI-jal jelentősen felturbózott (a repülős és a prágai villamosos haddelhadd) akciószcénák kétségtelenül A szürke ember csúcspontjai.

Sablonok sablonok hátán. Persze korántsem nézhetetlen mű A szürke ember, a dinamikusabb jelenetekre tényleg felocsúdhatnak lecsukódásra vágyódó szemhéjaink, ám összességében semmi emlékezetes nem pereg szemeink előtt, s Russóék filmje így gyorsan bekerül oda, ahova az utóbbi időben nem kevés nagyszabású Netflix-produkció (pl. a Különösen veszélyes bűnözők is): agyunk „Elfeledett” feliratú fakkjába.