Robert Pattinson 35 éves - Most megmutatjuk, miért jó színész
Az Alkonyat-saga mind Pattinson, mind Kristen Stewart karrierjére rányomta a bélyegét - nem beszélve a magánéletükről. Nem véletlen, hogy a nagy felhajtás és a kritikai fogszívások után mindketten a kisebb vagy függetlenfimek irányába indultak. Az is érdekes, hogy épp egyszerre térnek vissza a mainstearmbe: Pattinson lesz Batman az újabb denevéremberes moziban, Stewart pedig Diana hercegnő bőrébe bújik majd.
Batman szerepe azért érdekes, mert ezt a figurát általában nagy kaliberű színészeknek szokás adni - emlékezzünk például Michael Keaton vagy Christian Bale Batmanjeire - , így egyértelmű, hogy Pattinson most jutott el karrierjének arra a pontjára, ahol ezzel a jó presztízsű szereppel megkínálják. Most megmutatunk pár szcénát, melyek alapján a jó időre nyálas, egyszínű tehetségként beskatulyázott Pattinson a helyére kerülhet.
Kezdjük mindjárt az egyik legkeményebbel, ez a 2019-es A világítótorony. A film az 1890-es években játszódik, egyik főhőse pedig Pattinson karaktere, a világítótorony őre, aki társával együtt igyekszik megőrizni lelki épségét, mi több, a józan eszét. Igazi színészi kihívás, és ő rendesen meg is felelt neki.
A Netflixen elérhető remek moziban a főhős a Timothée Chalamet által alakított angol király, aki új szerepkörben találja magát apja halála után. Pattinson ínyenc mellékszerepet kapott, ő volt a francia ellenség feje, és megfelelően ellenszenvesre játszotta a figurát. Hol van már a jóképű, igéző tekintetű Edward Cullen, gondolhatjuk alakítását látva.
2020-ban készült ez a szintén király film, amiről nem esett olyan sok szó, annak ellenére, hogy csodás a dramaturgiája, erős a suspense-e, egyedi a sztorija és nagyszerűek az alakításai.
Érdemes végignézni a szereplőgárdát, mert a fiatal angolszász színészek legjava játszik a moziban, Pattinson pedig ismét egy ellentmondásos mellékszereplőt alakít: egy papot. Érdemes megfigyelni, hogy a brit származású színész az egyes szerepekben milyen erősen változtat a hangján és a dialektusain.
Ebben a 2010-es nosztalgikus, a kilencvenes évek fiatalságát, egyéni traumáit és a 9/11-el érkező kollektív traumát megéneklő filmmel Pattinson még nem bizonyította egyértelműen, hogy sokkal többet tud mutatni a Twilight egydimenziós Edwardjánál, de azt igen, hogy több van benne, mint egy B-filmes vámpírsrácban. És hogy tud nagyon természetes lenni a vásznon.
A nálunk forgott kosztümös filmben Pattinson 2012-ben már azt az arcát mutatta, amit azóta is kedvelnek a rendezők: van egy olyan színészi énje, ami képes hisztérikus, dühös, bosszúálló, kicsinyes karaktereket kiválóan életre hívni. A Batman már ennek a kiélesedése lesz: az ő Batmanje lehet, hogy sötétebb lesz, mint korábban bármelyik.
Ahogy végignézzük a filmográfiáját, egyértelmű, hogy Pattinson kompenzál a szerepeivel a Twilight hősszerelmes karaktere óta, azaz az ellentétes oldalt próbálja színészileg képviselni inkább, annyira megcsömörlött a giccstől. Na, hát a 2017-es Jólét erre remek példa, nyilván itt sem jófiút játszik, de nem is akárhogy. A főhős börtönbe került testvérét próbálja a filmben kiszabadítani, miközben egyre mélyebbre süllyed a New York-i alvilágban.
A 2014-es film tíz évvel a globális gazdasági összeomlás után játszódik, Pattinson országúti partnere a furcsa road movieban Guy Pierce. Ez az egyik legkifinomultabb alakítása Pattinsonnak.
Tökmindegy, hogy értjük-e vagy nem Christopher Nolan filmjét abból a szempontból, hogy minden színész a legtöbbet hozta ki a szerepéből, még Pattinson is. Még akkor is, ha ők sem értették.
