A Rovatból

„A pasim a nyaralásunkon rúgott ki – életem legklasszabb utazása lett, egyedül”

„Tíz nap után közölte, hogy még csak egy kontinensen sem akar velem lenni. Felrakott a vonatra, és akkor valami váratlan történt.”
Anita Senaratna/Huffington Post. A címkép illusztráció: Pexels - szmo.hu
2019. február 15.



Anita Senaratna, a fiatal ausztrál újságírónő a Huffington Post oldalán osztotta meg a sztoriját: hogyan fordította a javára élete legfájdalmasabb szakítását. Íme néhány részlet a valóban tanulságos írásból:

"A barátommal épp egy vidám, baráti kocsmázás után sétáltunk vissza a berlini hotelünkbe. Tíz napja érkeztünk meg Európába, és a párizsi landolás óta szinte végig azt éreztem, hogy mintha nem is lenne velem. Távoli volt, kelletlen, nyűgös. Igyekeztem jókedvre deríteni, sokat csacsogtam, viccelődtem. Azon a berlini estén tűnt először jókedvűnek, még a kezemet is megfogta. Amikor rádöbbentem, hogy tíz napja ez az első alkalom, hogy ezt megtette, csendben elsírtam magam. És akkor nekem támadt:

"Mindig ezt csinálod! A fenének jöttem el ide veled! Állandóan úgy viselkedsz, mint egy nyűgös kismacska! Egyszerűen nem bírom ezt tovább. Iszonyú ragadós vagy."

Ragadós. Teljesen lefagytam a szótól. "Ragadós, igen? Akkor figyelj!" - válaszoltam, majd intettem egy mellettünk elhaladó taxinak, beültem, és visszamentem a szállodánkba. Tudom, gyerekes ötlet volt, de legalább jólesett. Mikor ő is hazaért, már nyugodtan vártam az "ítéletet". Nem változtatott a döntésén, felsorolta az együtt töltött másfél évünk összes rossz emlékét, vagy inkább az én bűnlajstromomat.

Hogy állandóan bő ruhákban járok, ami nem nőies. Hogy ezt az utat is én erőltettem rá. Hogy tele vagyok bizonytalansággal, és nem is tudja, milyen a valódi énem. Szóval szakított velem.

Mivel már volt egy öt napos szobafoglalásunk Prágába, feltett a vonatra. Ő visszautazott Párizsba, hogy onnan hazarepüljön. Ültem a vonaton, még csak az ablakból se mertem rá kinézni. A telefonomat babráltam. Aztán elindultunk, én pedig az állomáson vett kis üveg fehérbort iszogattam, és a telefonomban a közös képeinket nézegettem. Fogalmam sem volt, mit tettem, amivel azt értem el, hogy már egy kontinensen sem akart velem lenni. Úgy éreztem, másfél évig támogató, szerető barátnője voltam. Nem hisztiztem, csak azt tettem néha szóvá, ha az utolsó pillanatban lemondta egy-egy közös programunkat, mert ez gyakran megesett. Nagyon elfoglalt volt. De szerettem a családját, sok közös élményünk volt, például imádta, amikor felolvastam neki otthon, este.

Aztán ott, a vonaton egyszer csak felnéztem. Ki, az ablakon. Gyönyörű volt a táj. A távolban hegyek, egy városka apró házai, mellettünk egy sötét vizű tó. És akkor történt valami. Elhatároztam, hogy azt a néhány hetet, amit még Európában töltök - ezúttal már szingliként - nem azzal töltöm, hogy a tönkrement kapcsolatom romjai fölött kesergek. Sokáig gyűjtöttem erre az útra, ki fogom élvezni minden percét.

Fantasztikus volt. Mászkáltam Prága kanyargós kis utcáin, rengeteg új barátot találtam a budapesti romkocsmákban, ahol a világ minden részéből hozzám hasonló utazók sereglettek össze, csaptam egy nagy curry-estét néhány londoni fiatallal, akiket a szállásomon ismertem meg, és elmentem egy Harry Potter-túrára.

Aztán hazarepültem. És rájöttem, hogy az a pár "szingli" hét Európában segített visszatalálni ahhoz a lányhoz, aki régen voltam. Aki bármit szívesen kipróbál, hogy aztán írhasson róla. Aki nem lesz folyton ijedt kismacska. Aki nem figyeli állandóan, hogy a pasijának mi a jó, mitől gurul be, vagy lesz rosszkedvű. Nyilván követtem el hibákat a kapcsolatomban, de ezen már kár keseregni. A válaszokat úgysem kapom meg soha.

Ez öt éve történt. Azóta persze már csak mosolygok az egészen. Vörösre festettem a hajam, nőiesebb ruhákban járok, és megtaláltam a hivatásomat: az írást. Sokat randizom, de nem köteleztem el magam. Kivárom azt, aki elfogadja, aki vagyok, aki tud szeretni egy lányt, aki egy óriási kudarc után építette fel újra önmagát, és aki többé senkinek nem akar megfelelni. A pasim egyébként utána még hónapokig írogatott nekem, hogy mennyire bántja a szakításunk, nem így akarta, stb. Egy szót sem válaszoltam neki.

Nem bántam meg semmit sem."

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Glad I’m not scared of heights #latergram #bonditocoogeewalk

Anita Senaratna (@anitasenaratna) által megosztott bejegyzés,


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Putyin fura kézmozdulata: így reagált az orosz elnök, amikor Trump vadászgépeket küldött a feje fölé
Az orosz és az amerikai elnök Alaszkában találkozott, ahol vadászgépek és bombázók szelték át az eget felettük. A szakemberek szerint a látványos erődemonstráció közben árulkodó volt Putyin testbeszéde.


Trump és Putyin Anchorage-ben, Alaszkában találkozott augusztus 15-én. A két vezető az alaszkai Joint Base Elmendorf-Richardsen katonai bázisára érkezett meg, és miközben a vörös szőnyegen vonultak végig, négy F-35-ös vadászgép és egy B-2 Spirit bombázó repült át felettük.

Putyin felnézett az égre, Trump pedig összekulcsolta a kezét. Putyin a repülőgépeket nemcsak a szemével, hanem a fejével is követte.

Trump közben megérintette Putyin karját, jelezve, hogy a bemutatót tiszteletből tartják, összegezte a látottakat az unilad.com oldal.

A testbeszéd-szakértő Inbaal Honigman szerint Putyin előbb hallotta meg a repülőgépeket, mint Trump. „Még ha a zaj meglepetésként éri is az orosz államfőt, és nem jelent nagy sokkot az amerikai számára, látható, hogy Putyin egyenesen a zaj irányába tekint, és a jobb keze megmerevedik a zsebe felett” – mondta. A szakértő hozzátette, hogy

Putyin híres „fegyverhúzó járása” miatt az egyik keze mindig mozdulatlan marad, mintha bármikor elő tudná rántani a fegyverét. „Nem a testőreitől várja a cselekvést – ha bármi történik,

Vlagyimir bátran szembenéz vele egyedül” – fogalmazott.

A bemutató alatt Putyin többször bólintott és fejet hajtott. Honigman szerint ezzel tiszteletet mutatott Trump iránt.

A történteket Darren Stanton testbeszéd-szakértő is értékelte. Úgy fogalmazott: „A vadászgépek kapcsán sokan bírálták Trumpot, amiért így fogadta Putyint a vörös szőnyeggel és katonai bemutatóval – de tulajdonképpen azt jelzi: nekem is vannak fegyvereim, nekem is van felszerelésem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
FELFEDEZŐ
A Rovatból
Botrány: az anya félbeszakította a mentősöket a lánya életéért folytatott küzdelem közben
A brit nő csak egy barát felhívása után tárcsázta a segélyhívót. Az elhunyt fiatal nő ikertestvére szerint az anya összeesküvés-elméletei miatt halt meg a Miss Universe döntőse.


Paloma Shemirani mindössze 23 éves volt, amikor 2024. július 24-én szívroham következtében életét vesztette. Az Essexben született cambridge-i nőnél 2023 decemberében non-Hodgkin limfómát állapítottak meg. Egészségügyi szakértők szerint a szívroham közvetlen összefüggésben állt a betegséggel – írja a LadBible.

A diagnózist követően Paloma elutasította a kemoterápiát, és kizárólag alternatív módszereket választott, például zöld turmixokat és kávés beöntést. A Miss Universe döntőse korábban úgy fogalmazott: „Messze állok attól, hogy kiszolgáltatott fiatal felnőtt legyek. Mióta Cambridge-be költöztem egyetemre, önálló lettem, és ugyanazokat az elveket követem, amelyekben felnőttem.” A diagnózist „bizonyíték nélküli abszurd fantáziának” nevezte, és azt állította, hogy az NHS dolgozói megsértették az emberi jogait. „Ha megbetegedtem, mindig először anyát kértem tanácsért, mivel képzett ápolónő és okleveles táplálkozási szakértő” – írta.

Az édesanyja, Kay „Kate” Shemirani korábban valóban az NHS ápolónőjeként dolgozott, de elvesztette az állását, miután álhíreket terjesztett a koronavírus-járvány elleni gyógyszerekről és oltásokról. Nyilvánosan ellenezte a kemoterápiát, amit „veszélyesnek és mérgezőnek” nevezett, bár később tagadta, hogy ezt mondta volna.

Paloma 2024. július 19-én, édesanyja otthonában kapott szívleállást – írja a BBC. Robin Bass mentőápoló a bíróságon arról számolt be, hogy az anya „komoly kihívást jelentett, mert folyamatosan félbeszakította a csapat munkáját, miközben ellátták a lányát”. Hozzátette: bizonyos pontokon „elég határozottnak kellett lennünk… meg kellett kérnünk, hogy legyen csend, amíg ellátjuk a lányt”.

A mentőápoló szerint Kate említett egy daganatot a lánya mellkasán, de amikor közölték vele, hogy ez akár rák is lehet, tagadta, és azt mondta, Paloma ételtől fulladozik. A koroner meghallgatta azt is, hogy az anya csak azután hívta a 999-es segélyhívót, hogy előbb felhívott egy barátot.

Dr. Peter Anderson, aki a kórházban látta el Palomát, elmondta, hogy a nő mellkasában és hátában nagy daganat volt, ami összenyomta a légutakat és károsította a főbb ereket. A hatóságok gyermekvédelmi jelentést kértek a rákkezelés elutasítása és az anya szerepe miatt. Paloma ikertestvére, Gabriel szerint édesanyja összeesküvés-elméletekkel átszőtt hite vezetett a tragédiához.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
12 évet agy nélkül egy louisianai kisfiú – senki nem hitte volna, hogy megéri az első születésnapját
Egy ritka állapot miatt Trevor Judge Waltripnek csak az agytörzse működött. A családja etetőszondával és állandó törődéssel gondoskodott róla.


2001-ben, a louisianai Shreveportban született Trevor Judge Waltrip, aki rendkívül ritka betegséggel jött világra. Hiányoztak az agya nagyagyféltekéi, és csak az agytörzse maradt meg. Ez tette lehetővé, hogy lélegezzen, a szíve dobogjon, és reagáljon az érintésre, de nem tudott beszélni és nem is látott.

Az orvosok különlegesnek nevezték, amikor minden várakozással szemben megérte az első születésnapját. Kezdetben azt gondolták, hogy legfeljebb 12 hetet él, végül azonban 12 évet élt.

Családja etetőszondával gondoskodott róla, és rendszeres mozgással segítette, hogy izmai és ízületei épek maradjanak. Édesanyja, Elizabeth szerint „nagyon éber” maradt, és nem szeretett „egyedül lenni”. „Azt is megérzi, ha egyedül hagyjuk” – mondta 2014-ben a KSLA News 12-nek.

2005-re Trevor jó állapotban volt, hízott, és 15 foga nőtt. „Harap, tehát tudja, mit csinál” – mondta akkor az édesanyja, aki hozzátette: „Úgy gondolom, hogy oka van annak, hogy itt van, és minden nap hálát adok ezért Istennek.”

Trevor végül 2014. augusztus 25-én hunyt el. Gyászjelentésében ez állt: „Mindenki szerette, aki találkozott vele, tele volt élettel és személyiséggel. Mindenki hiányolni fogja. Hátrahagyta édesanyját, Elizabeth Pottert és az ő férjét, Eric Potter Sr.-t; édesapját, Kevin E. Addie-t; nővéreit, Haley Pate-et, Dallas Waltripet, Abigail Pottert; fivéreit, Joshua Waltripet, Eric Potter Jr.-t.”

Fia halála után Elizabeth rátalált egy támogató csoportra olyan szülőknek, akiknek gyermekei Trevorhoz hasonló állapotban éltek.

„Tudni, hogy vannak más babák is odakint, mert azt hittem, egyedül vagyok… Ettől igazán sokkal jobban érzem magam”

– mondta.

(via LADbible)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
4 kilométert úszott, 180 kilométert tekert és 42 kilométert futott, majd az Ironman céljában kérte meg párja kezét a katasztrófavédők szóvivője
Makhajda Bence hónapokig készült az embert próbáló versenyre, amely végül nemcsak sportteljesítményről, hanem egy életre szóló döntésről is szólt.


Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a Facebookon osztotta meg a megható történetet, amely nemcsak egy emberfeletti sportteljesítményről, hanem egy életre szóló döntésről is szól. Ugyanis Makhajda Bence és szerelme, Lia már öt éve alkotnak egy párt. Egy színházi darab hozta őket össze, ahol mindketten szerepeltek. Most közösen kezdhetnek egy új életszakaszt.

Bence korábban tűzoltóként dolgozott, és 24/48-as beosztás mellett oldotta meg az edzéseket. Idén azonban már szóvivőként, nyolcórás munkarendhez igazodva készült. Hónapokon át korán kelt, programokat hagyott ki és edzéstervet alakított át, de mindvégig számíthatott a családja és párja támogatására.

Élete első IRONMAN-versenyén közel 4 kilométert úszott, 180 kilométert tekert és 42 kilométert futott. A célba érés után azonban nemcsak az állóképességére volt szüksége, hanem a bátorságára is.

Amikor áthaladt a célvonalon, a fáradtság és az öröm egyszerre kerítette hatalmába, de nem állt meg. Odalépett Liához, és feltette a nagy kérdést: „Leszel a feleségem?”

A válasz nem is lehetett más, mint egy boldog IGEN.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET: