Apám mesélte, hogy lánykergetős bohó ifjúkorában volt a haverjai között egy srác, Pemete (így becézték). Pemete nem volt egy Adonisz, ötven kilót alig nyomott, öt foga volt, azokat is sárgára dohányozta, hiányos hajszerkezete bizonytalan mintázatban a válláig lógott, és hát a dezodor-használatot se tolta túl. Ennek ellenére döglöttek utána a lányok, az egyiket a Dunából kellett kihúzni, mert Pemete utáni bánatában vízbe akarta ölni magát. A haverok döbbenten faggatták a girnyó amorózót: „Mondd, mi a titkod? Mit csinálsz te a nőkkel?”

Mire Pemete a rá jellemző pazar szókinccsel csak annyit válaszolt: „Aszondom nekik, hogy szeretöm.”

Azt kell, hogy mondjam: Pemete tudott valamit. Ismerte a varázsszót, amit mi, nők, hallani akarunk. Bármi is az ára. Öncsalás, önámítás, nyilvánvaló khmmm… alsónemű-lehúzásra utazó kábítás, vagy csak egy hormonlöket ihlette hangulati kitörés. Nekünk ez a szó KELL. „Szeretlek.” Hallani akarjuk, el akarunk olvadni, pillát akarunk rebegtetni, és kézen fogva szökdécselni a búzamezőben, holtomiglan-holtodiglan.

Csak hát az a bibi, hogy saját személyes tapasztalataim alapján – és számos különböző korú és családi állapotú barátnőm alapos kikérdezése után – az a meglátásom, hogy a férfiak egyszerűen nem így működnek. Nem is így nevelik őket, meg más is a lelki beállítottságuk. Van persze kivétel,

de ha valóban szeretnek egy nőt, az esetek többségében inkább egy komplett elefántcsordával tapostatják el magukat, mint hogy szemtől szemben mondogassák neki.

Bármily szomorú, le kell vonnom a konklúziót: ha egy pasi azt mondja, szeret – és nem Hollywoodban vagy az Isaura csatornán vagyunk – akkor bizony nagyon résen kell lenni. Mármint nekünk, nem neki (ő már ott van). Akkor fel is sorolom (ismétlem, a felmérés nem reprezentatív, nem tudományos, kizárólag az évek meg a rutin, tudjátok…).

Ne hidd el egy pasinak, ha azt mondja: szeret…

1. …szex előtt. Egyik előtt se. A legelső előtt se, a századik előtt se. A „szeretlek” szó ugyanis itt kizárólag egy célt szolgál: felhívás keringőre. Attól még mondja csak, stimulálónak jó, de nem véletlenül van a mondás, miszerint a nők a szexet a szerelemért csinálják, a férfiak pedig a szerelmet a szexért. Viszont ha KÖZVETLENÜL szex után csúszik ki a száján, akkor érdemes odafigyelni, mert a pasik olyankor hormonálisan annyira ki vannak ütve, hogy hajlamosak igazat mondani.

[nex]

2. …ha nemrég dobta a barátnője/élettársa/”amúgy-is-rég-elhidegültünk” felesége. Ebben az esetben ugyanis nem szeret, hanem kapaszkodik. Nem te kellesz, hanem egy siratófal, egy buksisimogató ingyen-pszichológus, egy „te úgy megértesz engem” típusú Teréz anya-klón (oké, kívülről inkább hasonlíts Eva Mendesre).

Egy pörköltfőző bezzeglány, és persze MINDENBEN jobb vagy, mint az exe, csak egy baj van veled. Hogy sebeit nyalogató hímünk még mindig az exét szereti, és nem téged. BÁRMIT is mond.

3. …ha túl gyakran mondja. A gyanúsan intenzív trubadúrkodás vagy egy ordas nagy hazugságot próbál elfedni, vagy egy személyiségzavar jele. Én utoljára tíz évvel ezelőtt, egy osztrák online-pasi csapdájába sétáltam bele. Minden második hétvégén ide utazott, cserepes jácinttal állított be anyámhoz, áradozott a jövőbeni frigyünkről. Naponta tíz szerelmi vallomást kaptam tőle. Legutoljára közvetlenül azelőtt, hogy női intuíciómnak engedelmeskedve, rám egyáltalán nem jellemző módon nyomozni kezdtem a neten, és kiderült, hogy otthon, egy Graz melletti kisvárosban van egy felesége és egy négy éves kislánya.

És ez még mindig kevésbé gáz, mint a pszichopata verzió. Egy huszonéves barátnőmet egy álompasi (annak tűnt) két hónapig észvesztően imádta. Pandora-ékszerek, luxusvacsorák, wellness hétvégék, és nonstop „szeretlek”-ezés. Aztán egy nap udvariasan megkérte a lányt, hogy hadd zárja már be pár órára a háza töksötét pincéjébe, mert ő azt szereti, ha ezt megteheti egy nővel. Hány árnyalata is ez a szürkének? És ugye, hogy nem vicces?

Ezek után jogos a kérdés: mégis mikor higgyük el egy pasinak, ha azt mondja, szeret? Én személy szerint úgy gondolom: többnyire akkor, ha nem mondja. Hanem kimutatja.

Az egyetemi szerelmem lélegezni se tudott a számítógépe nélkül, de amikor összeköltöztünk, eladta a gépet, hogy ki tudjuk belőle fizetni a kis lakásom laminált padlóját. A volt férjem épp külföldön dolgozott, amikor húsvétkor begyulladt az egyik fogam, és ő a tengerparti szállodából csilliárdos tarifáért órákon át telefonálgatott Budapestre a barátainak, míg előásott egy fogorvost, aki a hosszú hétvége ellenére soron kívül bejött a rendelőjébe gyökérkezelni. Egy idősebb barátnőm férje egészségmániás, gyűlöli a dohányosokat, de ha a felesége pöfékelni kezd, csak legyint: „Neki még ezt is elnézem.”

Természetesen tudom, hogy sokan ki merik mondani azt a bűvös szót, és komolyan is gondolják. De az én életemben a legszebb férfi-szerelmi vallomások általában suták és szégyenkezők, mellesleg odavetettek, olyan „eredetileg nem is ezt akartam mondani”-félék voltak. Egyszer az egyik exem dühösen azzal jött haza, hogy a legjobb barátja az edzőteremben megint azzal szívta a vérét, hogy miért jár velem, mert hogy hisztis vagyok (huszonöt voltam, és tényleg hisztis). „És mit mondtál?” – kérdeztem tejbegríz-kavargatás közben, az egészet nem is vettem komolyan. „Hát azt, hogy én ezt a nőt szeretem, és kussoljon” – vetette oda, miközben fél szemmel már a meccset nézte a tévében, és épp ledobta a gombóccá gyűrt nedves törölközőjét a krémfehér kanapéra, amitől gutaütést szoktam kapni. De akkor nem kaptam. Csak kavargattam tovább, és boldog voltam.