KULT
A Rovatból

Oroszlánszelídítő volt, táncosnak készült, majdnem ő lett Han Solo - Christopher Walken 80 éves

A 70 éves szakmai múlttal rendelkező és a legkönnyebben parodizálható színész unalmas, átlagos fickónak tartja magát, aki lemondott az apaságról azért, hogy fényes karriert fusson be.


Christopher Walken egy vérbeli, nyughatatlan hollywoodi legenda. Már kisgyermekként belekóstolt a szereplésbe, és hosszú évtizedek óta megállás nélkül dolgozik, ezt pedig saját elmondása szerint annak köszönheti, hogy a feleségével úgy döntöttek, nem vállalnak gyermeket…

Színészünk 80 évvel ezelőtt, 1943. március 31-én született Ronald Walken néven a New York állambeli Queensben. A szülei: a skót bevándorló Rosalie Russell és a német emigráns Paul Wälken, akik együtt vezettek egy pékséget New Yorkban, nem vesztegették az időt, fiukat korán megismertették az előadóművészettel. A kis Ronald már 3 éves korában táncórákat vett (a nevét egyébként az 1891 és 1958 között élt angol színész, az Oscar-díjas Ronald Colman után kapta). Ő és a testvérei, Kenneth és Glenn végül statisztaként találtak munkát tévéműsorokban, miután a Rockefeller Center gyakori törzshelyükké vált. Walken legjelentősebb kamaszkori szerepe egy szkeccs volt Dean Martinnal és Jerry Lewisszal a The Colgate Comedy Hour című varietéműsorban.

A színész különcségei tinédzserkorában váltak még nyilvánvalóbbá: 15 évesen választotta ki magának jellegzetes frizuráját (amit máig hord), miután a barátnője megmutatta neki egy magazinban Elvis Presley képét. „Ez a fickó úgy nézett ki, mint egy görög isten. Aztán láttam a tévében. Mindent imádtam benne” – mondta róla.

Ugyanebben az időben csatlakozott egy vándorcirkuszhoz, ahol oroszlánszelídítőként is dolgozott. Később egy évig járt a Long Island-i Hofstra Egyetemre, de otthagyta az iskolapadot, hogy inkább színházban dolgozhasson. Kezdetben táncosnak képezte magát egy washingtoni stúdióban, majd a drámai színpadi, később pedig a filmszerepek felé vette az irányt. Tánctudásáról egyébként mindenki meggyőződhetett többek között a Fatboy Slim egyik 2000-es dala, a Weapon of Choice videoklipjében, amit Spike Jonze (A John Malkovich-menet, Adaptáció, A nő) rendezett, és amiben az 57 éves Walken fiatalokat megszégyenítően ropta.

Gyerek nélkül

Na de vissza a kezdetekhez! A West Side Story 1963-as turnéján Riff szerepét játszotta, amit élete egyik legfontosabb élményének tart. Ekkor ismerkedett meg Georgianne Thonnal, egy színésztársával és későbbi castingigazgatójával, akit 1969-ben feleségül vett, és azóta is együtt vannak, négy éve ünnepelték az aranylakodalmukat. 1964-ben változtatta meg a keresztnevét Christopherre, méghozzá egy bizonyos Monique van Vooren javaslatára. Az illetőnek volt egy éjszakai klubja, amelyben Walken táncosként dolgozott. A főnöknő ugyanis úgy vélte, hogy ez a név jobban illik hozzá, mint a Ronnie (a Ronald becézett formája, amit addig használt). Walken egyébként jobban kedveli, ha Chrisnek szólítják.

A gyerekszínészi élet persze időnként olyannyira elbizonytalanítja az embert a szórakoztatóiparral kapcsolatban, hogy az illető gyakran lemond erről a karrierről, és más megélhetés után néz.

Walken azonban, úgy tűnik, soha nem veszítette el a színészkedés iránti szenvedélyét: eddig kb. 140 filmben és tévéműsorban, valamint több száz színházi produkcióban tűnt fel. Az eddig leélt nyolcvan éve ellenére még mindig Hollywood egyik legkeményebben dolgozó színésze, aki folyamatosan forgat.

S hogy miként ért el ennyi mindent? Ő maga ezt két dolognak tulajdonítja: egyrészt a Georgianne-nel való gyerekmentes életüknek, illetve az egyfajta „szerzetesi” életmód iránti elkötelezettségének: "Nos, az életem tényleg eléggé konzervatív. Közel 50 éve vagyok házas. Nincsenek hobbijaim, sem gyermekeim. Nem nagyon érdekel az utazás. Soha nem volt nagy társasági életem. Igazából mindig otthon vagyok, kivéve persze, amikor dolgozom" - árulta el Walken a The Guardian című lapnak még 2013-ban: "Szóval ilyen értelemben, azt hiszem, egy teljesen átlagos fickó vagyok."

Örült, hogy nem ő lett Han Solo

Walken tévés karrierje egyébként az 1950-es években indult, a The Wonderful John Acton című 1953-as sorozat egyik epizódjában tűnt fel tízévesen. Első mozifilmes szerepét pedig az 1969-es Me and My Brotherben játszotta. A 70-es évek hozta meg számára a sikert és a világhírnevet, hiszen olyan alkotásokban lehetett őt látni, mint Az Anderson-magnószalagok (1971), Az őrszem (1977) vagy a Kojak, majd Woody Allen az Annie Hall-lal (1977) és Michael Cimino A szarvasvadásszal (1978) sztárt faragtak belőle. Utóbbiért ráadásul 35 évesen megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is. Ezek a merőben különböző karakterek - az egyik egy nyugtalan testvér sötétbe hajló fantáziákkal, a másik egy traumatizált vietnami veterán – együtt adják ki Walken vonzerejét, amire a további években, évtizedekben is kíváncsi volt a közönség.

Ráadásul nem sokon múlt, hogy ő lövöldözhetett lézerpisztollyal a gaz birodalmiakra Csubakka oldalán, hiszen versenyben volt Han Solo szerepére az 1977-es Csillagok háborújában. Állítólag George Lucas őt választotta volna, ha Harrison Ford kiesik a projektből.

Maga Walken azért örül, hogy nem győzte meg akkor az alkotókat. „Igen, ott voltam a meghallgatáson, de nem hiszem, hogy közel jártam ahhoz, hogy megkapjam a munkát, körülbelül 500 másik színész is jelentkezett. Viszont nagyon örülök, hogy Harrison Ford lett a kiválasztott, én szörnyű lettem volna” – emlékezett vissza a színész.

Sosem tűnt el

Az 1979-es Oscar-gálán elnyert díja természetesen kitárta előtte Hollywood kapuit, a nyolcvanas években nagyjából azt csinálhatott, amit csak akart. Ő pedig ki is használta a lehetőségeit, ám főként a szerzői irányt lőtte be magának. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jonathan Demme (Utolsó ölelés), Herbert Ross (Filléreső), David Cronenberg (A holtsáv), Robert Redford (A milagrói babháború), Mike Nichols (Biloxi Blues), Abel Ferrara (New York királya) vagy Paul Schrader (Idegenek Velencében), ráadásul 1985-ben Bond-gonosz is lehetett, ő játszotta ugyanis Roger Moore 007-esének fő ellenlábasát, Max Zorint a Halálvágtában.

1992-ben aztán a „blockbusterkedésbe” is belenyalintott, a Batman visszatérben a gaz cégtulajdonos Max Shreckként Michelle Pfeiffer Macskanőjével és Michael Keaton Denevéremberével akasztotta össze a bajszát. A kilencvenes években egyébként az olyan gonoszkodások mellett, mint amiket például az Angyalok háborújában (1995), a Holtidőben (1995), vagy Az Álmosvölgy legendájában (1999) nyújtott, két legikonikusabb szerepét a Tiszta románcban (1993) és a Ponyvaregényben (1994) kapta, amelyekben úgy alakított maradandót, hogy mindkettőben csupán egyetlen jelenetben tűnt fel (az előbbiben szicíliai maffiózóként és Dennis Hopper megkínzójaként, az utóbbiban a Bruce Willis óráját a fenekében dugdosó háborús veteránként).

Már majdnem hatvanéves volt, amikor megkapta a második Oscar-jelölését, méghozzá Steven Spielbergnek köszönhetően, a 2002-es Kapj el, ha tudsz!-ért, amelyben Leonardo DiCaprio apját alakította csodálatos rezdülésekkel.
S noha akkor a legjobb férfi mellékszereplő díja végül Chris Coopernél (Adaptáció) landolt, Walken pedig azóta nem részesült jelölésben, a karrierje ennek egyáltalán nem látta kárát, hiszen az elmúlt 20 évben is olyan produkciókban tűnt fel többek között, mint Az Amazonas kincse, A tűzben edzett férfi, A stepfordi feleségek, az Ünneprontók ünnepe, a Távkapcs, a Hajlakk, A hét pszichopata és a si-cu (amelyért simán kijárt volna neki egy újabb Oscar-jelölés), A búcsúkoncert, a Született gengszterek, a Fiúk Jersey-ből, vagy az Eddie, a sas.

Újabban pedig rengeteg színésztársához hasonlóan ő is rákapott a sorozatokra, amiktől amúgy eddigi karrierje során eléggé ódzkodott. A 2021-ben startolt Törvényen kívül című brit krimikomédiában Stephen Merchant és Eleanor Tomlinson mellett brillírozik immár két évadon keresztül, tavaly pedig az év egyik legjobb sorozatában, a Különválásban alakította Burtöt, akit nagyon várunk vissza a következő szezonra is.

Utánozni könnyű, megismételni lehetetlen

S hogy miként viszonyul hozzá a szakma? Nos, a sokszínűként, excentrikusként és generációjának egyik legelismertebb színészeként jellemzett Walkent az Empire magazin "Minden idők 100 legnagyobb filmsztárja" közé választotta, a Premiere magazin pedig minden idők 88. legjobb filmes alakításának hozta ki A szarvasvadászban nyújtott játékát. Quentin Tarantino a karrierje egyik legbüszkébb pillanatának tartja, amikor megtudta, hogy Walken alakítja Don Vincenzót a Tiszta románcban, Benicio del Toro kijelentette, hogy a legjobb tanács, amit valaha kapott a színészettel kapcsolatban, tőle származik ("Amikor egy jelenetben vagy, és nem tudod, mit fogsz csinálni, ne csinálj semmit!"), Johnny Depp pedig egyszer azt mondta, az volt az egyik fő oka annak, hogy szerepelt a Holtidőben, hogy Walkennel akart dolgozni.

Aki egyébként arról is híres, hogy csak ritkán utasít vissza filmszerepeket. Állítása szerint csak akkor mond nemet egy felkérésre, ha túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy elvállalja, mivel minden egyes szerepét egy újabb tapasztalatnak tekint, és holtáig szeretne tanulni.

És van még valami, amit nem említettünk. A hangját. Christopher Walken egyedi hanghordozása legenda a szakmában és a közönség köreiben is, a komikusok szerint ő a legkönnyebben parodizálható színész. Ő maga úgy véli, e jellegzetessége abból ered, hogy bevándorló szomszédok közt cseperedett fel, akik a világ számos pontjáról érkeztek: "A környékünkön nem sok angolt lehetett hallani. Inkább görögöt, olaszt, lengyelt, németet, jiddist. Úgy nőttem fel, hogy olyan embereket hallgattam, akik erősen törték az angolt. Azt hiszem, ezt én akaratlanul is a magamévá tettem."

Walken vurstlija pedig nem áll le, a Különválás második évadán kívül ugyanis Denis Villeneuve Dűnéjének második epizódjában is láthatjuk (tehát tavaly ő is Magyarországon forgatott), ő alakítja majd az Atreidesek ellen áskálódó IV. Shaddam császárt. Szóval csak gonoszkodik, a szokásos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk