„Rátok van szükség” – az Obama-dokumentumfilm felráz és felemel
Barack Obamát nem kell bemutatni. Pedig egy időben be kellett neki is önmagát, bizonyítania kellett, és jobban, mint egy fehér politikusnak, jobban, mint egy nehezebben beleköthető hátterű közéleti személyiségnek Amerikában.
A hírnév kapujában, amikor a szenátusi jelöltségért indult, nevét épp egy betű választotta el az USA akkori legnagyobb ellenségétől, Osamától (ekkor még nem tudja, hogy épp az ő elnöksége alatt iktatják majd ki végleg Osama Bin Ladent). A dokumentumfilmben elárulja egy interjúalany, próbálták rábeszélni, hogy legalább ne Barackként induljon, legyen Barry, mert az legalább amerikaiul hangzik. Ő meg közölte, hogy ő Barack Obama. Innen jó nyerni.
Fehér vagy fekete? Amerikai vagy hawaii? Fekete-fehér hawaii? Barry, ahogy a családja hívta, vagy Barack? Obamának alapjáraton több identitásválságon kellett volna keresztülmennie, mire eljutott addig, hogy jogászból politikus lesz és felvállalja nézeteit, de ezeken a film alapján irigylésre méltó lazasággal ugrott át.
Az Obama: A tökéletes egység keresése címével is utal rá, hogy nem arról fog szólni, miért superman Obama, hanem arról, mi az, amit megpróbált. Mert ez a realitás: egy nagy formátumú személyiség is csak lépéseket tehet egy cél felé vezető úton.
Barack Obama máig népszerű és kedvelt figura, amit számos remek adottságának köszönhet. Egy 190 centis, jóvágású, hiperintelligens fazon, akiről már meglepően fiatal korában azt állította egy mentora, hogy egy napon az USA elnöke lesz. Szerencsés figura, az tény: erős az igazságérzete, nagy az önbizalma - lezserségét és humorát politikusok irigylik máig -, érdeklődő, olvasásmániás és fegyelmezett.
Mindezen tulajdonságok izgalmas keverékéből emelkedett ki ez az érdekes politikus, aki inspiráló karakter. És olyan szónoki képességekkel van megáldva, amivel képes volt maga mellé állítani sokakat. Beszéljen akár a rabszolgaságról, vérről, háborúról, áldozatokról.
A dokumentumfilm klasszikus elbeszélő stílussal, számos archív felvétellel és interjúkkal illusztrálja Obama pályafutását elnöksége végéig. Látjuk a kudarcokat, a meghurcoltatásokat is, azt, hogy beleőszült a kétszer négy évbe, és látjuk, hogy a teherbírás ellenére is ember, akinek nagy súly telepszik a vállára az elnökké válással. Néha szentimentális a film, de igazából maga az alanya is az. Csak jól álcázta. Ideálokkal indult, és valahova érkezett, ahová tudott.
Ezt az emberi oldalt is hitelesen mutatja meg a film, bár néha fennkölt és túl szubjektív felhangokkal. Ugyanakkor egy polgárjogi forradalmi közegben felnőtt, az anyától hozott "a bőrünk alatt mind ugyanolyanok vagyunk"- ideológia mentén felnőtté vált politikus filmbeli utolsó mondatai hitelesek a pályája tükrében, miközben az egyén felelősségére is felhívja a figyelmet:
Nemcsak a választásokkor, nemcsak akkor, amikor önös érdekeink kerülnek veszélybe, hanem egész életünkben. Honfitársaim! Életem legnagyobb megtiszteltetése volt titeket szolgálni." Az, hogy ez egy szolgálat, mások szolgálata, azt mindenképp jól bemutatja az HBO dokumentumfilmje.
