KULT
A Rovatból

Nincs kit nézni a Szigeten? Na ne vicceljünk! Hat kevésbé ismert előadó, akit semmiképpen ne hagyj ki!

Minden évben előjön a szállóige, hogy nem ismerünk már senkit a Szigeten – amit a számok, bár nem igazolnak, az tény, hogy rettenetesen friss lineup van. Itt van hat tippünk, akik viszont a kihagyhatatlan kategória.


Bizonyára sokan emlékeznek még Janklovics Péter 2009-es király Sziget-reklámjára, amiben az általa hozott figura azon volt kiakadva, hogy alig ismer valakit a fellépők közül. És ha őszintén a szívünkre tesszük a kezünk, sanszos, hogy mi is éreztük már úgy, hogy a lineup nem igazán nekünk szól, a plakátokon felsorolt zenekarok közül finoman szólva nem mindegyik cseng ismerősen.

De aggodalomra semmi ok: a Sziget mindig is szólt az új zenei élmények felfedezéséről is. De hogy megkönnyítsük a dolgot, elhoztuk minden nap – szerintünk – legizgalmasabb fellépőjét, akit kár volna kihagyni.

Thumpasaurus – Szerda

A Thumpasaurus egy önironikus, funk-punk káoszcsapat Los Angelesből, akik úgy hangzanak, mintha a Primus, a Talking Heads és a Vulfpeck egy nagyon rossz házibulin összegabalyodtak volna. Zenéjük alappillére a torzított basszus és az abszurd humor, amit egyfajta dadaista performanszként adnak elő. A Struttin' című számuk TikTok-ikonná vált, de ez ne tévesszen meg: élőben sokkal őrültebbek, mint amit a „Tiktokos Zenekar” jelző sugall. A stílusuk valahol a funk, a dance-punk és a performatív anti-pop metszetében mozog. Teljesen bolondok, de a maguk módján zsenik is: tökéletesek a Sziget első nagy agyleolvasztásához. Ha nem érted őket, akkor valószínűleg jól csinálják.

The Beaches – Csütörtök

Azt érezheti az ember a Beaches bulija alatt, mintha a világ összes indie slágerét egy icipicit jobban írták volna meg, mint mások korábban.. Olyanok, mintha a The Strokes és a HAIM összeköltözött volna egy motelbe, ahol csak Blondie és Joan Jett szól a háttérben. Az új lemezükkel (Blame My Ex) markánsan elmozdultak a rádiobarát, már-már Kooks-Blossomsi pop-rock irányába, de közben megtartották azt a nyers, punkos energiát, amitől ennyire működnek. Stadion-kompatibilis dalok, amiket soha nem adtak elő stadionokban valamiért, talán a műfaji telítettség, talán az örök trenden kívüliség miatt. Pontos zenélés és egészen oké frontemberség mellett muszáj megtekinteni őket.

Elderbrook – Szombat

Elderbrook az elektronikus zene azon oldala, ahol a klubos sötétség találkozik a melankolikus, introspektív dalszövegekkel. A brit producer-dalszerző egyfajta „emotional dance music” vonalat képvisel, ahol a future garage, deep house és a melodic techno elemei szintetizálódnak. Legismertebb kollabja CamelPhat-tel (Cola) világszerte klubslágerré vált, de azóta sokkal személyesebb és érzelmesebb irányba ment. Az élő fellépései nem puszta DJ-szettek: élő vokál, hangszeres részek, sőt vizuális koncepció is tartozik hozzá. Ha valaki a Bonobo és a Fred again közti zónát keresi a lineupon, Elderbrook lesz az ő embere. Nem rángatós EDM, inkább időkitöltő jelleggel ajánlanánk. Tavaly a Strandon, bár nem jött át a közönségnek, és korábban volt egy még annál is furább telekomos titkosbulis megmozdulása is Budapesten, biztosan ott leszünk a harmadik-negyedik sor környékén.

Ecca Vandal – Vasárnap

Ecca Vandal az ausztrál zenei színtér egyik legdinamikusabb és legnehezebben kategorizálható alakja, aki punkot, hiphopot, R&B-t és industrial elektronikát kever a legfurább módokon. A dalai egyszerre tükröznek dühöt, eleganciát és káoszt – ez olyan, mintha M.I.A., N.E.R.D és The Prodigy egy testben kelnének életre. Nemcsak énekel és rappel, de az előadásmódja is olyan, mint egy kontrollált robbanás. A hangzása sokszor noise-poppal kacérkodik, de közben ott az experimental hip-hop és az electroclash lenyomata is. Élőben egyszerre karizmatikus és kiszámíthatatlan – a legjobb fajta zenei támadás. Akinek túl steril a Sziget mainstreamje, itt talál valódi izgalmat. Nála fordult elő az, hogy a Bizkit közönsége sem értette néhány helyszínen az idei Loserville turnén, miközben őt maga a közönség jelenléte sem frusztrálta.

Fat Dog – Vasárnap

Fat Dog a brit poszt-punk újabb őrült gyermeke, de nem elégszik meg a zajos gitárral és dohogó énekkel – ez itt rave-rock, torz szintik és rave-indusztriál káosz egyvelege. Olyan, mintha a The Prodigy, a Sleaford Mods és a Gogol Bordello egy őrült tripen találkoztak volna, miközben rettentő diszkomfort érzetet okoz – na és ez persze valahogy senkit nem frusztrál. A zenéjük egyszerre színházi és agresszív, miközben minden egy lejövőnek hat. Noise rock, punk kabaré és elektro-rave keveredik benne, miközben frontemberük valami karizmatikus kultvezetőként működik. Élőben ez nem koncert, hanem anarchista rituálé. Ha a Shame vagy a Yard Act már túl „kihegyezett”, akkor a Fat Dog a lecsúszott, táncoló unokatestvérük.

Joey Valence & Brae – Hétfő

Joey Valence & Brae egy hiphop-duó Pennsylvaniából, akik úgy repítik vissza a hallgatót a Beastie Boys aranykorába, hogy közben nem érződik múltba révedő nosztalgiának. A boom-bap alapokat breakbeat és DnB-fertőzés érte, miközben szövegek pedig humorral telítettek. Képzelj el két embert, aki kiszökött egy videójátékból, és a legbénább karakterek valahogy lezúznak óriási színpadokat. Nem véletlen játszottak korábban a Limp Bizkit előtt is. A hangzásuk valahol a party-rap, a punk-rap és az alternatív hiphop határán mozog, ami inkább arénára, mint sötét klubra termett. Egyértelműen az a fellépés, ahol a pogó és a headbangelés Chappell Roan napján felkavarja az állóvizet. Ők azok, akiknél nem lehet eldönteni, hogy rappelnek vagy szétverik a színpadot – és ez így van jól. A hétfői hajrához tökéletes adrenalinlöket, ha nem akarsz nyugodtan vagy révedezve elhagyni a Szigetet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk