KULT
A Rovatból

Nem hősök és gonoszok, hanem átlagemberek – így indul A megbízás

Kate Winslet után most Mark Ruffalo kapta meg a lehetőséget az HBO-tól, hogy elvigyen egy Brad Ingelsby-sorozatot a hátán. Eddig úgy tűnik, biztos alapokra építkezik az alkotógárda.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. szeptember 11.



Az HBO legújabb sorozata, A megbízás már az első epizóddal világossá teszi, hogy nem pusztán egy egyszerű bűnügyi hajszát fogunk látni, hanem mély, emberi történeteket. A helyszín Philadelphia, a munkásnegyedek szürke és reménytelen közegében, ahol két férfi, két családfő sorsa keresztezi egymást. Az egyikük Tom (Mark Ruffalo), egy családi tragédiát átélt FBI-ügynök, aki kényszerből tér vissza a szolgálatba és már ránézésre tudjuk, hogy még nem áll készen. A másik Robbie (Tom Pelphrey), aki testvére halála után három gyermeket nevel, miközben illegális úton próbálja fenntartani a családot, mert csak ehhez ért.

Ez az alaphelyzet már önmagában drámai töltettel bír, de Brad Ingelsby és David Obzud forgatókönyve gondoskodik arról, hogy a feszültség ne pusztán a bűn és a törvény ellentétéből fakadjon. Robbie és társai abból élnek, hogy drogházakat rabolnak ki, ahol a helyi dílerek készpénzt rejtegetnek.

Ismerős lehet azoknak, akik látták a szintén HBO-s sikersorozatot, A drótot.

Eközben Tom kapja a feladatot, hogy hasonlóan megtört, lecsúszott ügynökökkel közösen hozzon létre egy különítményt, amelynek célja Robbie bandájának felszámolása. Innen ered a cím: A megbízás. Míg Tom csak a nyomok után megy, addig Robbie oldaláról látjuk, hogyan is kerülnek azok a holttestek a hullaházakba.

Az első rész azonban csavar egyet az elvárásokon. Ahelyett, hogy rögtön belecsapnánk a macska-egér játékba, a hangsúly a karakterdrámákon van. A tempó lassú, a történetvezetés komótos, de ennek köszönhetően alaposan megismerjük mindkét oldal szereplőit. Aki látta a szintél Ingelsby nevéhez fűződő Easttowni rejtélyeket, tudja, mire számíthat: árnyalt figurák, realista párbeszédek, lecsúszott városi környezet és az apró hétköznapi döntésekből kibomló tragédiák. Ha valaki nem látta a Kate Winslet nevével fémjelzett minisorozatot, az sürgősen pótolja, mert nagyon jó darab.

Visszatérve A megbízásra: a legnagyobb erénye az első epizódnak, hogy nem akarja egyszerűen kijelölni, kinek kellene drukkolnunk.

Tom ugyan a törvény embere, de fáradt, kiégett, és olykor jobban belemerül az ornitológia megnyugtató világába, mint az igazságszolgáltatásba. Robbie pedig bűnöző, mégis érthető, miért sodródik ebbe az életbe: három gyermeket tart el, és olyan barátok veszik körül, akik ugyan törvényt sértenek, mégis a túlélés logikáját követik. Itt nem minden fekete és fehér, vagy jó és rossz. Egyszerű esendő emberek, akiknek a döntései mögött mindig felismerhető indíttatás áll. Látunk és értünk minden miértet, mindkét oldalon.

Az erőszak ábrázolása is figyelemre méltó. Ingelsbyhoz hűen hirtelen és brutálisan tör elő, nincs előkészített látványosság vagy hosszú felvezetés. Egy golyó, egy élet. Az akció rövid, gyors és sokkoló, ettől lesz igazán életszerű. Ez a fajta visszafogott adagolás csak még súlyosabbá teszi a jeleneteket, hiszen pontosan tudjuk, hogy minden egyes rossz döntésnek komoly következménye lesz.

A színészi játék szinte hibátlan. Mark Ruffalo teljesen hiteles a szétesett, mégis kötelességtudó FBI-ügynök szerepében. Már az első percekben világossá válik, hogy a sorozat egyik legnagyobb ereje nemcsak az ő alakítása lesz, hanem az egész szereplőgárdáéban. A különítmény többi lecsúszott tagja (Fabien Frankel, Thuso Mbedu és Alison Oliver) bár egyelőre kevesebb időt kaptak, de mindannyian érdekes színezetet hoznak a csapatba, már egy rész után is. A másik oldalon Tom Pelphrey ismét bizonyítja, hogy ő a mellékszereplők királya: karizmatikus, törékeny és dühös egyszerre. Akik látták a Banshee, Vasököl vagy Odakinn sorozatokat, azoknak ismerős lehet a színész visszafogott, de hiteles játéka.

Bandatársai is, Raúl Castillo és Owen Teague nagyon szerethetőek, hétköznapi figurákat formálnak meg, akik könnyen elnyerhetik a néző szimpátiáját, még ha szörnyű dolgokban is vesznek részt.

Bár az első rész nem hoz nagy fordulatokat, azért van mit nézni: a hangulata magával ragadó, szerkezete szórakoztató. Érezhető, hogy itt minden szereplő pengeélen táncol, az életüknek egy olyan pontján vannak, ahonnan nincs visszatérés. A lassú tempó és a sok név miatt talán több odafigyelést igényel, de cserébe rendkívül hiteles világot épít. Philadelphia munkásnegyedei komor, nyomasztó színekben jelennek meg, mintha maga a város is hozzájárulna a szereplők sorsához. Az aprólékos részletek, a dialógusok természetessége és a színészek közötti kémia mind azt jelzi, hogy egy hosszú távon is izgalmas, drámai sorozat alapjait fektették le.

Nem lehet elhallgatni, hogy bizonyos elemek kissé klisésnek tűnnek: a kiégett nyomozó, aki egy utolsó esélyt kap, a bűnöző, aki kényszerből választja a rossz utat, vagy a törvény és a bűn határán egyensúlyozó emberi sorsok. Mégis, a forgatókönyv és a színészi játék olyan minőséget képvisel, hogy ezek a toposzok nem zavaróak, inkább ismerős kapaszkodókként működnek a történetben.

Összességében A megbízás első epizódja erőteljes kezdés, amelyben a hangsúly a karakterek bemutatásán és a morális dilemmák felvázolásán van.

Az akció és a brutalitás finom adagolása mellett a valódi vonzerőt az emberi sorsok és döntések jelentik. Egyetlen rész alapján is bátran állítható, hogy valami különleges készülődik ismét Brad Ingelsby konyhájában. Én magam már most alig várom a folytatást, mert ha a sorozat tartja ezt a színvonalat, akkor az év egyik legjobb újdonságával van dolgunk. Ezért érdemes HBO Maxot nézni!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk