SZEMPONT
A Rovatból

Nem botránykönyv, csak a hétköznapi valóság – Magyarország elmúlt 30 éve taxisszemmel

Taxisnak lenni hivatás, mégis, a mai napig kevesen ismerik el szakmának. Most könyv született egy 'bennfentestől'.


Nincsenek véletlenek: egy sajtóvetítésre igyekeztem, de elment az orrom előtt az autóbusz, így taxiba ültem. Hamar szóba elegyedtünk, ahogyan ez nálam lenni szokott, egy idő után taxisom elárulta, hogy írt egy könyvet pályájáról, magáról a taxis létről. Így találkoztam Szászik Péterrel, a Taxi sokk című könyv szerzőjével, akivel, immár e sajátos kortörténet ismeretében ültünk le beszélgetni.

- Miért szánta rá magát e könyv megírására?

- Régóta érlelődött bennem, hogy be kellene világítani azokba a sötét szegmensekbe, amelyek nem köztudottak vagy teljes téveszmeként élnek a társadalomban a taxisokról. Manapság már szinte csak pejoratív véleményeket hallani róluk. A könyvem nem olyanokról szól, akik ideig-óráig a karrierjüket építgették taxisként, vagy ugródeszkának használták valami egyéb céljuk felé, hanem azokról a hivatásosokról, akik erre tették fel az életüket, hogy az ő szemükkel láttattassam olvasóimmal ezt a világot. Hiánypótlónak szántam, mert azok a könyvek, melyek eddig megjelentek a fővárosi taxizásról, nem ezzel foglalkoztak.

Itt nem sorvezető a hiénák, a csibészek, a jópofizók világa, ahogyan sokan gondolják – ez csak a jéghegy csúcsa.

Nem botránykönyv, nem kalandregény, nincs benne „hármas break”, amikor megmozdul a taxis társadalom, valakinek a megmentésére, hanem a hétköznapi valóságot ábrázolja. A szakmának esszenciális leírása. Bármelyik fejezetből akár lehetne nagyobbat, akár egész könyvet írni.

- Ön hogyan választotta hivatásának a taxizást?

- Amikor 1989-ben beleugrottam, nem szántam élethivatásnak. Eredeti végzettségem felsőfokú német nyelvű idegenvezető. Néhány évre abba is hagytam a taxizást, 1992-95 között a bonni magyar nagykövetségen dolgoztam. Mikor hazajöttem, már teljesen beütött a rendszerváltás és úgy gondoltam, néhány évig jó lesz. De beleragadtam. És azóta sem tudok kiszállni belőle.

- Még szinte „kezdőként” belekeveredett az 1990-es taxisblokádba. Bőségesen olvashatunk erről, akár egy más jellegű „sokkélményről”, a „besárgulásról”. Voltak-e hasonló megrázó esetei? Hol volt például 2006-ban a tragikus kimenetelű augusztus huszadikai tűzijáték alatt, avagy tv-székház ostroma idején?

- A tűzijáték alatt éppen az intenzív osztályon feküdtem hasnyálmirigy-gyulladással. Ami a tévé ostromát illeti, ilyenkor jobb menteni a kocsit, felfokozott érzelmek közé nem érdemes odahajtani, mert megsérülhet, és az sokba kerül, a tettest megtalálni pedig szinte reménytelen. A taxisokat időnként megpróbálják bevonni a politikába, biztosan Ön is látott már fellobogózott taxit, vagy ott van a „nemzeti taxi” cége, amely nagy-magyarországos logóval szaladgál…

- A taxisblokádot viszont azóta is gyakran emlegetik, különösen olyankor, amikor olyan dolog történik, amitől az emberekben elszakadhat a cérna..

- Igen, teljesen kilúgozott, közkeletű hivatkozási alap lett, valamennyi politika oldal részéről. Mindenki a maga igazát keresi benne. Pedig akkor és ott, abban nem volt semmi politika. Ott ültem én is benne.

Egyszerűen kijelentettük, hogy elég volt, nem hagyjuk, hogy tönkretegyenek bennünket.

Az a fellépés egyszerre volt erőszakos és „hagyományteremtő”, mert azóta is mindenki úgy próbálja megoldani a közéleti problémáit, hogy lezárja a hidakat. Persze hasonló méretű megmozdulás azóta sem volt, a taxisok részéről sem, mert sokkal kevesebben vagyunk. Most megint beszélnek blokádról a reptéri felhajtás miatt. Csakhogy a korábbit katonaviselt emberek csinálták, most pedig olyanok, (tisztelet a kivételnek), akiknek apuci vett egy kocsit…

- Valamikor legendás volt a taxisok közötti szolidaritás. Emlékszem még arra, amikor egy taxis gyilkosát a kollégák kapták el rövid időn belül.

- A szolidaritás, a segítő szándék ma is él. Csak a hőfoka alacsonyabb, és mivel a taxisblokádhoz képest talán ha egynegyed annyian vagyunk, nincs olyan lefedettsége a városnak. Ha valakinek segítségre van szüksége, mondjuk a BAH-csomópont magasságában, a saját társaságából legfeljebb 4-5 kocsi lehet ideális távolságban. Egyszer a Vár oldalában rám támadt egy másik autós. Három kocsi volt a közelben, így az illető el tudott menekülni. Minden igyekezetünk ellenére nem tudtuk ott tartani, amíg a rendőrség megérkezik.

- A szigorítások alaposan megszűrték az állományt…

A „sárgítás”, meg a „tíz évnél fiatalabb autóról” szóló rendelkezések következtében napjainkban már csütörtök-péntek-szombat este nemigen lehet Budapesten taxit találni, mert tömegesen feladták, abbahagyták. Sajnos azok, akik folytatták, különösen a taxis társaságokon kívüliek, gyakran tisztességtelen trükköket alkalmaznak az utasokkal szemben. És ez megint rossz fényt vet a szakmára. Nem tudom, hová fog ez vezetni, mert akik nem tudnak a kemény követelményeknek megfelelni, el fogják hagyni a pályát. Olyan ez, mint egy fordított rosta: a jókat dobálja ki, és a rosszaknak teremt termőtalajt. Ráadásul az újdonatúj rendelkezéseknek nemigen volt értelme:

a magyar gazdasági környezetben a lehető legkisebb mikroszkopikus probléma lehetett, hogy milyen színűek a taxik, és butaság a 10 éves korhatár is - mert ugyan mitől jobb egy 9 éves Dacia, mint egy 11 éves Mercedes?

Mikor az állam kezében van a vizsgáztató állomás, akkor könnyen meg lehet állapítani, hogy egy adott autó alkalmas-e a taxizásra, vagy sem. Ha nem alkalmas, ki kell szórni, ha alkalmas, akkor meg teljesen mindegy, hány éves. De ugyanilyen istencsapása az online pénztárgép, amit ránk kényszerítettek. A taxisok túlnyomó többsége KATÁ-s, nem éri el az ÁFA-határt, tehát akármennyi kerül a készülékbe, mindenképpen 50 ezer forint havi adót fizet. Csak egyetlen dologra jó, hogy meg lehessen büntetni azt, aki nem pötyögi be minden egyes fuvar után a fuvardíjat… – ráadásul a taxis annyit ír be, amennyit be akar vallani. Ezzel szemben a régi taxiórán ott volt minden: az indulási időpont, a tarifa, az utazás időtartama – gyakorlatilag vissza lehetett keresni, hogy csalt-e a taxis. És mégis megvetették velünk! Igaz, hogy adtak hozzá támogatást, de a bruttó ára akkor is 150 ezer volt…Tisztelt hatalmat gyakorló politikai pártjaink pedig rendszeresen továbbviszik elődeik rossz intézkedéseit, megfejelik a sajátjaikkal és az utánuk következő megint ezt teszi… Mint egy rossz álom!

- Melyek azok az emberi tulajdonságok, amelyek egy jó taxist jellemeznek?

- Ez a szakma, amit nem ismernek el szakmának, formálja az embert. Minden egyes utas hozzátesz valamit. Volt szerencsém szállítani Magyarország három miniszterelnökét, minisztereket, vezérigazgatókat a versenyszférából, színészeket, celebeket, de betörőket, börtönből szabadultakat, csőszerelőt, segédmunkást, takarítónőt – és mindegyikkel meg kell találni a közös nyelvet. Akár úgy is fel lehet fogni, mint egy leckesorozatot. Persze más, ha valaki azért taxizik, hogy éjjel részegeket vigyen haza, akiket jól levesz, vagy külföldieket fuvaroz, akikkel egy kukkot nem tud beszélni. Eltölthet valaki 15 évet a taxiban úgy, hogy fogalma sincs arról, mit csinál, hogy mi számít, és mire érdemes odafigyelni. Rengeteg magyar filmben látunk a legváratlanabb pillanatokban felbukkanni egy-egy taxit. Ezek az emberek szem- és fültanúi voltak a történelemnek, óriási, összefüggő történetet hurcolnak magukban.

0129004232047P

Nincs még egy olyan szakma, amely nagyobb szimbiózisban élne a várossal és lakóival.

Tudják, hogyan változnak a helyszínek, hogyan fejlődik a város, mi mikor épült, mi, hol van lezárva és azt is tudják, hogy az utasaik, társadalmi és egzisztenciális helyzetükhöz képest hogyan gondolkodnak. Ha ezeket a különböző részleteket össze tudják rakni magukban, akkor ez nagyon komoly eredményre vezethet. Ez a taxi sokk. Miközben egy taxist mindenki szolgáltatónak tekint, nem gondolják, hogy esetleg nála van a bölcsek köve.

- Könyvében számos utassztorit is elmesél a férjét tetten érni próbáló asszonytól az újgazdagokig, és az egyik legmeghatóbb annak a francia nőnek a története, aki a II. világháború idején Magyarországon elesett német barátja sírjához jött. Van-e olyan Ön számára emlékezetes eset, ami kimaradt a könyvből?

- Sok volt, de sajnos nem vezetek naplót, hogy frissiben lejegyezzem a történeteket… Puskás Öcsit gyakran szállítottam, egy róla szóló fejezetnek többször nekifutottam, elvégre kevés embernek adatik meg, hogy a „leghíresebb magyar emberrel” találkozzon. 1995 körül sokszor felvettem, a Logodi utca környékén lakott, előfordult, hogy az Aranycsapat más tagjaival együtt utazott. Szikrázóan pazar egyénisége volt, és bizony gyakran a magyar nyelv igen erőteljes fordulatait használta. Éppen ez volt benne a báj, de ezt valahogy nem lehet jól leírni. Azt akartam kihozni belőle, hogy kitüntetés egy ilyen emberrel utazni. A kocsimban van egy lap, azoknak az illusztris személyeknek a névsorával, akiket szállítottam. Sok értékes aláírás sorakozik rajta…

- A befejező írás nyomán, amelynek címe „Sikerdíj?” , úgy érzem, igen pesszimistán látja a jövőt.

- A taxiban töltött évtizedeknek van egy nagyon negatív tanulsága. Az ember egyedül marad… bármikor, amikor szüksége van arra, hogy melléálljanak. Amikor letöltöttem a tanulóidőt, és először kiküldtek az utcára, már akkor megmondták: „Mostantól kezdve csak magadra számíthatsz”. Ők a munkára gondoltak, de ez sajnos nem csak arra igaz. Harminc év után az ember azt látja, hogy egyedül van az életben. Több időt töltöttem egyedül a taxiban, mint a családommal, ha hazaérek, bezuhanok az ágyba. A legtöbb munkahelyen csapatmunka folyik, van kihez szólni, esetleg van egy közös cél. Mint például a diszpécser-központosoknál is.

Így aztán ha az ember a taxiban nagyon kiszárad, és szüksége van valakire, bizony rázúdítja az utasra a beszélhetnékjét.

Én sokat dumálok, de rendszerint megkapom érte a felmentést. Miben lehetnék optimista? Háromféle végzetes betegséget szedtem össze az autóban! Bízzak abban, hogy több utas lesz? Vagy hogy vehetek egy másik kocsit, amivel valaki más dolgozik, és ezzel majd én is kizsákmányoló leszek?

Szászik Péter első könyvében több műfajjal is megpróbálkozott az oknyomozó riporttól a fantázia-novelláig, van benne olyan írás is, amely akár egy pszicho-krimi film csírája lehetne. (Mellesleg elárulta, hogy szerinte minden idők legjobb taxisfilmje a Dögkeselyű…) Számos ötlet kavarog a fejében, de szeretne túllépni a taxis-témán…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András: Orbán helyében inkább azon aggódnék, hogy mi lesz, amikor végre megnyitják a Kónya-féle kegyelmi aktákat
A politikus Facebook-posztban bírálta Orbán Viktort az Európai Bíróság ítélete után. Fekete-Győr szerint "a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 03.



Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom alapítója a közösségi oldalán fejtette ki véleményét az Európai Unió Bíróság magyar „gyermekvédelmi” törvénnyel kapcsolatos ítéletéről és a leköszönő kormányfő arra adott reakcióiról. A politikus szerint szórakoztató figyelni a bukott miniszterelnök utolsó erőfeszítéseit. Úgy véli, a közvéleményt már egyáltalán nem érdekli, mit tesz vagy nem tesz a leköszönő kormány.

Fekete-Győr azt állítja,

a volt kormányfő „már a múlt embere, aki a saját összeomlott kártyavárának a romjain próbálja elhitetni magáról, hogy még mindig ő osztja a lapokat”.

A politikus szerint hiába levelezget Sulyok Tamás köztársasági elnökkel, mert „a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.

Levelezgethet Sulyok Tamással hajnaltól napestig, de a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását.

A poszt írója szerint a korábbi kormány tizenhat éven keresztül próbálta megosztani a társadalmat „mesterségesen generált, »gyermekvédelminek« hazudott aljas uszítással”, és ezzel ártatlan embereket állított célkeresztbe. Fekete-Győr úgy látja, „ennek az undorító kirekesztősdinek vetett véget április 12-én a magyarok elsöprő többsége”.

Felidézte, hogy

a vitatott jogszabály „puszta politikai haszonszerzésből, a leghitványabb módon egy kalap alá vették a pedofil bűnözőket a meleg honfitársainkkal”.

Állítása szerint most, hogy az Európai Bíróság is kimondta az ítéletét, „végleg lerántotta a leplet erről az államilag szervezett, homofób megbélyegzésről”, Orbán Viktor még mindig egy „genderpropaganda nevű ócska fantommal viaskodva” igyekszik eljátszani a nemzetmentő szabadságharcost.

Fekete-Győr szerint ma már egyértelmű társadalmi akarat van egy olyan Magyarországra, „amely nem a megosztásra és a kirekesztésre, hanem az emberi méltóságra, az egyéni szabadság megkérdőjelezhetetlen tiszteletére, a magánélet szentségére és az európai szolidaritásra épül”.

A politikus a „most felálló rendszerváltó parlament” felelősségének nevezte, hogy a következő hónapokban törölje el a „putyini kottából átvett propagandatörvényeket”. Ezzel együtt egy olyan új gyermekvédelmi törvényt kell alkotni, amely szerinte „nem ártatlan kisebbségeket bélyegez meg, hanem tényleges védelmet nyújt a valódi szexuális ragadozókkal szemben”.

Innen is üzenem a bukott miniszterelnöknek: a helyében én mélységesen befognám a számat, és inkább azon aggódnék, hogy mi lesz, amikor a következő hónapokban végre megnyitják a Kónya-féle kegyelmi aktákat!

Végül Fekete-Győr azt írta, nem akarja megzavarni a volt miniszterelnököt a „politikai önfelszámolásban”, és nyugodtan írogathatja tovább „az értelmetlen leveleit a saját kis bukott bábjainak”. Azt tanácsolta neki, egy dolgot azonban jobb, ha az eszébe vés: „a történelem és a szabad Magyarország már túllépett rajta, a politikusbűnözők korszakának végérvényesen leáldozott!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: A csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására sem volt szükség
Vidéki Prókátor egy friss posztban fejtette ki, hogy a választás utáni események, mint a Hankó-ügy, igazolják a korábbi forgatókönyvét. Szerinte a Fidesz népszerűségének bezuhanása már az új kormány megalakulása és az elszámoltatás megkezdése előtt beindult.


Vidéki Prókátor egy friss bejegyzésben vette sorra, hogy a választás utáni események, köztük a Medián egyik felmérése és a Hankó-ügy, az ő korábbi elméletét látszanak igazolni. A szerző szerint a történések „alátámasztani látszanak a kétlépcsős rendszerváltással kapcsolatos, választást megelőzően közzétett elméletem megalapozottságát és megvalósíthatóságát”.

Ennek a forgatókönyvnek az volt a lényege, hogy amennyiben a Tisza Párt nem szerez kétharmados többséget, a kormányváltást követően „rövid időn belül olyan mennyiségű csontváz fog kiesni a szekrényből”, hogy a Fidesz támogatottsága bezuhan. Úgy vélte, „ennek, meg a propaganda letekerésének köszönhetően az Orbán-párt népszerűsége nagy valószínűséggel levihető azon szint alá, mely a 2/3-os többség megakadályozásához szükséges”. A poszt írója szerint a második fázisban már könnyen elérhető lett volna a cél. „Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a második lépcsőben, egy időközi választás révén már létrehozható az alkotmányozó többség.”

„Szerencsére azonban úgy alakult, hogy a gyakorlatban nem szükséges kipróbálni az elmélet megvalósíthatóságát” – írja a szerző.

Meglátása szerint a Fidesz népszerűségének csökkenése és a kellemetlen ügyek napvilágra kerülése már a kormányváltás előtt megindult.

„Amúgy ma már az is megállapítható, hogy a csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására és az új kormány intézkedéseire sem volt szükség”

– állítja.

A bejegyzést egy kérdéssel zárja, amely a jövőbeli kormányzati lépések lehetséges hatásaira utal: „MI lesz itt akkor, ha az új kormány elkezdi a munkát, elzárja a propaganda és a NER gazdasági hátországának közpénzcsapjait, nyilvánosságra hozza az Orbán-rendszer idején elkövetett bűnöket és nekiáll az elszámoltatásnak?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk