Moldován András: Mindenki mondjon fel, és hagyja ott azokat a rohadékokat, akiknek hazudnia kell!
Brutális őszinteség, ez a címe a Cápák között című tévéműsorból ismert Moldován András nemrég megjelent könyvének. A népszerű üzletembert telefonon értem el.
– Miért olyan brutális az őszinteség?
– Az emberek döntő többsége hazudik, ezért az őszinteséget egyfajta agresszivitásnak élik meg. A hazugság sokkal gyakoribb a mai Magyarországon. Az őszinteség azért válik brutálissá, mert egész egyszerűen közegidegen.
– A könyvében említi, hogy a hazugság kutúrája viszonylag újkeletű. Sőt, arról is ír, hogy vélekedése szerint a gyónás intézménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hazugság ennyire elfogadottá vált.
Abban is biztos vagyok, hogy az időszámítás utáni társadalmak többet hazudoznak, mint mondjuk az őskori ember.
Nem látom be, hogy az őskorban mi oka lett volna az ősembernek hazudni. Egyik azt hazudta a másiknak, hogy ő ütötte le a mamutot?
– Eldugott magának a mamuthúsból, hogy több legyen neki.
– Igen, hacsak azt nem.
– Hogy lehet őszintén érvényesülni az üzlet világában, ahol az általános benyomás szerint mindenki átver mindenkit?
– Én nem hiszem, hogy mindenki átver mindenkit. Szerintem nem az az üzlet, hogy becsapunk valakit. Az rövidtávú gondolkozás. Az üzlet az, hogy együttműködünk másokkal.
– Na és az üzleti titok? Vannak dolgok, amiket nem mondok el, mert akkor előnyhöz juttatom a másikat.
– Ha abban egyezünk meg, hogy a megállapodásunkat titokban tartjuk mert a közös üzletünknek az a jó, azzal nincs semmi baj. Titokban tartani valamit nem feltétlenül hazugság.
Az üzleti titok az nem ilyen, például nem biztos, hogy bárkinek köze van ahhoz, hogy valaki mennyiért vásárolt meg egy céget.
Gondolom Önnek van felesége, de nem beszél arról a munkahelyén, hogy milyen a szexuális élete. Ettől Ön még lehet egy őszinte ember, és a házassága is őszinte.
– Jól hangzik, hogy mindig legyünk őszinték. De a gyakorlat azt mutatja, hogy bizony sokan nem bírják elviselni az őszinte kritikát. Hogy legyen őszinte egy beosztott a főnökével, amikor az őszinteségének akár az is lehet az ára, hogy elveszti az állását?
– A hazugság rövid távon hasznos, az őszinteség hosszútávon.
Rövid távon lehet hazugsággal karriert építeni, de hosszútávon, a kemoterápián már lehet, úgy fogjuk érezni, hogy jobb lett volna mégis őszintén élni. Mert a hazugság megbetegít.
Egyébként is, ki akar olyan helyen dolgozni, ahol hazudni kell a főnöknek? Aki olyan helyen dolgozik, ahol félnie kell, hogy elveszti az állását, ha megmondja az igazságot, az mondjon föl.
– Mi a helyzet az úgynevezett kegyes hazugságokkal?
– Nézze csak meg, hogy milyen furcsa ez a beszélgetés. Riportot csinálunk, és amióta elkezdtük, 8 perc 1 másodperce, maga folyamatosan azt feszegeti, hogy lehet-e igazat mondani.
Én igyekszem a kegyes hazugságokat is kerülni. Sőt, engem édesanyám arra tanított, hogy az elhallgatás is hazugság. Bár az tényleg határeset.
De ha hazamegyek úgy, hogy megdugtam egy másik csajt, és nem kérdezi meg a feleségem, hogy dugtam-e mással, akkor azt nem kell elmondani? Dehogynem.
Vagy felveszem a testvérem cipőjét. Nem szólok neki utólag?
– Jó esetben megkérdezem tőle előre, hogy felvehetem a cipőjét.
– Nem jó esetben, hanem ez lenne a természetes.
– Dr. House-zal egyetértve vallja, hogy mindenki hazudik. Hogy kezeli azt, amikor Önnek hazudnak mások akár személyes kapcsolatokban, akár a munkában?
– Talán az az egyetlen dolog, ami igazán fölidegesít. Mert annyira értelmetlen, annyival jobb, ha valaki igazat mond.
– Ön mit tanácsol, ha valakiben felébred a vágy, hogy őszinte emberré váljon, mik az ehhez vezető első lépések?
Ahhoz viszont nem venném a bátorságot, hogy megmondjam valakinek, miként lehet belőle más ember. Az a tétel biztosan igaz, hogy igazat mondani könnyű. Igazat mondani mindenki tud. Hazudni nehéz, mert meg kell jegyezni, holnap emlékezni kell rá, csomó macera van vele.
De szó volt a gyónásról. Észrevette, hogy a tízparancsolatban az, hogy mit kell csinálni, az mind isteni? És, hogy mit nem kell csinálni az mind emberi? Nem fura? Pedig azt is mondhatta volna az Isten, hogy az ember mit csináljon. Ehelyett csak az van, hogy ne ölj, ne lopj, mit ne.
– Kinek szól a könyve?
– Mindenkinek és senkinek. Egyedül a változás örök. A legtöbb, amit valaha elérhetünk, hogy legjobb önmagunk legyünk. Minden nap egy tanulás. Ha bárki akár csak egy picike fejezetet elolvas a könyvemből, akkor tudok neki adni valamit erre az útra.
fotó: Hargitay Olivér, Udvardi Panna
