KULT
A Rovatból

Premier: egy különleges Rolling Stones-kiállításon forgatták a Milestone új klipjét

A tárlat május végéig a budapesti Rockmúzeumban látható, ehhez szeretnének kedvet csinálni a Live With Me című Stones-szám feldolgozásához forgatott videóval.


A Milestone egy Rolling Stones tribute zenekar, melynek jelenlegi felállása a 2022. október 8-i Stones60 programsorozaton kezdett kialakulni, ahol rengeteg zenész és műkedvelő gyűlt össze, megünnepelni a legendás együttes 60. évfordulóját.

A tagok az örömzenélés mellett egy ritkaságokat is felvonultató kiállítással tisztelegtek Mick Jaggerék előtt, melynek anyagát jelenleg a budapesti Rockmúzeumban lehet megnézni hétvégente.

A népszerűsítésére forgattak egy klipet is a helyszínen a Stones Live With Me című dalához, ami az alábbiakban debütál. A csapat két tagja, Kováts Gergely (gitár) és Torma Béla (billentyű, ének) pedig arról meséltek, hogy jött az alapötlet és milyen tervek vannak még előttük.

– Hogyan jött létre a zenekar és alakult ki a felállás?

Kováts Gergely: A csapatot egy rocktörténeti évforduló szülte. Tavaly 60 éves lett a világ legrégebb óta működő rockzenekara, a Rolling Stones. Többen is rajongunk a zenéjükért és azért, amit képviselnek a műfajon belül, így elhatároztuk, hogy méltó módon, több programból álló eseménnyel tisztelgünk a kivételes pályafutás előtt. Így jött létre a Rolling Stones Nap Pakson a Csengey Dénes Kulturális Központban 2022 októberében. Összehoztunk egy Stones relikviákból álló kiállítást, lement 2 koncertfilm a délután során a Művház mozitermében, amelyet egy előadás és egy a Rolling Stones 60 évéről szóló montázsfilm vetítés követett. Az esemény megkoronázása pedig este egy közel 5 órás koncert volt kizárólag Stones dalokból. A koncertet bő féléves próbaidőszak előzte meg, amely során kialakult egy 18 fős, zömében paksi, vagy paksi kötődésű zenészből álló formáció. Szándékosan használom a formáció kifejezést, mivel senki nem gondolkodott zenekarban, ez egyszeri megemlékezésnek indult. Mintegy 50 dalról volt szó, így a koncert megvalósítását csak a dalok felosztásával tudtuk megoldani, hogy senki ne legyen leterhelve, mivel mindenkinek megvan a civil élete.

Természetesen nem volt egyszerű összehangolni ennyi embert és próbát, de mégis ez volt a kivitelezhető út. Szinte minden hangszeres poszton két fő volt, énekre pedig öt fő jutott. Emellett kiegészültünk fúvós szekcióval és meghívtunk olyan vendég zenészeket is, mint Benkő Zsolt, aki Magyarország egyik vezető blues gitárosa. Az egyik dalba pedig a Paks Városi Vegyeskar is becsatlakozott. A siker nem maradt el, az ország különböző részeiről érkeztek Stones rajongók.

Ezt követően meghívást kaptunk decemberre a 30 éves Gastroblues Fesztivál lemezbemutató koncertjeire fellépőként, szintén Pakson. A két teltházas rendezvény arra bátorított bennünket, hogy a Rolling Stones Nap teljes programját hozzuk fel a fővárosba és adjunk ott is egy koncertet a 60. évforduló jegyében. Ekkor vált szükségessé a névválasztás is, hiszen addig név nélkül léteztünk az évfordulós esemény alatt. Így lettünk Milestone (Mérföldkő), ami kifejezi a Rolling Stones könnyűzenében betöltött szerepét, és a “kő “ is benne van.

A budapesti Rolling Stones Napnak a Muzikum adott otthont idén márciusban, ahol ismét sikerült teltházas bulit csinálni. Ide is ugyanúgy a nagy létszámú felállással érkeztünk. Ezután kezdődött megfogalmazódni a “hogyan tovább?”. A tervezett egy koncert helyett lett három teltházas, elég sok munkát beleraktunk a számok összepróbálásába és láthatóan a közönség is élvezi velünk együtt, amit csinálunk, ezért a folytatás mellett döntöttünk. Viszont azt is be kellett látni, hogy egy ekkora létszámú zenekart nem lehet állandó jelleggel működtetni. Belső megbeszéléseket követően körvonalazódott egy szűkebb létszámú alapcsapat, ami önmagában is koncertképes, ugyanakkor megmarad a lehetősége, hogy továbbra is kiegészüljön nagyobb létszámra vokálokkal, fúvósokkal, amilyet az adott rendezvény megkíván. Ebben a formában biztosítva van a rugalmas működése a zenekarnak, a tagok kettőnkön kívül Koós Marcell (dob), Kasléder Albert (basszusgitár) és Feil Dániel (gitár).

– Mennyire törekedtek az eredeti Stones-hangzás egy az egyben visszaadására, és mennyiben tértek el tőle?

Kováts Gergely: Általánosságban elmondható a tribute zenekarokról, hogy a hiteles produkcióhoz fontos a hű hangzás. Erre lehetőségeink szerint mi is törekszünk. Ennek két oldala van. Egyrészt az eszköz oldalon használunk olyan hangszereket, erősítőket, amik jól reprezentálják a Stones hangzást. A Rolling Stones híres volt a nyitott G hangolásról, jónéhány számot így írtak meg. Ezeket mi is így szeretnénk előadni, ezért így tanultuk meg. Az érem másik oldala pedig a játékmód, ami szintén nagyon jellegzetes volt az esetükben. Ezt folyamatosan csiszoljuk, gyakoroljuk és próbáljuk a különböző korszakok, felállások trükkjeit megfejteni.

A Stones a 70-es évektől előszeretettel alkalmazott fúvós szekciót, billentyűt, vokalistákat, amik bizonyos daloknál elengedhetetlenek, ezért mi is élünk ezzel a lehetőséggel. Szeretjük a koncertlemezeiket, amiken tetten érhető, hogy ugyanazt a számot különböző évtizedekben mennyire eltérő módon tudták előadni. Ez biztosította nekik a zenei szabadságot, amit mi is fenntartunk magunknak.

A legtöbb esetben a dalok tanulásánál alapként megállapodunk valamelyik koncertverzióban, és annak a hangulatát próbáljuk elcsípni, visszaadni, de nem ragaszkodunk hangról-hangra játékhoz, vagy szólók leszedéséhez. Így részben belekerül a saját játékízünk is.

Torma Béla: Ahogy Gergő is mondta, a Stones koncertek hangulatába szeretnénk elvinni a közönséget, egyikünk sem szeretne az eredeti Stones tagok szerepében tetszelegni, leutánozni a külső jegyeket, vagy esetleg a paródiájává válni. Az viszont fontos, hogy ha például a kezdeti dalokból játszunk, akkor a közönség egy szűk, londoni beatklubban érezze magát, de ha egy stadionra hangszerelt, fúvós, vokálos, nagyobb hangvételű dalt játszunk, akkor abba a feelingbe is elkalauzoljuk a nagyérdeműt.

A Stones dalok rendkívül sok stílusból merítenek, de a dalírás folyamán mindegyik egyértelműen, félreismerhetetlenül Stones dallá válik. Ez nálunk is alapvető törekvés a dalok megtanulása és előadása során. Elképzelni, hogy mondjuk egy reggae stílusjegyeket hordozó szám hogy hangozna, ha egy roots reggae banda játszaná a jamaicai óceánparton, vagy egy gospel stílusú daluk hogyan szólna egy brooklyni templomban az ottani kórus által előadva, aztán pedig hozzátenni a „stones-osító” jegyeket.

– Meséljetek a klipforgatásról!

Kováts Gergely: Úgy gondoljuk, hogy a saját anyagokból összegyűjtött Rolling Stones kiállításunk jelenleg méltóbb helyen nem is lehetne Magyarországon, mint a Rockmúzeumban. Szerettük volna ezt valamilyen formában megörökíteni, illetve reklámozni. Erre legalkalmasabbnak egy videóklip forgatása tűnt a kiállítás közvetlen környezetében. A célja az volt, hogy egyrészt látható legyen rajta a kiállítás, másrészt pedig hozzánk köthető legyen.

Nem törekedtünk nagy slágerek előadására, végül a Live With Me-t választottuk, ami egy rövid, ütős dal, jól passzolt a környezethez. A forgatáson öten zenéltünk, ami szokatlan volt a koncerteken megszokott nagyobb létszámhoz képest. Bár néha még egymást sem láttuk a füstgép szorgalmas ténykedésének köszönhetően. Minden esetre a videoklip örök emlék lesz számunkra a magyar rockzene szentélyéből.

Torma Béla: Mindenképp szeretném megemlíteni a Rockmúzeum és Bálint Csaba rugalmasságát, hogy a sok kiállítási tárgy között meg tudtuk csinálni ezt a klipet. A videófelvételt Muzslai Francisco (Duckshell) és Todoroff Lázár készítették, a videóvágás és a képi utómunka is Lázárhoz fűződik. A hangot DIY módon csináltuk, házi környezetben, profi eszközökön. A dobot a próbateremben vettük fel, Marcival (Koós Marcell – dob) kimentünk egy délután, bemikrofonoztam, ő feldobolta, aztán a többi sávot mindenki otthon csinálta és küldte el nekem, majd ezekből elkészítettem a mixet és a mastert.

– Mit kell tudni a kiállításról, miért érdemes megnézni?

Kováts Gergely: A Muzikumban tartott Rolling Stones Napunk után a kiállítás teljes anyagát átszállítottuk a Magyar Rockhírességek Csarnokába (közismertebb nevén Rockmúzeum), ahol a múzeum igazgatójától, Bálint Csabától lehetőséget kaptunk egy két hónapos időszakos kiállításra. Ennek anyaga a zenekar tagjainak és baráti körének hosszú évek alatt összegyűjtött Stones-vonatkozású relikviáiból áll. Zömében poszterek, plakátok, bakelitek, cd-k, dvd-k, könyvek, újságcikkek, zenekari fotók, koncertjegyek, reklámtárgyak.

Néhány igazi ritkaság is fellelhető a kiállított anyagok között, mint például a Stones tagok 70-es évekbeli útleveleinek másolata, Mick Taylor által dedikált bakelit lemezek, vagy Bill Wyman köszöntő levele a Rolling Stones Fun Club-ban. Természetesen a két budapesti Stones koncert belépőjegyei és plakátai is megtekinthetőek.

Rolling Stones témájú kiállítás tudomásunk szerint még nem volt Magyarországon, ezért is érdemes élni most a lehetőséggel. Május 25-ig lehet megnézni a Rockmúzeum nyitvatartási idejében, minden szombat-vasárnap délután 14-18 óra között.

(A Milestone Facebook-oldala itt található.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk