Miért érezhetjük magunkat fáradtnak a karanténban? És mit tehetünk ellene?
A közösségi médiában is gyakran olvasható manapság, hogy azokat, akik korábban vígan fent voltak hajnalig, már este 10 órakor hívja az ágy. És így éreznek azok is, akik nem fárasztották le magukat fizikailag, és nem is betegek. (Éppen a koronavírusnak az egyik gyakori tünete a krónikus fáradtság.)
Csakhogy a tudományos kutatások már kimutatták, hogy a fáradtságot bizonyos lelkiállapotok is okozhatják: belefáradhatunk az aggodalomba, a stresszbe, sőt, a monotóniába is, attól függően, hogy ez utóbbiban milyen magas a tűrésküszöbünk. A bezártság, a külvilággal való lecsökkent kommunikáció, a szokásos kedvelt programok hiánya, vagy mondjuk ki röviden, az unalom, mind olyan tényező, amelyek által hosszabbnak érezzük a napokat, és ez bizony nagyon kimerítő tud lenni.
Hogyan szerezzük vissza az energiánkat? – teszi fel a kérdést az IflScience
Mindenek előtt alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez, másképp kell élnünk, dolgoznunk, új interakciókra van szükségünk. Ezek általában a 4.-5. nap után alakulnak ki, onnantól kezdve az élet kezd újra rendezetté és kiszámíthatóvá válni.
Sokan a bezártság első heteiben lelki mélypontot élnek át. Ez a normális alkalmazkodási időszak, és ez a legtöbb embernél el is múlik. Sokat segíthet ilyenkor, ha naplót vezetünk, lejegyezzük gondolatainkat, érzéseinket, és aztán az idő előre haladtával tetten érhetjük saját fejlődésünket.
A teljes funkcionális alkalmazkodás egy új életstílushoz általában három hónapot vesz igénybe. De előfordulhat, hogy három hét után valaki búskomorságba esik és elveszti a hitét, főleg, ha úgy érzi, hogy ez a bezártság tartós lesz. De ezen a szakaszon is túl lehet lépni.
Energiánk fenntartásához jó példákat kaphatunk azoktól, akiknél a túlélés volt a tét. Például amikor Sir Ernest Shackleton hajója, az Endurence 1915-ben beszorult az Antarktisz jegébe, a kapitány nagyon szigorú napi rutint írt elő a legénységnek, hogy ne vegyen rajtuk erőt a kétségbeesés. Megparancsolta, hogy minden nap ugyanabban az időben étkezzenek, és vacsora után gyűljenek össze a tiszti étkezdében, hogy ezáltal kizökkenjenek a napközben elszigeteltségből.
Ez a mindennapokban is fontos, hogy kerete legyen az életünknek, ne szaporodjanak el napjainkban az üresjáratok, amikor úgy érezzük, hogy „lógunk a levegőben.” Aki elhagyja magát, apátiába esik, rosszul alszik, és még személyes higiéniáját is elhanyagolja.
A szorongás is komoly fáradtságot okozhat. A járvány bizonytalanságot, félelmet váltott ki az emberekből, és ebből következik a tartós kialvatlanság. A testmozgás igen hasznos ennek az ördögi körnek a megtörésére. A nagyobb séták vagy az on-line edzések ugyan fizikai fáradtságot okoznak, de hosszabb távon csökkentik az összetörtség-érzést, mert javul az alvásminőségünk.
Ugyancsak pozitív hatású lehet, ha terveket készítünk a jövőre, amikor vége lesz a bezártságnak. Akár dátumokat is kitűzhetünk, de azért készüljünk fel arra, hogy azokat módosítani tudjuk. Ha optimistán tekintünk a jövőbe és vannak céljaink, ezek is segíthetnek legyőzni a szorongást és a fáradtságot.
