TUDOMÁNY
A Rovatból

Miért akarnak az oroszok is a Holdra menni? – Negyvenhét év kihagyás után újra orosz űrszonda indult útnak

A hajnali start után a fedélzeti rendszerek rendben működnek. Az űrszonda a tervek szerint a Hold déli pólusa közelében száll majd le, ahol fő küldetése kitermelhető vízjég kutatása.


Nagy a forgalom a Hold körül. A kínai Csang-o űrszondák 2007 óta rendszeresen látogatják a Föld kísérőjét, tavaly indult el az Artemis program, amely az emberes küldetések felújításának előfutára. Ne feledjük az áprilisban sikertelenül landolt japán Hakuto-R magánűrhajót sem, ahogy az éppen Hold körül keringő és hamarosan leszálló Indiai Csandrajáan 3 szondát sem.

Ma hajnalban az orosz Luna-25 űrszonda vette célba a Holdat, ami több szempontból is figyelemreméltó. Az űrkutatás hajnalán, 1958-ban indult a Luna-sorozat első automata űrhajója, a Luna-1, amelynek

csupán annyi feladata volt még, hogy egyáltalán eltalálja a Holdat.

Azután, az űrverseny élesedésével több keringő, és több leszálló egységet is küldtek az oroszok a Holdra, és számtalan elsőség is az övék volt. Azonban, amikor az Apollo-11 emberes küldetése lezárta a versengést, magának a Luna programnak is hamarosan véget vetettek.

Egy Szojuz-2.1b hordozórakéta fedélzetén felbocsátották a Hold felé a Luna-25 automatikus állomást szombaton a Moszkvától 5450 kilométerre keletre található Vosztocsnij űrrepülőtérről.

A Luna-25 szerkezete két fő részből áll: az alsó leszálló platformból és a felső műszerkonténerből. Az állomás fedélzetén mintegy 31 kilogrammnyi tudományos berendezés található, amelyet a holdi regolit (törmelékes kőzetréteg) és az exoszféra tanulmányozására terveztek. Manipulátora a talaj feltárására és talajminta vételére képes. A tudományos munka időtartamát egy évre tervezték.

A 2027-ben indítani tervezett Luna-26, majd a későbbiekben a Luna-27 és Luna-28 állomások összetettebb tudományos feladatokat fognak ellátni. Az utolsó a Hold sarkvidéki anyagából hoz majd vissza mintát Földre.

Az orosz űrhajósok holdra szállását 2030-ra ütemezte be a Roszkoszmosz.

(mti)

Az Űrkutatás Magyarul csatorna élőben közvetítette az eseményt. Hogy miért figyeljünk az orosz holdprogramra, és egyáltalán, mi ez a nagy lótás-futás a hold körül, Gergőt, a csatorna tulajdonosát kérdeztük, aki továbbra sem fedi fel inkognitóját.

– Az összes űrkutatással foglalkozó nemzet próbál előbb-utóbb a Holdra embert juttatni. Ennek a hosszú távú célja nyilván az, hogy

állandó holdbázisokat hozzanak létre, ahhoz viszont feltétel, hogy a helyszínről vizet termeljenek ki.

Mivel a Hold déli sarkvidékén már bizonyított tény, hogy a kőzetekben nagy mennyiségű vízjég található, ezért küldenek most oda szondákat, hogy megnézzék, hogy valóban ott van-e, és milyen mennyiségben, illetve hogy kitermelhető-e ez a vízjég. Ezért van most fókuszban tulajdonképpen a Hold és annak is leginkább a sarkköre.

– A Luna 25 egy rover, vagy csak simán csak ott fog ácsorogni egy helyben?

– Ez egy sima landolóegység, helyváltoztatásra nem lesz képes, négy talppal fog megérkezni a Hold felszínére, és ott fog tudni kutatómunkát végezni.

– Ha én egy helyben ácsorgok, hogyan tudom megnézni, hogy van-e a környéken sok víz vagy sem?

– Azért célozzák meg a lehető legjobban azt a helyszínt, ahol nagy mennyiségű vízjég található már a felszínhez közeli regolitban, a holdkőzetekben, holdporban is. Nyilván van egy robotkarja, ami körülbelül másfél méterig tud nyúlni, ezen területen tudni csak kutatni valóban.

– Ezt körülbelül a Viking tudta a 70-es évek közepén. A Luna 25 mennyiben modernebb, vagy mennyiben fejlettebb?

Amit a Luna 25-ről tudni kell

– A műszerei és a detektorai mindenképp fejlettebbek, illetve maga a landolóegység. Azt tudni kell, hogy közel fél évszázada nem küldött Oroszország szondát a Holdra, tehát ez igazából annak is a tesztje, hogy képes-e a mai technológiával célzott irányított puha landolást végrehajtani az űreszköz.

– Mik a további orosz tervek?

– Nincsenek annyira közel az emberes holdraszálláshoz, mint az amerikaiak az Artemis programmal, de nekik is hasonló terveik vannak, embereket akarnak a Holdra juttatni, és állandó holdbázisokat létrehozni.

– Az összefoglalódban említetted, hogy a háború miatt megfagyott Oroszország körül a levegő az űriparban is. Az ESA például már kifejlesztett műszereket vont vissza a Luna 25-ről.

– Igen. Az amerikai és az Európai Űrügynökség is megszakított minden kapcsolatot a Roszkoszmosz-szal, az orosz űrügynökséggel. Az oroszok most inkább Kína felé kacsingatnak, és velük együttműködve próbálnak meg holdbéli terveket szövögetni.

– Ennek kapcsán kérdem felmerül a kérdés, hogy az oroszok megosztják-e a kutatási eredményeiket, ha találnak vizet? Megeshet, hogy eltitkolják?

– Mindenképp megkavarja jelenlegi politikai helyzet a kutatási eredmények publikálását is. Az amerikai és az Európai Űrügynökség továbbra is afelé irányul, hogy minden egyes tudományos megfigyelés adata közkincs, és mindent nyilvánosságra hoznak. Ez Oroszországnál is így volt mostanáig, egyedül Kína volt az, amely nem volt minden egyes kutatási eredményét hajlandó kiadni nyilvánosságra, azonban sok kutatási eredményt Kína is megosztott a világgal.

Valószínűleg Oroszország is meg fogja osztani ezeket a kutatási eredményeket.

Abban nem vagyok biztos, hogy minden egyes adatot, de azt gondolom, hogy a kutatási eredmények 90 százalékát nyilvánosságra fogják hozni, hiszen ez nekik is presztízskérdés.

– Mikorra várható a Luna 25 landolása, van ennek egy kitűzött időpontja?

– Pontos időpontja nincsen. Körülbelül öt napig fog utazni, és utána, mikor Hold körüli pályára áll a szonda, 3-6 napos időszak lesz az, amíg véglegesítik a landolási zónákat, letesztelik a műszereket, azután fogják eldönteni, hogy hova és mikor fognak leszállni.

– Tervezel élő közvetítést a leszállásról is?

– Megpróbáljuk azt is élőben közvetíteni.

Élő közvetítés a Luna 25 indításáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Itt a lista: Kapu Tibor ezeket a kísérleteket végzi el a Nemzetközi Űrállomáson
A magyar űrhajós 14 napot tölt a Nemzetközi Űrállomáson, és minden percét tudományos munkára fordítja. Olyan dolgokat vizsgál, amik a jövő űrutazásait és az életünket is befolyásolhatják.


Paracetamol, VR-szemüveg, növények és gyümölcslegyek – Kapu Tibor magyar űrhajós nemcsak utazik, hanem aktívan kutat is a Nemzetközi Űrállomáson. A kéthetes misszió alatt lenyűgözően sokrétű kísérletekben vesz részt, amelyek közül több nemcsak az űrkutatásban, de a földi életben is hasznos lehet, írja a hvg.hu.

A kutatások egy része az emberi test működésére fókuszál. Vizsgálják például, hogyan változik meg a hang az űrben, illetve milyen hatással van a mikrogravitáció az agyi vérkeringésre. Egy másik kísérlet azt figyeli, miként reagál a szervezet a stresszre a világűrben, ehhez pedig VR-eszközt, nyál- és könnymintákat is használnak.

Kapu Tibor egy különleges szemészeti eszközt is kipróbál, amely a hosszú űrutazások során jelentkező neurookuláris tünetek kezelését segítheti. A hatóanyag nélküli eszközt öt napig alkalmazza majd, tapasztalatairól pedig részletes beszámolót készít.

A növények sem maradnak ki a vizsgálatokból. A VITAPRIC projekt során mikrozöldségek csírázását és fejlődését figyelik, valamint azt is kutatják, hogy az alacsony szeléntartalom milyen hatással van a növényi tápanyagtartalomra.

Az emberi mikrobiom sem marad ki: a MAGOR kutatás nyál-, széklet- és vizeletmintákon keresztül követi nyomon az űrhajósok bélrendszerében, szájüregében és húgyutakban zajló változásokat az űrutazás előtt, alatt és után.

A navigáció és térérzékelés is kiemelt szerepet kap. Az egyik projekt a mobiltelefonok érzékelőit – például giroszkópot és gyorsulásmérőt – vizsgálja mikrogravitációban.

Egy másik kutatás a Földről készült űrfotók alapján teszteli, milyen pontossággal működhet a geolokáció az űrben.

A térérzékelést külön is vizsgálják: az ENPERCHAR és a szerzett ekvivalencia teszt a kognitív feldolgozást és az érzékelés torzulásait méri. A kutatók figyelik a szóbeli beszámolókat is, hogy megértsék a pszichológiai hatásokat extrém környezetben.

Kapu Tibor egy apró, de sokoldalú műszerrel is dolgozik, amely többek közt a sugárzási szintet, páratartalmat és fényintenzitást is monitorozza. Ez a HUNOR RANDAM projekt, amely fontos adatokat szolgáltat az űrhajósok biztonságához.

A folyadékok viselkedése is fókuszban lesz. A DiRoS-B nevű kísérlet egy forgó vízcsepp belsejében vizsgálja a mikrorészecskék mozgását. Egy másik vizsgálat, az M4D, a mikrofluidikai rendszerek működését és a gyógyszerek – például a paracetamol – stabilitását elemzi mikrogravitációban.

Az élőlények DNS-ének sérüléseit is tanulmányozzák. Gyümölcslegyek és lárvák segítségével próbálják feltérképezni, hogy az űrbéli sugárzás milyen genetikai károsodásokat okoz, és hogy bizonyos enzimek képesek-e ezt ellensúlyozni.

A 3D nyomtatott anyagokat érő változásokat is vizsgálják. A kutatás célja, hogy a Földön és az űrben tárolt polimerek közti különbségeket feltárva fejlettebb űrtechnológiát lehessen kifejleszteni.

A ruházat viselkedését is elemzik. A kutatók arra kíváncsiak, hogyan befolyásolja a hőleadást az, amit az űrhajós visel – akár a jövő űrruháinak tervezéséhez, akár sport- vagy egészségügyi célokra a Földön.

A magyar űrhajós végül az UHU nevű kísérletben az úgynevezett tranziens fényjelenségeket figyeli.

Ezek a zivatarokhoz kapcsolódó villanások akár 100 km magasba is elérhetnek. A méréseket az űrből és a Földről is végzik.

Kapu Tibor június 25-én reggel indult el a SpaceX Dragon kapszulájában az Ax-4 küldetés keretében. A fellövést követően magyar nyelvű üzenetet mondott az űrkapszula fedélzetéről. A rakétafokozat sikeresen visszatért a kijelölt landolási zónába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Emberi hamvak és marihuána is odaveszett a Csendes-óceánba zuhant űrkapszulában
Az ejtőernyők meghibásodtak, így a különleges küldetést teljesítő „Mission Possible” névre keresztelt űreszköz a vízbe zuhant. A cég azt ígérte, hogy felveszik a kapcsolatot a családokkal.


Június 23-án indította útjára a SpaceX a Falcon 9 rakétát a kaliforniai Vandenberg Űrbázisról. A Transporter-14 nevű küldetés során összesen 70 hasznos terhet szállítottak alacsony Föld körüli pályára. A rakomány legnagyobb darabja a Nyx nevű visszatérő kapszula volt, amelyet a német The Exploration Company fejlesztett, és amely 1,45 tonnát nyomott.

A „Mission Possible” névre keresztelt kapszula a vállalat első próbálkozása volt arra, hogy körülbelül 300 kilogramm rakományt juttasson el az űrbe, majd onnan vissza is hozza.

A fedélzeten 166 ember hamvai és DNS-mintái is helyet kaptak, amelyeket az amerikai Celestis biztosított. A cég célja az volt, hogy az elhunytak földi maradványait eljuttassa a világűrbe, majd egy rövid küldetés után visszajuttassa azokat a családtagokhoz.

A kapszula sikeresen pályára állt, azonban a visszatérés során meghibásodtak az ejtőernyők, és az űreszköz a Csendes-óceánba csapódott. A Celestis közleményben számolt be a történtekről: „A váratlan esemény következtében úgy véljük, hogy nem fogjuk tudni visszaszerezni a fedélzeten lévő kapszulákat. Osztozunk a családok csalódottságában, és őszinte hálánkat fejezzük ki a bizalmukért. Az elkövetkező napokban csapatunk minden családdal külön-külön felveszi a kapcsolatot, hogy támogatást nyújtson és megbeszélje a lehetséges következő lépéseket.”

A küldetés során nemcsak emberi maradványokat, hanem kísérleti célú marihuánamagokat is szállítottak az űrbe. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a mikrogravitáció miként hat a növények csírázására és ellenálló képességére. A Martian Grow szerint a kannabisz azért alkalmas erre, mert ellenálló, többcélú és biológiailag összetett, így ideális alany az űrbéli növénykutatáshoz.

A Celestis számára nem ez volt az első sikertelen küldetés. 2023 májusában egy UP Aerospace rakéta néhány másodperccel az indítás után felrobbant. A fedélzeten akkor egy NASA-űrhajós hamvait, valamint több mint egy tucat NASA-kísérleti terhet szállítottak - írja a 24.hu.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Megdöbbentő felfedezés: létezik egy új vércsoport – de mindössze egyetlen ilyen embert ismernek a világon
A tudósok több mint tíz éve vizsgálták a rejtélyes esetet, mire kiderült az igazság. Az új vércsoportot egy francia nőnél azonosították, akinek különleges genetikai öröksége van.


Egy francia nőnél felfedeztek egy teljesen új vércsoportot, amit most hivatalosan is elismertek. Ő az egyetlen ismert ember a világon, akinek ilyen van.

A különleges felfedezés mögött több mint tíz évnyi kutatómunka áll. A francia vérellátó intézet, az EFS szakemberei még 2011-ben, egy műtét előtti rutinellenőrzés során vették észre, hogy valami szokatlan van a nő vérében. Akkoriban azonban még nem álltak rendelkezésre a szükséges technológiák, hogy pontosabb vizsgálatokat végezzenek – számolt be a Gizmodo.

Az áttörés végül 2019-ben jött el, amikor a nő DNS-ét alaposan elemezték. Kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai mutációt örökölt mindkét szülőjétől.

Ez a mutáció olyan különleges, hogy a nő vércsoportját hivatalosan is újként kellett elismerni. A testvéreinél is jelen van a mutáció, de csak az egyik változatban – emiatt nekik „hétköznapibb” vérük van.

A nő vércsoportját „Gwada-negatívnak” nevezték el – ez a Guadeloupe-szigetekre utal, ahol a nő született. A rendszeresítés után ez lett a világ 48. ismert vércsoportja. Június elején a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság is megerősítette a felfedezést.

Thierry Peyrard, a kutatás egyik vezetője úgy fogalmazott: „Ő az egyetlen személy a világon, aki kompatibilis önmagával.”

Ezért is lenne fontos, hogy találjanak még olyan embereket, akik hasonló vércsoporttal rendelkeznek, mert a hölgy jelenleg senkitől nem kaphat vért, ami vérátömlesztéssel járó betegség vagy baleset esetén kritikus lehet . A keresést elsősorban Guadeloupe térségében kezdik meg, ahol remélhetőleg akad majd még hasonló genetikai háttérrel rendelkező véradó.

A vércsoport pontos ismerete nemcsak véradásnál, hanem terhesség esetén is létfontosságú lehet – hiszen a szervezet képes lehet idegenként azonosítani és megtámadni az „ismeretlen” vérsejteket. Ezért is számít igazi tudományos mérföldkőnek ez a mostani felfedezés.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
„Talpra áll, mint egy keljfeljancsi!” – magyar kutatók világszenzációt alkottak a BME-n
A különleges testet egy építészhallgató és egy világhírű professzor közösen hozta létre. A találmány akár a Holdon fekvő űreszközök problémáját is megoldhatja.


Új geometriai testet találtak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatói, a világ első monostabil tetraédere a gyakorlatban többek között űrmissziók leszállógységeinek tervezésekor hozhat áttörést - közölte a BME az MTI-vel szerdán.

A BME és a HUN-REN kutatói megtervezték és fizikailag meg is építették az első olyan 4 lapú testet, amely vízszintes felületre téve „keljfeljancsiként” mindig ugyanarra a lapjára billen vissza - írták a közleményben, amely szerint a matematikai és mérnöki bravúr egy korszakos matematikus, John Horton Conway 1984-es sejtésének igazolása. A testnek a kutatók a Bille nevet adták.

A feladaton Almádi Gergő építészmérnök hallgató és Domokos Gábor, a BME professzora, a Gömböc egyik felfedezője, a BME-HUN-REN Morfodinamika Kutatócsoport vezetője Conway tanítványával, Robert Dawsonnal, a halifaxi St. Mary’s Egyetem professzorával dolgozott együtt. Almádi Gergő június 24-én védte meg a témában írt diplomamunkáját a BME Építészmérnöki Karán.

A felfedezés jelentősége, hogy

a most megalkotott eljárás és az azon alapuló módszerek segítségével nagyon sok térbeli formánál meg lehet akadályozni a felborulást pusztán geometriai eszközökkel.

Minél kevesebb lapú egy test, annál nehezebb olyan modellt építeni belőle, amely minden helyzetből ugyanarra a lapjára tér vissza.

Az említett brit matematikuson kívül eddig nem sokan gondolták, hogy ez egy, a lehető legkevesebb, 4 lap által határolt testtel is lehetséges. Az egyetlen ilyen a Bille, egy könnyű karboncső vázból és nagy sűrűségű wolfram-karbid magból épített precíziós szerkezet - magyarázták.

„Ezen a területen ennél nincs nehezebb feladvány: ha ezt meg lehet csinálni, akkor az általunk kidolgozott elvek alapján bármilyen lapszámú poliéderből lehet hasonló tárgyat készíteni” - idézi a közlemény Domokos Gábort. Úgy fogalmazott, a Bille megalkotásával megnyílt egy új konstrukciós irány, a felfedezést pedig a mérnököknek kell továbbgondolni, hogy a módszer a gyakorlatban is hasznosíthatóvá váljon.

„A Bille geometriai feladat megoldása, amely talpra álló szerkezetek, így akár űrkompok tervezéséhez is hasznosítható lehet a jövőben”

- mondott egy példát a BME professzora, utalva arra, hogy a Holdon jelenleg is van három használhatatlan, az oldalára dőlve fekvő eszköz. Megjegyezte, míg egy matematikai bizonyításról kiderülhet, hogy valami nem stimmel vele, „erről nem fog, hiszen a modellje a valóságban is működik”.

A mértani testről készült tanulmány a Quanta magazinban jelent meg június 25-én. A BME-n szerdán mutatták be a monostabil tetraédert.


Link másolása
KÖVESS MINKET: