Megvárta a cégvezető halálát, kirúgta a fél céget és mocskos titka van A tanácsadónak
Viszonylag türelmesen és sokat kellett várnia az egyik legnagyszerűbb karakterszínésznek a világsikerre, aki kétszeresen lett úgy Oscar-díjas, hogy ugyanazon rendező (Tarantino) osztott rá több ponton is hasonló karaktert. Tökmindegy, legyinthetett az Akadémia, ha ő volt a legjobb szerintük a felhozatalban, és most A tanácsadó című Amazon Prime-sorozat alkotói is valahogy így lehettek vele: megvan Christoph Waltz? Az kábé garancia. Mert nem tudunk olyan színészt mondani jelenleg, aki ilyen szofisztikáltan, intelligensen és humorral tudja sokféle színét megjeleníteni a gonoszságnak. Ráadásul itt mintha még egy plusz mentális vetület is lenne, amit nem tisztem diagnosztizálni, csak annyiban lesz biztos a néző, amiben a többi szereplő is: ez a csávó nagyon, nagyon nem százas (miközben egy másik szinten briliáns).
Ez azonban mégsem teljesen így van, noha a színésztől kirázhat minket a hideg, mint a legtöbb remek pillanatában, amikor valamilyen abszurdan EQ-O figurát játszik, aki még könyörtelen is, sőt, kedvességet erőltet magára - valljuk be, ez áll neki a legjobban, bár szerintem még van a tárban.
Egy rejtélyes konzultánst játszik Waltz, aki csak akkor csöppen a sztoriba, amikor az első pillantásra legnagyobb dráma már megvolt: egy játékokat fejlesztő techcég 20 éves vezetőjét lepuffantják az irodájában. Ekkor jelenik meg Regus Patoff (Waltz), a tanácsadó, aki, bár senki sem tudja, honnan csöppent ide, irányítani kezdi a companyt.Két főhősünk a csini Elaine (Brittay O'Grady) és Craig (Nat Wolff üde színfolt a sorozatban, izgalmas karakter vált belőle a Papírvárosok óta, nem az a tipikus jópasi-figura, ezért az esetlenségét jól használja humorforrásként a sorozat).
A sorozatot csak úgy van értelme nézni, ha ehhez képest kábé semmilyen plusz konkrét infót nem kap a néző, ezért nem is fog az olvasó sem. Érdekes élmény A tanácsadó, én körülbelül az ötödik részre éreztem, azon kívül, hogy Waltztól szokás szerint le voltam nyűgözve, hogy na, itt valami izgalmasan eszement dolog történik. Addig is érdekes a történet, de aki látott már pár jól felépített thriller-szériát, az bizony fog pár sablonba, sőt, életszerűtlen helyzetbe is ütközni, melyeken a cél érdekében érdemes elegánsan átlépni.
Egy biztos: Waltz figurája van a legalaposabban megírva, a többiek nem mindig elég sokdimenziósak, viszont ő úgy van felépítve és olyan okosan adagolják róla az írók az információt, ráadásul mondom, Waltz a lehető legszórakoztatóbban játszik egy komplett őrültet, hogy azt tényleg lelkesítő és mókás nézni. A fekete humor is egyre jobban épül részről részre, és egyre több olyan fordulat is előkerül, amire van rá esély, hogy nem számítunk, és arra is, hogy a meglepődéssel együtt egy jót röhögünk rajta. A forgatókönyv Bentley Little scifi-horroríró regénye alapján készült, és erénye, hogy igazi, filmesen bizarr, elszállt fantáziáról tanúskodó cselekményelemeket villantgat, míg a hátránya, hogy olykor kiszámíthatónak érezzük a mellékszereplőkhöz kapcsolódó járulékos szálakat.
Társadalomkritikai vonatkozásai is remekül átvezethetők világunkra: a kizsigerelt munkaerők, a főnök, aki számon kér, ha beteget jelentesz (egészen pontosan megkérdezi: "És akkor hol lesz ma és mit fog csinálni?", LOL), aki éjjel berendel az irodába, mert van egy fontos kérdése, sőt, aki ügyes manipulációval magához láncolja az alkalmazottat, aki gyakorlatilag retteg és undorodik tőle. Az ügy, amiért láthatóan ezt teszi: a cég megmentése, de valójában: saját maga. Nyertek a lottón a kreátorok, hogy erre a jelenleg legalkalmasabb színészt nyerték meg.
