KULT
A Rovatból

Megváltás nincs a gonosznak, csak Golden Globe díj! – Pingvin-sorozatkritika

Akinek tetszett a 2020-as Batman, az imádni fogja a Pingvint. No nem azért, mert oly sok köze van Batmanhez, mert igazából semmi, de a hangulata nagyon hasonló, ezt ügyesen eltalálták! Sokaknak ez lesz az év sorozata!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 17.



A Pingvin az első pillanatától hozza a Matt Reeves-féle Batman-film hangulatát. A minisorozat remek, tényleg nagyon jó, de majdnem lehozott az életről. Ez egy nagyon negatív történet, de erről majd kicsit később. Mi is a Pingvin? Colin Farrel karaktere a 2020-as Batmanben mutatkozott be. Már ott is kiemelkedett mint semmire kellő, kisstílű maffiózó, aki nagyon érzékeny a személyét érintő kritikára.

A Pingvin, vagyis Oswald „Oz” Cobb (Farrell) Carmine Falcone (az eredeti filmben Jon Torturro alakította) embere volt, aki viszonylag hamar feladta főnökét mentve saját bőrét.

Már a filmben is erősen utaltak rá, hogy Carmine nem igazán vetette meg az erőszakot, főleg a nőkkel szemben. Ám a karaktertől gyorsan búcsút is vettünk, a 2020-as produkcióban megölték. Innen indít a Pingvin sztorija: Gotham egyik legnagyobb bűnöző családjának a fejét likvidálták és halála egy óriási hatalmi vákuumot hagy maga mögött, amit mindenki be akar tölteni.

Nem csak Oz ugrik rá a lehetőségre, de a Falcone maffiózó család maradéka is pályázik a vezető szerepre, karöltve az egész város söpredékével. Oz elkövet egy hibát, hirtelen felindulásból megöli a maffiabirodalom közvetlen örökösét és éppen próbálja menteni az irháját, amikor is összefut Victorral (Rhenzy Feliz). A beszédhibás utcafiú segít a gengszternek, cserébe az életéért. Ezután egy olyan kalandra indulunk, amit kevesen fognak elfelejteni. Ne értsen félre senki, úgy indult a sorozat, hogy a Pingvin rossz ember. Ezért nem lehetett neki igazán drukkolni, de még a meg nem értett gonoszok közé se lehet beilleszteni. A főszereplőnk egy velejéig romlott bűnöző, akiben egy másodpercig sem lehet megbízni.

Van karakterfejlődése is, de nem jó irányba. Igazából ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre gonoszabbá és gerinctelenebbé válik, hogy elérje céljait.

Mindig van lejjebb. Ami a legviccesebb, hogy nincs semmi különleges képessége, rengetegszer szinte csak a szerencsének köszönheti, hogy túléli a szörnyű helyzeteket, amiket igazából magának köszönhet. Sokak adtak volna Cobbnak egy igazán szánni való háttértörténetet, hogy egy meg nem értett gonoszt csináljanak belőle nos Lauren LeFranc showrunner/író teljesen másban gondolkodott. Csupán a ravaszságából és emberismeretéből élő gengszter nagyon mélyre süllyed a sorozat folyamán a morális ingoványban.

Együttérzek mindenkivel, akik sosem tudják megkülönböztetni Colin Farrell és Colin Firth nevét. Állandóan keverem őket, pedig mindkét színészt nagyon szeretem, de sokszor elrontom, amikor megkérdezik, hogy ki melyik filmben játszik. Nos, a Pingvin sem fog segíteni ezen a problémán, ugyanis annyi maszk van főszereplőnkre aggatva, hogy akár Colin Firth is lehetne. Colin Farrell szó szerint eltűnik a szerepében.

Egy másodpercig se látjuk az ír színészt, előbb gondoljuk, hogy egy New Jersey-ből származó maffiózó van a főszerepben.

A maszkok tökéletesek, az akcentus briliáns, teljesen felismerhetetlen a sármos színész. Az alakítása pedig tényleg elsőrangú, nem véletlenül kapta meg a Golden Globe-ot idén ezért a szerepéért. Egyszerűen, amikor képernyőn volt, uralta azt, de még szorult helyzetben is, mint egy nyálkás meztelencsiga, kicsúszott az ellenségei készéből. Ám nem csak a Pingvin volt remek. Körülötte minden mellékszereplő is zseniális.

A már említett Feliz nagyon ügyesen alakította a hányatatott sorsú árva gyereket, akinek az életét a Batman-film főgonosza tette pokollá. Illetve még egy kiemelkedő alakítást láthattunk Cristin Milioti előadásában. Az érdekes arcú szépség játszi könnyedséggel hozta a mentálisan instabil pszichopatát.

Ha arra gondoltunk, hogy a Pingvin lesz az, akivel együtt tudunk majd érezni, tévedtünk, Sofia Falcone a sorozat egyik igazi tragikus főhőse. Szegény bármibe fog bele, valahogy Oz úgyis keresztül hozza a számításait.

A színésznőt eddig én a The Resort sorozatban és a 2020-as Palm Springs filmben láttam, de sokan ismerhetik az Így jártam anyátokkal szériából is. Jon Torturrot Mark Strong váltja az elhunyt maffiafőnök, Carmine Falcone szerepében. Visszaemlékezésekben láthatjuk az új színészt, akire azért volt szükség, mert Torturro szerint a szerepe túlzottan erőszakos volt nőkkel szemben, ezért nem vállalta azt. Egyébként minden szava igaz, de ez Mark Strongot nem zavarta.

A zene a film soundtrackjének a tovább gondolása, fejlesztése. Sajnos nem találkozunk a Denevérember témájával, pedig a filmből anno az volt a kedvencem. De Mick Giacchinonak semmi oka a szégyenkezésre. Mostanában jól megy a zeneszerző szekere, ő készítette az amúgy nagyon jó Star Wars: Kóbor alakulat zenéjét is. Lauren LeFranc elképesztően hatásos, ám nagyon fájdalmas sorozatot tett le az asztalra.

A látványvilág erős, az atmoszféra csak úgy csöpög a televízió képernyőjéből. A színészek elsőrangúak, akkor mi lehet a baj? Már említettem a legnagyobb problémámat.

A néző nem kap feloldozást, ez egy gonosz, kegyetlen és aljas sorozat. Annyi negatívum történik benne és mindig reménykedünk, hogy nem baj, ennél rosszabb már úgysem lehet és mégis. Főszereplőnk annyira mélyre süllyed a csúcsra vezető úton, hogy nem, hogy azonosulni, vagy drukkolni nem lehet neki, de a végére egyszerűen undorral tölt el a látványa. Itt nincs megváltás a gonosznak. Lehet csak én éreztem ezt, de kellemetlen érzés nézni a sorozatot, hiába ennyire jó.

Ez egy kegyetlen Batman-sorozat, amiből nem hiányzik se Bruce Wayne, se a Denevérember. Ki gondolta volna, hogy az év egyik legjobb sorozatát pont a DC-től kapjuk majd. Attól a DC-től, ami hibát, hibára halmozott 2024-ben. De úgy látszik kezd magára találni a Warner szuperhős részlege, mert az idei Creature Commandos animációs sorozat is nagyon jó, a Peacemaker második szezonja is lassan érkezik (az első zseniális volt), és eddig a Superman-film se néz ki rossznak az előzetese alapján.

Reméljük James Gunn és Matt Reeves meg tudja menteni majd a szenvedő stúdiót.

Nem úgy tűnik, hogy lesz folytatása a Pingvinnek, mindenhol minisorozatnak jelölték, ezekből pedig általában csak egy adagot kapunk. De ki tudja, hogy ha már ennyire népszerű lett, a Warnernél se bolondok, szeretik a pénzt. Érzésem szerint látjuk még Colin Ferrellt egy kilométernyi maszk alatt.

A Pingvin első teljes évada megtekinthető a Max streaming szolgáltató kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk