Meg akarta menteni, gyakran mégis inkább megölte őket - Obama a titkos drónprogramjáról
Barack Obama még csak három napja volt elnök, amikor elrendelte az első halálos dróncsapását. Tálib harcosok helyett azonban egy lakóházat találtak el. A támadásban hárman meghaltak, egy gyermek pedig nyomorékká vált.
Obama elnöksége alatt ennek ellenére a dróntámadások mindennapos gyakorlattá váltak. Több ezer ember, köztük több száz civil esett a titkos program áldozatul olyan országokban, amelyekkel az Egyesült Államok technikailag nem állt háborúban.
Nem csoda, hogy sokan kíváncsiak voltak, hogy az Egyesült Államok 44. elnök mit ír minderről memoárjában, az Egy ígéret földjében. Azonban azoknak, akik mélyreható elemzést vagy indoklást vártak, csalódniuk kellett.
Az elnök 768 oldalas önéletrajzában mindössze 11 alkalommal jelenik meg a „drón” kifejezés. Ezen belül csak hatszor utal közvetlenül a drónháborúra, a több száz általa elrendelt légicsapásra.
A könyvből az mindenesetre kiderül, Obama szerint szükségszerű volt a halálos drón-arzenált bevetni, hogy végezzenek az al-Kaida harcosaival.
Ezzel kapcsolatban külön megdicséri az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséget (NSA), amiért új, dollármilliárdokat érő szuperkomputereket és kódfejtő technológiát alkalmaztak, hogy átfésüljék a kiberteret terrorista-kommunikáció és potenciális fenyegetések után kutatva.
A Vice emlékeztet arra, hogy az amerikai állampolgárok széles körű megfigyelése, amelyet az ügynökség volt alkalmazottja, a jelenleg is oroszországi száműzetésben élő Edward Snowden tárt a világ elé, mély nyomot hagyott Obama elnökségén.
Ahogy az ártatlan életeket kioltó dróncsapások is. Például az az akció, amikor 2013-ban tévedésből egy jemeni esküvői menetbe csapódtak be a drónok. Ott 12-en haltak meg, és 15-en megsebesültek.
Azt, hogy a dróntámadásoknak összesen hány civil áldozata volt Obama elnöksége idején, nem lehet tudni. A New York Times 2012-ben cikket közölt a dróntámadások titkos „halállistájáról”, és ebből kiderült, hogy az Obama-adminisztráció minden hadköteles korú, vagyis 18 éven felüli férfit harcosként könyvelt el, így aztán meglehetősen vitatható módon számolták a polgári veszteséget. Független elemzők 400 és 800 közé teszik a civil áldozatok számát.
Obama ugyanakkor azt állítja, hogy bár szükségszerűek voltak, nem okoztak neki örömet ezek az akciók.
"Nem örültem nekik. Nem éreztem tőlük magamat hatalmasnak. Azért kezdtem politizálni, hogy jobb oktatáshoz segítsem a gyerekeket, jobb egészségügyi ellátáshoz segítsem a családokat, több ételhez juttassam a szegény országok lakóit. Ebben mértem az eredményeimet"- írta Obama. "De erre a munkára is szükség volt, és az én felelősségem volt biztosítani, hogy működésünk a lehető leghatékonyabb legyen."
Obama elnöksége idején az amerikai közvélemény megcsömörlött a háborúktól és a katonai veszteségektől. A helyzetre pedig látszólag jó megoldást kínált a drónprogram. A volt elnök szerint a szétszóródott és föld alá kényszerített Al-Kaida ellen semmit sem értek volna a hagyományos katonai eszközök, új arzenálra volt szükség.
Azonban a Business Insider külpolitikai elemzőket idéz, akik szerint a dróncsapások nem mozdították elő Amerika hosszabb távú terrorellenes céljait. Sőt, az is előfordult, hogy épp a "járulékos veszteségek" radikalizáltak.
Obama is tudja, hogy a program ellentmondásos. Ezzel kapcsolatban felidéz egy szomáliai kalózok fogságába esett amerikai tengerészért indított mentőakciót.
„Az olyan helyeken, mint Jemen, Afganisztán, Pakisztán és Irak, az olyan fiatalok millióinak az életét, mint amilyen a három szomáliai (ők inkább fiúk, mert a legidősebb kalóz állítólag 19 éves volt), kisiklatta a kétségbeesés, a tudatlanság, a vallásos dicsőség álma, a körülöttük zajló erőszak vagy az idősebbek tervei.”
„Valami módon meg akartam őket menteni, iskolába küldeni, szakmát adni nekik, kihúzni őket abból a gyűlöletből, amellyel teletömték a fejüket. És mégis, az a világ, amelynek részei voltak, és a gépezet, amelynek a parancsnoka voltam, gyakran inkább megölte őket.”
Azt is elismeri, hogy drónprogramját elég nehezen emésztették meg az amerikaiak elnöksége első időszakában, és problémákat okoztak a szövetségeseiknél is. Ez nehezítette meg például, hogy az Oszama bin Laden elleni akcióba bevonják a pakisztániakat.
„Az al-Kaida célpontok elleni amerikai dróncsapások a szövetségi ellenőrzés alá eső törzsi területeken erős ellenérzést váltottak ki a pakisztáni közvéleményben.” - írja.
Könyvében ugyanakkor több helyütt kisebbíteni próbálja az Egyesült Államok felelősségét.
Elítéli például az iraki inváziót, de úgy véli: lényegesen humánusabb volt, mint a vietnami háború, vagy akár a II. világháború, amelyekben válogatás nélkül, rutinszerűen bombázták a civil lakosságot.
Ilyenekre szerinte sem Afganisztánban, sem Irakban nem került sor. Obama úgy gondolja, hogy leszámítva olyan „kirívó eseteket”, mint a bagdadi Abu Graib börtönben történt kínzások, az amerikai katonák „figyelemre méltó fegyelemről és profizmusról tettek tanúbizonyságot.”
Fotó: General Atomics Aeronautical Systems