SIKERSZTORIK
A Rovatból

Margaret Fenzi: Amikor a sziget azúrkék óceán partját is szemét lepi el, az tettekre késztet minden felelősen gondolkodó embert

A Margaret Fenzi márka megalkotója ma Balin él, legújabb kollekciója az óceánból kihalászott, újrahasznosított PET-palackokból készült.
Rónyai Júlia. Fotó: Margaret Fenzi - szmo.hu
2023. július 01.


Link másolása

Egykor stoppal jött át Erdélyből, majd sikeres üzletasszonnyá vált, de ma már a hobbijából tartja fenn magát a Margaret Fenzi megalkotója, díjnyertes divattervezője. Margaret ma Balin él, és nem csak a sziget csodái inspirálják, hanem a környezetszennyezés káros hatásai ellen való fellépés is. Éppen ezért a legújabb jóga- és fürdőruha kollekciója az óceánból kihalászott, a szelektív hulladékgyűjtésből újrahasznosított PET-palackokból készült.

- Minden forrás nélkül teremtetted meg a lehetőséget, hogy ruhákat készíts, előtte pedig teljesen más területen dolgoztál. Hogyan lesz egy üzletasszonyból pár év alatt divattervező?

- Sokkal inkább tartom magam értékteremtőnek, mint divattervezőnek. Hiszem azt, hogy felül tudok emelkedni a pillanatnyi trendeken és egy tartalmasabb irányzatot hozhatok létre. A magabiztos megjelenést támogatom, önmagunk elfogadását és a saját értékeink, szépségeink hangsúlyozását. Ez több mint divat, ez egy életérzés és egy hosszú távon fenntartható egészségesebb lét. Nem pár év alatt lettem tervező, hanem sok minden hatására, több évtized alatt. Elég nehéz gyerekkorom volt, és az, hogy akkor semmit nem kaptam meg, amire vágytam, valójában mindent megadott, amire szükségem volt a mostani életemhez.

14 évesen hátizsákkal a vállamon egy aprócska erdélyi faluból indultam el Budapestre a nyári szünetben azért, hogy pénzt keressek a székelyudvarhelyi kollégiumra. Stoppal érkeztem Magyarországra, mert buszjegyre nem volt pénzem. Eladósegédként dolgoztam. Erdélyben élő magyarként sokszor hazátlannak neveztek, Magyarországon letelepedve pedig hontalannak. Ebből a traumából kovácsoltam erőt és hoztam létre azt a passzív jövedelemforrást, amelyből ma a világ bármely pontján élhetek.

- Hogyan sikerült ez a magyarországi élet elkezdése után? Mi volt az első lépés?

- Legfőbb vágyam az volt, hogy legyen a fővárosban egy lakásom. Lett is, kitartó és rengeteg munka árán. Majd később a férjemmel a szomszédos lakást is megvásároltuk és úgy döntöttem, hogy a belvárosi ingatlanokból exkluzív otthonokat fogok varázsolni, így egyre nagyobb beruházásokba kezdtem. Utólag visszagondolva úgy vágtam bele ebbe az iparágba, mint aki egy könyvet akar kiolvasni, holott az ábécét sem ismeri, de eltökélt voltam és elég gyorsan szakértővé fejlesztettem magam. Megtanultam tervezni, rajzolni, felkutatni a megfelelő szakembereket, megtalálni a legjobb beszerzési forrásokat.

- Miért váltottál mégis a szakmai és anyagi elismerés után?

Végtelenül elfáradtam, és azt éreztem, hogy a női oldalam a kiégéshez vezető útra lépett. Rendkívül megterhelő volt hosszú éveken át ezen a területen nőként olyan minőségben és volumenben részt venni, ahogy azt én tettem. Éreztem, váltanom kell, hiszen feleségként és anyaként megváltoztak a prioritásaim, egyensúlyba kellett hoznom a családi életemet a munkával.

Megterhelő volt közel 50 férfi munkáját megszervezni, majd késő délután az utolsó mesterember távozását követően hazaérve még az otthoni teendőket is ellátni: bevásárlás, főzés, gyereknevelés, különórák és így tovább. Anyaként, feleségként, vállalkozóként a mindennapjaim mindenről szóltak, csak a nőiesség megéléséről nem. Nem volt már erőm és minőségi időm magamra, a belsőm, a női oldalam kiteljesedésére.

- Ekkor jött a fordulat…

- A Covid alatt, a négy fal között egy unalmas délután elkezdtem rendezgetni a gardróbomat. Ekkor szembesültem azzal, hogy a ruháim 80 százalékát nem is használom. Egyrészt sokszor hiányoltam a precíz kivitelezést, másrészt a kedvenc darabjaim azért váltak hordhatatlanná, mert tökéletes alakra, egy próbababára lettek tervezve. Én szültem már egy gyereket, a terhességem alatt híztam 30 kilót, majd leadtam közel ugyanannyit. Az évek során a kilók vándoroltak föl-le, és a testem már rég nem volt olyan, mint 20 évesen.

Ott ültem a használhatatlan dolgaim fölött, és előtört belőlem egy emlék, ahogy kislányként állok az áruház kirakata előtt: álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz csodaszép ruhám. Ekkor álltak össze az addigi gondolatfoszlányok konkrét képpé, és kezdetét vette egy egész másfajta munka, ami azóta is kitölti a mindennapjaimat.

Akkor és ott két dolog egyértelművé vált számomra. Egyrészt, hogy ezáltal fog kiteljesedni az addigi életem során háttérbe szorult női oldalam, másrészt, hogy támogatni szeretném a hasonló helyzetben lévő nőket. Legfőbb törekvésem, hogy kollekcióm minden egyes darabjába beleszőjem az életutamat, a tapasztalataimat, a bukásaimat, a sikereimet, a világlátott ízlésemet, valamint azt az üzenetet, hogy minden élethelyzetből van kiút, fel lehet és fel is kell állni.

Szerencsésnek tartom magam, hogy az anyagi bőség nem vitt zsákutcákba, nagyon örülök, hogy azt tudtam mondani, elég! Már nem akarok több ingatlant, nagyobb házat, még több tárgyat. A saját női energiáimhoz, a női léthez vágytam visszatalálni.

- Milyen réteget célzol meg leginkább a ruháiddal?

- Leginkább azokhoz a nőkhöz szólok, akik nem tudnak és nem is akarnak mindig, mindenáron tökéletesek lenni. Vannak olyan élethelyzetek és bizonyos életszakaszok, amikor a kilóink gyarapodnak, és az ilyen pillanatokban van igazán szükségünk arra, hogy amit viselnünk abban csinosabbnak, elegánsabbnak érezzük magunkat. Az a célom, hogy ünnepeljem a nőket, bármely életszakaszban is járnak épp. Valamint szeretném megmutatni, hogy a méltatlan körülmények, amelyek közé olykor születünk, nem határozzák meg, kik vagyunk és mire vagyunk képesek. Nem kell megadnunk magunkat a sorsnak, amikor formálhatjuk is azt.

- Tervezőként milyen trükköket alkalmazol, amelyekkel egy teltebb alkatú hölgyet optikailag slankíthatsz?

Az a célom, hogy az általam tervezett ruhák a nők ruhatárának abba részébe tartoznak, amelyeket nap, mint nap szívesen hordanak. Ezért többnyire személyre és méretre szabok, színtípusnak, alkattípusnak és személyiségnek megfelelően. Figyelembe veszem, mi az, amit egy nő nem szeretne megmutatni magán és mit szeretne hangsúlyozni, ez pedig mindenkinél más. Többnyire alakformáló béléseket használok és mindig figyelem a ruha vonalvezetéseit.

A testünk lehetséges változásai szempontjából az általam gyártott ruhákba egy kis bőség is elrejtésére kerül, hogy igény esetén könnyen alakítható legyen. Az örök elegancia jegyében alkotok, ezt képviselik a letisztult vonalak, színek, óriás printek és a minták nélküli darabok.

- 2022-ben az év tervezője díjat is elnyerted…

Igen, egy divateseményen kaptam jelölést, ahol a verseny több kategóriában és három fordulóban zajlott. Bemutattam egy szakmai dokumentációt és azt, hogy mi a márkám esszenciája. Ezt követően közönségszavazással jutottam a TOP 5-be, ahol a szakmai zsűri előtt személyesen is prezentáltam a kollekciót és magát a márkát, így lettem végül a kategóriám nyertese.

- Mit gondolsz, miért igazán káros a fast fashion - azon túl, hogy a bolygónak is árt?

Egyrészt a külsőségek zsákutcája felé vezethet bennünket, másrészt pedig nem „csak” a gyermekeinkért, a jövő generációjáért, hanem a jóval tágabb környezetünkért, a Földért is felelősséggel tartozunk. Idén az ökotudatos, fenntartható és környezetkímélő ötletek felé vettem az irányt.

Balin élve nemcsak a sziget szépségeit tapasztaltam meg, hanem szembesültem a mérhetetlen környezetszennyezés hatásaival is. Amikor egy trópusi esős nap után az áramlat a gyönyörű azúrkék vizet iszonyatos mennyiségű szeméttel lepi el, az tettekre késztet minden felelősen gondolkodó embert.

Nagy öröm és büszkeség számomra, hogy az új jóga- és fürdőruha kollekcióm újrahasznosított textilből készül. Vagyis az óceánból kihalászott, valamint a szelektív hulladékgyűjtésből származó PET palackokat ledarálják, hőkezelik, majd textilrostokká alakítják, és létrejön az újrahasznosított anyag. Ez ugyanolyan kényelmes, könnyen kezelhető, ráadásul a fényhatásoknak hosszú távon ellenáll. Aki megteheti, annak emellett az anyag mellett kell döntenie.

Ugyanakkor az újrahasznosításnak is vannak korlátai: jelentős erőforrást, munkaerőt és megfelelő technológiát igényel. Javít a divat környezetszennyezési problémáján, de nem oldja azt meg.

Törekednünk kell a pazarlás elkerülésére. Ezért is van az, hogy a sportkollekcióm csak egy színben és fazonban kapható. Mindig azt tanácsolom az ügyfeleimnek, hogy ne vegyenek meg mindent, azt a darabot keressük a kollekcióból, amelybe tényleg beleszeretnek, amely tökéletesen áll rajtuk és nekik készült.

- Hogyan kerültél éppen Balira? Mennyiben inspirált a környezet a ruhatervezésben?

2008-ban utaztunk először Balira a férjemmel egy hosszabb pihenés gyanánt. Balit spirituális szempontból a világ legtisztább központjaként tartják számon. Valóban egyedülálló a több mint 10 ezer templomával, a szigetet elárasztó füstölők illatával és a szívből mosolygó balinézek vendégszeretetével. A sziget varázsa azonnal magával ragadott, mélyen megérintett, ezért évente visszajártunk, a tavaly pedig úgy döntöttünk, hogy az év jelentős részében ott élünk.

Végtelenül inspiráló a környezet és kötelességemnek érzem, hogy ruháim által átadjak abból a csodából, amely körülvesz a szigeten. A zöldellő dzsungel lüktetését, az azúrkék óceánpartok moraját, a ragyogó nap sugarait, a varázslatos naplementék színeit mind igyekszem megjeleníteni a nyári kollekciómban.

Viszont a külső magabiztosság és támogatás nem minden, olykor mélyebbre kell látnunk. Ezért is alkottam meg a Margaret Fenzi belső-külső megújulás tábort Balin, amely a női mivoltunk kibontakozásáról szól. A sziget legszebb és legnyugodtabb részén, exclusive 5*-os szállodában, 10 napon keresztül speciális programok és személyes foglalkozások várják a nőket.

Az elmúlt 15 év során volt időm felkutatni Bali legszebb helyeit, ott élve megtalálni a legjobb mestereit, a professzionális gyógyítóit, szent embereit, akiknek nincs weboldaluk, csak valódi gyógyító erejük és szándékuk. A táborom során tőlük minden segítséget és támogatást megkapunk, hogy a lehető legjobb minőségben tudjunk fejlődni. Segítek abban, hogy mindenki meglássa a saját szépségét és teljes mértékben elfogadja önmagát. Mert a Nő a gyémánt, a ruháim pedig a foglalat. Ez a mottóm, e szerint alkotok én.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Két napon át nem találták a szelvényt a lakásban” – sofőrként dolgozik az első magyar lottónyertes unokája
Gáborban csak nagymamája halálakor tudatosult, hogy híres család tagja: felmenője igazi híresség volt az ötvenes években. Miután nyertek, napokig keresték a lottószelvényt a lakásban.

Link másolása

Ring Sándorné vitte el a hazai lottójátékok történelmének első főnyereményét 1957-ben. Az asszony a 6. játékhéten játszotta meg négy gyermeke életkorának számát, ötödikként pedig a saját életkorát húzta be. Misi 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Pár nap múlva éppen ez az öt szám volt a nyerő, Ring néninek 855 ezer forint ütötte a markát. Érdemes tudni, hogy

az akkori az átlagkereset 1442 forint volt, mai értékre átszámolva pedig 146 millió forintot érne ez a nyeremény.

„Édesapám volt a legfiatalabb, ő nem is kapott olyan sokat a nyereményből. A nagyi elég szigorú asszony volt, poroszosan nevelte a gyerekeit és velünk is így viselkedett. Festményekbe, műtárgyakba fektette a pénzt, emlékszem, hogy édesapám is kapott egy nagy képet, de nagy gazdagság nem köszöntött ránk” – mesélte Gábor a Blikknek.

Nagy volt az izgalom a sorsolás után, ugyanis két napon át nem találták meg a szelvényt a lakásban.

Végül egy kabátzsebből került elő az értékes papírdarab. Ring Sándorné akkoriban azt nyilatkozta, hogy egyelőre takarékba teszi a pénzt. Később ugyan próbált okosan gazdálkodni az összeggel, de gyermekei nehezen tudták kezelni a hirtelen jött gazdagságot.

Gábornak ha pénz nem is jutott, a lottózás szeretete azért megmaradt. Ő is mindig ugyanazokkal a számokkal játszik, bízva abban, hogy egyszer rámosolyog a szerencse.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Szinte csoda: közel 30 év után találták meg a Forma-1-es versenyző ellopott Ferrariját
Mint kiderült, Gerhard Berger 1995-ben eltűnt autója Japánba került, majd onnan Nagy-Britanniába, ahol most találta meg a Scotland Yard.

Link másolása

Londonban találták meg Gerhard Berger volt Forma-1-es autóversenyző csaknem 29 éve ellopott Ferrariját.

Az osztrák expilóta Ferrari F512M típusú személyautóját 1995 áprilisában, a San Marino-i Nagydíj első időmérő edzése után lopták el ismeretlen tettesek Berger imolai szállodájának parkolójából, a Ferrari-istálló akkori másik versenyzője, Jean Alesi ugyancsak Ferrari típusú autójával együtt.

A Scotland Yard hétfőn bejelentette, hogy Berger Ferrariját az autókhoz kapcsolódó szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztálya 29 évvel az eset után Nagy-Britanniában megtalálta.

A beszámoló szerint a londoni rendőrség januárban értesítést kapott a Ferrari autógyártól arról, hogy egy amerikai vásárló tavaly egy brit közvetítő révén kívánt megvásárolni egy Ferrari személyautót, ám a cég vizsgálatai kiderítették, hogy lopott kocsiról van szó.

A Scotland Yard ilyen ügyekre szakosodott részlege kiterjedt vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy Berger ellopott autójáról van szó. Az ügyosztály kiderítette azt is, hogy a kocsit a 29 évvel ezelőtti lopás után nem sokkal Japánba szállítottak, és onnan érkezett 2023 végén Nagy-Britanniába.

Az ügyosztály négynapi vizsgálattal feltárta a kocsi múltját, és a Scotland Yard ezután lefoglalta a járművet, megakadályozva elszállítását Nagy-Britanniából – áll a londoni rendőrség hétfői beszámolójában.

A vizsgálatot vezető nyomozó, Mike Pilbeam közölte: szakértői becslések szerint a kocsi értéke megközelíti a 350 ezer fontot (162 millió forint).

Pilbeam közölte azt is, hogy Alesi ellopott Ferrarija továbbra sem került elő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
TikTok-videókban mutatja be Balázs, hogyan varázsoltak át egy romos parasztházat álmaik otthonává
Teljesen laikusként, szinte nulláról kellett felújítaniuk az etyeki házat, a három évig tartó munkát részletesen dokumentálták. A videókban szó esik sitthordásról, flexelésről, de még az építkezési alkoholizmusról is.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. február 18.


Link másolása

Vidékre Házasodtunk címmel október elején indult Tarnóczi Balázs TikTok-csatornája, amelyen elmeséli, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie friss házasként és apukaként egy házfelújítás levezénylése során. Arról beszélgettünk, mennyire tette próbára a projekt a kapcsolatukat a feleségével, előfordult-e, hogy besokalltak, és hogyan érintette őket az építőanyagok óriási áremelkedése.

– Sokan a gondolatától is fáznak annak, hogy felújítandó ingatlant vásároljanak. Számotokra mi szólt mellette?

– Épp nemrég készült egy kétrészes videóm arról, milyen előnyei vannak a romos, vagy legalábbis erősen felújítandó állapotú házaknak. A leglényegesebb szempont az ár, jóval olcsóbban meg lehet venni, mint egy kulcsrakész ingatlant. Emellett egy látszólag felújított ház is rejthet csapdákat: lehet, hogy amikor megveszi az ember, tök jónak tűnik, de pár hónap múlva mondjuk kiderül, hogy azért húztak fel gipszkarton falat, mert mögötte durván penészedik a valódi fal. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint visszabontani az egészet, akkor pedig máris ugyanott tartunk.

Ha a problémák előre láthatóak, az összességében sokkal ideálisabb helyzet, mint amikor ránézésre minden rendben, majd szép lassan kiderül, hogy valójában nagyon nem.

– Ha a fő indokotok az ár volt, akkor valójában kényszerből döntöttetek így, és mondjuk háromszor-négyszer annyi pénz birtokában inkább maradtatok volna Budapest belvárosában?

– Biztos, hogy nem. Én Salgótarjánban nőttem fel, aztán 12 évet éltem Budapesten, egyetemistaként és közvetlenül utána még kiélvezve ennek minden előnyét. Alapítottam stand up comedy társulatot, játszottam kilenc zenekarban, és még sorolhatnám. De ahogy elcsitultak bennem a kozmopolita ingerek, valahogy sokkal inkább a természetközeliség és a nyugalom kezdett vonzani.

Egyértelmű volt, hogy Budapestről el kell jönnünk, viszont a munkáim miatt valamennyire azért közel kellett maradnunk hozzá. Így végül a mindössze félórányira lévő Etyekre esett a választásunk. Egyéb szempontok is szóltak mellette, arról szintén készítettem egy videót, hogy mit érdemes mérlegelni, amikor az ember lakóhelyet választ.

– Mekkora személyes jelenlétet igényel egy ilyen projekt? Tudtatok-e dolgozni mellette?

– Amikor elkezdtük, hétvégente jártunk ki, már csak azért is, mert akkoriban olyan munkahelyem volt, ami állandó városi jelenlétet igényelt. Viszont apósom a távollétünkben is egyengette a dolgokat. Négy és fél hónapunk volt arra, hogy befejezzük az első szobát és a fürdőszobát, mivel addig tartott at albérleti szerződésünk, amit csak nagyon előnytelen feltételekkel tudtunk volna meghosszabbítani. Emiatt az első 4 hónap, 2020 decemberétől 2021 áprilisáig rettentően feszített tempóban zajlott.

Ráadásul ez pont a karantén idejére esett, ami abból a szempontból jó volt, hogy nem is vágyakoztunk elmenetelre, hiszen lehetőségünk se lett volna rá. Emiatt az összes szabadidőnket ebbe öltük. Az áprilisi beköltözést követően pedig már hétköznapokon is tudtunk haladni.

A munkám addigra jórészt otthonról végezhetővé vált, szóval két feladat között „pihenésként” nem megittam egy teát, hanem mondjuk elhordtam pár vödör sittet, kiástam egy négyzetmétert a terasz előkészítéséhez, esetleg leszedtem pár kiló mészkövet a disznóólról, hogy szét tudjuk bontani.

Amiatt is sietnünk kellett, mert augusztusban összeházasodtunk, és az esküvőnk után már itt nálunk szerettünk volna egy összejövetelt tartani, tehát addigra vendégfogadásra alkalmas állapotba kellett hozni a helyet. Nem egyszer fordult elő, hogy felkeltünk egy órával hamarabb hajnalban, hogy felvihessünk még egy réteg meszet valamelyik szobára, mert akkor az napközben tud száradni, és este mehet rá egy újabb réteg.

– Volt olyan, hogy besokalltatok?

– Inkább a feleségemnek volt olyan érzése néha, hogy jó volna szünetet tartani, elmenni kirándulni, vagy bárhogyan kikapcsolódni. De annyira hajtott bennünket a határidő és az előre lefektetett ütemterv, hogy nem éreztem szükségét a pihenésnek. Ez konfliktusokhoz is vezetett köztünk, úgyhogy meg kellett tanulnom kikapcsolni. Ahhoz képest, hogy ez a fajta munkavégzés addig totálisan távol állt tőlem, egy egészen új dimenzióját ismertem meg a flow érzésnek.

– Hárman csináltátok az egészet az apósoddal, senki mást nem vontatok be?

– Kezdetben még próbálkoztunk barátok elhívásával, hogy egyfajta közösségi élményt nyújtva őket is részesévé tegyük a történetnek, de ez nem mindig sült el jól. Ment rá emberi kapcsolatunk arra, hogy aki segíteni jött, nem tudta felvenni azt a tempót, amihez mi hozzáedződtünk a hónapok során.

Ilyenkor egy idő után óhatatlanul fellép egy olyan rossz érzés, hogy „mégse voltam jó segítség”, és ha sikerélmény helyett ezzel tér haza az adott barát, az sajnos súrlódáshoz vezethet. Egyébként készült arról a témáról is egy videóm, hogyan lehet elkerülni az ilyesmit.

Volt egy egyszemélyes kőműves segítségünk is egy idős mester bácsi személyében, aki például a vakolást és az ablakok cseréjét végezte, közben pedig folyamatosan tanított bennünket. Rengeteget köszönhetünk neki, de mivel korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeink, csak időnként bíztuk meg őt. És persze ott voltak szüleim is, akik amikor tudtak, bekapcsolódtak az aktuális folyamatokba, de Salgótarjánból nekik ez bonyolultabb volt azért, úgyhogy távmunkában végezhető feladatokat vittek, mint például a 100 éves tálaló szekrényünk kipofozása.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára a projekt?

– Próbára tette, de kiállta a próbát. Amikor tavaly nyáron, a terhessége hetedik hónapjában nekiláttam a pince felújításának, és egy héten keresztül napi 12 órát ott töltöttem a pincében, amit ő akkor megközelíteni se tudott, érthető módon nem volt boldog. De fantasztikus megbocsátó- és megértőkészsége van, szóval ezen és a hasonló helyzetekben szerencsére túl tudtunk lendülni.

– Az építőanyagok ára óriásit nőtt az elmúlt pár évben. Ezt ti mennyire éreztétek meg?

– Abszolút mértékig. Épp most tervezek egy videót arról, mikor érdemes anyagot venni az építkezéshez, a válasz erre nagyon röviden annyi, hogy amint pénze van az embernek. Attól jobb ajánlatot ugyanis, amit ma kap, később biztos nem fog kapni, valószínűleg már másnap se. Rosszabbat viszont annál inkább kaphat. Az építkezés három éve alatt a faanyagtól a cementen át a sóderig mindennek az ára hatalmasat drágult.

@videkrehazasodtunk Első meglepetések a felújítában Pt.1 #vidékreházasodtunk #költözzvidékre #vidékiélet #vidék #etyek #csináldmagad #diy #diyproject #felújítás #házfelújítás #házasélet #házépítés #házilag #hajópadló #homok #építkezünk #építkezés #parketta #vizesedés #falak #fal #tippek #tippeknektek #tippekneked #fyp #tippektrükkök #mész #mészkő #festék ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– Milyen váratlan akadályok merültek még fel?

– Rögtön az építkezés elején volt egy olyan bakim, hogy meg kellett néznem, milyen mélyen van a ház alapja. Soha nem csináltam előtte ilyet, szóval bementem a szoba közepére és ott kezdtem el ásni. Már egy egész nagy kupacot kiástam, amikor bejött a feleségem, majd nevetve közölte, hogy az alapot a fal mellett kell megnézni, nem a szoba közepén. Hasonló, a szaktudás hiányából fakadó felesleges feladatvégzések több alkalommal adódtak, de a ház állapota is okozott meglepetéseket.

– Hogy jött a TikTok-csatorna ötlete, ki a célközönség?

– Magával a csatornával többféle célom is volt. A fő szempont mindenképpen az oktatás, hiszen én pusztán gyakorlat útján el tudtam jutni a teljesen laikus szintről egy olyan fokra, amikor már magabiztosnak mondhatom magam az építkezéssel összefüggő kérdésekben. Szerettem volna a megszerzett tudást minél többeknek átadni, hiszen ha a munka elején is rendelkeztem volna vele, biztosan rengeteget tudtunk volna spórolni. Egyben azt a nézetet is népszerűsítem, hogy nyugodtan vágjunk bele olyan dolgokba, amelyekhez látszólag egyáltalán nem értünk, mert minden tanulható.

A harmadik szempont pedig, hogy teljesen beleszerettem a vidéki életbe, ami egykori városiként komoly tanulási folyamat volt. Ennek része például, hogy igen, itt előfordul, hogy hétvégén is kaszálnak az emberek a telkükön, de valamikor le kell vágniuk a füvet, és mivel hétköznap dolgoznak, máskor nem tudják. Empatikusnak kell lenni mások felé. Az is teljesen természetes dolog, hogy az út közepén sétálnak az emberek, mert itt nincs járda, városiként viszont ez is nagyon furcsa lehet.

Rengeteg olyan vidékre települő van, aki pontosan azt a városi kultúrát hozza magával, amit hátra akart hagyni. Szerintem ha szórakoztató formában mutatjuk be az itteni tipikus élethelyzeteket, az nekik is segít az átállásban. Most már 53 videó közül lehet válogatni, emellett a YouTube-csatornán elindítottam egy podcast-sorozatot is, amelyben a miénkhez hasonló történeteket mutatok be olyan emberekkel beszélgetve, akik városból költöztek vidékre.

@videkrehazasodtunk Miket kell elfogadj vidéken? 3: Ne flexelj! #vidékreházasodtunk #vidék #vidékiélet #vidékiéletszépségei #vidékvagyváros #vidéki #közösség #tanács #tanácsadás #tanácsok #gondoldújra #tipp #tippek #tippeknektek #tippekneked #tippektrükkök #flex #flexelés #társadalom #társadalomkritika #fy #fyp #foryou #foryourpage #ingyen #jótékonyság #felajánlás #szerénység #bmw #porsche #maserati #balenciaga ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– A ház már teljesen készen van, vagy akad még feladat?

– Egy ház soha nem lesz kész… (nevet) Egyelőre ami látható feladat, az a falak külső lemeszelése, ugyanakkor a gyerekünknek a cseresznyefára elképzelt lombháztól kezdve az udvarban kialakítandó járófelületig folyamatosan jutnak eszünkbe olyan dolgokat, amiket meg lehetne valósítani, és ami persze tartalmat is biztosítana a csatornára. Egyelőre még visszamenőleg dolgozom fel az elmúlt 3 év eseményeit, de miután azzal végeztem, jöhetnek az újabb témák.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Balogh Levente: Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok
Keménykezű vezető vagy szőrösszívű üzletember? Milyen valójában Balogh Levente? Tényleg minden üzletet megköt? Az Álommeló és a Cápák között befektetője fogadott minket az irodájában.

Link másolása

Balogh Levente üzletember, befektető, televíziós személyiség, a Szentkirályi Magyarország Kft. alapítója és vezetője. Vízmárkája mellett kozmetikai termékeket és kávékat értékesít a piacon, közvetett módon több tízezer embernek ad munkát. Jelenleg is új munkatársat keres.

- Néhány hete indult az Álommeló 2, az első évad megosztó volt, egyértelmű volt a második évad elindítása?

- Nem volt egyértelmű. Amikor az első évadot forgattuk, szó sem volt a folytatásról, viszont olyan jól sikerült, hogy adta magát. A műsor nézettségét tekintve úgy döntöttünk az RTL Klubbal, hogy érdemes továbbvinni. Ami a személyes megélést illeti, nagyon jó élmény volt számomra, arról nem beszélve, hogy valóban egy remek munkatársat kaptam az Álommelónak köszönhetően.

- Mondjuk el, hogy az irodájában itt van velünk Keserű Balázs, az Álommeló első győztese, aki szemmel láthatóan jó munkaerő, amióta itt vagyok, elképesztő tempóban dolgozik, és az is látszik, hogy jól kijönnek egymással. De meg kell hagyni, hogy a műsorban kemény kezű volt a versenyzőkkel, és ez most sincs másképp.

- Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok.

Ez pedig semmi ahhoz képest, ahogy a műsor amerikai változatában viselkedik a cégvezető, igazi kispályás vagyok hozzá képest. Ezzel nem teljesen értek egyet, édesapám volt ilyen keménykezű, én ebben különbözök tőle.

Ugyanakkor tudom, hogy milyen sok múlik a kiválasztáson, ha rossz embert választok, akkor csak hátráltatom magamat, ha viszont megtalálom a pozícióra legalkalmasabb kollégát, akkor sokat tehetek a cégért. Vagyis az én elméletem a következő: legyél nagyon kemény, ha új munkatársak keresel.

- Ilyen az igazi Balogh Levente?

- Aki szeretné tudni, hogy milyen vagyok valójában, nézze meg az Álommelót és a Cápák között műsort. Az igazság a kettő között van.

Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL

- Az üzleti műsorról akartam kérdezni. Megszámlálhatatlan vállalkozásba szállt be, legalábbis mi ezt láttuk a képernyőn.

- Azért a gyakorlatban ez nem egy nagy szám, ráadásul folyamatosan változik, ezért most nem tudom megmondani, hogy ezen a napon pontosan mennyi együttműködésről van szó. Ennek oka, hogy folyamatosan változnak a részesedések,

van, hogy kivásárolnak engem a vállalkozásból, vagy hogy egy vállalkozó nem teljesíti a műsorban foglalt feltételeket, ezért nem tudok beszállni.

Persze még ez is változhat. Előfordult, hogy egy cég nem teljesítette a feltételeket, viszont sok pontenciál volt az üzletben, ezért újra tárgyaltunk arról, hogy érdemes lenne szerződni. Összességében a Cápák között műsorban kötött üzleteknek az ötven százaléka valósul meg.

- Ez játék vagy üzleti stratégia?

- Ezen a szinten játék. A Szentkirályi 70 milliárdot ér, ezzel szemben a néhány milliós vállalkozások eltörpülnek.

- Mi a helyzet a saját vállalatával? Van itt ivóvíz, kozmetikumok és már kávé is.

- A Szentkirályinál jelenleg kőkemény automatizálás folyik. A cél, hogy megőrizzük azt a minőséget, amit megszoktak a fogyasztók, ebből nem engedek. Most, amikor itt beszélünk, közvetlen módon négyezer embernek ad munkát a Szentkirályi, közben szépen halad a maga útján. Akárcsak a Vízangyal, amelyből két kategóriát készítettem, egy mindennapi, könnyen elérhető termékcsaládot, valamint egy prémiumkategóriás termékcsaládot, amelyre kozmetikai láncot építettem.

A legújabb üzletem a kávéra épül, ez egy szerelemprojekt, aminek a célja, hogy olyan magas minőségű kávét áruljak, amelyek vélhetően sosem fognak bekerülni a boltok polcaira, elvégre az igazán jó kávékat nem a multikban árulják.

Miért éppen kávé? Szeretem, jó ötletnek tűnt beszállni a kávépiacra, de a fókusz mindig a Szentkirályin lesz. Ez a legfontosabb minden üzlet között, és büszkén mondhatom, hogy a Szentkirályi tőkeszerkezete sokkal erősebb, mint bármikor korábban, arról nem beszélve, hogy a cég régen kinőtte magát. Negyven év múlva fellövöm az űrbe, ott lesz a Holdon a Szentkirályi!

Fotó: Ujvári Sándor

- Mintha csak a magyar Elon Musk lenne. Külföldre is terjeszkedik?

- Nem célom az exportálás. Nem lenne jó döntés, márcsak azért sem, mert az Európai Unió korlátozza. A kút forrástól számított ötszáz kilométeres sugarú körön kívül nem adhat vizet.

Ez védi a vízbázist attól, hogy ne fosszuk ki.

Így van ezzel minden nemzet, Szerbiában például ott van Milos víz vagy Ausztriában a San Pellegrino, és még hosszan sorolhatnám a többi ország nemzeti vízmárkáját. Ezt pedig tiszteletben tartja minden cégtulajdonos, valamint ezt támogatja a nemzetközi Centrál European Mineral Water Holding, amelynek ez elnöke vagyok.

- Mindig is erre vágyott: cégvezetés, üzleti döntések, elnöki poszt?

- Édesapámtól láttam, hogyan lehet felépíteni egy sikeres vállalkozást. Majd megismertem egy görög milliárdost, akinek tetszett a vezetői stílusa, az élete, a gondolkodása, és elkezdtem figyelni őt. Mellette rengeteget olvastam a világ legnagyobb, leghíresebb márkáiról, kezdve a Gucci háztól a Mercedesig. Tizennégy éves korom óta tudatosan építem magam, ez lett az eredménye, amit ön most felsorolt.

- Tehát kemény munka árán jutott ilyen magasra?

- Sok munka van benne, ez nem vitás, de azért hozzá kell tenni, hogy erre születni kellett. Mert vagy vezetőnek születik valaki, vagy nem. Itt vannak például a zeneművészek. Vegyünk egy zseniális hegedűművészt: hiába tanul sokat a virtuóz, ha nem erre született, akkor nem lesz nagy művész. A gyerekekkel is ezt akarom megértetni, amikor előadásokat tartok számukra. Arra ösztönzöm őket, hogy

vizsgálják meg, minek születtek: vezetőnek vagy menedzsernek. Ha vezetőnek, akkor ennek megfelelően kell továbbmenni az életben,

ha menedzsernek, akkor ennek megfelelően edukálják magukat. És van még valami, legyenek értékeik! Sajnos ma egyre kevesebben vagyunk azok, akik saját értékeink mentén teremtettünk vállalkozást, holott erre óriási szükség lenne ma Magyarországon, mert a német cégek nem fogják képviselni a mi értékeinket…

 

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk