SZEMPONT
A Rovatból

Manyi nénit reggel hatkor bevitte a családja a sürgősségire, aztán otthagyták víz, étel és telefon nélkül – éjfélig

Manyi nénitől senki nem kérdezte meg egész nap, hogy evett-e vagy ivott-e bármit. Manyi néni majdnem teljesen mozgásképtelen, nagyothalló, kicsit zavart és nem utolsósorban rákos volt. Mit tehetünk, ha szeretteink kórházba kerülnek?


Este 8-kor ismerkedtünk meg. Ágyszomszédok lettünk a sürgősségin. Nagy luxus, hogy jutott ágy, és nem ülve kellett várakozni. Csak a legveszélyeztetettebb pácienseknek járt ez az extra szolgáltatás. Így a terhességemre tekintettel egyedüli „fiatalként” gurítottak oda a magatehetetlen kisöregek közé. És így én lettem az első, akitől Manyi néni segítséget kérhetett. 14 órás étlen-szomjan töltött várakozás után halkan nyöszörögve megkért, hogy hozzunk neki vizet. De az is lehet, hogy eddig tartott, hogy összeszedje a bátorságát, hogy szólni merjen egyáltalán bárkinek. Hiszen láttam, hogy nagyon zavarba jött, amikor utána bemutatkoztam, megkérdeztem a nevét, és mondtam, hogy mondja nyugodtan, ha kell valami.

Annak, aki még a kisközösségek világában nőtt fel, szokatlan hogy ma már a sors által egymás mellé sodort idegenekkel kell összefognia, ha úgy hozza az élet. Mert már hiába várod, hogy olyan segítő kéz bukkanjon fel, amit ismersz. Végül mi – mert velem volt kísérő is - intéztünk neki ágytálat, adtam neki a puffasztott rizsemből, és felajánlottam, hogy a telefonomról felhívhatja a családtagjait.

Nagyon nagy harag volt bennem. Tehetetlen düh. Nem kéne idős nénikéknek éheznie és szomjaznia fél napon át. Először kézenfekvő módon az egészségügyisekre haragudtam. De a többórás várakozás alatt volt időm megfigyelni, hogy szívvel-lélekkel próbálják kézben tartani a káoszt.

A nagy jövés-menésben és panasztengerben képtelenség átlátni, hogy pontosan ki hány korty vizet ivott. Figyelnek vérnyomásértékeket, laboreredményeket, gyógyszerezést – és ezen az osztályon amúgy nem is feladatuk az etetés-itatás. Amikor a sürgősségi protokollokat kitalálták, még két, de legfeljebb 8 órás várakozás volt az általános. Most már 6-12 de akár 18 órával kell számolni.

Épp ezért szerintem lassan ideje volna felülvizsgálni a lejárt szavatosságú eljárásrendeket, hiszen egészségügyi okból is monitorozni kéne, hogy fennáll-e a kiszáradás lehetősége, és esetleg azért romlanak-e a nagy gondossággal mért laborértékek.

Persze ott az emberi faktor, hogy protokoll nélkül is eszébe juthatna valakinek, hogy rákérdezzen, hogy mi a helyzet a páciens alapvető szükségleteivel. De én leszek az utolsó, aki ezt felrója nekik. Én (még) csak két gyerekről gondoskodom, és előfordult, hogy egy-egy zűrös napon délután fél ötkor döbbentem rá, hogy még nem ebédeltek. És a sürgősségin minden nap zűrös.

Szóval tehetetlen dühöm új céltáblát kellett, hogy keressen. Manyi néni családjára kezdtem haragudni. Hogy lehet egy palack ásványvíz, keksz és legfőképpen telefon nélkül itthagyni a szerettünket? Miért nem ellenőrizték százszor, hogy minden nála van-e? Telefon, pénz, gyógyszerek, okmányok, leletek, zsepi, stb.? Esetleg ennyire rosszban vannak? Megeshet, hogy egy megöregedő bántalmazó szülő irányába jobb csak a minimum szinten tartani a kapcsolódást, de jelen esetben nem tűnt reálisnak ez az opció.

És valóban, amikor éjfélkor megérkeztek, egy szerető család képe rajzolódott ki előttem. Aggódtak a mamácskáért. Kétségbeesve hallgatták, hogy mennyi ideig nem ivott egy korty vizet se. Félmondatokból azt is összetettem, hogy messziről jöttek, és bonyolult volt megszervezni a kórházba való eljutást.

Nem állt össze a kép. Mégis miért hagyták itt 18 órára minden nélkül a magatehetetlen nénit? Mivel még további 3 órát volt szerencsém várakozni, volt időm végiggondolni és összeilleszteni a részleteket. Ők még a régi rendszerhez voltak szokva.

Ahol egyrészt “majd az orvos tudja”, másrészt megvolt mindennek a (rugalmatlan) rendje – ennek minden pozitívumával és negatívumával együtt. Amikor még nem volt orvos- és nővérhiány, akkor valóban szinte elég volt a kórház kapujáig eljuttatni a beteg családtagot, ott átvette őt a „rendszer” és „csak” passzívan bele kellett simulni.

Hozzáteszem: minden egyéniesítés nélkül. Na, erre számított valószínűleg Manyi néni családja is. Ők valószínűleg úgy mentek haza, hogy na most már intézi a rendszer a mamácska minden ügyét. Ők úgyse tehetnének semmit se, akkor se ha ott maradnának.

De már se idő, se ember, se rendszer nincs arra, hogy csak passzív résztvevői legyenek a betegek – és családtagjaik – az egészségügyi gépezetnek.

Ennek a másik oldalát is megtapasztaltam. Fiatal orvosok és nővérek hálásak voltak, hogy folyton szóltam, hogy terhes vagyok (mivel még nem látszik egyértelműen), ezért nem úgy kell engem gyógyszerezni, ultrahangozni, ct-zni meg aztán pláne nem, mintha „alapállapotban” lennék.

Segítség volt nekik, hogy emlékeztetem őket, hiszen kétségbeejtően sok beteg adatait kéne fejben tartaniuk. Ám a régi „rendje-módja szerint majd én tudom” idősebb orvosok sokszor zokon vették, hogy mindenre „figyelmeztetem” őket – pedig én csak segítő szándékkal „emlékeztetni” akartam őket, ha esetleg kiment volna a fejükből. És nagyon is volt, hogy kiment a fejükből.

Így hát kétségbeesett dühömben elkezdtem a saját házam táján sepregetni. Mi újságírók, és médiamunkások vajon kivesszük-e a részünket az egészségügyi „új viselkedési szabályokat” illető edukációból? Vajon az ország Manyi nénijeinek családjaihoz nem nekünk kéne nagyon közérthetően eljuttatni az információt, hogy már elengedhetetlen az aktív részvétel a betegellátásban?

Szóval ha rossz állapotban lévő családtagodat be kell vinned a sürgősségire:

1. Lehetőleg legyen vele valaki. Ha ez nem megoldható, akkor legalább 4-6 óránként menjen be ellenőrizni váltásban egy-egy családtag. Evett? Ivott? Pisilni, kakilni tudott-e? Pelenkáját cserélték? Szokásos gyógyszereit bevette/beadták? Fázik?

2. Ha ez se lehetséges, akkor legalább kétóránként telefonáljunk. Ne csak az orvosi eredményekről érdeklődjünk, hanem a fent felsorolt élettani funkciókról is.

3. Akármilyen pánikban, zavarban, megoldhatatlan helyzetben vagyunk, mielőtt eljövünk, ellenőrizzük le kétszer, hogy enni- és innivaló, telefon, leletek, pénz, okmányok, szokásos gyógyszerek vannak-e a beteg családtagunknál. Tudom, hogy nagy félelem, hogy ellopják ezeket. De egy ellopott okmány vagy telefon kisebb kár, mint egy kiszáradt nagymama.

Mert bizonyos korban és állapotban egy apróság is beindíthat egy dominóhatást, ami miatt utána hetente kell rohanni a sürgősségire. Ahol vagy meg tudják majd állítani a szervezet fokozatos összeomlását, vagy nem.

4. Készüljünk fel alulfűtött és túlfűtött várótermekre is. Kérjünk, szerezzünk, vigyünk be takarót. Lehet, hogy a váró vagy kórterem ahol elbúcsúzunk, meleg, de előfordulhat, hogy áttolják egy másik szobába, ahol meg egész nap vacogva fog fázni.

5. Rágjuk a szájukba sokszor, hogy már nem tiszteletlenség szólni orvosnak, nővérnek, vagy ágyszomszédnak, ha valamire szüksége van. Nyilván ez nem hotel, hogy minden apró-cseprő dologgal zargassuk az ott dolgozókat, de az alapvető szükségletek jelzése nem hiszti. Sőt segítség az egészségügyiseknek. Nekik is plusz nehezítés, ha a meglévő bajok mellett még egy beesett vércukrot is rendbe kell hozniuk, mert a beteg nem szólt, hogy szédül az éhségtől, mert 10 órája nem evett. A nővérkének és az orvosoknak van épp elég baja.

Legyünk türelmesek, udvariasak, de ne toljunk rájuk minden felelősséget. Amit megtehetünk magunkért, azt ne várjuk, hogy az egészségügyis tegye meg értünk – pl. ne neki kelljen figyelnie, hogy hány korty folyadékot ittunk, vagy hogy milyen régóta feszül a hólyagunk.

6. És nem áll meg a világ, ha pont egy olyan egészségügyisbe futunk bele, aki rossz néven veszi a „szólást”. De itt már nincs megtartó rendszer, ha nem nyitjuk ki a szánkat, akkor lehet, hogy hiába várunk arra, hogy majd a megadott rendben és időbeosztás szerint úgyis intézi majd a nővérke, vagy úgyis tudja majd a doktor. Ha pedig mégis pont olyanra kérdezünk rá, aminek amúgy lenne rendje és módja, és csak ki kell várni, és ezért morog egyet a nővérke, hát akkor se „maradunk szégyenben”.

A szomszédok se fognak másnap megszólni, mert mekkora butaságot kérdeztünk a kórházban a gyógyszerbeadás rendjéről. No meg a közismert félelemnek sincs sok alapja, hogy ha egy valóban tiszteletteljes és fontos kérdezéssel felbosszantjuk a morgós nővérkét, akkor majd rosszabb vagy lassabb ellátást kapunk. Ha egy egészségügyis idegállapotában vagy kiégettségében már mindenért is morog, akkor az udvarias és türelmes kérésünk már nem tud sokat rontani az eleve rossz helyzeten.

7. Ha hozzátartozóként, jobb állapotú páciensként látjuk, hogy egy ágyhoz kötött beteg régóta várakozik a folyosón, lépjünk oda hozzá, megkérdezni, hogy van-e valamire szüksége. Lehet, hogy ő nem mer szólni. Sőt, az is lehet, hogy kifejezetten zavarba jön, vagy undok lesz. De ha pont bajban van, és te most segítesz neki, majd ezt otthon elmeséli az unokájának, lehet, hogy egy napon az unokája fog odalépni a te magatehetetlen nagymamádhoz a kórház folyosóján, hogy segítő kezet nyújtson neki.

Ezzel legkevésbé se akarom validálni azt a rettenetes állapotot, ami az egészségügyben uralkodik. Nem helyes, hogy a betegeknek és családjaiknak túlélőtáborra kell készülnie, ha bekerülnek a rendszerbe. De a közeljövőben ez nem fog változni, viszont itt és most kell valahogy gyógyulásra alkalmas állapotban tartanunk a kórházba kerülő szeretteinket.

A legtöbb orvossal, nővérrel egy csónakban evezünk, ők is gyógyult betegeket akarnak visszaadni a családnak, ezért muszáj aktívan együttműködnünk egymással. És nem azt méricskélni, hogy egy ideális világban kinek a dolga lenne egy feladat elvégzése, vagy épp wc-papír biztosítása. Egy helytelenül működő rendszerben a helyes megoldások keresése szinte értelmezhetetlen. Az akármilyen-bármilyen megoldások megtalálása az egyetlen reális cél, ha épségben ki akarjuk juttatni beteg szeretteinket ebből a süllyedő hajóból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs az ukrán arany visszaadásáról: Ez egy újabb beismerése annak, hogy az egész pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt
Az oknyomozó újságíró Volodimir Zelenszkij bejelentésére reagált, miszerint Magyarország visszaadta az Oschadbank lefoglalt 82 millió dollárnyi vagyonát. Panyi szerint ez beismeri, hogy a kormány „háborús maffiára” hivatkozó kampány-narratívája hamis volt.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 06.



Panyi Szabolcs a Facebookon reagált a hírre, miszerint Ukrajna visszakapta a márciusban lefoglalt készpénzt és aranyrudakat. Az oknyomozó újságíró ebből arra a következtetésre jutott, hogy a szállítmány nem kapcsolódhatott bűncselekményhez, mert akkor a magyar hatóságok nem szolgáltathatták volna vissza. Álláspontja szerint

„ez tehát egy újabb beismerése annak, hogy az egész ukrán pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt.”

Az újságíró szerint azonban a pénz visszaadása nem jelenti az ügy végét.

„Csakhogy a történetnek ezzel nincs vége, az ukrán bank és pénzszállítók feljelentései alapján ugyanis zajlanak a nyomozások – mégpedig a finoman szólva is illegálisnak tűnő rajtaütés körülményei, így az ukrán pénzszállítók jogalap nélküli fogvatartása miatt.”

Panyi a posztjában felidézi a történteket. Állítása szerint „Március 5-én a TEK lekapcsolta az ukrán állami Oscsadbank két pénzszállító furgonját Magyarországon, hét alkalmazottat előállított, és kb. 82 millió dollár értékű készpénzt és aranyat lefoglalt.” Hozzáteszi, a kormányzati kommunikáció ezt követően azonnal azt kezdte terjeszteni, hogy a szállítmány illegális és egy „háborús maffiához” kötődik.

Ezzel szemben Panyi négy, az ügyet ismerő forrásra hivatkozva azt állítja, „a valóságban ez egy politikailag motivált titkosszolgálati akció volt, amelyet Farkas Örs — Rogán Antal kulcsembere, titkosszolgálati államtitkár — személyesen felügyelt,

célja pedig egy Ukrajna elleni konfliktus kiprovokálása volt az április 12-i választások előtt.”

Az oknyomozó szerint a magyar szolgálatok már januártól figyelték az ukrán pénzszállítók útjait. Az eredeti szándék az volt, hogy fegyvereket találnak, amivel egy terrorizmus- vagy fegyvercsempészet-narratívát építhettek volna fel, de ez a terv meghiúsult. Panyi szerint miután ez nem sikerült, egy sebtében kidolgozott megoldás következett: „a NAV-ot kérték meg, hogy pénzmosás gyanúja címén utólag legitimálja az akciót, ami súlyos belső felháborodást keltett a hatóságnál.”

Panyi szerint a művelet szervezői a kudarc ellenére is sikerként tekintettek az akcióra.

„úgy vélik, a razzia hírére tette Zelenszkij azt a kijelentését egy aznap délutáni sajtótájékoztatóján, amelyet Orbán elleni fenyegetésként lehetett beállítani — komoly propagandaajándékként a Fidesz kampányának.”

Azonban Panyi szerint „ez a húzás sem jött be, ahogy az Orbán-rezsim egész ukránozós kampánya egy hatalmas kudarcnak bizonyult.”

Az újságíró azzal zárja posztját, hogy az akciót nem lehet meg nem történtté tenni, és most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy kiderítse, kit és milyen felelősség terhel. Az ukrán bank jogi képviselője korábban hivatali visszaélés és terrorcselekmény gyanújával tett feljelentést, a hét ukrán pénzszállító nevében pedig jogellenes fogvatartás és hivatali visszaélés miatt kezdeményeztek jogi lépéseket. Egy másik cikkben Hennagyij Kuznyecov, az Oschadbank munkatársa azt állította, hogy az akció után erőszakkal injekciót adtak be neki.

„Az ügyben annyi egyéni és intézményi szereplő – Miniszterelnöki Kabinetiroda, NAV, TEK, IH, AH stb – érintett, hogy várhatóan lesz elegendő együttműködő tanú és dokumentum az akció részleteinek rekonstruálásához”

- írta zárásként Panyi Szabolcs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Megmagyarázhatatlan a gazdagodásuk” - Bárándy Péter szerint Orbán és a családja nem úszhatja meg a bíróságot
A volt igazságügyi miniszter az Alaptörvényre hivatkozva fejtette ki, hogy az új, kétharmados többségnek joga és kötelessége a NER struktúráinak felszámolása. Szerinte a Fidesz által bebetonozott tisztségviselők eltávolítása nélkül a megválasztott hatalom működésképtelen lesz.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 06.



Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter a Kliktv Mélyvíz című műsorában beszélt a NER bukása utáni elszámoltatás jogi és politikai lehetőségeiről. Az interjúban kitért Balásy Gyula propaganda-vállalkozó vagyonfelajánlására, az igazságszolgáltatási szervek megváltozott hozzáállására, valamint az új, kétharmados többséggel rendelkező hatalom alkotmányos kötelezettségeire.

Balásy Gyula váratlan vagyonfelajánlását Bárándy nem tartja klasszikus vádalkunak. Szerinte az a köznyelvben vádalkuként ismert jogintézmény csak büntetőeljárás keretein belül valósulhat meg.

„Hát ez így nem tud megvalósulni, mert amit az utca népe vádalkuként szokott jegyezni, az a büntető eljáráson belül köthető megállapodás”

– magyarázta, hozzátéve, hogy Balásy ellen egyelőre nincs folyamatban eljárás. Az ügyvéd kétségeit fejezte ki a felajánlott cégek tényleges értékével kapcsolatban is, mivel azok értéke szerinte a korábbi politikai kötődésből fakadt. „Ezeknek a cégeknek az értéke az államhoz, a kormányzathoz, a lebukott párthoz való kötődésből adódott” – állította.

Az én meghatódásomhoz mondjuk az kellene, hogy a magánvagyonát ajánlja föl önkéntes államosításra.

Arra a felvetésre, hogy Balásy védekezhet-e azzal, hogy parancsra cselekedett, Bárándy Péter röviden úgy reagált: „Mondhatja, ha nagyon buta.” A volt miniszter kifejtette, egy valódi vádalku feltétele a beismerő vallomás, amely más bűnelkövetők felelősségre vonását is segíti. „A beismerésével, beismeréséhez kapcsolódóan még szolgáltat a nyomozóhatóság számára olyan ismereteket, olyan adatokat, amelyek nagy valószínűség szerint mások bűnösségének megállapításához bizonyítékokat adnak” – részletezte. Bárándy szerint Balásy esetében a leginkább elvárható az lenne, ha Rogán Antal irányába tenne terhelő vallomást.

„Ebben az esetben valószínűleg az várható el tőle, hogy hogy a Rogán irányába nyisson” – vélekedett.

Bárándy Péter szerint a Sára Botond ellen indult eljárás, bár pitiánernek tűnhet a hét üveg bor miatt, valójában komoly jelzésértékkel bír. Úgy látja, a büntetőjogi súlyt nem az ajándék értéke, hanem a megvádolt személy magas beosztása adja.

Hát szégyenletesen pitiáner a dolog, de egy súlyos büntetőjogi pozícióba viheti az egész ügyet, az, hogy ki kapja, hogy egy milyen beosztású ember kapja.

A volt igazságügyi miniszter szerint ez a lépés a hatóságok részéről egyfajta nyitás a társadalom felé. „Ez inkább a nyomozóhatóság az ügyészség oldaláról egy nyitás. Egy jelzés a társadalom számára, ha úgy tetszik, hogy elindultunk a borzalmas korrupt világ föltárása irányába” – fogalmazott. Az ügyvéd meggyőződése, hogy az igazságszolgáltatás és a nyomozóhatóságok derékhada régóta várta a lehetőséget a bűnök feltárására. „Tanúm van rá, hogy én évek óta védem ebben a rémes rendszerben ezeket a szervezeteket, és őszintén hittel védem őket, hogy főként a bíróságnál, de az ügyészségnél és a nyomozóhatóságoknál is a derékhad azt tisztességgel várta, hogy a bűnöket feltárhassa” – jelentette ki.

A választások utáni társadalmi hangulatot egy politikai diktátor halála utáni felszabaduláshoz hasonlította, a választást pedig forradalomnak nevezte, amelyet a politika iránt addig nem érdeklődő fiatalság nyert meg.

„Ez egy forradalom volt. Forradalom az nem azonos azzal, hogy géppisztollyal lövöldöznek egymásra az emberek, hanem az egy a megszokott társadalmi rendből való fölszabadult kilépés”

– mondta. Bárándy szerint elkerülhetetlen, hogy a NER vezetői és családtagjaik bíróság elé kerüljenek.

Megmagyarázhatatlan a gazdagodásuk. Megmagyarázhatatlan másként, mint hogy bűncselekmények útján gazdagodtak meg.

Az új igazságügyi miniszter személye körüli vitát validnak tartja, és bár a jelölt képességeit nem vonja kétségbe, a családi összefonódást problémásnak látja. „Hogyha egy nepotizmusra épült rendszer leváltásáról van szó, márpedig most arról van szó, akkor az én ízlésem szerint talán egy nagyon-nagyon kifinomult és magas szintre emelt igényességgel kell kezelni az ilyen személyi összefüggéseket, és itt ebben van egy kis hiba” – fogalmazott.

Az interjú végén a volt miniszter Vörös Imre alkotmányjogász gondolataira hivatkozva kifejtette, hogy

az Alaptörvény ellenállási záradéka jogi és erkölcsi alapot ad a NER struktúráinak felszámolására.

„A hatalom kizárólagos birtoklásával szemben mindenki nem csak jogosult, hanem köteles is föllépni minden törvényes eszközzel” – idézte a jogelvet. Szerinte a kétharmados választási győzelem a társadalom részéről ennek a kötelezettségnek a teljesítése, amely felhatalmazást ad az új hatalomnak a Fidesz által bebetonozott tisztségviselők eltávolítására.

Ezeket az embereket el kell távolítani a pozíciójukból, a struktúrát át kell építeni, pont azért, mert erre kapott felhatalmazást az új politikai erő.

Arra a kérdésre, hogy az új hatalom hogyan tudja megvédeni magát a kétharmad csábításától, azt válaszolta, bízik a demokratikus elkötelezettségükben. Ennek bizonyítékát abban látná, ha a „szolgák” eltávolítása után egy olyan struktúrát hoznának létre, amely a jövőben megakadályozza a korlátlan hatalom kialakulását. „Utána létrehoz egy olyan struktúrát, ez már az alkotmányozás kérdése, egy olyan struktúrát, ahol minden igyekezetével azt fogja szolgálni, hogy soha többet ilyen korlátlan hatalomhoz senki ne jusson” – zárta gondolatait Bárándy Péter.

A TELJES VIDEÓ


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk