KULT
A Rovatból

Létay Dóra jobb színésznő, mint Gábor Zsazsa? - megnéztük az Én, Zsa Zsa című előadást

A lánya hajléktalanként végezte, megpofozott egy rendőrt, és kilenc férje volt, mégsem ezért szeretjük Gábor Zsazsát.


Furcsán vagyunk mi, magyarok a világsztárjainkkal. Odavagyunk a boldogságtól, ha egy magyar film Oscar-díjat nyer, arról álmodozunk, mikor hódítja már meg a popszakmát magyar énekes.

Közben pedig az igazi magyar sztárokról – azokról, akik nem sokadik generációs leszármazottak, hanem Magyarországon születtek, és onnan kivándorolva váltak valóban közismert hírességekké – itthon szinte tudomást sem veszünk.

Ilyen például George Mikes, aki Siklóson született, és Nagy-Britanniában máig a legkedveltebb humoros szerzők közé tartozik, itthon viszont sok művét ki sem adták, és magyar ember jobbára csak akkor találkozik a nevével, ha jó fej az angoltanárja. És ilyen Gábor Zsazsa, akinek a nevét még talán ismerjük, de valljuk be, gyakorlatilag semmit nem tudunk róla.

Persze elég öreg vagyok, láttam annak idején Friderikusznál, de abban az időben, a rendszerváltás után nagy reneszánsza volt az emigrált magyar színésznők hazatérésének, ezért különösebben nem foglalkoztam vele.

Aztán persze hallottam olyan megjegyzéseket, hogy Gábor Zsazsa arról híres, hogy híres, és hogy Amerikában ugyan tényleg egyfajta celebnek számított, de nem volt különösebben tehetséges, és bevallom, sosem vettem a fáradtságot, hogy utánajárjak, ki ez a hölgy, és mi is az igazság róla.

Egyetlen egyszer kaptam fel a fejem, és sejtettem meg, hogy ő tényleg tényező lehetett: az 1974-es Földrengés című film egyik jelenetében egy rendőrautó beleszalad egy nagy kőkerítésbe. Az odaérkező főnök (George Kennedy játszotta) rémülten letorkollja a beosztottját:

„Tudja, ki lakik itt? Gábor Zsazsa!”

A színésznőnek, úgy tűnik, már akkor is volt egyfajta híre, pedig a híres rendőrpofozás csaknem húsz évvel később történt.

Szóval már ezért is nagyon hálás vagyok Létay Dórának és Czeizel Gábor rendezőnek, hogy létrehozta ezt az előadást a Spinozában. Az ötlet Czeizel fejéből pattant ki, és addig győzködte a művésznőt, amíg az beadta a derekát. Hogy igazán személyessé tegye, ő maga írta színpadra Sándor Anna életrajzi szövegét.

Nemcsak Zsazsa életéről tudunk meg sok mindent, hanem nővéreiről, Éváról és Magdolnáról is, akik szintén sikeres színészi karriert futottak be az USA-ban, és akikről itthon még annyit sem tudunk, mint húgukról.

Gábor Zsazsa élete maga is olyan, mint egy hollywoodi film. Még húszéves sem volt, amikor feleségül ment egy török attaséhoz, állítólag Kemal Atatürk szeretője volt, végül Ázsián keresztül érkezett Amerikába, ahol Éva nevű nővére már ünnepelt színésznő volt.

Kilenc férjet fogyasztott el, köztük volt Conrad Hilton, tőle született egyetlen lánya. A legnevesebb hollywoodi színészekkel és rendezőkkel dolgozott együtt, pályáját botrányok követték, aranyásónak bélyegezték, és az amerikai filmipar éppen ezért mostohán bánt vele.

Ez az előadás viszont némileg árnyalja a képet.

Az előadás tele van nagyszerű gegekkel, ügyesen egyensúlyoz a komoly témák és a felhőtlen nevetés között. Már a darab elején felhangzó figyelmeztetés sem szokványos, amikor megkérik a nézőket, hogy némítsák le telefonjaikat. Még nem látjuk Zsazsát, azaz Létay Dórát, csak halljuk, de már megvan a karakter.

Az előadás alapállása szerint Gábor Zsazsa a túlvilágról szól hozzánk, eljött, hogy elmesélje élete igaz történetét. Egy rózsaszín, fodros-bodros budoárban látjuk, amit persze a túlvilági tematikában gondolhatunk felhőnek. Eleinte nem tetszett, hogy Létay tört angolsággal beszél a darabban, már csak azért sem, mert időnként azért ki-kiesett belőle. De aztán megértettem, miért van erre szükség: Zsazsának annyira védjegye volt a „darling” megszólítás, amit nem lehetett kihagyni – viszont sima, utcai magyar kiejtéssel egyszerűen nem működne.

Létay egyébként elragadóan játszik, folyamatosan fenntartja a figyelmet, még akkor sem zökken ki, amikor a korábbi felszólítás dacára egy idős hölgynek megszólalt a telefonja. Kétszer is.

Létay standuposokat megszégyenítő hidegvérrel és humorral reagálta le, a kellemetlen incidenst kvázi a darab részévé tette.

Pedig a közönség soraiban ülő idősebb nézők másképp is próbára tették a türelmét: félhangosan kommentálták a történéseket, sőt, egy idő után dúdolni kezdték az áttünések alatt felcsendülő Diamonds Are a Girl’s Best Friend című slágert.

Létay flörtöl a közönséggel, főzi, ahogy régen mondták volna, nagyszerűen poentíroz, de képes egyik percről a másikra mély, érzelemteli pillanatokat megteremteni. Mondjuk ki: ahhoz, hogy ez az előadás így működjön, az is kell, hogy Létay Dóra jobb színésznő, mint akit megjelenít. Igaz, Gábor Zsazsa maga is tudatában volt, hogy elsősorban nem színészként tehetséges, hanem médiaszereplőként, ezért egy idő után hátat fordított Hollywoodnak. és inkább tévés műsorvezetőként aratott sikereket.

Hogy kötekedjek is, a sztori néhol nem volt kerek. Például Gábor Zsazsa és a lánya kapcsolata nagyon felületesen jelenik meg a darabban. A vége felé, egy felolvasott naplórészletben utalnak csak rá, hogy milyen ellentmondásosan alakult ez a viszony. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért itthon utánaolvastam. Francesca Hilton író-humorista hajléktalanként fejezte be az életét. 2015-ben, 68 évesen hunyt el sztrókban. Édesanyja majdnem két évvel élte őt túl, bár az akkor már súlyos demenciában szenvedő Zsazsa sosem értesült lánya haláláról. Az ugyan elhangzik, hogy lakókocsiban él a kutyájával, de Amerika melegebb éghajlatú részein sokan élnek lakókocsi parkokban, ez nem feltétlenül jelent egyet a hajléktalansággal. Arra pedig, hogy mi vezetett ide, szintén csak sejtelmesek utalások vannak.

Ezzel együtt az Én, Zsa Zsa szerethető előadás, amely visszaad nekünk egy igazi dívát, egy ikont, akit tipikus módon sokkal többre értékelnek választott hazájában, mint szülőföldjén.

Fotó: Véner Orsolya


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk