KULT
A Rovatból

Lengyel Tamás: "A szerelmem, az igaz barátaim felőlem akár bele is nézhetnek a telefonomba"

Nála az őszinteség alap. Már törölte magát a netes társkeresőről, mert nem hitték el, hogy tényleg ő az. Várja a Mi kis falunk 4. évadát. A színésszel a BÚÉK sajtóvetítése után beszélgettünk.


December elején került a mozikba Goda Krisztina BUÉK című filmje, amely a Teljesen idegenek című olasz film remake-je. Egy baráti társaság szilveszterkor fura játékba kezd: mindenki kirakja a telefonját az asztalra, és onnantól kezdve minden chatet felolvasnak és minden telefonhívást kihangosítanak. Az est végére sok titokra fény derül, és teljesen átrendeződnek a kapcsolatok. A film egyik főszereplőjével, Lengyel Tamással beszélgettem.

- A BÚÉK-ban fontos szerepet kap a technológia, egész pontosan a mobiltelefonok. Van, akinek a teljes élete rajta van egy ilyen kis kütyün. Te mennyire tartod meghatározónak a technikát a saját életedben?

- Teljesen. Sajnos kiszolgáltatott vagyok a technikának. Életem majdnem minden tevékenysége kötődik ehhez a kis készülékhez. Ezen keresztül jutnak el hozzám azok az információk, amik a munkámhoz, vagy akár a kikapcsolódásomhoz kellenek. De azért igyekszem a szabad pillanataimat nem azzal tölteni, hogy a közösségi oldalakon lógok.

- A mi korosztályunk az, aki még tudja, milyen volt a tárcsázós telefon és a net nélküli világ. Szerinted nehezebb manapság megőrizni a titkainkat, mint annak idején?

- (nevet) Erről a felhőszolgáltatásokat nyújtó cégeket kellene megkérdezni.

Az biztos, hogy nagyon sok olyan információ van kint a világhálón, ami felhasználható ellenünk.

Nem is feltétlenül arra gondolok, hogy valakinek rejtegetnivalója van, de a bankomba, az e-mail fiókomba, a naptáramba is a telefonon keresztül jelentkezem be.

- Kicsit a film, a BÚÉK is ezt feszegeti, hogy mennyire láthatnak bele mások az életünkbe, és mennyire jó vagy nem jó, hogy belelátnak.

- Ez attól függ, ki. Egy vadidegen inkább ne tegye.

- A filmben viszont láthatjuk, az sem biztos, hogy jó, ha a barátaink beleláthatnak.

- Ha nem nyílt a kommunikáció, és nem őszinteség az alapja, legyen az szülői, baráti vagy szerelmi kapcsolat, akkor nem jó. Nekem ilyen titkaim nincsenek, én a szövetséget tényleg szövetségnek gondolom. A szerelemem, az igaz barátaim felőlem akár bele is nézhetnek a telefonomba.

- Nemrég azt lehetett olvasni rólad, hogy egy internetes társkereső oldalon regisztráltad magad, ami manapság nálunk még mindig nagyon megosztó dolog, egy hírességtől pedig talán még több bátorság kell hozzá. Azóta eltelt néhány hónap, mik a tapasztalataid?

- Szomorúnak tartom, hogy ebből hír lett. Úgy tűnik, nem volt mivel betömni a lyukakat. Továbbá érdekesnek tartom, hogy az újság a feljelentőt, akit olvasóriporterként aposztrofált, pénzzel jutalmazott az információért cserébe. A régi szokások, úgy látszik, nem változnak.

Azt biztosan állíthatom, hogy nekem baromi nehéz dolgom volt, mert tízből tíz ember nem hitte el, hogy tényleg én vagyok az, nem egy hamis profil.

Gyakorlatilag nem kaptam visszajelzést. Már le is töröltem magam.

- Hihetetlenül sokoldalú vagy. Azt hiszem, a nagyközönség a Jóban Rosszbanból ismert meg igazán, én a Rádiókabaréban találkoztam veled először. Sokféle karaktert eljátszottál, egészen más voltál A munkaügyekben, a Kossuth kifliben, mint ahogy az Aranyéletben és A mi kis falunkban játszott karakteredet sem lehet összehasonlítani. Mi alapján választod ki, hogy mit vállalsz el?

- Magyarországon ez sajnos nem így megy. Az embernek nagyon ritkán van választási lehetősége. Most már talán. De nem hiszem, hogy van olyan film, amire nemet mondanék. Az is igaz, hogy olyan előzetes szűrőn megy át egy sorozat vagy egy film, mire megvalósulhat, hogy hozzám már szinte el sem jut olyan, ami vállalhatatlan lenne. Inkább csak szerencsém van, hogy olyan munkák találnak meg, amikben mindig más karaktert játszhatok.

- Az Aranyélet az HBO-n óriás sikerrel futott. Meglepő módon a TV2-n úgy tűnik, jóval kevesebben nézik. Mi lehet ennek az oka? Hiszen a film nyilván nem lett rosszabb.

- Nem nagyon láttam, hogy hirdették volna. Egy-két portál írt róla, de másutt nem találkoztam vele. Miért néznék az emberek, ha nem tudnak róla?

- BÚÉK. Te ismerted az eredetijét, a Teljesen idegeneket?

- Igen, és nagyon bírtam. Épp ezért örültem, amikor elhívtak a magyar változat castingjára. Annyira jó alaphelyzetek vannak benne és olyan jó karakterek, hogy azt gondoltam, bármelyiket nagyon jó lehet eljátszani.

- Mesélj kicsit a saját karakteredről.

- Túlteng benne a vitalitás. Nehezen mond nemet. Azt gondolom, nagyon sok benne a bizonytalanság, amit próbál kompenzálni, de közben látom benne a hajlandóságot a változásra.

Ha valaki felismeri a hibáit, és változtatni akar, akkor azt értékelni kell.

Azt hiszem, hogy ezen az úton indult el. De egyébként ő a társaság motorja, a nagyhangú nőcsábász. Kicsit gátlástalan.

- A BÚÉK, illetve annak eredetije, a Teljesen idegenek tulajdonképpen egy vígjátéknak álcázott pszichodráma. Az ember végigröhögi, de valójában nagyon is húsbavágó az üzenete.

- Ez a dramedy műfaj lényege.

- Ami engem a legjobban foglalkoztat az alapszituációban, hogy egy olyan karakter, aki tudja, hogy vaj van a fején, miért megy bele egy ilyen játékba? Mibe reménykedik?

- Fontos a közösség hatása. És szerintem mindenki azt hiszi, hogy megússza. Hiszen a játék nem az, hogy visszamenőleg el lehet olvasni mindent, hanem hogy nyíltan kell reagálni arra, ami éppen befut, legyen az SMS vagy telefonhívás. A közösségi médiát ki is hagyják a játékból.

- Egy utolsó kérdés: mik várnak rád a közeljövőben?

- Képzeld el, nem tudom. Reméljük, hogy a legújabb 12 rész sikeres lesz A mi kis falunkból, és akkor lesz negyedik évad, de nem tudom még, mi lesz. Azt is remélem, hogy a BÚÉK-nak lesz akkora közönség sikere, hogy ennek köszönhetően más mozifilmben is szerepelhetek majd. Szóval ezek a reményeim, de nincs semmi konkrét.

- Akkor most pihensz.

- Ami biztos, hogy januárban a Centrál Színházban kezdek próbálni. Március 8-án lesz a bemutató. A szerző Nina Reine, a darab címe Nemek és igenek.

- Kik lesznek a partnereid?

- Schmied Zoli, Bata Éva, Kovács Patrícia, Pokorny Lia, Bereczky Zoli, és Puskás Tamás rendezi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk