KULT
A Rovatból

"Lehet, hogy jó produkció volt, csak nem ittunk még eleget" - megnéztük A Nagy Duett negyedik részét

Szabó Eszti kivesézi a legfrissebb adás produkcióit, melyek során Janicsák Veca az Apuveddmeget, Erdei Zsolt pedig a Bokszot énekelte.
Szabó Eszti cikke - szmo.hu
2017. április 24.



Konfettiesővel indult a 9 párossal folytatódó Nagy Duett negyedik adása vasárnap, melynek első előadói Simon Kornél és Janicsák Veca voltak. A színész(!) és az énekesnő egy Wellhello-nótát állítottak színpadra, kissé swingesen újragondolva. A zsűri szerette, Szulák Andi szerint Kornél tökéletesen tercelt, Kasza felfedezte azt a szövegrészt, hogy B.O.S.S. #SWAG, amiről a helyszínen (és jó eséllyel a planétán) senki sem tudta, hogy mit jelent. Valószínűleg mai menő kifejezések egymásutánjánál nem többet, de ha az ön neve Karácson Tamás és tudja a választ, akkor kérjük, írja meg a szerkesztőségbe „Mizu” jeligére, és így mindannyian okosabbak lehetünk végül.

Videó: Simon Kornél és Janicsák Veca: Apuveddmeg

A folytatásban Enrique Iglesias egyik dalával érkezett Hódi Pamela és Tarcsi Zoltán, akik egy féltékenységi jelenetet vittek színpadra a dal mellé összeállított minikoreográfia segítségével. Szegény Pamela énekhangja nem úgy viselkedett, ahogy szerette volna, de dicséret illeti, amiért ezt nem is igyekezett leplezni, hanem énekelt, visított és tolta, mintha nem lenne holnap. Esetükben végül több szempontból is értelmet nyert a kifejezés, de erről majd később.

"Mire te előveszed a fegyvert, véget ér az egész western-korszak!" – méltatta derűsen Tilla Jolly rátermettségét.

"
Lehet, hogy jó produkció volt, csak nem ittunk még eleget

– biztatta tovább a párost Kasza Tibi, majd hozzátette: Pamela bátonyterenyei angol akcentussal operált.

"Pamela, tudod, hogy nagyon szeretünk téged, de ez most mi volt?" – adta meg a kegyelemdöfést Cooky.

Hát mi lett volna: Nagy Duett. Nem tudom, min vannak meglepődve, nyilván nem volt jó, de épp erről szól a műsor. Múltkor még szerették, ha valaki hülyét csinál magából, most már nem, szeszélyes a zsűri, mint az áprilisi időjárás.

A folytatásban Mádai Viviennek és Csipának kellett elővennie népdalos hangképzési technikáját, mellyel a Rolling Stones/Janicsák István/Z’Zi Labor Honky Tonk Woman-jét adták elő, némiképp összemosva korokat és előadókat. Hogy ez az ötlet vajon kié volt, senki meg nem mondja, de mégis jól működött a színpadon a bikafejés, a nótázás, a csárdás és a cifra. Kiderült: majdnem mindegy, mi történik odafenn, annak élvezhetősége csakis attól függ, mennyire élik, vagy nem élik az előadást a produkció résztvevői. Vivien és Csipa nagyon élték.

Kasza nagyon fontosat mondott, amikor arra utalt, hogy Csipa Magyarország egyik első számú rocksztárja, aki ennek ellenére bevállalta azt a hülyéskedést, ami valóban nem más, mint alázat.

Mert Csipa azért mostanában minden héten, rocker imidzsét kissé oldalba rúgva dolgozik Vivienért, a produkcióért, és bár tényleg nem lenne muszáj neki ilyen komolyan venni ezt, mégis megteszi, amiről tényleg csak elismeréssel nyilatkozhat az ember.

A második körben Völgyesi Gabi és Sági Szilárd énekelte a Legyen a Horváth-kertben című Lajtai Lajos-szerzeményt, 28 pont.

Utánuk a Dolly Roll Wind szörnyét állította színpadra Zimány Linda és Oláh Gergő, akik végre iminimizgettek és megőrülgettek egy kicsit. Csúnya ruhában, idétlen koreográfiát is jártak, de legalább élvezték az egészet, így talán a páros legjobb produkcióját láthattuk. A zsűri egész más véleményen volt: csak 26 pontot adott egy olyan előadásra, ami valahol épp a Nagy Duett lényegét mutatta be. Na de nem kell ezen kiakadni, úgyis szavaz még a közönség a végéig negyvenhétszer.

Videó: Zimány Linda és Oláh Gergő: Meseautó

Stohl Luca és Peller Károly a Mert a nézését meg a járását című klasszikust vette elő a biztos szavazatok reményében. A produkció alatt Károly szinte mindvégig egy ágyban feküdt, amiről nem derült ki, mit szimbolizál. Talán a szereplő ezerszer hallotta már a dalt és unalmában meghalt.

A harmadik körben Madár és Judy dalolt, akik 28 pontot bokszoltak össze végül.

Utolsó előttiként Ábel Anita és Emilio hozott egy James Brown-egyveleget, ami teljesen jó volt, és ezt a zsűri sem gondolta másképp. Szulák Andi annyit hozzátett, hogy Emil némiképp egyedül hagyta előadótársát a színpadon töltött percekben, ennek ellenére az ítészcsapat 28 ponttal jutalmazta a stylisttal nyilvánvalóan hosszú ideje perben és haragban álló párost.

Az estét Ábrahám Edit és Vastag Csaba zárta a Hosszú forró nyár című Gábor S. Pál és Szenes Iván-szerzeménnyel. Vastag Csabának esküszöm, musicalben kéne utaznia, ha eddig még nem tette.

A negyedik adásban valamiért főként a megúszós és nem a bevállalós előadások szereztek maxpontot, lett egy csomó holtverseny, majd zsillió bejátszás, ismétlés, sorrend bemutatása, szavazás, újraszavazás után végül Hódi Pamela és Jolly esett ki.

Hát... kár. Tényleg az, na de nem történt semmi baj, lesz még celebégetős műsor bőven, ahová a jövőben is bárki beadhatja az önéletrajzát. Jövő héten nyolc párossal folytatódik a bulika, mely szám oldalára fordítva a végtelent szimbolizálja, ami nyilvánvalón a műsor reklámidejére és bejátszásaira utal. A számot a talpára visszaállítva pedig egyszerű hóembert rajzolhatunk belőle. Sajnálom, de ha eddig húzzák az időt a kiesők kihirdetése előtt, tényleg elmegy az ember esze a végére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: