ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Kutyatartás kánikulában, nyaralás a négylábúval – hasznos tanácsok a hőségre gazdiknak

Korom Gábor kutyatréner és -szakértő minden kérdésre választ adott, ami egy kutyásban felmerülhet most, hogy a városi klíma lassan már az emberek számára is elviselhetetlen.


Egymás után megdőlő hőségrekordok, izzó beton, harmadfokú hőségriasztás, perzselő nap: ilyen klímában már nemcsak mi vagyunk fokozott veszélynek kitéve, hanem a kedvenc négylábúink is, akik ráadásul mezítláb tapossák mellettünk az aszfaltot nap mint nap. Emiatt ebben az időszakban még inkább oda kell rájuk – és a jelzéseikre – figyelnünk, hogy ha baj van, mielőbb cselekedhessünk. A kellő információk birtokában, egy nagy adag gondoskodással és elővigyázatossággal viszont ez is ugyanolyan élvezetes időszak lehet, mint az év többi része – pláne, ha még nyaralni is elmegyünk együtt!

Magyarország egyik leghíresebb trénerével és kutyaszakértőjével, a Tükör Módszer megalkotójával, a Neked ugatok!-könyvek és a ZsEBetikett szerzőjével, Korom Gáborral körbejártunk mindent, amit tudni érdemes a kutyatartás és a nyár viszonyáról.

Hol a kutya helye?

Egy korábbi interjújában Korom egy igen megosztó kijelentést tett, mikor azt mondta: a kutya helye nem a kertben van, hanem a nagyvárosban. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet ezzel most, amikor lassan egy árnyas, vidéki kertben is elviselhetetlen az időjárás, nemhogy Budapest belvárosában.

„Ilyenkor a kutya helye a lakásban vagy egy park árnyas fái alatt van. Nyilvánvaló, hogy ez a kánikula egy kutya számára sem hosszan fenntartható állapot.”

Hozzátette, hogy attól azért nem kell megijednünk, hogy a kutyánk a tűző napon van egy ideig, azaz nyugodtan elvihetjük sétálni, egy keveset még dolgozhatunk is vele, de alapvetően ne ilyenkorra időzítsük a nagy energiaszintet igénylő munkát.

Hogyan alakítsuk a napi rutint?

Az egyik alapszabály, hogy igyekezzünk ilyenkor kerülni a nap legmelegebb szakát, a sétákat időzítsük kora reggelre vagy az éjszakai órákra. Jó tudni, hogy nyáron a kutyák hajnali 5 és reggel 9 óra között a leginkább befogadók, ilyenkor még ők is érzik az éjjeli környezeti lehűlés hatását. Ebben az idősávban megpróbálkozhatunk a fizikailag megterhelőbb feladatokkal is – például aktív szaladgálással –, ám később ezt ne kockáztassuk, mert ez túlságosan megterheli a kutyák szívét.

Szintén alapvetőnek számít, hogy ha sétálunk, az árnyékos területeket részesítsük előnyben a naposakkal szemben, illetve a fűvel, földdel fedett részeket a betonnal szemben. Az aszfalt ugyanis akár 60 fokosra is felmelegedhet, és bár a kutyák tappancsát vastag, elszarusodott bőrréteg védi, az extrém hő képes abban is kárt tenni.

A fizikai lefárasztás tehát ebben az időszakban nehezebb, hiszen kevesebb időt tudunk velük mozgással tölteni a szabad levegőn.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mennyi az annyi? Korom szerint a kutya maga fogja láttatni velünk, hogy milyen energialeadást igényel, de általános, hogy nagy hőségben a kutyák mozgás- és munkaigénye is megcsappan, hiszen már maga a meleggel való küzdelem is energiát emészt fel. Vannak persze olyan kutyák is, akik számára a meleg nem visszatartó erő: ilyenkor az árnyas parkokban, erdőkben való nagy séták, kirándulások jelenthetnek megoldást – a népszerű kutyastrandok mellett.

Előfordulhat persze, hogy nincs lehetőségünk hajnalban vagy kora reggel hosszabban kutyázni, ilyen esetekben érdemes betartani néhány óvintézkedést.

Ha húsz percnél hosszabb sétára indulunk, mindenképp vigyünk magunkkal itatóedényt, kutyakulacsot. (A fertőzések elkerülése végett egyébként is fontos a saját itató használata, de nyáron egyenesen kötelező, hogy rendelkezzünk vele.) Emellett figyeljünk oda a kutyánk hűtésére is, amit többféleképpen megtehetünk. Az egyik eljárás, ha megnedvesítjük a bundáját, így egyfajta természetes légkondit hozunk nekik létre: megkezdődik az a fajta hőleadás, amit az ember számára az izzadás jelent. Ilyenkor viszont fontos, hogy megfelelő körülményeket biztosíthassunk a bunda teljes megszárításához, ellenkező esetben ugyanis a nedvességben felszíni bőrsérülések alakulhatnak ki, amelyek el is fertőződhetnek. (Ez különösen a vastagbundájú kutyáknál jelent veszélyt.)

És ha már hűtés, otthon erre a bundanedvesítés mellett más lehetőségünk is kínálkozik: a hűtőfekhelyek gyors enyhülést nyújthatnak a kedvencünknek, de náluk is beválnak a ventilátorok, csak úgy, mint nálunk.

Milyen hatással van rájuk a hőség?

„Pontosan úgy, mint mi, a kutya is érző lény, neki is vannak reakciói, érzései és viszonyulásai a környezethez, tehát ő sem egy masina” – magyarázza Korom. Azaz: ha mi észrevesszük magunkon, hogy valamilyen külső terhelés ront valamilyen készségünkön, úgy ugyanez igaz lehet a kutyánkra is. Az extrém hőség pedig pontosan így hat például a koncentrációra: nehezebben figyelnek, ezért is fontos a tréningek megfelelő időzítése. De a toleranciaszintjük is megváltozik, ami azt jelenti, hogy olyan dolgokra, amiket egyébként jól viselnek, türelmetlenebbül reagálnak. Ez lehet egy másik kutya közeledése vagy a gyermekes családoknál az, ha többen is nyúzzák őt, miközben szeretne éppen elvonulni a lakás leghidegebb pontjára, ahol kicsit elviselhetőbb számára a klíma.

Ilyenkor kiemelten fontos, hogy biztosítsuk nekik a megérdemelt nyugalmat.

A kutyák számára nemcsak a meleg megterhelő, hanem a páratartalom is. Ők – az emberekkel ellentétben – nem tudnak izzadni, nem tudnak e biológiai reakció által lehűlni. Erre az ő eszközük a lihegés – és emiatt is olyan fontos, hogy legyen nálunk víz és itató.

Korom arra is kitért, hogy több tényezőtől is függhet, hogy egy kutya hogyan bírja a meleget. Közrejátszik benne a méret, a szőrzet mennyisége, minősége és színe, ezeknél fogva pedig a fajta is. Alapvetően a nagyobb kutyáknak van nehezebb dolguk, hiszen az ő szívüknek többet kell dolgoznia ebben az időben (is). Azt gondolhatnánk, hogy ilyenkor kellemesebb rövidszőrű kutyának lenni, de nem így van: gyakran a nagy szőr védelmet nyújt a napsugárzás káros hatásai ellen. Ami a színt illeti, a fekete bundák természetesen jobban elnyelik a fényt, mint a világosabbak, így a sötét kutyáknak ilyenkor nehezebb dolguk van.

Nem lehet azonban általános szabályt felállítani: csak úgy, mint az emberek esetében, úgy a kutyáknál is van, amelyik élvezi a napfürdőt, míg egy másik szívesebben húzódik be az árnyékba.

Itt fontos megjegyezni, hogy ha a kutyánk ki is fekszik „napozni”, túl hosszú ideig ne hagyjuk, hogy süttesse magát, hiszen káros lehet – mindig biztosítsunk széljárta, árnyékos helyet neki!

Milyen intő jelekre figyeljünk?

Arról is szót ejtettünk, hogy milyen esetekben kell mindenképpen orvoshoz fordulnunk a négylábúnkkal.

„Először is észlelnünk kell azt, hogy a kutyának a meleggel van baja. Tipikusan ilyen eset, amikor otthon vagyunk, és a kutya úgy is liheg, hogy nincs kitéve intenzív terhelésnek, hogy nem történt körülötte semmi. Ha ehhez társul még az, hogy egészen üveges a tekintete és egy nem komfortos pozícióban fekszik, ott már probléma van.”

Ilyenkor azonnal kezdjük meg a hűtését a fent említett módszerrel: nedvesítsük be a bundáját! Ha ezután sem szűnik meg az állapot, azonnal állatorvoshoz kell vinnünk. Ugyanez a helyzet séta közben is, ugyanis ilyenkor is figyelnünk kell a lihegésre: amikor nagyon szaporává válik és túlzottnak látjuk a végzett mozgáshoz képest, akkor szintén a fent említett módon kell eljárnunk.

A legextrémebb hőségre adott reakciójuk az ájulás lehet, ami hőguta miatt következhet be. A legelső dolgunk ilyenkor, hogy lelocsoljuk vízzel, hogy a hűtés beinduljon, majd a lehető leghamarabb állatorvoshoz visszük. Amennyiben a locsolástól nem tér magához, a helyzet már sürgősségi szállítást igényel.

Fotó: Nima Sarram/Unsplash
Nyári kiruccanások

A téma kapcsán elsőként a kutya szállításáról beszéltünk: a nagy részük alapvetően szeret autóban utazni, hacsak nincs valamilyen rossz élményük ezzel kapcsolatban. Ez számukra egy olyan biztonságos közeg, ahol megnyugodhatnak, pihenhetnek, regenerálódhatnak, ráadásul eljutnak vele olyan helyekre, ahol nagyon szeretnek lenni.

Nyáron viszont a kocsi jelentős veszélyforrásnak számít.

Ez ugyanis egy szűk tér, amelynek hőmérséklete és páratartalma nagyon hirtelen fel tud emelkedni. Ha mégis kutyát szállítunk benne, akkor több óvintézkedést is tennünk kell. Menet közben járassuk a légkondit, ha ez nem adott, akkor ügyeljünk rá, hogy a levegő minden ablakon átjárhassa a járművet. Amennyiben megállunk, és a kutyánkat egy időre bent hagyjuk – bár ezt felügyelet nélkül ne tegyük –, ezt mindenképp árnyékos helyen, lehetőleg az összes ablakot 2-3 centiméterre lehúzva tegyük.

És ha már autózás, arról is beszéltünk, hogy merre érdemes indulni ebben az időszakban.

„Van egy hely, ami a nyarat tökéletessé teszi a kutyák számára, ez pedig nem más, mint minden olyan vízpart, ahol nedves lehet a bundájuk.”

Korom tapasztalatai szerint a vízparton a kutyáknak már nem számít a hőség, nem számít a nap, egy ilyen környezetben tökéletesen tudnak regenerálódni. Magunk is észrevehettük már: ha a kutyánk huzamosabb időn át nedvesen tartja a bundáját – legyen bármilyen hőség –, akkor igen magas energiaszintet tud elérni.

„Abban a pillanatban, ahogy egy vízpartra érkezünk, a kutya enerigaszintje kilő.”

Emiatt hajlamosak sokkal szertelenebben viselkedni, nehezebben kezelhetőek és így egymásra nézve könnyen megterhelővé válhatnak. Ebből akkor nem lehet probléma, ha a gazdi rendelkezik egy alapkontrollal a kutyája felett.

Egyszer viszont itt is elfáradnak, ilyenkor pedig kifeküdhetnek a napra pihenni, ami szintén jelentős veszélyforrásnak számít. A vizes közeg ugyanis nem jelenti azt, hogy ne kellene foglalkoznunk a meleggel: ha a négylábú kedvencünk huzamosabb időre kifekszik a napra, akár hőgutát is kaphat a homokban – vagy bármilyen forró felületű parton – pihenve.

Ha először megyünk vízpartra, akkor az egyik legfontosabb tanács, hogy türelmesen szoktassuk a kutyát a vízhez, hagyjuk, hogy megszeresse, semmiképp se erőltessük!

Ami magát az úszást illeti, Korom nyugtató hírrel szolgált a gazdáknak: a kutyák genetikájukból fakadóan tudnak úszni. Persze lehetnek kivételek, például a nagyobb izomtömegű kutyák esetében előfordulhat, hogy nem előre, hanem függőlegesen próbálkoznak: ilyenkor nem kell mást tennünk, mint a testüket a hasuk alatt megemelve megmutatni nekik, hogyan tudnak lebegni a vízen.

Ha pedig közös úszásra, fürdésre kerül a sor, érdemes tudni, hogy a kutyák hajlamosak ráúszni a gazdájukra, és egyszerű reflexből összekarmolni őket. Ebben természetesen nincs indulat vagy gonoszság, de igen kellemetlen lehet, ezért helyén kell kezelnünk. Korom tanácsa, hogy ilyenkor, ha felénk úszik a kutyánk, álljunk meg vele szemben, majd egy határozott mozdulattal toljuk el magunktól a nyakánál. Ha ezt néhány alkalommal megismételjük, a kutya megtanulja majd, hogy ezt többé ne csinálja.

Nyaralás kutyával

Elvigyük magunkkal a kutyát a családi nyaralásra vagy sem? Ez sokaknál visszatérő dilemma lehet, amire Korom egyszerű megoldást adott a válaszával:

„Akkor vigyük magunkkal, ha a nyaraláson legalább olyan körülményeket tudunk a kutya számára biztosítani, mint otthon.”

A tengerparton töltött délutánok természetesen számukra is élvezetesek, de például egy többórás városnézés a kánikulában már sokkal inkább terhelő, mint kellemes közös program. Persze ez utóbbi program sem lehet kizáró ok, ha a kutyát a szálláson hagyhatjuk – ami viszont csak akkor történhet meg, ha a kutyánk kondícionálva van a boxra.

Korom hosszan fejtegette a box jelentőségét, aminek jelenleg Magyarországon nincs nagy hagyománya, pedig igen hasznos találmány. Egyfajta biztonságos kuckót jelenthet a kutyánk számára, amennyiben mi azzá tesszük neki például azzal, hogy ott kap enni. Otthoni közegben töltsük fel számára pozitív élményekkel, legyen ez egy olyan hely, ahol a kutyánk mindig békére lelhet, soha ne erőltessük őt bele! Ehhez a szoktatáshoz akár 2-3 hónapra is szükségünk lehet, de mindenképpen megéri.

Amennyiben ezt otthon ügyesen kialakítjuk neki és megszereti a boxot, akkor hatalmas előnnyel bírunk majd: a lakás egy olyan darabja bármikor velünk utazhat, ahol a kutyánk mindig jól érzi magát.

Így sokkal több helyre el tudjuk vinni a kedvencünket és sokkal több közös élménnyel gazdagodhatunk együtt — nyáron vagy az év bármelyik szakában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A spanyolok 10.000 önkéntest keresnek, akik négy éven át vállalják, hogy minden nap isznak bort a tudomány nevében
Az eredmények eldönthetik a WHO és a mediterrán étrend hívei közti vitát.


Spanyolországban épp most zajlik a tudománytörténet talán legkellemesebbnek hangzó kísérlete: 10 000 önkéntest toboroztak, hogy derítsék ki, mi történik az emberrel, ha rendszeresen iszik egy kevés bort. Mielőtt azonban bárki csomagolna és repülőjegyet foglalna, a helyzet ennél bonyolultabb. A Navarrai Egyetem gigantikus, négyéves vizsgálata

nem egy államilag finanszírozott, végtelenített borfesztivál, hanem egy kőkemény klinikai kutatás, ami végre pontot tehet egy évtizedes vita végére: a mértékletes piálás tényleg segít, vagy csak egy elegánsabb módja annak, hogy lassan kinyírjuk magunkat?

A felállás pofonegyszerű: fogtak 10 000, már eleve mérsékelt alkoholfogyasztó spanyolt – 50 és 75 év közötti férfiakat és nőket –, majd két csoportra osztották őket. Az egyik csapat azt a tanácsot kapja, hogy hagyja abba teljesen az ivást. A másik csoport folytathatja a „mediterrán ivási mintát”:

a nők legfeljebb heti hét, a férfiak legfeljebb heti tizennégy italt fogyaszthatnak, de azt is szigorúan étkezéshez kötve,

a hét folyamán elosztva, a rohamivást kerülve. Senkit nem biztatnak az ivás elkezdésére, és ingyen bort sem osztogatnak. A kutatók négy éven át követik a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a demencia és a depresszió kockázatának alakulását mindkét csoportban. A tét nem kicsi, a projektet vezető Miguel Ángel Martínez-González szerint ugyanis „ez fogja kimondani a végső szót” a témában.

A spanyol professzor nem rejti véka alá a frusztrációját az eddigi kutatásokkal kapcsolatban.

„Felháborító, hogy milliókat költöttünk több ezer beteggel végzett gyógyszervizsgálatokra, miközben az alkohol hatásairól rendelkezésre álló legnagyobb randomizált vizsgálat mindössze 224 önkéntest követett 2 éven át”

– nyilatkozta az El Españolnak. Az UNATI nevű projekt, amelynek hivatalos adatai a ClinicalTrials.gov adatbázisában is elérhetők, ezzel szemben 10 000 embert vizsgál négy éven keresztül, ami nagyságrendekkel nagyobb és megbízhatóbb mintát jelent. A hitelesség kulcsfontosságú, ezért a kutatók messziről elkerülik az alkoholipart. A 2,5 millió eurós (mai árfolyamon nagyjából 950 millió forintos) költségvetést teljes egészében az Európai Kutatási Tanács állja.

„Egyetlen fillért sem fogadunk el az alkoholipartól, a kutatásunkat az Európai Kutatási Tanács közpénzből finanszírozza”

– szögezte le Martínez-González.

A tudományos buligyilkosok, vagyis az Egészségügyi Világszervezet európai irodája szerint azonban a vita már rég lezárult. Pár éve kiadtak egy közleményt, amelyben feketén-fehéren leírták:

„Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholszintről. Mindegy, mennyit iszunk – az egészségkockázat az első kortytól kezdődik.” A WHO szerint az alkohol bizonyítottan rákkeltő, legalább hét daganattípus kialakulásáért felelős, és a kockázat már egészen kis mennyiségnél is fennáll.

Ezzel a kőkemény állásponttal megy szembe a spanyol kutatás, amely azt a hipotézist teszteli, hogy a kulturált, étkezéshez kötött, mértékletes borfogyasztás hosszú távon legalább annyira biztonságos lehet, mint a teljes absztinencia.

A projekt vezetője sem egy elvakult alkoholrajongó. Miközben az idősebb korosztály mértékletes ivásának lehetséges előnyeit vizsgálja, a fiataloknak egészen mást üzen. „Egy 35 év alatti embernek azt mondanám, hagyja abba, még ha csak egy pohár bort is iszik” – mondta egy interjúban. A toborzásra januárra már közel 7000 jelentkező akadt, a kutatás pedig a tervek szerint 2028 közepén zárul le, az első komolyabb eredményekre tehát még bő két évet kell várni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Ezt a felvételt soha nem lett volna szabad látnotok” – most bárki megnézheti az amerikai hadsereg videóját a rejtélyes égi háromszögről
Egyenesen egy hírszerzési archívumból szivárgott ki a videó, ami hatalmas nyomást helyez az amerikai kormányra. Az oknyomozó szerint a felvételt szándékosan el akarták titkolni, de vajon miért?


Döbbenetes felvétel került elő az amerikai hadsereg archívumából: három azonosítatlan, izzó gömb repül tökéletes háromszög alakzatban a Perzsa-öböl felett. Bár a videót csak most hozták nyilvánosságra, az eredetileg még 2012. augusztus 23-án, helyi idő szerint nem sokkal hat óra után készült.

A nagyjából egyperces, infravörös felvételt az amerikai légierő egyik MQ-9 Reaper drónja rögzítette.

A bizarr esetről először a UNILAD számolt be. A videót januárban a WEAPONIZED podcast két házigazdája, Jeremy Corbell és George Knapp oknyomozók tették közzé, akik szerint az anyag egyenesen egy hírszerzési archívumból származik. Az amerikai katonai szervek a jelenséget hivatalosan UAP-ként, azaz azonosítatlan anomális jelenségként minősítették. Corbell szerint a felvételen látható, ahogy az egyik fény egy pillanatra lemarad a formációtól, majd visszatér a helyére.

„Ezek a tárgyak tudatában vannak egymásnak, intelligensek, és tartják az egyenlő távolságot repülés közben. De hirtelen azt látjuk, hogy az egyik tesz egy játékos kis mozdulatot, mintha lemaradna az alakzatban, majd újra előre jön”

– magyarázta Corbell.

Társa, George Knapp a felvétel katonai eredetét hangsúlyozta, ami szerinte hitelesebbé teszi azt. Ugyanakkor egyértelműsítette, hogy bár a látvány egyetlen, háromszög alakú járműre emlékeztet, valójában három különálló objektumról van szó. „Ez egy katonai szenzor által rögzített kép, ami egy háromszög alakú UFO-nak tűnik. De ha megnézzük, egyértelműen látszik, hogy nem az” – mondta Knapp.

A videót az amerikai Védelmi Minisztérium adta ki, amelyet egy 2025-ös elnöki rendelet óta másodlagos névként ismét a „Hadügyminisztériumnak” (Department of War) lehet nevezni, bár a tárca hivatalos neve nem változott. Corbell szerint a felvétel kiszivárgása komoly jelentőséggel bír.

„A kormányotok UAP-ként jelölte meg ezt, és ezt a felvételt soha nem lett volna szabad látnotok” – állította az oknyomozó.

Az eset nem egyedi. Az utóbbi időben több hasonló, Közel-Keleten rögzített katonai videó is napvilágot látott, köztük a 2016-os „moszuli gömb” néven elhíresült fotó és egy 2021-es szíriai drónfelvétel. A téma politikai súlyát jelzi, hogy a kongresszusban is téma volt egy 2024-es jemeni incidens, ahol a hírek szerint egy amerikai Hellfire rakétával próbáltak eltalálni egy hasonló azonosítatlan objektumot. Míg a nyilvánosságra kerülő anyagok fokozzák a kormányzati átláthatóság iránti nyomást, a szkeptikusok szerint a jelenségekre lehetnek földi magyarázatok is, például optikai csalódások, szenzorhibák vagy más, hagyományos repülőeszközök.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legkegyetlenebb pillanat: kiderült, mit hallanak a betegek, miután leállt a szívük
Egy kutatás a klinikai halál legfélelmetesebb titkát tárta fel újraélesztett betegek beszámolói alapján.


Mi történik, ha a szívünk megáll, de az agyunk még működik? A legrosszabb rémálom válhat valóra: egy új kutatás szerint a betegek hallhatják, amikor az orvosok kimondják a halál beálltát, miközben már nem tudnak jelezni a külvilágnak. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Medical Center kutatóorvosa és csapata a Resuscitation című tudományos folyóiratban tette közzé azokat a meghökkentő eredményeket, amelyekről a New York Post is beszámolt februárban.

A kutatók 25, többségében amerikai és brit kórházban vizsgáltak 53 szívleállás-túlélőt. A túlélők közel 40 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapota alatt tudatos gondolatai vagy emlékei voltak.

Az orvosok elektroencefalográffal mérték az agyi aktivitást, és a gondolkodással összefüggő gamma, delta, théta, alfa és béta agyhullámokat észleltek még 35-60 perccel a szív leállása után is.

„Ők [a túlélők] úgy érezték, hogy teljesen tudatuknál vannak” – mondta Dr. Parnia. „Nemcsak a tiszta tudatosság jeleit tudtuk kimutatni, hanem azt is, hogy ezek az élmények egyediek és univerzálisak. Különböznek az álmoktól, illúzióktól és téveszméktől.”

A jelenség magyarázata az agy úgynevezett diszinhibíciója lehet. Amikor a szívleállás miatt megszűnik a vérellátás, az agyban lévő természetes gátlórendszerek kikapcsolnak. Ez egyfajta szuperfókuszált állapotot hozhat létre, ami megmagyarázhatja a részletes emlékeket és az „élet filmjének lepörgését” is. „Ahogy az agy a vérellátás hiánya miatt leáll, a normál fékrendszerek kioldanak, ezt nevezzük diszinhibíciónak.

Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy hozzáférjenek a teljes tudatukhoz: minden gondolatukhoz, emlékükhöz, érzelmi állapotukhoz, mindenhez, amit valaha tettek, és amit az erkölcs és etika szemszögéből élnek újra.”

Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az újraélesztési protokollokat. Ha a tudatosság részben megmaradhat, egyáltalán nem mindegy, mi hangzik el a beteg mellett a beavatkozások során. „Bár az orvosok régóta úgy gondolták, hogy az agy körülbelül 10 perc után maradandó károsodást szenved, miután a szív leállítja az oxigénellátását, a munkánk azt találta, hogy

az agy az elektromos helyreállás jeleit mutathatja a folyamatos újraélesztés alatt is”

– tette hozzá Dr. Parnia.

A tudományos közösség ugyanakkor óvatosságra int. A kutatásban vizsgált túlélők alcsoportja kicsi volt, és a rögzített agyi aktivitás és a későbbi élménybeszámolók közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem sikerült egyértelműen bizonyítani. A vita mindenesetre rávilágít, hogy a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.

A szívleállás utáni agyi aktivitás léte komoly etikai kérdéseket is felvet, például a szervdonáció időzítésével kapcsolatban.

A kutatók szerint a következő lépés nagyobb mintákon végzett, folyamatos agyi monitorozás lehet, hogy pontosabb képet kapjanak a haldoklás folyamatáról. Az eredmények addig is arra figyelmeztetnek: sosem tudhatjuk, ki hallja, ami egy kórházi ágy mellett elhangzik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Magyarok kedvenc webshopjaira csap le az EU: hamarosan nem éri meg a Temuról és a Sheinről rendelni?
Brüsszel megelégelte az olcsó kínai dömpinget, és keményen odacsap. Hamarosan komoly vámok drágíthatják a filléres göncöket, vége lehet a bulinak.


A ruházati termékeknél globális tendencia, hogy miközben egyre többet vásárolunk belőlük, azok egyre kevesebbe kerülnek – mondta a Pénzcentrumnak adott interjúban Dobos Emese, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont gazdaságkutatója.

Szerinte ez a jelenség leginkább az úgynevezett ultrafast fashion márkáknál, mint a Temu vagy a Shein, figyelhető meg.

A kutató szerint a magyar vásárlók európai összehasonlításban is kiemelkedően nyitottak az ilyen termékekre, ami alátámasztja azt a régóta ismert trendet, hogy a magyarok egyszerre árérzékenyek és divatérzékenyek. A háztartások költéseinek itthon nagyjából 3,5 százalékát teszi ki a ruha és a cipő, ami globálisan is növekvő arányt mutat.

Az ultrafast fashion fogalma elsősorban a kínai szereplőkre vonatkozik, amelyek üzleti modelljének lényege, hogy naponta több ezer új terméket tesznek elérhetővé, szemben a klasszikus fast fashion márkák heti frissítésével.

Dobos Emese kifejtette, hogy ezek a cégek rendkívül gyorsan képesek reagálni a közösségi médiában felbukkanó mikrotrendekre, mivel gyakran helyben, a logisztikai központjaik közelében gyártatnak. „Míg a hagyományos fast fashion márkák korábban főként a nagy kifutós divatmárkákat másolták, addig az ultrafast fashion szereplők algoritmusokkal figyelik például az Instagramot és a Pinterestet, és ha látnak valamit, ami akár kismértékben is népszerűnek tűnik, azonnal elkezdik gyártani” – magyarázta a szakértő.

Az extrém alacsony árak mögött a gyártási költségek drasztikus leszorítása áll. A kutató szerint a legjellemzőbb tendencia az olcsó alapanyagok használata, a termékek leegyszerűsítése és a munkaerő méltánytalan megfizetése.

Bár a legtöbb cégnek van etikai kódexe, ez szerinte gyakran csak kommunikációs szinten valósul meg. Ha kiderül, hogy egy beszállítónál nem megfelelőek a munkakörülmények, a megrendelő egyszerűen szerződést bont és másik gyártót keres. „Ami igazán döbbenetes, hogy mindezek ellenére a kereskedő még így is nagy valószínűséggel profitot termel” – fogalmazott Dobos Emese.

A magyarok körében a használt ruha vásárlásának is nagy hagyománya van, aminek posztszocialista gyökerei vannak, mivel a nyugatról érkező termékeket jobb minőségűnek tartották. Az online platformok, mint a Vinted, elterjesztették azt a gondolkodást, hogy a megunt ruhákat pénzzé lehet tenni. A kutató ugyanakkor megkérdőjelezi ezen platformok fenntarthatóságát.

„Kérdéses, mennyire tekinthetők ezek a platformok valóban fenntartható alternatívának, ha tele vannak ultrafast fashion és fast fashion termékekkel” – vetette fel, hozzátéve, hogy nem tartja életszerűnek, hogy valakinek egy 500 forintos Shein pólóra lenne szüksége másodkézből.

Az olcsó kínai termékek korszaka azonban a végéhez közeledhet. Dobos Emese szerint az Európai Unióban több olyan kezdeményezés van napirenden, amely a divatipar, különösen az ultrafast fashion modell szabályozását célozza.

„Ezek az intézkedések elsősorban a határokon átnyúló, tömegtermelésre épülő kínai vállalkozásokat érintenék, vámok vagy egyéb korlátozások bevezetésével. Mindez hosszabb távon valóban áremelkedést eredményezhet, ami akár a magyar vásárlók számára is érzékelhető lehet” – mondta a kutató. Hozzátette, hogy nemcsak az ultrafast fashion, de bizonyos szempontból a luxusipar működése is fenntarthatatlan, mivel az egész iparág komoly költségnyomás alatt áll.

A minőségromlás a szakértő szerint általános jelenség, amely már a luxusmárkákat is érinti.

„Ma már a luxusmárkák is használnak poliésztert, és náluk is előfordulnak kivitelezési hibák” – állítja. A ruhák elavulása kapcsán kifejtette, hogy bár nem feltétlenül tervezik őket rövid élettartamra, az emberek gyakran sokkal hamarabb megválnak tőlük, mint ahogy ténylegesen elhasználódnának. „Nekem például van olyan blúzom, ami fast fashion termék, de mégis tíz éve hordom” – hozott személyes példát.

A Kínából rendelt termékek jelentős egészségügyi kockázatokat is rejtenek. Létezik ugyan egy uniós vegyianyag-rendelet (REACH), de a felülvizsgálata lassú, és az ellenőrzés nehézkes. „Nincs kapacitás arra, hogy minden egyes, az EU-ba beérkező terméket megfelelően átvizsgáljanak” – mutatott rá a problémára. A textiliparban több mint tízezer vegyi anyagot használnak, és ezek együttes hatásáról szinte semmit nem tudunk. „A szervezetet egyszerre érik a kozmetikumok, az élelmiszerek és a ruházati termékek vegyi összetevői, ezek együttes hatásáról pedig gyakorlatilag semmilyen pontos információnk nincs.”

A divatipar környezeti terhelése óriási, bár a pontos hatásokat nehéz mérni az ellátási láncok széttagoltsága miatt.

A fő probléma a poliészter, mint kőolajszármazék használata, de a természetes alapanyagokra való teljes átállás sem megoldás, mert az a termőföldekre és a vízkészletekre helyezne elviselhetetlen nyomást. A valódi megoldás a túltermelés és a túlfogyasztás visszafogása lenne, de a kutató ezt nem látja reálisnak. „Nehéz lenne bárkinek is megmagyarázni, hogy mostantól csak az eddig vásárolt ruhamennyiség ötödét veheti meg – ezt egyszerűen nem lehet kikényszeríteni.”

A közhiedelemmel ellentétben Magyarországon ma is létezik ruházati ipar: több mint 3000 vállalkozás mintegy 17 ezer főt foglalkoztat, és sok high-end, luxusmárka gyártat itthon.

A hazai varrodák többsége azonban exportra dolgozik. A globalizáció miatt a magyar tervezőket is érinti a másolás veszélye, ahogy a hamisított termékek piaca is jelentős az országban.

Dobos Emese szerint a magyar textiliparnak van jövője, nemcsak a ruházati termékek, hanem az olyan speciális területek miatt is, mint az űripar, autóipar vagy hadiipar. A ruhagyártás ráadásul továbbra is élőmunka-igényes maradt, mert a gyorsan változó trendek és a kis szériák miatt nem éri meg robotizálni.

„Az ultrafast fashion cégek például gyakran mindössze 100 darabot gyártanak egy új termékből első körben, majd a kereslet alapján döntenek az utángyártásról” – magyarázta. A hazai iparág legnagyobb kihívása a szakemberhiány és a pálya alacsony presztízse. „A divattervezői képzések világszerte előtérbe kerültek, és Magyarországon is évente legalább száz divattervező végez el szakirányú képzést. Ők azonban jellemzően nem tudnak divattervezőként elhelyezkedni.”

Ezzel párhuzamosan a gyakorlati szakemberek, mint a szabászok képzése szinte teljesen eltűnt.

A termékcímkéken szereplő információk gyakran félrevezetőek. A „Made in Italy” címke például rákerülhet egy olyan termékre is, amit nagyrészt Kelet-Európában gyártottak, és csak az utolsó munkafázist végezték Olaszországban.

„Ez egyértelműen visszaélésre adott lehetőséget” – jelentette ki a kutató. Hasonló a helyzet az anyagösszetétellel is, ahol a „greenwashing” gyakori jelenség: egy termék újrahasznosítottnak van feltüntetve, miközben csak néhány százalékban tartalmaz ilyen alapanyagot.

A jövőbeli fogyasztói trendekkel kapcsolatban Dobos Emese a szélsőségek felé tolódást látja. A tudatosnak tartott, másodkézből vásárló rétegnél is megjelenhet a túlfogyasztás. A szemléletformálásnak nagy szerepe lenne, de a kutató szerint a helyzetet nehéz általánosítani. „Az biztos, hogy a fenntarthatóságra érzékeny réteg még nem érte el a kritikus tömeget; inkább egy kisebb szegmensről beszélünk, a domináns motiváció pedig továbbra is az alacsony ár.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk