KULT
A Rovatból

Kowalsky: Minden egyes reggelt és éjszakát azzal kezdek, hogy köszönetet mondok

Mit gondol a sztárságról, elégedett-e életével az ország egyik legnépszerűbb zenekarának frontembere? Interjú, egy héttel a budapesti arénakoncert előtt.


A Kowalsky meg a Vega hobbiprojektként alakult a 2000-es évek elején, azonban hamar túlnőtt a kezdeti kereteken. Ma már országszerte mindenhol telt ház előtt lépnek fel, dalaik pedig rendre hét számjegyű, vagy annál is nagyobb nézettséget érnek el a youtube-on.

Tizenötödik születésnapjukat a Papp László Sportarénában ünneplik egy minden eddiginél nagyobb szabású koncerttel, amire szintén elkelt az összes jegy.

Ennek apropóján beszélgettünk a csapat énekes-szövegírójával. Szóba került a 6 évvel ezelőtti nagy belső konfliktus, amit viharos szétválás, majd újbóli összeborulás követett, a vidéki élet és a turnézással járó pörgés közti egyensúly, valamint az is, van-e visszaút a klubkoncertek világába egy arénás buli után.

– Az Aréna az eddigi legnagyobb fedett hely, ahol felléphettek. Van benned izgalom?

– Ez nyilván egy nagyon nagy dolog, és az emberben megvan a drukk, de végső soron ugyanazt a műsort fogjuk játszani, amit már ezerszer gyakoroltunk. Más kérdés, hogy a helyszín tényleg új, a mi részünkről viszont maximálisan fel vagyunk készülve. Fogalmazzunk úgy, hogy nem lihegjük túl, azonban mindenképp egy különleges állomáshoz érkeztünk a zenekar történetében.

– Mikor gondoltatok először rá, hogy akár ott is telt házat tudtok csinálni? Magyarországon jó, ha tucatnyi előadó képes erre.

– Bármerre is jártunk az országban, az elmúlt 5 év már olyan tendenciát mutatott, ami azért indokolta ezt a gondolatot. Komolyabban talán 3 éve merült fel először bennünk, mint terv, de persze a kivitelezéshez azért jócskán kellett idő. Végül mostanra valósult meg.

– Látsz kiugrásokat abban, ahogy a népszerűségetek növekedett a kezdetektől fogva, vagy végig egyenletes volt a dolog?

– Maga az emelkedés folyamatos volt, de amikor nagyjából 5-6 évvel ezelőtt rendbe raktuk a zenekaron belül az emberi kapcsolatokat, az hatványozottan hatással volt a közönséghez való viszonyunkra is. Egész biztosan kellett ahhoz, hogy ma ott tarthassunk, ahol.

kowa3kowa6

– Utólag visszatekintve mennyire volt szükségszerű ez a szétválás, majd újra egymásra találás? A 15 évet egészében nézve nagy törést jelentett?

– Én nem törésnek nevezném, de mindenképpen sarkalatos és maximálisan szükségszerű momentuma volt a zenekar életének. A legfontosabb, hogy szembe tudtunk nézni a saját hibáinkkal, és rendeztük a nézeteltéréseket. Végig kellett mennünk rajta, ki mit látott a saját hibájának, és mit a másikénak. Ez nyilván borzalmasan nehéz volt, nem csak maga a beszélgetés, de már az is, hogy eljussunk addig.

Azért ez egy jó nagy felfordulás volt, és egy-másfél év kellett ahhoz is, hogy egyáltalán le tudjunk ülni egymással. De miután sikerült, rengeteget adott mindannyiunknak, hogy túl tudtunk lépni a sérelmeken.

– Azóta teljes az összhang?

– Apróbb nézeteltérések nyilván adódnak, de messze nem az a kategória egyik sem, amit ne lehetne nyugodtan megbeszélni. Rengeteget emelt mindannyiunk személyiségén, hogy azon a bizonyos ponton túl tudtunk lépni, ez az azóta felmerülő konfliktusok rendezését is megkönnyíti.

– Te személy szerint mennyire vagy vezéregyéniség? Általában te mondod meg, mi történjen?

– Jó kérdés. Fejlődnöm kell még azon a téren, hogy valódi vezéregyéniség tudjak lenni egy csapat működésében, mert egyébként erre szükség van. Azon túl, hogy mindenkinek megvan a saját szerepköre, amelyen belül szabad kezet kap, mindig kell valaki, aki véglegesíti a közösen összerakott ötleteket – gyakorlatilag irányt mutatva a többieknek. Ez a személy mi esetünkben én vagyok, de nyilván jó vezetővé válni időbe telik, és önismereti tréning is egyúttal.

– Az a fajta spiritualitást, ami téged elég erősen jellemez, a többiekre mennyire ragadt át?

– Ezen a tendencián is nagyot változtatott a már említett nagy beszélgetés 5 évvel ezelőtt. Azóta egyre inkább jellemző a csapat többi tagjára is az a fajta – mondjuk úgy – figyelem, ami szerintem a legfontosabb az életben. Ennek a hatékonysága természetesen mindenkinél más, egyénenként és időszakonként is különbözik. De mondhatom, hogy egy irányba fordítottuk az arcunkat és egy irányba húzzuk a szekeret.

kowa1kowa7

– Miből merítesz leginkább a mindennapok során, amikor szöveget írsz?

– Valójában a mindennapokból, tehát magából az életből. (mosolyog) Nyilvánvalóan vannak olyan súlypontok, amelyek meghatározták az én irányultságomat is, az egyik ilyen sorsfordító mindenképpen az volt, amikor találkoztam a Bhagavad-gítával, illetve úgy általánosságban a védákkal. A zenekar gyakorlatilag már ezzel a szemlélettel alakult meg, miután elmélyedtem bennük. Persze túlzás, hogy kizárólag innen merítenék, de az biztos, hogy életem egyik legkomolyabb fordulópontja ez volt.

– Amennyire tudom, a zenekar mindig távol tartotta magát a politikától. Tudatos döntés volt a részedről, hogy nem nyilvánítasz véleményt konkrét ügyekben?

– Igen. Az egy dolog, hogy az embernek van egy személyes irányultsága, de ez alatt sem feltétlenül egy konkrét párt támogatását kell érteni. Mi viszont csapatban dolgozunk, ami a Kowalsky meg a Vega esetében legalább 20 főt jelent – nyilván nem csak azokat, akik a színpadon állnak, hanem a háttérben maradókat is.

Ezen a csoporton belül sem mindenki egyféleképpen gondolkodik a világról, éppen ezért se hiteles, se helyénvaló nem lenne, ha a saját beállítottságomat vinném a közönség elé. A színpad nem pártpolitikai promócióra való.

– A Tizenötmillióból egy klip kapcsán nem volt olyan félelmed, hogy mégis ilyesmibe keveredhettek? A honvédség és a határvédelem témája azért erősen átpolitizálódott az utóbbi években.

– Ez kétségtelen, hosszasan beszéltünk is róla a zenekaron belül, és végül arra jutottunk, hogy a mi olvasatunkban ez még belefér, nem élesen politikai irányultságú projekt. Szerencsére a reakciók is visszaigazolták ezt a klip megjelenése után, gyakorlatilag egyáltalán nem érzékeltünk olyan felhangokat, amelyek rácáfoltak volna a meggyőződésünkre. Úgy tűnik, a közönségünk hozzánk hasonlóan gondolkodott erről, és vette a lapot. Így nem kapott gellert a dolog, az eredeti üzenet ment át.

– Mennyire tudsz egyensúlyozni a vidéki, nyugalmas élet és a turnézással járó pörgés, állandó utazás között?

– Ha úgy nézzük, végül is az a dolgom, hogy ezt megoldjam... Mindenkinek az életében vannak kihívások, amivel szembe kell nézni. Az általunk választott munka – avagy szolgálat – is tartogat nehézségeket, de eddig sikerült ügyesen lavíroznunk.

Persze négy gyerek mellett néha akarva-akaratlanul is hullámzóan teljesítek ezen a téren, de ezzel együtt úgy gondolom, hogy megvan a harmónia a családon és a zenekaron belül is.

A többiekre szerintem ugyancsak igaz ez.

– Milyen a viszonyod Budapesthez? Mikor és miért döntöttél úgy, hogy elköltözöl a fővárosból?

– Az első gyerekem érkezése volt ez a pont. Mielőtt Levente fiam megszületett, úgy döntöttünk, hogy jobb lesz neki, ha vidéken nő fel, ahogy annak idején a feleségem és én is. Nem állítom, hogy ez az egyetlen helyénvaló út, mindössze a saját tapasztalatainkból kiindulva jutottunk arra, hogy ezt választjuk. De nem vagyunk azért olyan messze a fővárostól, hogy teljesen el kellett volna szakadnunk tőle. Ha majd felnőnek, mindannyian eldönthetik, visszaköltöznek-e a városba, vagy maradnak a természet közelében.

– A Black-Out hol foglal most helyet az életedben? Továbbra is tartjátok magatokat az évi egy nagy koncert elvhez?

– Általában így van, de az Aréna miatt idén ez elmaradt. Vagyis a Black-Out koncertezett, csak nem én énekeltem, mivel egyáltalán nem vállaltam fellépéseket. Mindazonáltal már hagyománnyá vált az elmúlt 6-7 évben ez az évi egy „nosztalgiabuli”, bár talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés rá. Még nem beszéltünk róla a többiekkel, idén is megtartjuk-e, de nem kizárt – a közönség részéről azt látjuk, hogy van rá igény, rendszerint telt ház előtt szoktunk játszani a Barba Negrában.

kowa4

– Na és festésre van időd mostanában?

– Sajnos nemhogy mostanában nincs, legalább hat éve már biztosan nem ültem le, rendszeresen legalábbis semmiképp. Döntenem kellett, mi fér még bele az életembe a zene és a család mellett. Helyette elkezdtem jógázni, és szerencsére arra a fajta meditációra, amire nagyrészt a festést használtam, eközben is módom van. Aztán ha majd a kislányom is óvodáskorú lesz, a délelőttjeimet ismét rá tudom majd szánni.

– A népszerűséghez, sztársághoz milyen a viszonyod?

– Próbálom az elmémet úgy kondicionálni, hogy semmilyen szélsőségre ne harapjon rá. Minden egyes reggelt és éjszakát azzal kezdek, hogy köszönetet mondok azért a napért, ami jön, illetve véget ért. Meggyőződésem, hogy azért kell hálásnak lennünk, ami éppen abban a pillanatban a miénk.

Az élet folyamatos változás, a sikerhez való túlzott mértékű ragaszkodás is csak csalódáshoz vezetne, hiszen egyszer minden óhatatlanul véget ér. Én igyekszem a helyén kezelni: tudom, hogy ez egy olyan ajándék, amit nem vihetek magammal nagyon messzire.

– És ha szerinted ajándék, nem érdemelted ki?

– Dehogynem, különben nem kaptam volna... (mosolyog) Nem hiszek a véletlenekben, szerintem senki se érdemtelenül kerül ilyesfajta élethelyzetekbe. Más kérdés, ki hogyan viszonyul hozzá – hálával, avagy visszaél vele. Ennek gyümölcseit majd a jövőben aratja le.

– Milyen íve lesz az arénás koncertnek?

– Gyakorlatilag egyszerre lesz 15 éves jubileumi koncert, valamint az új lemez bemutatója. Utóbbiról mind a 9 dal megszólal majd, valamint természetesen az összes eddigi albumunkról is válogatunk, különböző arányokban. Hosszú műsorral készülünk, nettó 2 és negyed órát biztosan színpadon lesz a zenekar. Neves sztárvendége nem lesz az estének, ezzel együtt készülünk egy nagyon izgalmas vendégprodukcióval. Egy fiatal lányt hívtunk meg, aki egy feldolgozást fog előadni csodálatos hangon és atmoszférában.

– Hogy látod, ezzel a koncerttel most átléptetek egy szintet, és innentől csak hasonló méretű helyeken játszotok majd arányosan ritkábban, vagy azért kisebb befogadóképességű klubokban is felléptek még?

– Attól függ, mit értünk kisebb befogadóképesség alatt. Az elmúlt egy-két év igazat megvallva tálcán kínálta a mostani lehetőséget – lényegében akárhol léptünk fel, mindenhol telt ház előtt játszottunk. Nemcsak klubokban, szabadtéren is. Ilyen értelemben nem szokatlan a zenekarnak, hogy az Arénában lesz nagyjából 13 ezer ember a közönségben. A fesztiválszezon nyilván külön kategória, de ami az önálló szervezésű bulikat illeti, ezután is tágasabb művelődési házakban és sportcsarnokokban gondolkodunk.

– Elégedett vagy most az életeddel?

– Ezen a téren keveset nyomnak a latba a szakmai sikerek.

Szerintem az ember elégedettsége leginkább abban mérhető, mennyire van harmóniában saját magával és ezáltal a környezetével.

Ebben a viszonylatban az enyém nem túl könnyű szakma, mivel nagyon nagy benne a rendszertelenség. Ha ezt nézzük, nem lehetek elégedett: sokat kell még dolgoznom rajta a jövőben is, ugyanolyan szorgalommal, mint eddig. De boldogtalannak persze nem mondhatom magam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk