KULT
A Rovatból

Könyörtelen sorozatgyilkosság mögött áll De Niro, akinek DiCaprio a megbízottja Martin Scorsese legújabb filmjében

Amerika történelmének egyik legismeretlenebb és legkegyetlenebb időszakát mutatja be nekünk minden idők egyik legnagyobb rendezőzsenije, korunk legjobb színészei körében. Mégse tudom mindenkinek ajánlani a Megfojtott virágokat.


Martin Scorsese egy zseni. Nem lehet többet mondani róla. Aki 34 évesen megrendezi a Taxisofőrt, majd 38 évesen letesz egy Dühöngő bikát az asztalra, és ezután sorban rendezi a jobbnál jobb filmeket, arra nem lehet más jelzőt használni. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Nagymenők, a Casino, A tégla és a Viharsziget. Karrierje elején Robert De Nirót lehetett a „múzsájának” mondani, majd ez a 2000-es évekre megváltozott. Új kedvence Leonardo DiCaprio lett, kettejük közös munkájának eddigi csúcsa A Wall Street farkasa volt, ami egy pszichedelikus életrajzi dráma volt egy szörnyű ember életéről.

Akkor nem hittem el, hogy ezt a lendületes, egy pillanatra sem lankadó bulit Scorsese 71 évesen forgatta.

Ekkor még úgy gondoltam, a nagy öreg sosem fog leállni, de az utóbbi időben visszavett a lendületből és kisebb projektekkel foglalkozott. Egészen eddig. Az Apple és a Paramount stúdiók adtak neki 200 millió dollárt, hogy robbantson egy nagyot a mozipénztáraknál és ezt Scorsese kihívásnak vette. Egy olyan filmet köszönthetünk most a mozikban, amilyet nagyon régen láthattunk. Nem folytatás, nem létező franchise. Ez egy három és fél órás könyvadaptáció, western korrajz, kegyetlen dráma, ami csontig hatol és nem engedi el a néző lelkét a játékidő végéig, sőt még azután is vele marad.

Scorsese végre elérte, hogy két kedvenc színészével dolgozhasson: egy filmben láthatjuk Robert De Nirót és Leonardo DiCapriót. A két óriás között pedig ott van Lily Gladstone, aki konkrétan ellopja a film összes jelenetét, amiben feltűnik. Történetünk szerint az 1920-as években járunk, Oklahomában, az oszázs indiánok földjén. Ernest Burkhard (Leonardo DiCaprio) az első világháborúból hazatért, meggyötört katona, aki munkát vállal nagybátyjánál, William Hale-nél (Robert De Niro). Az oszázsok ebben az időben hirtelen meggazdagodtak, mert az állam által kijelölt rezervátum területén hatalmas olajkészletet találtak.

Ezt persze a fehérek sem nézték tétlenül, és kegyetlenül rátelepedtek az őslakosokra.

William Hale is egy ilyen vérszívó kullancs volt, aki az oszázs indiánokat a kihalás útjára terelte. Ernestet beházasítja egy gazdag őslakos családba, hogy az oszázs vagyonra rátegye enyves kezeit. Az igaz történet alapján készült Megfojtott virágok annyira kegyetlen és gonosz tetteket mutat be, hogy tényleg csak annak ajánlom, aki bírja a nehéz témákkal foglalkozó filmeket. A fehérek ugyanis elvették nőül az őslakosokat, közben megmérgezték, megbetegítették, vagy egyszerűen lemészárolták saját családjukat a vagyonukért. Ezt több évtizeden keresztül tehetetlenül nézte a törzs, a közeli barátjuknak tartott William Hale pedig igazából ellenük dolgozott.

Azt hiszem, ilyen nevek mellett ezt nem muszáj leírni, de a színészek lenyűgözőek. Scorsese még a világ legrosszabb színészeiből is kihozná a maximumot, de mint tudjuk, ilyenekkel nem dolgozik. De Niro egy kegyetlen, számító, kapzsi maffiózó, aki kedves üzletemberként édesgeti be magát a közösségekbe, majd belülről rohasztja meg azt. DiCaprio sosem volt még ennyire egyszerű és befolyásolható karakter. Tőle szokatlan ez az együgyűség, de ügyesen játszik, talán kicsit sokat biggyeszti le a száját, néha már-már karikatúrának tűnhet.

Lily Gladstone zseniális. Az amerikai őslakos színésznő gyönyörű, tiszteletet parancsoló a jelenléte, és egy pillantásában minden benne van.

Ha ebben az évben őt nem jelölik legjobb női mellékszereplő Oscar-díjra, akkor megeszem a kalapom. Gladstone tényleg minden jelenetet elrabol színésztársai elől, a Megfojtott virágok igazából az ő filmje, még ha nem is ő kapta meg a főszereplői kreditet. Kisebb játékidővel feltűnik még a film második felében Brendon Fraser egy nyálkás ügyvéd szerepében, John Lithgow, mint a törvény jó oldalán álló ügyész és egyik kedvenc karakterszínészem, Jesse Plemons, mint a szövetségi nyomozó iroda (FBI) egyik ügynöke.

Amerika történetének ezen időszaka sok embernek, még sok amerikainak is ismeretlen lehet, nekünk európaiaknak pedig szinte teljesen idegen terep. Igazából ez a korszak több emberéletet követelt, mint a híres vadnyugat legkegyetlenebb időszaka, csak a '20-as években szépen csendben történt a népirtás. Például a tulsai pogromot többször megemlítik a filmben, amikor is egy teljes várost tettek a földdel egyenlővé fajgyűlölők, és nem véletlen, hogy a Ku-Klux-Klan is ebben az időben kezdett igazán nagy népszerűségnek örvendeni. Egy dokumentumfilmben hallottam, hogy a kétezres években a tulsai egyetemen tanuló diákok sem tudták, hogy mi történt a városukban 1921-ben.

Nem mondanám, hogy Amerika legbüszkébb történelmi időszaka ez, és Scorsese kendőzetlenül mutatja be nekünk.

Nem állítja be az őslakosokat sem ártatlan báránykáknak, ők is hasznot húztak az olajpénzekből, de egyértelműen nem érdemelték azt, amit kaptak. Nem nevezném kiemelkedően véresnek a Megfojtott virágokat, inkább kegyetlennek, sokkolónak és naturalistának. Legjobb hasonlat: mind témában mind az erőszak bemutatásában a Wind River – Gyilkos nyomon című 2017-es remek. Aki azt a filmet kedvelte, a Megfojtott virágokat is imádni fogja.

Scorsese minden téren minőségi alkotást hozott el a mozivásznakra. Látványvilág csillagos ötös. Operatőrmunka lélegzetelállító. Scorsese nagyon szereti a hosszú snitteket, de nem a tipikus látványos fajtából. Szereti bemutatni a helyszíneket, és egy térképet rajzol fel a néző fejében a hosszú, vágás nélküli jeleneteivel úgy, hogy a néző észre sem veszi, hogy itt bizony 3-5 perce nem volt vágás. A zene is sok őslakos motívumot tartalmaz, teljesen idomult a történethez, látszik, hogy Scorsesének fontos volt elmesélni az oszázs indiánok ellen elkövetett bűnöket, már-már szenvedélye lehetett ez a projekt. Az utolsó jelenetekben még szerepel is filmben, pedig nem nagyon szokott ilyet. A szenvedélye sajnos a játékidőn is érződik. A három és fél órás film lehetett volna sokkal rövidebb és feszesebb, de a rendező inkább a hosszú, lassabb, westernesebb megközelítést alkalmazta.

Nagyon kellemetlen ennyi kegyetlenséget ilyen hosszan nézni, szinte marja az ember lelkét.

Nagyon fontos film a Megfojtott virágok, és mindenkinek látnia kell, de egyelőre nem érzek késztetést, hogy még egyszer megnézzem. Vannak ilyen filmek, melyek ilyen hatást gyakorolnak a nézőre: a taszító, kegyetlen gonoszokról tudjuk, hogy úgyse kapják meg a megérdemelt büntetésüket, hiszen ilyen bűnökért nem lehet méltóképpen megfizetni, ez a való élet, mindenki tudja, mi fog történni. Akik szeretnék, hogy a filmtörténet egyik legnagyobb rendezője és világklasszis színészei összetörjék és megsemmisítsék a lelkük egy kis darabját, azoknak tudom ajánlani a Megfojtott virágokat. Ez egy korszakos remekmű, Scorsese talán legfontosabb filmje, hihetetlen alakításokkal tarkítva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Egy Dankó utcai ereszcsatornán köszöntötték a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki mélyen meghatódott
A Józsefvárosból érkezett kedves üzenet híre gyorsan eljutott az íróhoz. Hivatalos oldalán, egy posztban azonnal válaszolt is a rajongóinak.


Egy VIII. kerületi ereszcsatornára ragasztott üzenet mélyen megindította a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki hivatalos oldalán reagált a gesztusra:

„Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben!”

A 24.hu írta meg, hogy a Nobel-díjas íróhoz is eljutott annak az ereszcsatornára ragasztott gratulációnak a híre, amelyet olvasói helyeztek ki a Dankó utcában. A papírlapon az író arcképe mellett ez a szöveg állt:

„Kedves Krasznahorkai László! A Dankó utca olvasói hálás szívvel gondolnak rád, és gratulálnak a Nobel-díjadhoz! Köszönjük.”

Az eseményről az író hivatalos oldalán számoltak be, ahol a köszöntésről készült fotót és a rá adott választ is közzétették.

„Krasznahorkai Lászlót mélyen megindította a ma délelőtt kiragasztott s alább látható köszöntés. Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben! KL” – írták a bejegyzésben.

A Svéd Akadémia október 9-én ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai Lászlónak „lebilincselő és látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus rettegés közepette is a művészet erejét hirdeti.” A nemzetközi sajtóban a díj kapcsán leggyakrabban a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és a Báró Wenckheim hazatér című műveit, valamint a Tarr Bélával közös munkáit emelték ki.

Krasznahorkai nemrég egy másik Nobel-díjas honfitársával, Karikó Katalinnal is találkozott a budapesti Svéd Nagykövetség vacsoráján. A nagykövetség beszámolója szerint „az este egyben a két Nobel-díjas első, különleges személyes találkozásának is színtere lett.”

A Nobel-hét programja szerint az író december 7-én tart előadást a Svéd Akadémián, a díjátadó ünnepséget pedig december 10-én tartják Stockholmban. A beszédet a Magvető Kiadó könyv formájában is megjelenteti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Kenedi János
78 éves korában érte a halál az írót, Budapest díszpolgárát. A hírt Karácsony Gergely főpolgármester közölte, aki egy személyes emléket is megosztott róla.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2025. november 28.



78 éves korában elhunyt Kenedi János író, műkritikus, Budapest díszpolgára - közölte Karácsony Gergely a Facebook-oldalán.

„Ő őrizte azt a töltőtollat, amivel a főpolgármesteri eskümet aláírtam. Bibó István tulajdona volt, halála előtt Jánosnak ajándékozta, tőle jutott hozzám.

Miként maga Bibó is Kenedi János által jutott el a magyar szellemtörténet rendíthetetlenjei közé. Kenedi János pedig egész életében tartotta magát ahhoz, amit Bibó úgy fogalmazott: »a hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést«” – fogalmazott a főpolgármester.

Karácsony szerint Kenedi a rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta Karácsony.

Kenedi János szervezője volt a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori tanácskozásnak, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban tartott illegális konferenciának. 1979-ben, Bibó István temetésén Illyés Gyula mellett ő mondott beszédet. Előkészítette Bibó összes munkáinak kiadását is. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, valamint a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársaként dolgozott.

2007 és 2010 között ő vezette azt a bizottságot, amely az állambiztonsági iratok levéltári átadását vizsgálta, és amelyet a köznyelv Kenedi-bizottságként ismert. A testület 2008-ban egy több mint 400 oldalas jelentést adott át a kormánynak, amelyben számos jogszabályi változtatást sürgettek a múltfeltárás érdekében. A bizottság megbízatása 2010 decemberében szűnt meg. Karácsony Gergely szerint Kenedi a rendszerváltás után azért küzdött, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta a főpolgármester.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megvan, mit nézünk a karácsonyi vacsora után! A Stranger Things továbbra is annyira jó, hogy nem csoda, hogy a Netflixet is lefagyasztotta
A Stranger Things 5. évada minden eddiginél grandiózusabb, de vajon képes lesz megtartani ezt az elképesztő szintet? 980 millió dollár, órás epizódok és mit keres Sarah Connor Hawkingsban? A Netflix tényleg mindent feltett egy lapra!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 28.



Az ötödik évad érkezése előtt hetek óta izzott a levegő, a premier napján pedig szó szerint „elszállt” a Netflix: hajnali kettőkor 5-10 percre még elérhetetlenné is vált az oldal. Nem véletlenül. A streamingóriás minden eddiginél nagyobb összeget pumpált a Stranger Things fináléjába.

A nyolc epizódra állítólag közel 1 milliárd dollárt költöttek marketingköltséggel együtt.

Ekkora összeg már önmagában is magasra teszi a lécet, és szerencsére az évadnyitó részek alapján úgy tűnik, nem hiába kockáztattak.

A széria mindig is mestere volt a lassú, atmoszférateremtő építkezésnek, és ez most sincs másként. A kezdés megfontolt, szinte komótos tempóban bontakozik ki, mintha az alkotópáros, Duffer testvérek direkt időt adnának a nézőnek, hogy visszazökkenjen Hawkins különös világába. A történet szerint nagyjából másfél esztendő telt el a legutóbbi események óta.

Ez idő alatt a katonaság gondosan lezárta a Hellyel lefelé repedéseit, és csupán egyetlen kaput hagyott nyitva, amely köré bázist építettek, mind Hawkinsban, mind az Upside Down (nem kívánom többet leírni a Hellyel lefele szókapcsolatot) mélyén.

Hawkinst pedig elkülönítették és vesztegzár alá vonták. A központot Dr. Kay, vagyis Linda Hamilton karaktere vezeti, aki kitartóan és rejtélyes indokkal kutat Eleven (Millie Bobby Brown) után. Hogy miért, arról egyelőre csak találgatni lehet, de a sejtelmesség jól működik: új feszültséggócot ad a cselekménynek.

Eközben a jól ismert csapat is teljes létszámban visszatér és szerencsére egyikük sem válik olyan idegesítő mellékalakká, mint korábban egy-kettő újonnan érkező… rád gondolok kedves Argyle a negyedik évadból.

A szereplők dinamikája mostanra kiforrott és gördülékeny, mindenkinek megmarad a maga apró mellékszála, amelyen tevékenykedik, de ezek szépen belesimulnak a közös küldetésbe.

Most először érezni igazán, mennyire egységesen működnek együtt, mintha végre összeért volna az a hosszú karakterépítés, amelyet a sorozat éveken át gondosan építgetett.

A kritikusabb hangok szerint a cselekmény lassú, de ez a vád alighanem a negyedik évad grandiózus fináléjának árnyékából fakad. Nem szabad elfelejteni: a Stranger Things kezdő epizódjai mindig óvatosabban haladtak előre.

A tempó itt is fokozatosan emelkedik, míg az alapozás után valóban beindulnak az események, és a rendezés ismét bizonyítja, milyen erősen tud játszani a feszültséggel.

A forgatókönyv tökéletesen adagolja az információkat, eközben pedig ügyesen tereli a néző figyelmét a felszín és az árnyék között. Hőseink ugyan elszántan kutatják Vecnát az alvilág sötét bugyraiban, de lehet, hogy jobban kellett volna a fenti világukra figyelniük? Bárhogyan is lesz, ez a kettősség jó eséllyel a szezon egyik fő konfliktusává nő majd.

Ami a látványvilágot illeti, minden porcikáján látszik a gigászi költségvetés. A produkciós design olyan részletességű, mintha minden epizód önálló mozifilm lenne. A díszletek, az effektek és az Upside Down baljós atmoszférája most még mocskosabb, még sötétebb árnyalatokat kapott. A technikai megvalósítás nemcsak hibátlan, hanem lélegzetelállító sok esetben. A zenék gondosan válogatott ’80-as évekbeli nosztalgiabombák.

A mostani etap záró epizódja egy epikus mészárlással elég jó kis „finálé” volt úgy, hogy van még négy jó hosszú részünk.

Nehéz nem elismerően bólintani, amikor a sorozat újra és újra bizonyítja, miért vált az elmúlt évtized egyik kultikus produkciójává. Nem véletlenül szereti ezt ennyi ember. Itt mindenkinek valami, amihez tud kapcsolódni: humor, nosztalgia, horror, kis Stephen King még egy kis H.P. Lovecraft is.

Összefoglalva, a szezon első fele hatásos és látványos, amit egy érzelmileg is megrázó fináléval koronáz meg, mely tökéletesen előkészíti a karácsonyra ígért három részt (december 25). Bár egyelőre nem teljesen világos, merre tart majd a történet, mégis erős a bizalmam, a Duffer testvérek eddig sosem tértek le a helyes útról.

Még a sokat bírált második évad is újra nézés után meglepően lekötött, és jobb színben tűnt fel számomra.

Ott akadt egy gyengébb történetszál, ami sajnos megmaradt az emberek emlékezetében. Egy érdekesség az új szezonról, hogy a harmadik részt nem más, mint Frank Darabont rendezte. Neki köszönhetjük A remény rabjait, A zöld mérföldet és a 2007-es A ködöt is. Itt is megmutatja a veterán Stephen King-rendező, hogy mit tud!

Ha a folytatás tartja ezt a szintet, akkor valóban méltó lezárást kaphat a Stranger Things. Én, bevallom, aggódtam egy kicsit, a Trónok harcából tanulva próbáltam kerülni a hype vonatot, de itt úgy érzem, pozitívan fogok csalódni. Csak a szinkront ne használjátok, ha egy negatívumot ki lehet emelnem, az a szinkron minősége, az eredeti hangokhoz viszonyítva gyalázatos.

Egy biztos: aki eddig kitartott a sorozat mellett, annak nem lesz oka csalódni.

Én pontosan tudom, hogy mit fogok nézni karácsony másnapján, míg mások töltött káposztát falatoznak. A válasz aligha kérdéses. Ti mit fogtok?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A császár, aki öröklétre vágyott - Grandiózus installációkkal és látványos fényjátékkal mutatják be az első kínai császár agyagkatonáit a Szépművészeti Múzeumban
Az új kiállítás középpontjában a világ egyik leghíresebb régészeti lelete áll. Az első kínai császár terrakotta hadseregének eredeti katonáit a Szépművészeti Múzeumban nézheted meg.


Van néhány olyan régészeti felfedezés a világon, amelyet akkor is ismerünk, ha soha nem láttuk élőben. A több mint nyolcezer fős kínai terrakotta-hadsereg pontosan ilyen: kétezer éve őrzi az első kínai császár álmát. Amikor megtudtam, hogy a Szépművészeti Múzeum tíz eredeti agyagkatonát és az első császári dinasztia korát bemutató, több mint százötven ókori műtárgyat állít ki, tudtam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Hiszen nem mindennap adódik alkalom arra, hogy néhány lépésre álljunk a történelem egyik legnagyobb régészeti csodájától.

Ez a kiállítás nemcsak vitrinekben sorakozó cserépedényekből áll. Grandiózus installációk, látványos fényjátékok és egész teremnyi történetek várnak, amelyek egyszerre repítenek vissza az időben és engedik átélni a császársír titokzatos világát. Mutatom, mi vár rád.

Kína első császára, Csin Si Huang-ti, 13 évesen, az i. e. 3. században került az egymással hadakozó hét kínai királyság egyikének trónjára. Hódításai révén néhány évtized múlva már egy hatalmas birodalom felett uralkodott.

A Kr. e. 210-ben elhunyt uralkodót városnyi méretű sírkertjében temették el. Építésén 33 éven át több százezer ember dolgozott. A kiállítótérben elhelyezett vetített makett jól érzékelteti, milyen hatalmas területről van szó.

A császársír központi része máig feltáratlan, de a sírkertben számos sírt kiástak már a régészek az elmúlt 50 évben.

Csin Si Huang-ti nagy eltökéltséggel kutatta az öröklét titkát, amelynek különösen szép tárgyai a túlvilágra vivő lovas kocsik.

A sírkomplexum legértékesebb leletei közé tartoznak a császári díszmenet kocsijainak kicsinyített másai. A leletegyüttesre rászakadt a föld, így a kocsik apró darabokra törtek. Ez a nagyon aprólékos helyreállítás nyolc évig tartott. Később az eredeti császári kocsik pontos másolatait is elkészítették. Ezek láthatók a kiállításon.

A legismertebb lelet: a terrakotta-hadsereg

1974-ben földet ásó földművesek bukkantak rá a sírkertet őrző agyagkatonákra. A több ezer életnagyságú szobor mindegyike egyedileg mintázott: arcvonások, hajviselet, páncélok, fegyverek mind eltérnek.

A budapesti kiállításra tíz eredeti terrakottakatona érkezett a Senhszi tartomány múzeumaiból, amelyeket egy emelvényről felülnézetből is megcsodálhatunk.

A katonák eredetileg élénk, színes viseletet hordtak, de a festék nyomai mára alig látszanak. A kiállítás egyik legizgalmasabb része egy terem, ahol

nyolc életnagyságú, 3D-nyomtatott katona másolatára fényfestéssel vetítik az egykori színeket.

Nekem ez az installáció adta át igazán, milyen lenyűgöző lehetett eredetileg a sorba rendezett hadsereg.

A Szépművészeti kiállításon nyomon követhetjük a Csin-dinasztia több évszázados felemelkedését, az adott kor fontos szertartási tárgyaival és jelképeivel. Megismerhetjük az első kínai császár korát, a mindennapi élet jellemzőit, hadserege felépítését, fegyvereit és egyedileg megmintázott katonáit.

Az első kínai császár halálával dinasztiája története ugyan véget ért, de uralkodásával lerakta a kínai császárság alapjait. A rákövetkező Han-dinasztia kibontakozását, s a császári hatalom megszilárdulását a Nyugati Han-kor egyik legnevezetesebb régészeti lelete, a Jangling-mauzóleum (i. e. 2. század közepe) válogatott tárgyanyaga mutatja be, amely a kiállítás záróegységében kapott helyet.

A Han-kori sírok az elhunyt földi életét mintázták meg: épületek, őrtornyok, udvarok makettjei, szolgálók és zenészek agyagfigurái, háziállatok, használati tárgyak kicsinyített másai kerültek melléjük. Egyes sírok akár több tízezer tárgyat is rejthettek. E sírkerámiák mérete központilag szabályozva volt.

Az elhunyt társadalmi rangja szerint kaphatott a sírjába nagyobb vagy kisebb méretű kísérőfigurákat.

A tárlat a Szépművészeti Múzeum szervezésében, a Senhszi Tartományi Kulturális Örökség Központtal és az Első Kínai Császár Mauzóleum Múzeumával együttműködve valósult meg.

Az Öröklét őrei – Az első kínai császár agyagkatonái című tárlatot 2026. május 25-ig nézheted meg. Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: