SIKERSZTORIK

Kiút a cigánytelepről – Oktató videóként nézik gazdag gyerekek, amiről Orsós Lajos beszél

Mélyszegénységből jutott be az RTL-be, négy stroke-on van túl, videósorozatot indított, mert úgy érezte, van üzenete a mélyszegénységről és a cigányság helyzetéről. És valóban: amit mesél, rengeteg embert inspirál.

Belicza Bea írása Fotók: Orsós Lajos tulajdona - szmo.hu
2023. április 26.

Tizennyolc éve dolgoztam vele, amikor még gyakornok volt. Csöndes, kedves, minden feladatra kész fiúként ismertem meg Orsós Lajost. A Somogy megyei cigánytelepről érkezett fiatalember akkor még megszeppenten ismerkedett a médiával a fővárosban. Az RTL-nél gyorsan fejlődött, a hírigazgatóságra került gyártási munkatársként. Másfél éve elkezdett beszélni magáról, a tapasztalatairól, a mélyszegénységről, a cigányok helyzetéről. A Kiút a cigánytelepről című sorozatban elmondja például, hogy sokáig nem merte a valódi nevén rendelni a pizzát, nehogy beleköpjenek, és hogy a kocsijában mindig van egy gumicsizma, ahogy fogalmaz: szériatartozékként. Örül, hogy végre van. Gyerekként soha nem tellett rá, pedig sokszor lett volna rá szükség.

Történet a csizmáról és a zokniról

A videókból és a korábbi interjúnkból megtudhattuk, hogyan került a cigánytelepről a versenyszférába. Nemrég arról is mesélt, ami megmérgezte az életét, és ami miatt pszichológusra is szüksége volt.

– A mostanában készült Padlót fogtam című videódban megemlítetted, hogy sztrókod volt, nem is egy, hanem négy. Hogy vagy?

– Nagyon jól, most már jól. 2021 őszén történt. Aznap felkelés után nem tudtam rendesen beszélni, de nem gondoltam igazából semmire. Induláskor kiesett egy papír a kezemből, és nem tudtam felvenni. Aztán úgy vezettem be kocsival az RTL-be, hogy a bal kezem már nem éreztem. Automata váltóval fél kézzel is ment. Pont bent forgatott egy főzőműsorban Schobert Norbi, akinek hasonló problémája volt.

Volt ott egy egészségügyi dolgozó is, aki azt mondta, ez stroke, azonnal kórház! Bevittek, és nem engedtek ki egy darabig.

Sok vizsgálatra mentem, és egy fizikoterapeuta minden nap kétszer segített életet lehelni a bal kezembe. Kiderült, hogy négy stroke-om volt, az első három azért nem tűnt fel, mert enyhék voltak.

– Miért csak most hoztad nyilvánosságra, másfél évvel később? Az RTL-t azért hagytad ott, mert a stroke figyelmeztetett, túl sokat dolgozol?

– A stroke-ról a kollégáim tudtak, meg a családom. Videót meg akkor csinálok, ha van mit mondanom, és van időm felvenni. Egy évvel a stroke után hagytam el az RTL-t, ahogy a videómban is mondtam: ott nőttem fel, és mint az otthonát elhagyó fiatal, új utakon akartam járni. 18 évet dolgoztam ott, mint ahogy otthon is annyit voltam, most pedig elkezdtem a harmadik 18 évemet. A változást azzal kezdtem, hogy hónapokig intenziv nyelviskolába jártam, heti hatszor, nem volt időm videókat gyártani. Az RTL-nél egyébként már a stroke előtt csökkentettem a beteges munkamennyiséget, többet aludtam, igyekeztem egészségesebben élni, de úgy tűnik, későn. A szervezetem benyújtotta a számlát, miután évekig sanyargattam.

A stroke-ról, és ami mögötte volt

– Szóval akkor a stroke után az eddigiek ellentétét kell mondanod, hogy ne tanulj olyan sokat, és ne dolgozz olyan sokat, mert belehalhatsz az álmaidba?

– Nem, én úgy látom, nem azzal van a baj, hogy hülyére tanulod magad, és hogy éjszakázol, hanem azzal van a baj, ami miatt csinálod ezt.

Ez a megfelelési kényszer. A mélyszegénységben ez egy óriási probléma, hogy sem idő, sem energia, sem észlelés nincs arra, hogy azzal kezdjünk el foglalkozni, hogy kik vagyunk mi.

Rengeteg nehéz puttonyt kell cipelni az alapvető gondok miatt, hogy mit eszel, van-e fűtés, van-e munka. A saját magunk feszültségeire, gátlásaira nem tudunk figyelni, és ez az, ami mérgezi a testet. Én az imposztor szindrómát látom a stroke-om mögött.

– Hogy áll a megfelelési kényszered?

– Évekig jártam terápiára, ami sokat segített. Két énem működött sokáig. A cigányfiú és a másik, aki mint az állat teljesíteni, előremenni, bizonyítani akar, élményeket, sikereket halmozni. A cigánygyerek nem tud felgyorsulni, a másik énemnek kellett lelassulnia, hogy találkozzanak, és megbeszéljék a különbözőségeket, és a kettőből legyen egy valaki, akit el tudtam fogadni. Azután jött a valódi problémakezelés, a puttonyok lerakása, az önismereti kérdések megválaszolása. Most már kezdem érteni és ismerni, ki vagyok. Ez szerintem irdatlan fontos mindenkinek, és nem is kell hozzá feltétlenül drága terápia. Lehet olvasni akár ingyen is önismereti és minden egyéb könyvet, ami fejleszt. Öngyógyítás tulajdonképpen a videós sorozatom is. Másfél éve indítottam el a Youtube-on a Kiút a cigánytelepről csatornámat. Akkor még nem tudtam, hogy magamért is készítem. Csak úgy éreztem, van mondanivalóm, üzenetem a mélyszegénységről, a cigányság helyzetéről. Azt reméltem, sokaknak segíthet azonosulni vagy csak megérteni ezt a világot. Ma már látom, nekem is jót tesz beszélni, beszélgetni.

– Másoktól milyen visszajelzést kapsz? Kik nézik a videóidat?

– Százak találtak már meg eddig Európa különböző pontjairól, sőt Amerikából is. Hasonló élményeket, állapotokat éltek meg, és nekik is gyógyító folyamat hallani engem. Volt, aki azt írta: tök jó, hogy belefutottam a videódba, mert már azon gondolkoztam, hogy elhagyom ezt az életet. Rájöttem, óriási felelősség van ebben. Megtaláltak olyanok, akik azért hagyták el az országot, mert cigányként nem kaphattak munkát vagy kiutálták őket. Rengeteg élettörténettel találkozom, de ezek privát beszélgetések, nem akarom kiadni, nem akarok ezekkel kérkedni, öncélú lenni. Arra jók ezek a visszajelzések, hogy lássam, van valami haszna, hogy ebbe belevágtam. Jó lenne kialakítani velük egy ventillációs közösséget, és együtt beszélgetni. Volt, hogy megpróbáltam, de nem volt rá nyitottság, így nem erőltettem. Azt látom, hogy egyelőre a szégyen, és talán a jelentéktelenség érzése erősebb annál, hogy felvállalják magukat ezek az emberek. Egyesével tudunk beszélgetni. Ha nekik így is jó, akkor nekem is.

A legnagyobb kritikusaim a cigányok. Azt mondják, hogy én degradálom a cigányokat, hogy egy-egy mondatommal rossz fényben tüntetem fel őket, és ez szerintük káros. A válaszom egy kérdés: Hazudjak?

Én csupán a saját tapasztalataimról beszélek. Arról, amit láttam, amit megéltem, amiben felnőttem. Ha azt mondanám, hogy csakis jó dolgok vannak a cigányok körül, és mi cigányok áldozatok vagyunk, akkor hazudnék. Igyekszem azt is kommunikálni, hogy én a mélyszegénységről beszélek, amiben bármilyen nemzetiségű emberre vonatkozhatnak az általam emlegetett problémák, mint a lopás, csalás, verekedés, alkohol, drog és utcán nevelt gyerekek.

Ugyanakkor egyre több visszajelzést kapok nem cigány, nem szegény emberektől, hogy ők edukatív jelleggel mutatják a videóimat a gyerekeiknek. Azért, mert ők a Rózsadombon laknak, magániskolába járnak, nem találkoznak ezzel a közösséggel, ezzel a közeggel, de a szülők fontosnak tartják, hogy érzékenyek legyenek a társadalmukra, és lássák, hogy sokkal több rétege van ennek a világnak, mint amelyikben ők élnek. Kézzel írt levelet kapok nagymamáktól meg fotókat, hogy a videóimat nézik. Hihetetlen! Van egy gyűjteményem gyerekektől kapott rajzokból. Az emögötti sorstörténeteket majd elmondom talán a leendő gyermekemnek.

Tudod, Bea, én nem vagyok se cigány, se fehér. Én elsősorban én vagyok. Egy olyan ember, aki folyton változik, aki folyton érdeklődik az ismeretlen iránt, és már nem félek.

A legtöbben félnek attól, amit nem ismernek. Ez egyetemes, de nyitottsággal, tanulással ez az érzés leküzdhető. A kisebbségekkel is az a baj, hogy a többségnek nincs információja, ezért fél. Én a videóimmal szeretnék hidat építeni köztük, megértést, nyitottságot és elfogadást a két csoport között, de senkit nem akarok áttuszkolni e hídon.

– Fontosak a lájkok és megosztások a videóidnál?

– Nincs több ezres követőtáborom, de nem bánom. Néhány nagyon fontos direktívát szögeztem le magamnak induláskor. Biztosan nem akarok egy profin felépített kommunikációs stratégiát. Megtehetném, hiszen ez a szakmám, közel húsz évig tanultam. Biztosan nem akarom profi technikával megcsinálni, és patikamérlegen kiszámolni a szögeket, a fényeket, az üzeneteket és a többit. Az volt a fejemben, hogy elkezdek 3-4 gondolat mentén kommunikálni, telefonnal felveszem, aztán majd meglátom, mi lesz belőle. Mindenféle kényszer nélkül születnek ezek a videók, akkor amikor ráérek, általában olyankor, ha elutazom valahová.

– Azt mondtad a Padlót fogtam videódban, félsz, hogy lebuksz, nem is vagy olyan jó, mint amilyennek tartanak. Félsz még?

– Nem. Már tudom azt mondani, hogy bocsánat, nem ismerem ezt szót, segíts megérteni. Sokkal jobban látom a korlátaimat, viszont azt is tudom, hogy miben vagyok jó. Elfogadtam, hogy mindenben nem lehetek jó. Nincs ezzel semmi baj, pont elég, annyi kell, amennyitől jól érzem magam.

– Félsz-e még attól, hogy a cigányságod miatt kerülsz kellemetlen helyzetbe?

– Nem. Már a saját nevemet mondom, ha asztalt foglalok egy étteremben, nem gondolom, hogy Orsós névre a legrosszabb helyet fogom megkapni. Másképp gondolkozom már magamról. Máshogy működöm, más az előjelem, más a kisugárzásom. Ennek köszönhetően sikeresebb, hatékonyabb vagyok és jobban szeretem magam.

A változásom miatt édesanyámtól meg a nővéremtől kaptam a legnagyobb kritikákat. Azt mondták, hogy ez nem te vagy, megváltoztál, nem így beszéltél. De már eljutottunk arra a pontra, amikor azt tudom mondani, hogy én nem fekete bárány vagyok a családban, csak más.

Mindannyian változunk. Az édesanyámtól és a nővéremtől elfogadok bármilyen kritikát, bármikor elmondhatják, mi nem tetszik, de már tudják, ez nem jelenti, hogy úgy fogok működni, ahogy kérik. Évekbe telt, mire szinkronba kerültünk egymással. Mindenki magáért felelős. Viszont, ha bárki elbotlik, akkor mind ott leszünk mögötte.

– Anyukád és a testvéred alapköveknek tűnnek az életedben. Apukádról viszont nem beszélsz. Miért?

– Nem véletlenül. Amikor én gyerek voltam, édesapám olyan dolgokat tett, amelyek nem a család szentségét erősítették. Tizenakárhány éve megszakítottam vele a kapcsolatot. Megértettem közben, hogy ő nem rossz ember, csak úgy működött, ahogy tudott. Úgy nevelt gyereket, úgy volt férj, ahogy tudott. Nekem kellett sok idő ennek feldolgozásához. Én megbocsátottam neki, az édesanyám viszont valószínűleg sosem fog. Emiatt van is egy kis feszültség közöttünk, hogy én újra beszélek az édesapámmal, de szerintem érti, hogy más viszonyrendszerekben létezünk, más a házastársi és más a szülői kapcsolat. Én igazából hálás vagyok azért, hogy Ötvöskónyiban születtem és azok között az emberek között nőttem fel, ideértve az édesapámat is, mert ha ez nem lett volna, akkor én nem lennék, nem ilyen lennék.

– Párkapcsolatodról sem beszéltél, belefér egyáltalán az életedbe a magánélet?

– Megismerkedtem három évvel ezelőtt egy fantasztikus lánnyal. Mariann hihetetlen jó tükör nekem. Ő a lelkiismeretem. Sokszor nagyon jó iránytűm az életben. Nemcsak egyenértékű, de sok mindenben jobb, ügyesebb, hatékonyabb és körültekintőbb, mint én.

Nehéz volt ezt elfogadni egy olyan csávónak, aki egy patriarchális rendszerből jött, ahol a férfi diktál, ő megy elől az utcán.

Mariann hihetetlenül intelligens és nagyon türelmes nő. Amikor összejöttünk, akkor szerintem ő tisztán látta, hogy én társadalmilag, gondolatiság szempontjából nem azokat az értékeket vallom, amiket ő. De ő nagyon jól tudta, hogy akkor tudunk jól működni, ha közelítjük egymás érdekeit, meg értékeit. Mi rengeteg időt és energiát dobtunk arra, hogy megértsük a másik működését.

- Mi a munkád most?

- A Betone podcast médiacégben dolgozom showrunnerként. A showrunner olyan, mint a gyártásvezető és a főszerkesztő szerelemgyereke. Jelenleg tizenvalahány kollégával dolgozom együtt. Ők rám számítanak, mind tőlem várják az iránymutatást bizonyos helyzetekben. Ez nekem egy nagy kihívás, sokat tanulok, hiszen minden kollégám más személyiség. Sokuk bizonyos területeken jobbak nálam, ami egyáltalán nem zavar. Sőt! Kifejezetten örülök ennek.

- Hogyan akarsz élni öt év múlva?

- Valószínűleg akkor is fontos, értékes, izgalmas podcasteket fogok gyártani, mint most, csak nem a stúdióban, hanem mondjuk a spanyol tengerparton dolgozom majd. Egy stabil csapattal, erős szakmai közösséggel képzelem el a jövőt. Videók addig lesznek, amíg van mit mondanom. Nem akarok megtéríteni senkit, nem akarom megmondani senkinek, hogyan élje az életét, csak bemutatom az életemet a maga sikereivel, és a fájó, tudatos vagy tudattalan nehézségeivel együtt. Amikor azt érzem, mindent elmondtam, akkor nem csinálok többet. Akkor megmarad a háttérben az a sok jó ember, akiket a videók kapcsán ismertem meg.

Jól vagyok. Örülök, hogy cigány gyerek vagyok. Örülök, hogy a mélyszegénységben nőttem fel, és annak, aki lettem.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Tragédia a Tátrában: Két magyar férfi vesztette életét egy lavinában

Egy 30 és egy 37 éves férfit sorodt el a lezúduló lavina. A rendőrségi közlés szerint a Csorba-tótól néhány kilométerre lévő Tupá hegycsúcs alatt történt a tragédia.

KULT

A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?

A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?

KÉK HÍREK

Másfél milliós drogfogás: még a Kinder-tojásokba is kábítószert rejtett egy zuglói férfi

A 35 éves férfit lakásában 350 gramm marihuánát és közel 25 gramm kristályt találtak. A körülbelül 400 adagnyi kábítószer feketepiaci összértéke megközelíti a másfél millió forintot.

Címlapról ajánljuk

SIKERSZTORIK

„Ha itt valaki azt mondja, hogy magyar, azonnal rokonként tekintenek rá” – Tünde Isztambul városfejlesztési vezetőjeként büszke magyarságára

Tülin Tünde nagyapja csak átutazóban volt, de a sors közbeszólt, és Törökországban ragadtak. Unokája most a város egyik vezetőjeként kutatja magyar gyökereit, és közben beteljesítette nagymamája álmát.

Barnyák Mónika, fotók: Tünde Tülin - szmo.hu
2026. január 03.

Isztambul utánozhatatlan lüktetésében Tülin Tünde hat éve azon dolgozik, hogy a hatalmas metropolisz minél élhetőbb, ellenállóbb legyen. Miközben földrengésre készít fel egy óriásvárost, esténként magyarul olvas, és egy bársony mellényt varr – hogy megőrizze azt, ami a családját megtartotta.

Amikor Isztambul 2019-ben létrehozta régóta hiányzó városi tanácsát, a főpolgármester kollégái őt keresték meg.

„Akkoriban a közigazgatás és a magánszektor szereplői jól ismerték egymást, teljes mértékben egyetértettek szinte mindenben. A civil szféra azonban egyáltalán nem tudott befolyást gyakorolni a meghozott döntésekre” – meséli. Ez a hatalmi egyenlőtlenség zavarta.

Építészként és egyetemi előadóként a közjavak védelmével foglalkozott, így a felkérés jó alkalmat kínált.

„Jelöltből elnök lettem, és ma már hat éve vagyok benne a városfejlesztésben. Ez egy lehetőség számomra, hogy egyensúlyt hozhassak létre a városban” - mondja.

Vezetői hitvallása egyértelmű. „Feminista vagyok, és szerintem a nők látásmódjára nagy szükség van minden területen” – jelenti ki. Ez nem csak elv, a gyakorlatban is megvalósul: irodájában és tanácsadói körében is a nők vannak többségben.

A feladat monumentalitása megkérdőjelezhetetlen. Isztambul területe tízszer nagyobb Budapestnél, 39 kerületében hivatalosan 18 millió ember él.

A kihívások listája hosszú: környezeti kérdések, kulturális örökség megőrzése, közlekedésfejlesztés, városi szegénység. A legsürgetőbb probléma a reziliencia.

„A katasztrófák, mint például a földrengés, kiemelten fontos kérdések, fő helyen vannak. Egy olyan erősségű rengés, mint ami két évvel ezelőtt történt Kelet-Törökországban, várható Isztambulban is, csak nem tudjuk, mikor. Akkor itt elég nagy baj lehet, mert erre nincsen felkészülve senki.”

Amikor Hatayban megtörtént a tragédia, csapata azonnal segített a lakások újjáépítésének megtervezésében.

Munkája mellett a Magyarországhoz fűződő kapcsolatait is tudatosan építi: szeptember elején járt Budapesten, és hamarosan újra utazik. Van egy kis lakása is itt, hogy legyen hova hazatérnie.

Az identitása mélyen gyökerezik a családi múltban, de a megélése tudatos, felnőttkori döntés. Magyar állampolgárságát 2007-ben kapta meg, miután unokatestvérei javaslatára utánajárt a lehetőségeknek.

„Szerencsére a nagymamám Magyarországon is bejelentette már akkor, amikor születtek” – mondja édesapjáról és testvéreiről. A nagymama régi útlevele is előkerült, ami jelentősen megkönnyítette az ügyintézést. A nyelvvel való kapcsolata azonban csak később kezdődött. „Ezt a vágyat, hogy magyarul beszéljek, nem tudtam elengedni, és az utóbbi 7–8 évben elkezdtem tanulni. Ez a mindennapi életem része lett: magyarul olvasok és műsorokat hallgatok, minden nap gyakorlok.”

A motivációja belülről fakad. „Azt érzem, hogy ez tesz teljessé engem, ez hozzám tartozik.”

A keresztnevét a nagymama nővérének tanácsára kapta, a Tünde nevet a törökök is kedves hangzásúnak tartják. Családi nevét, a Hadit is sokáig viselte, mert fontos volt neki. Öccse, Imre nevének érdekessége, hogy Törökországban lánynévnek számít.

A családja tisztelettel és némi humorral figyeli a magyarság iránti elkötelezettségét. Férje alapszinten már tud magyarul, a gyerekei pedig megígérték, hogy belevágnak a tanulásba. „A nagy családban olykor tréfásan mondják, hogy belőlem árad leginkább a magyarság.”

Ez a kötődés azonban mély sebeket is hordoz. Amikor a „Tárgyak Törökországból” című kiállításra beadta a nagymamája féltve őrzött, hímzett párnahuzatait, azok a kiállítás után elvesztek. „Számomra ez pótolhatatlan veszteség. Talán otthon ez nem ennyire mélyen fontos, de nekünk ezek a kapaszkodók, ezek a személyes emlékek sokat jelentenek az identitásunknak.”

A veszteség feldolgozásaként most maga próbálja újraalkotni azokat, és éppen egy hagyományos bársony mellényt varr, hogy egy ünnepen viselhesse.

Családja kalandosan került Törökországba. A történet az 1920-as években kezdődött, amikor Tünde nagyapja a nagy világválság idején Magyarországon nem talált munkát, ezért Irak felé indult. „Az utazás közben azonban megbetegedett, elkapta a maláriát, és emiatt kórházba került itt, Törökországban.” A betegség elgondolkodtatta. „Akkor arra gondolt, ha itt, Törökországban elkapta a maláriát, mi lesz vele Irakban?”

Helyi magyarokkal találkozott, akik meggyőzték, hogy az alakuló Török Köztársaságnak nagy szüksége van a jól képzett műszaki szakemberekre. Maradt, és bejött a számítása: erőművek és gyárak építésében vett részt, és jól keresett. A megtakarított pénzét hazaküldte a nővérének, de a sógora mindent eljátszott. A csalódás után a nagyapa úgy döntött, saját családot alapít, és megkérte a mezőtúri rokonokat, keressenek neki feleséget. Egy túrkevei lányt találtak számára.

A házasságot 1931. január 28-án kötötték meg Magyarországon, a vőlegény ehhez hazautazott. A ki- és beutazás zökkenőmentes volt, mivel olyan megbecsült szakembernek számított, hogy az engedélyeit maga Atatürk írta alá. A 34 éves férfi és 30 éves felesége Anatóliában kezdte meg közös életét, de a kezdeti reményeket hamar beárnyékolta a valóság. „Főleg az ország miatt keseregtek, mert idegennek tartották őket, és ez nehéz volt annak ellenére, hogy kedvelték őket a társadalomban.”

A hivatalos világban nehezen boldogultak, a politikai légkör változása pedig tovább mélyítette a válságukat.

Három fiuk született: Hadi Sándor, Jenő és László. A második világháború kitörésekor vissza akartak költözni, de a hatóságok a gyerekek biztonságára hivatkozva lebeszélték őket az utazásról. A család helyzete egyre nehezebbé vált.

„Akkoriban apukám már nyolcéves volt, de nem járhatott általános iskolába, mert nem voltak törökök, és a nagymamám otthon tanította a gyerekeit.” A család kényszerűségből kettévált: a nagymama a fiúkkal Isztambulba költözött a jobb lehetőségek reményében, a nagyapa pedig Anatóliában maradt a munkája miatt. A nagymama nem nyugodott bele a fiai kilátástalan helyzetébe, bement a városi hivatalba, és kiharcolta, hogy a gyerekeket beírassák az iskolába. Mindhárman ugyanabba az osztályba kerültek, jóval idősebben, mint a társaik.

„A háború végén újra megpróbáltak hazatérni Magyarországra, de a magyar állam nem fogadta vissza őket.” Az indoklás szerint azért, mert a nagyapa nem vett részt katonaként a háborúban. A család reményei szertefoszlottak. Amíg nem kapták meg a török állampolgárságot, az Egyesült Nemzetek által biztosított, úgynevezett világpolgár- vagy hontalan státuszban éltek.

Később a vasfüggöny tette végleg lehetetlenné a hazatérést. „Sohasem valósulhatott meg többé, hogy újra hazajuthassanak a nagyszüleim.”

A fiúk Törökországban nőttek fel, és a szüleikkel ellentétben könnyebben illeszkedtek be. Tünde édesapja, Hadi Sándor elismert építész lett, díjnyertes épülete ma is áll Isztambul központjában. A legkisebb fiú ügyvéd lett, a középső, Jenő azonban az 1950-es évek végén Ausztráliába vándorolt.

„Amikor sok évvel később megtaláltam a nagybátyám leveleit, meglepett, hogy milyen jól és helyesen írt magyarul” – idézi fel Tünde, aki ezt a nagymamája érdemének tartja. A vándorlás nemcsak az apai ágon volt meghatározó. Tünde édesanyjának családja Rodoszról költözött Törökországba, amikor a sziget olasz fennhatóság alá került. „Szóval a vándorlás központi téma a családomban.”

A szülei, mindketten építészek, a munka révén ismerkedtek meg, és ezzel megalapították az építész dinasztiát, amelyet Tünde és öccse, Imre visz tovább a családi vállalkozásban.

Az isztambuli magyar közösség ma már nem túl nagy, nagyjából háromszáz főt számlál - meséli Tünde. A régi családok közül kevesen maradtak. A törökök és magyarok viszonya azonban kifejezetten baráti. A 2024-es török–magyar barátság évében a helyi magyar programok hatalmas érdeklődés mellett zajlottak.

„Ha itt valaki azt mondja, hogy magyar, azt azonnal rokonként azonosítják.” Ez a barátság a történelemben is megmutatkozott: Törökország menedéket adott Thököly Imrének, II. Rákóczi Ferencnek, Kossuth Lajosnak és otthont Széchenyi Ödönnek, aki a török tűzoltóságot szervezte meg.

Tünde számára a jövő egyszerre szól Isztambulról és Magyarországról. Városvezetőként az a küldetése, hogy egyensúlyt teremtsen és felkészítse a várost a jövő kihívásaira. Magánemberként pedig a gyökereihez való visszatérés hajtja.

„Az álmom, hogy hosszabb ideig Magyarországon maradhassak, és így fejleszthessem a magyar tudásomat, hogy folyékonyan beszélhessek.” A budapesti utazások számára többet jelentenek egyszerű látogatásnál. „Gyakran utazom vissza, mindig érzelmi okok miatt megyek, mintha hazamennék.”

Ezzel a nagymamája beteljesületlen álmát is valóra váltja.

„A legfontosabb ok az volt, hogy mivel a nagymamám a legnagyobb példaképem, neki tiszteletből szerettem volna beteljesíteni az életét. Ezzel úgy érzem, én visszajuthattam Magyarországra, amit ők már soha nem élhettek meg.”

Kapcsolódó

Ádám magyarként Mexikóban lett híres tequila-szakértő: most dobja piacra saját márkáját, ami magyar hordókban készül

Magyarországon talán sokan nem is tudják, mennyire különlegesek az itteni tölgyfahordók, amiktől teljesen más íze lesz a tequilának - magyarázza Fodor Ádám.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Életfogytiglanra ítéltek egy magyar szakácsot a volt párja meggyilkolása miatt Ausztriában

A salzburgi bíróság nem jogerős ítéletet hozott a magyar férfi ügyében, aki egy találkozó után közvetlen közelről lőtte fejbe az exbarátnőjét. A szakács Hollandiáig menekült, de öt nappal később elfogták egy boltban.

KÉK HÍREK

Kiderült: vonat elé vetette magát szerelmi bánatában Kontra György, az M1 híradósa

A szörnyű részleteket a tévés édesanyja árulta el. A tragédia Kiskunfélegyházán, Kontra György otthonának közelében történt csütörtök hajnalban.

KULT

„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert

A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.

SIKERSZTORIK

Brutális ajánlatot kapott a Cápák között című műsorban a magyar vállalkozó: Orbók Ilona az egész cégét kérte

Kuszkó Gábor élelmiszermérnök büszkén mutatta be kézműves magtejeit, de a befektetők kritikával illették.

Szabó Anikó, Fotó: RTL - szmo.hu
2026. január 19.

A Cápák között január 18-i adásában két vállalkozás is révbe ért: egy lítiumion-akkumulátor tüzeket előrejelző szenzor és egy bőrproblémákra specializálódott kozmetikai márka is milliós befektetéssel távozott.

Másoknak, köztük egy kézműves magtej-készítőnek és egy zeneterapeutának végül nem jutott a befektetői tőkéből.

Elsőként Sőnfeld Mátyás gyógypedagógus és zeneterapeuta lépett a stúdióba, aki Zenebatyu nevű élményprogramjához és a Xilofun nevű zenélő társasjátékához kért 6 millió forintot 10 százalékos cégtulajdonért cserébe.

Bár a zenés bemutatkozó egyedi volt, a befektetők végül nem láttak fantáziát az üzletben.

Kuszkó Gábor élelmiszermérnök PlantSoul nevű, friss, kézműves magtejeket gyártó cégébe keresett partnert, aki 12 millió forintért 20 százalékos tulajdonrészt kért.

Balogh Levente szerint Gábor inkább menedzser, mint vállalkozó, amivel Orbók Ilona is egyetértett, és meglepő ajánlatot tett: 12 millió forintért megvásárolta volna az egész céget, Gábort pedig termékfelelősként alkalmazta volna tovább.

Bojinka Miklós egy közös, 40-40 százalékos tulajdonrészt ajánlott volna Ilonával, meghagyva 20 százalékot az alapítónak, de Orbók Ilona ezt nem fogadta el, és visszavonta eredeti ajánlatát is, ígyKuszkó Gábor befektetés nélkül távozott.

Kerekes Péter, a Magyar Padelszövetség elnöke Premier Padel nevű vállalkozásával érkezett, amely már most is rendkívül sikeres: három helyszínen 10 pályával 360 milliós bruttó bevétel mellett 110 millió nettó profitot termel.

A debreceni terjeszkedéshez 70 millió forintot kért 25 százalékért, amire Lakatos István egy új, közös debreceni cég létrehozását javasolta 50 százalékos részesedésért, licencdíj-konstrukcióval.

Az este egyik nagy nyertese Varsányi Péter lett, aki a Preion nevű, lítiumion-akkumulátorok kigyulladását 8-10 perccel előrejelző szenzorral érkezett.

A rendszer 98 százalékos pontossággal jelzi a hibát, ami életeket menthet. Négy befektető gyorsan kiszállt, Bojinka Miklós pedig szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy az autóipar miért nem használ már hasonló technológiát.

Balogh Petya azonban meglátta a lehetőséget. "Négy Cápa elúszott, én még itt vagyok!" – mondta, majd 37 millió forintot ajánlott a cég 25 százalékáért, amit Péter el is fogadott.

A másik sikertörténet

Orbán Cintiáé volt, aki saját bőrproblémája, a seborrhea miatt hozta létre a Sébiologie nevű bőrápolási márkát.

A vegyésztechnikus és kozmetikus végzettségű vállalkozó 6 millió forintért cserébe 20 százalékos tulajdonrészt ajánlott.

A koncepció annyira meggyőzte a befektetőket, hogy Balogh Levente azonnal ajánlatot tett, azzal a feltétellel, ha egy másik Cápa is csatlakozik hozzá.

Orbók Ilona azonnal beszállt mellé, és bár Lakatos István is tett egy külön ajánlatot, Cintia végül a Levente-Ilona páros befektetését fogadta el.

Via Pénzcentrum

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Saját lakása előtt lőtték meg Putyin egyik legfontosabb kémtábornokát Moszkvában

Vlagyimir Alekszejev altábornagyra, a GRU igazgatóhelyettesére egy ismeretlen fegyveres lőtte rá. A tábornokot kritikus állapotban szállították kórházba, a támadásért senki nem vállalt felelősséget.

KÉK HÍREK

Nyílt állkapocstöréssel hazaküldték a Kutyapárt passzivistáját Veszprémben, Ausztriában életmentő műtétet hajtottak végre rajta

Az aktivistát 2025. december 25-én küldték haza a magyar kórházból. A veszprémi zárójelentést napokkal később állították ki, miközben ő már az osztrák műtéten is túl volt.

KÉK HÍREK

„Az orruk azért hasonlít” – ezzel magyarázta a rendőr, miért gyanúsítanak egy ártatlan nőt a plüssmackó ellopásával

A rendőrségi arcfelismerő egyetlen találatot adott a Vörösvári úti lopás elkövetőjére. A tévesen azonosított nőnek megalázó kihallgatáson kellett átesnie, pedig a tolvajra semmiben sem hasonlított.

SIKERSZTORIK

„Mi vagyunk az egyik utolsó, harmadik generációs kávés vállalkozás Európában” - ők pörkölnek kávét világszínvonalon Budaörsön

Federico Roncadi családjával karöltve a kontinens egyik legkorszerűbb pörkölőjét szerezte meg – egyenesen a termelőtől érkező, fairtrade – kávéihoz a Caffé Perté üzemébe. De mellette még üzemel a ’Mamma’ is, amelyet a felmenői is használtak: ez volt a rendszerváltás utáni egyik első, Nyugatról érkező kávépörkölő gép Magyarországon.

Tóth Noémi - szmo.hu
2026. január 23.

Federico Roncadi, azaz Fede fiatal kora ellenére elhivatott és profi szakember: ő az egyik vezetője Európa egyik legrégebbi, ma is családi kézben lévő kávés vállalkozásának, a Caffé Pertének, ahol a tudás nagypapáról, apára, apáról fiúra szállt. A papa vadászat révén ismerte meg Magyarországot a ’80-as években, majd szinte elsőként hozatott hazánkba kávépörkölőt. A családi garázsüzem hamar kinőtte magát, fiával később már az ország nagyvárosaiba szállították rendszeresen a minőségi kávékat.

Az új, kibővült és korszerűsített üzem 2003 óta működik Budaörsön, ahol a pörkölőberendezések mellett helyet kapnak a zsákokban érkező nyers kávék, a becsomagolt késztermékek, családi ereklyék – például egy oldtimer Wartburg, amit Fede maga vont be kávészsák-vászonnal kívül-belül (ld.a képen) –, egy kávégép-szerelő műhely, valamint sok száz régi kávéautomata egyaránt.

Az üzemlátogatás során azonban a kedvenc tárgyam egy bájos ön-vállveregető szerkezet volt, amelyet Fede maga készített az ajtófélfára erősítve, hogy ha ő nincs ott, akkor is elismerve érezzék magukat az emberei.

– Egy ilyen családba születve, ahol szinte anyatej helyett is kávét kaptál, hány évesen szippantott be a kávék világa?

– Egészen kicsi korom óta része voltam a cég életének: a szüleim már babakoromban is vittek magukkal különböző szakmai eseményekre, kiállításokra. Bár az első kávémat talán 13 évesen ittam meg, a kávéhoz mindig is különleges érzelmi kötődésem volt. Már akkor is éreztem, hogy ez több számomra, mint egy ital: egy világ, amely körülvesz és amelyben felnőttem.

– Sokszor hallani olyanról, hogy az örökös nem érdeklődik a felmenői hivatása iránt, hiába adott az életpálya-modell számára, de a te szemedben igazi lelkesedést és tüzet látok csillogni. Hogy kell elképzelni a mentorálási, ráhangolódási szakaszt a nagyapád és apukád részéről, mielőtt átvetted az irányítást?

– Nagyon hálás embernek tartom magam. Úgy gondolom, nemcsak a kultúrát, az értékeket és az örökséget kell megőrizni, hanem azt az egész életen át tartó munkát is, amit a nagypapám és a szüleim beletettek ebbe a vállalkozásba. Harmadik generációsként ez számomra különösen fontos felelősség: megbecsülni, ápolni és továbbfejleszteni mindazt, amit felépítettek. Szeretném megmutatni, hogy nem csupán beleszülettem ebbe a szerepbe, hanem méltó vagyok a harmadik generációs titulusra.

– Mutattál egy régi fotót a kétségkívül sármos nagypapádról, amelyen a kávétörténelem egyik ikonjával látható egy autóban, mi a fénykép története?

– A fotón a nagyszüleim láthatók egy autóban, éppen a templom felé tartanak. A kép azért különleges, mert egy nagyon szoros, máig meghatározó kapcsolatot örökít meg: a nagypapám egy globálisan ismert márka alapítójának dolgozott, akivel nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mély kapcsolatot ápoltak. Abban az időben nagyapám Reggio Emilia tartomány egyik legtehetségesebb és legsikeresebb értékesítője volt. Az autó maga Giampiero Segafredóé volt, aki szintén szerepel a képen. Az iránta érzett tiszteletből kapta édesapám is a Giampiero nevet.

– Egy családi vállalkozásban nehéz lehet különválasztani a szakmázást az érzelmektől, illetve kiéleződhetnek a generációk közötti konfliktusok is. Ti hogyan kezelitek a munka-magánélet egyensúlyt, illetve hogyan oldjátok fel ezeket az esetleges súrlódásokat? Hiszen Európában gyakorlatilag egyedülálló módon van családi kézben ez a kávébirodalom, nem eshet szét a logisztika holmi családi perpatvar miatt…

– Erre mindig nehéz válaszolni, mert számomra a munka és a magánélet nagyon korán összefonódott. Gyerekként szó szerint a cégben nőttem fel: az udvar volt a „játszóterem”, raklapokból építettem bunkert, felmásztam a kávészsákokra. A kávé pedig természetes módon az ebédlőasztalnál is állandó téma volt – sokszor stratégiai döntések is ott születtek meg a szüleim között.

Ha a nagyszüleimnél voltunk Olaszországban, a klasszikus, temperamentumos olasz családi ebédek sem csak az ételekről szóltak: gyakran üzleti kérdések, irányok, jövőbeli tervek kerültek szóba. Természetesen konfliktusok és véleménykülönbségek mindig vannak, hiszen teljesen más világ volt, amikor a nagypapám, majd később az édesapám kezdte a pályáját, és egészen más kihívásokkal szembesülünk ma. Egy dolog azonban mindig közös nevező volt: a szolgáltatásnak minden körülmények között kifogástalannak kell lennie. A nézeteltéréseket konszenzussal kezeljük, közös cél mentén.

– Hogyan juttok hozzá a fair trade módon szedett, nyers kávészemekhez?

Van egy mottónk, ami mindent összefoglal: „cserjéktől a csészéig”. Úgy gondolom, talán kevesen vannak, akik valóban képesek átlátni és felügyelni a kávé teljes útját a termesztéstől egészen a fogyasztó csészéjéig. Ez óriási felelősség és hatalmas feladat, de egyben csoda is – és számunkra ez az egyetlen módja annak, hogy valódi garanciát vállaljunk az élményért. A fair trade sokak számára „csupán” egy licenc vagy címke. Számomra ennél sokkal többet jelent: fontos, hogy ne csak jól hangzó gesztus legyen, hanem valóban meg is valósuljon.

A kávétermesztő családok többsége a harmadik világbeli országok legkevésbé tehetős rétegeihez tartoznak. A kávé nem nagyvárosok közelében terem, hanem gyakran a dzsungel közepén, elszigetelt területeken. Ezek az emberek kis falvakban élnek, ahonnan sokszor másfél órás dzsungelúton lehet csak eljutni az első aszfaltos útra, majd onnan még további fél óra az első város. Számukra a kávé nem egy termék, hanem a megélhetésük.

Gyakori jelenség, hogy úgynevezett „coyote”-ok érkeznek, akik már a szüret előtt, áron alul felvásárolják a termést, majd jóval drágábban továbbértékesítik. Sok termelőcsaládnak nincs más választása: elfogadják ezeket az ajánlatokat, mert különben nem tudnák finanszírozni a szüret végéig tartó időszakot. Éppen ezért tartjuk kulcsfontosságúnak, hogy tisztességes, átlátható és hosszú távú kapcsolatokat építsünk velük.

– És hány lépésben készül el belőlük a becsomagolt szemes kávé vagy kapszula itt Budaörsön?

– A folyamat a nyers kávéval indul: az egyes tételek a silókba kerülnek, ahol egy kódolt rendszer kilogramm pontossággal keveri össze őket a nagypapám receptje alapján. Innen magas nyomású levegő segítségével jutnak át a kávék a következő terembe, a pörkölőhöz, amely Európa egyik legnagyobb és legmodernebb berendezése. A gép beüzemelésére Bolognából érkeztek mérnökök, akik egy teljes héten át dolgoztak azon, hogy digitálisan „beleprogramozzák” a nagypapám kezét – vagyis azt a pörkölési filozófiát és tapasztalatot, amit ő képviselt. Így minden egyes pörkölési ciklus pontosan azonos minőségű. Számunkra ez hatalmas mérföldkő volt, mert itt találkozott először igazán a családi tradíció a modern technológiával. A pörkölés után, miután a kávé lehűlt, ismét silókba kerül, majd azonnal megkezdődik a csomagolás folyamata. A kész termék innen kerül a raktárba, készen arra, hogy eljusson a fogyasztókhoz.

– Jól néz ki egymás mellett ez a futurisztikus pörkölő és ez a régi pörkölő, hiszen lászik, hogy honnan hová jutottatok el az idővonalon. Mi a története az eredeti gépnek?

– Az új, hatalmas pörkölő mellett ott áll a „Mamma” – vagyis az „anya”, ahogy édesapám hívja. Ennek a gépnek az egyik legnagyobb erőssége a története: mindhárom generáció dolgozott rajta, és nagyapám is ezzel a pörkölővel indult el Olaszországban. A rendszerváltást követően pedig ez volt az egyik első, Nyugatról érkező kávépörkölő gép Magyarországon. A „Mammát” teljesen restauráltuk, és a mai napig aktívan használjuk. Ezzel a géppel kisebb tételeket pörkölünk, hiszen a nagy, modern berendezés óránként akár egy tonna kávét is képes előállítani, és vannak olyan különleges kávék, amelyekből nincs szükség ekkora mennyiségre. Így a múlt és a jelen nemcsak egymás mellett állnak, hanem valóban együtt dolgoznak.

– A bérbe adott kávégépek hatalmas műhelyében egy terjedelmes kávégép-múzeumhoz való gyűjteményt is látok, sok évtizednyi kinccsel – ezekkel a szépen karbantartott masinákkal van valamilyen célod?

– Minden egyes gépünket nagy tisztelettel és szeretettel kezeljük. Inkább építünk egy újabb raktárt, minthogy bármelyikük a szabad ég alá kerüljön. Vannak köztük olyan kávégépek, amelyek több mint egymillió kávét főztek le – ha beszélni tudnának, egészen elképesztő történeteik lennének.

Megőriztük azokat a gépeket is, amelyeket a nagypapám hozott be az országba a ’90-es években, valamint azt a legelső kávéfőzőgépet is, amely az első magyar partnerünknél működött – egy olyan ügyfélnél, akivel a mai napig együtt dolgozunk, és nagyon jó kapcsolatot ápolunk.

Régi tervem, hogy a központunkban létrehozzak egy kisebb kávégép-múzeumot, ahol ezek a gépek nem raktári környezetben, hanem méltó módon, a történetükkel együtt lennének bemutatva. Az épületen belül még a nagypapám teherautóját is megőriztük, amellyel annak idején az első kiló kávét szállította Magyarországra – számomra ez az egész örökség egyik legszebb szimbóluma.

– Feltételezem, hogy világszerte több kávéültetvényt meglátogattatok már. Felidézed nekünk a legemlékezetesebb kalandod?

– Talán a legemlékezetesebb élményem a hondurasi ültetvények látogatása volt. Itt szembesültem igazán azzal, mennyire fárasztó és aprólékos a kávészüret: képzeld el, egy eszpresszónyi adaghoz hatvanszor kell leszedni a kávécseresznyéket az ágról. Ez az élmény teljesen új perspektívát adott számomra a munkánk értékére és a termelő családok munkájára. Az egyik legmeghatározóbb tapasztalásunk az volt, amikor egy többórás utazás után a hegyekben meglátogattunk egy hatfős családot, akik egy vályogházban éltek. Nem volt padló, víz vagy fürdőszoba – mégis mérhetetlen szeretettel fogadtak bennünket. Megfőzték az utolsó krumplijukat, azzal kínáltak meg minket, és mézes vizet adtak inni. Az általunk hozott nyers kávét a tűzhelyen pörkölték meg, mert nekik már egy szem sem maradt, a szüret pedig még messze volt. Bizony, könnyekig meghatódtunk.

Kapcsolódó

Karikó Katalin első díjazottja a jövő antibiotikumain dolgozik: próbálja előre látni és lassítani a rezisztencia kialakulását

Czikkely Márton kapta meg elsőként a JATE-díjat, amelyet a Nobel-díjas kutatónk hozott létre fiatal tehetségeknek. Lapunknak elmesélte, hogyan jutott el a kutatói hivatásig, hogy milyen tanácsot kapott Karikó Katalintól – valamint azt is, hogy mit változtatna meg a magyar egészségügyben.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Egy pizzaszakács kétszer is betört volt munkahelyére, ahol sütni és árulni kezdett

Az észak-karolinai Jonathon Hackett, egy volt alkalmazott, kétszer is betört a kinstoni pizzériába, hogy illegálisan süssön és áruljon. A 41 éves férfi ellen több súlyos bűncselekmény, köztük betörés miatt is eljárás indult.

BUDAPEST

Induljon stílusosan az év: 5 különleges budapesti helyszín évindító rendezvényekhez

Egy jól eltalált évindító esemény nemcsak irányt mutat, hanem hangulatot is teremt az egész évre. Mutatjuk azokat a budapesti helyszíneket, ahol az új kezdetek igazán jó környezetbe kerülnek.

KÉK HÍREK

Videó: Liftben robbant fel a születésnapi luficsokor és tűzgolyó borított lángba három embert Mumbaiban – A lift kamerája rögzítette

Egy futár és két másik utas élt át horrorisztikus pillanatokat Mumbaiban. A lufibolt tulajdonosa ellen eljárás indult a baleset után, amelyben ketten is megsérültek.

SIKERSZTORIK

Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen

Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.

DKA – Fotó: PTE KK Szívgyógyászati Klinika - szmo.hu
2025. október 21.

Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.