Kik is azok a trollok, hogy működnek, hogy lehet felismerni őket?
Jó ötletnek tűnt kitalálni, hogy a trollokról írjak. Végül is naponta türemkednek mindenki szemébe, és ember legyen a talpán, aki ki tudja gyomlálni a rengeteg álhírt. Jó ötlet volt, és most is hasznosnak tartom, hogy foglalkozzak velük, de mire eljutottam idáig, hogy le is írjam mindazt, amit gyűjtöttem, elég döbbenetes dolgokat találtam.
Adott egy hírfolyam, ahol a mi esetünkben különféle cikkek jelennek meg, most éppen a legtöbb az ukrajnai háborúról. Mivel a téma nemcsak forró, hanem nagypolitikai érdekek által szabdalt, ha valahol, hát itt biztosan megtaláljuk a lehető legtöbb trollt, ha vadászni indulunk. Az, hogy a trollok nemcsak magányos lények, hanem rendes, reguláris haderőnemmé váltak Putyin Oroszországában, mára már köztudott. Sokat foglalkozott ezzel Jessikka Aro finn újságíró, aki miután leleplezte a szentpétervári trollgyárat, maga is a trollok célkeresztjébe került. Szabályos és kitartó karaktergyilkosságot követtek el ellene, olyan sikeresen, hogy ismerősei, barátai egy része is hitt a róla terjesztett rágalmaknak. Természetesen a halálos fenyegetések sem maradtak el.
Miért érintette ilyen érzékenyen az orosz hatalom gépezetét ez a leleplezés?
Borzongató útra indultam hát, saját korábbi cikkem alatt, böngészve a kommenteket. Az értelmes hozzászólásokat most jó messze elkerültem, trollokat kerestem. Mégpedig azért, hogy megnézzem, hogyan működik a gyakorlatban a troll, ez az elképzelt mesebeli lény, amely ellentétben a képzelettel, valójában egy hétköznapi személy, aki sok esetben teljesítménybérben dolgozik, több profilt tart fenn, néha komoly írói kvalitások kellenek ugrálni a különféle fiktív személyiségek között.
Miről is ismerszik meg a troll?
Az árulkodóan nem valós profiljáról. Nincsenek nagyon ismerősei, nincsenek igazán személyes bejegyzései, vagy nincsenek is bejegyzései, mert csak kommentel. Árulkodó továbbá a teljesen ötletszerűen összedobott érdeklődési lista. Olyan újságok, könyvek, filmek férnek meg egymás mellett, melyek valójában nem hihetőek egyazon valós személyiség esetében. És persze sokszor a profilkép is árulkodó:
Anita, nyugodtan használhatom a nevét, egyértelműen troll. És akárki is, de nem az, aki a képen van, az biztos. Ugyanis, ha használom a Google képkeresőjét, pillanatok alatt számtalan helyen találom meg őt. Illetve azt a modellt, akinek a nyilvánosan elérhető arcképét a troll használja:
A képet használó oldalak között van a Pinterest képgyűjtemény, de két orosz domént használó, magyar nyelvű oldal is. Meglehet, a Pinterestről is származhatott a profilkép eredetileg, de az orosz oldal is kézenfekvő forrás. Belenéztem kíváncsiságból a Magazinals orosz oldalra, ahol először is rémesen fordított divat tárgyú cikket leltem (itt van „Anita" is), de nem kellett sokat keresgélnem a lényegig: a Kreml hivatalos propagandáját tolmácsoló cikk, mi másról, mint a hazug Nyugatról.
Mellékelem „Anita" egy kommentjét:
Putyini narratíva, a dicső szovjet múltról.
Ha most mosolyogni, vagy nevetni támad valakinek kedve, jobb, ha tudja, ennek a fele sem tréfa. Az már bebizonyosodott, hogy az orosz befolyásolási műveletek mind a brexit, mind Trump megválasztásakor teljes gőzzel zajlottak,
De az biztos, rajtuk nem múlt, hogy ne így történjen.
A cikkem elején említett Jessikka Aro a a finn televízió forgatócsoportjával feltárta a szentpétervári trollgyárat. Az épületet, illetve az abban működő céget szemérmesen Internet Research Agencynek nevezik, mintha csak magánvállalat lenne. Azonban a portás a televíziósoknak elkottyantotta, hogy ez bizony állami hivatal. Két orosz ellenzéki újságíró sikeresen épült be ebbe a „hivatalba". S hogy mit is takar ez a cég? Újsághirdetésekben toboroznak munkatársakat, akik az ottani mércével kiemelkedőnek számító 400 dolláros fizetést kapják (2015-ös adat), ezért több profilt működtetve a megadott témákban és nyelveken folyamatosan posztolni és kommentelni kell, még arra is van protokoll, hogyan kell egymás posztjai alá bekommentelni.
Aro feltételezései szerint Oroszországban több ilyen trollfarm működhet, melyeket valószínűleg sohasem fogunk megismerni. Jessikka Aro történetéről és a propagandáról röviden itt található egy összefoglaló.
A Covid-időkben például innen indult ki több oltásellenes fake news, mely akciónak bizonyára simán követők gyűjtése volt a célja, de az orosz cinizmust mi sem mutatja jobban, hogy itt sem zavart senkit sem, hogy konkrét emberéleteket olthatott ki az álhírek terjesztése, világszerte. Most, az ukrajnai háború idején a trollok még veszélyesebbek.
Az, hogy az összes európai országgal szemben Magyarország közönsége nemhogy védtelen az orosz trollokkal szemben, hanem egyenesen még mindig onnan szemlézett álhíreket erősít fel a kormánypárti és állami sajtó jó része, ami nem lehet szimpla ostobaság és tudatlanság.
Itt meg még néhány jellegzetes trollprofil, és komment.
Vérfagyasztó üzenet
És a profil, ahol a csak a tank felismerhető, a profilkép nem
Naponta találkozunk a közösségi médiában velük, és egyre többet fogunk. Az információs hadviselés legvédtelenebb célpontjai nemcsak az alacsony iskolázottsággal rendelkező honfitársaink, hanem a gyermekeink is. Jó lenne, minél előbb megtanítani nekik, hogyan tudják kiszűrni az álhíreket az információtengerből. De hogyan is kezdjünk neki, amikor sokszor jól képzett, diplomás emberek is simán orosz ügynökké válnak tudtukon és szándékukon kívül?
