Karsai László: Sulyok Tamás apja náci szimpatizáns volt
A történész szerint nem igaz, hogy a népbíróság halálra ítélte volna Sulyok Lászlót. Viszont 1944-ben egy szélsőségesen németbarát párt megyei vezetője volt.
Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata – írta Karsai László a hvg360-on megjelent írásában.
Az ügyet a történész azért vette elő, mert Sulyok még az alkotmánybíróság elnökeként úgy nyilatkozott: apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság. Az ok szerinte az volt, hogy székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Szerinte az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált.
Karsai szerint ennek azonban nincs valóságalapja.
„Sulyok Tamás vagy rosszul tudja, vagy hazudik. Édesapját, Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha, senki, legkevésbé a népbíróság nem ítélte halálra. Az igaz, hogy elkezdett bujkálni, de nem 1946-ban, és nem az állítólagos halálra ítélése után, hanem már 1945 tavaszán, közvetlenül a felszabadulás után”
– fogalmaz az elsősorban a holokauszt kutatásában elismert történész.
A hatóságok azért figyeltek fel rá, mert 1944. június 17-én a Fejérmegyei Napló Zászlóbontás címmel közölte Sulyok, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetőjének a cikkét. Ebben az ország német megszállását ünnepli azzal, hogy 1944 március végén „végre levegőhöz jutottunk”. A háború után ezért dönthetett úgy, hogy jobban jár, ha elbújik. Ugyanakkor – állítja Karsai – ezért a cikkért aligha ítélték volna halálra, legfeljebb néhány hónap börtönt kapott volna.
Sulyok több ügyvéd kollégája később azt vallotta, hogy a cikk szerzőségét a gyanúsított már annak idején sem vállalta, kettőjük szerint azt egy cisztercita nyilas pap írhatta Sulyok neve alatt. Karsai szerint viszont ügyvéd barátai csak ezzel akarták Sulyok bőrét menteni.
„Most már csak egyetlen kérdés vár tisztázásra: tudja mindezt az apjáról dr. Sulyok Tamás főbíró, az új államelnök, vagy nem? Ha tudja, akkor tudatosan hazudik, hamisít, legendát gyárt nemzetiszocialista apja állítólagos halálra ítéléséről.
Vagy csak egy nagyon könnyen megtéveszthető, naiv emberről van szó, aki mindent elhisz, amit szülei és/vagy idősebb testvérei neki (be)mesélnek? Neki, mint képzett jogásznak, akinek ismerősei között talán még történészek is vannak, könnyű lett volna ellenőrizni, hogy édesapja neve szerepel-e az 1945 után halálra ítéltek mintegy 500 fős névsorában. Jobb lett volna, ha mielőtt elkezdi terjeszteni, hogy apját a gonosz kommunista népbíróság halálra ítélte, és szegénynek tíz évig kellett bujkálni, először megpróbál utánanézni annak, hogy milyen politikai nézeteket vallott dr. Sulyok László székesfehérvári ügyvéd 1945 előtt”
– írja cikkében Karsai László.
Sulyok Tamás 90-es évek eleji üzleteiről egy korábbi cikkünkben írtunk:
Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata – írta Karsai László a hvg360-on megjelent írásában.
Az ügyet a történész azért vette elő, mert Sulyok még az alkotmánybíróság elnökeként úgy nyilatkozott: apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság. Az ok szerinte az volt, hogy székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Szerinte az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Magyar Péter sógora lemond a miniszteri jelöltségről
Melléthei-Barna Márton csütörtökön bejelentette, hogy mégsem vállalja az igazságügyi minisztérium vezetését. Lemondását azzal indokolta, hogy a miniszterelnökkel fennálló rokoni, baráti kapcsolata most nem segíti a társadalmi konszenzust.
Melléthei-Barna Márton arról ír a Facebookon, hogy mégsem vállalja az igazságügyi miniszteri pozíciót a leendő Tisza-kormányban.
„Bejelentés - lemondok a miniszteri jelöltségről
Soha nem látott társadalmi konszenzus áll a jogállam visszaállítása és az igazságtétel mellett. A választáson példátlan tömeg, 3,3 millió ember döntött a változás mellé. Azóta is százezrek álltak a rendszerváltás oldalára: a TISZA 70 százalékon áll a közvéleménykutatásokban. Ilyenre az újkori magyar demokrácia történetében nem volt még példa.
Büszke vagyok arra, hogy én is hozzájárultam ehhez a sikerhez. 2024 februárjában a Partizán-interjút követően azonnal felajánlottam segítségemet, elsők között csatlakoztam Magyar Péterhez, nem kis kockázatot vállalva. Részt vettem az első rendezvények lebonyolításában, ügyvédként és aktivistaként is, ekkor még csak maroknyian voltunk. Ezután a jogi munka került előtérbe: a párt átvételének jogi megszervezése, az európai parlamenti és az önkormányzati választáson való sikeres részvétel jogi lebonyolítása egyaránt rám hárult.
Az Európai Parlamenti választások után sem állt meg a munka, továbbra is elláttam a TISZA és a Tiszához kapcsolódó személyek jogi ügyeit, tanácsadástól a szerződésíráson át a peres képviseletig. Nem mindennapi helyzetekben is helyt kellett állni, amelyek részben már ismertek a szélesebb közvélemény előtt: volt adatlopás, titkosszolgálati megfigyelés, belső vizsgálat...
Az ilyen és ehhez hasonló ügyek intézése mellett megszerveztem a párt jogi csapatát. Irányításom alatt más munkacsoportokhoz hasonlóan hatalmas munkát végeztünk azért, hogy felkészüljünk a kormányzásra, írtunk programot, előkészítettünk jogszabálytervezeteket. Büszke vagyok arra, hogy ezt a csapatot vezethettem, ahogy arra is, hogy a kollégák közül többen parlamenti képviselők lettek.
Az sem titok, hogy az uniós pénzek hazahozatalához szükséges előkészítő munka is hatalmas igénybevételt jelentett, ahogy az igazságügyi területen a kormányzásra való felkészülés is. Arról talán beszélnem sem kell, hogy a kampány és a választás lebonyolítása, a törvényesség biztosítása milyen terhelést és felelősséget jelentett a jogi csapat számára.
Az egész párt, és ezen belül a jogi csapat kiváló munkát végzett, ezzel is hozzájárultunk a TISZA történelmi sikeréhez.
Időközben, 2024. augusztusában, 25 év után találkoztam újra Magyar Péter húgával. A találkozásból őszre kapcsolat, majd egy évvel később házasság lett. Azóta született egy közös gyermekünk is.
Az igazságügyi miniszteri pozícióra való jelölésem hatalmas megtiszteltetés volt és egyáltalán nem a fél éve fennálló rokoni, vagy az évtizedek óta fennálló baráti kapcsolatnak szólt. Természetesen hosszan gondolkoztunk azon, hogy elfogadjam-e a felkérést, és arra jutottunk, hogy alkalmas vagyok, készen állok a feladatara.
De éppen a hatalmas felhatalmazásból következik az is, hogy a társadalmi konszenzust növelni, nem pedig csökkenteni kell a jogállam és az igazságtétel mögött. Ezt pedig a miniszterelnökkel fennálló rokoni, baráti kapcsolat most nem segíti. Hiszek abban, hogy mind jogi, politikai, erkölcsi és emberi szempontból kikezdhetetlen lett volna a kormánytagságom, de most úgy tudom segíteni ezt a nemzeti egységet, ha hátrébb lépek. Én a rendszerváltásra tettem fel az életemet az utóbbi két évben, engem nem személyes célok vezéreltek, pláne nem pozíciót kerestem.
Ezért annak érdekében, hogy a legkisebb árnyék se vetüljön a rendszerváltásra, egyeztettem Magyar Péterrel, és abban maradtunk, hogy az ország és a TISZA-kormány érdekét az szolgálja legjobban, ha a miniszterelnök egy olyan alkalmas és elkötelezett szakembert kér fel az igazságügyi miniszteri pozícióra, akit kizárólag tevékenysége alapján ítél meg a nyilvánosság.
A leendő miniszterelnökkel sok évtizedes barátság, szakmai és értékközösség köt össze: a jogállam, a demokratikus berendezkedés melletti elkötelezettség, egy szabad, működő és emberséges Magyarország mellett. Büszke vagyok arra a közös munkára, aminek eredményeképpen ez ma már nem csak remény, hanem olyan jövő, amit együtt valósíthatunk meg valamennyi magyar emberrel és a TISZA megalakuló kormányával, és országgyűlési frakciójával. Büszke vagyok, hogy országgyűlési képviselőként e frakció tagja lehetek, köszönöm a választók bizalmát. Mindenkinek hálás vagyok, aki hitt bennem a látszat ellenére is, és biztatott, vagy kiállt mellettem. Külön köszönöm a jogászok közösségének támogatását!”
Melléthei-Barna Márton arról ír a Facebookon, hogy mégsem vállalja az igazságügyi miniszteri pozíciót a leendő Tisza-kormányban.
„Bejelentés - lemondok a miniszteri jelöltségről
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Magyar Péter megszólalt sógora lemondásáról, holnap bejelenti új igazságügyminiszter-jelöltjét
Megköszönte Melléthei-Barna Márton elkötelezettségét a hazája, a rendszerváltás és a TISZA közössége iránt. Meggyőződése, fantasztikus igazságügyi miniszter lett volna belőle, de tiszteli, hogy meghozta ezt a döntést.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, visszaadta miniszteri jelölését Magyar Péter sógora. Döntését egy hosszas közleményben indokolta, melynek lényege az, nem szeretné, hogy bármilyen árnyék vetüljön a rendszerváltásra, akár azáltal, hogy rokoni-baráti szálak fűzik a leendő miniszterelnökhöz. A döntésre már a Magyar Péter is reagált, a Facebookon azt írja:
„Köszönöm Melléthei-Barna Márton elkötelezettségét a hazája, a rendszerváltás és a TISZA közössége iránt!
Tisztelem, hogy annak ellenére meghozta ezt a nehéz döntést, hogy fantasztikus igazságügyi miniszter lett volna belőle.”
A Tisza Párt elnöke hozzátette: „A munkájára és a hazaszeretetére továbbra is számítunk országgyűlési képviselőként.
Holnap bejelentem az új jelöltemet az igazságügyi miniszteri pozícióra.”
Ahogy arról korábban beszámoltunk, visszaadta miniszteri jelölését Magyar Péter sógora. Döntését egy hosszas közleményben indokolta, melynek lényege az, nem szeretné, hogy bármilyen árnyék vetüljön a rendszerváltásra, akár azáltal, hogy rokoni-baráti szálak fűzik a leendő miniszterelnökhöz. A döntésre már a Magyar Péter is reagált, a Facebookon azt írja:
„Köszönöm Melléthei-Barna Márton elkötelezettségét a hazája, a rendszerváltás és a TISZA közössége iránt!
Tisztelem, hogy annak ellenére meghozta ezt a nehéz döntést, hogy fantasztikus igazságügyi miniszter lett volna belőle.”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A kommentelők többsége sajnálja, hogy így alakult, de megérti a döntést. Egyesek azt is kiemelik, hogy rokoni kapcsolat ide, vagy oda, Melléthei-Barnából jó igazságügyi miniszter lett volna.
„»A nagyság ára a felelősség« - Winston Churchill”
„Eleinte kicsit aggasztónak tűnt a kinevezés, de minél több nyilatkozatot láttam, minél több cikket olvastam egyre inkább azt éreztem, hogy a rokoni kapcsolat ellenére történt meg a kinevezés, annak minden nyilvánvaló hátrányával, nem pedig a rokoni kapcsolat miatt. Sajnálom, mert nagyon szimpatikus szakember, de ugyanakkor nagyon tetszik a gyors, és részletes reagálás a helyzetre, illetve az, hogy vannak következmények. Jó az irány!”
„Respekt! Minden elismerésem! Ilyen amikor tényleg az ország érdeke a fontos a politikusoknak!”
„Ez a döntés az igazi hazafiság! Rengeteg alku és politikai csata vár az új kormányra itthon és az EU-ban egyaránt. Túl könnyű adu lett volna a családi kapcsolat puszta ténye mindazoknak, akik ilyen-olyan okból ódzkodnak bizalmat adni az új magyar kormánynak! Bravó tisztelt ügyvéd Kartársam!”
„Ez nem az azért lett, hanem azért nem lett. Én ezt nagyon sajnálom, fantasztikus miniszter lett volna. Szerintem ebbe bele kellett volna állni.”
„Sajnálom! Kívánom, hogy találd meg a helyed! Engem egy pillanatig nem zavart a családi kapcsolódás, de hihetetlen alázat, tisztelet egy barátért, egy országért ilyet tenni.”
„Ennek a gerincnek egy centije lett volna a fideszben eddig, nem itt tartanánk! Emelem kalapom. Köszönöm!”
Persze a Tiszás visszhangkamrából kilépve voltak azért negatív vélemények is:
„Lesz még ilyen! Érzik a nyomást. Nem lesz elég csak bulikázni, hétfőtől meló van.”
„Sógora is lemondhatna”
„Na, az igen. Sógi eddig bírta. Még be sem lett iktatva.”
A kommentelők többsége sajnálja, hogy így alakult, de megérti a döntést. Egyesek azt is kiemelik, hogy rokoni kapcsolat ide, vagy oda, Melléthei-Barnából jó igazságügyi miniszter lett volna.
„»A nagyság ára a felelősség« - Winston Churchill”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
MNB-botrány: Házkutatást tartott az ügyészség az Állami Számvevőszéknél, iratokat is lefoglaltak
A Központi Nyomozó Főügyészség MNB-botrányhoz kapcsolódó iratokat foglalt le az Állami Számvevőszék (ÁSZ) épületében. Közlésük szerint az akció nem az ÁSZ ellen indult, csak a büntetőeljárási törvény az iratok hivatalos személy jelenlétében történő átadására kizárólag ezt a jogintézményt ismeri.
Új szakaszba lépett a Magyar Nemzeti Bank körüli botrány: ügyészségi nyomozók tartottak kutatást és foglaltak le iratokat csütörtökön az Állami Számvevőszék épületében. A különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával több mint egy éve zajló eljárásnak továbbra sincs gyanúsítottja.
A Központi Nyomozó Főügyészség a 24.hu-nak megerősítette a hírt. Közleményük szerint az Állami Számvevőszéknél azért volt szükség a nyomozati cselekményre, hogy az ügyben értékelendő iratokat biztosítsák.
A KNYF szerint a kutatás és lefoglalás „az ügyben értékelendő iratok hiteles és strukturált formában történő egyidejű átadása céljából” történt.
Kiemelték, nem merült fel, hogy a dokumentumokat bárki el akarta volna rejteni vagy megsemmisíteni, és az sem, hogy az ÁSZ-nál bárki érintett lenne az ügyben. A házkutatásra azért volt szükség, mert a büntetőeljárási törvény az iratok hivatalos személy jelenlétében történő átadására kizárólag ezt a jogintézményt ismeri.
A lépés mégis meglepő, mert a nyomozás éppen az Állami Számvevőszék feljelentése alapján indult tavaly februárban, ami arra utal, hogy a nyomozás alapját képező dokumentumok hivatalos, egyidejű átadására csak most került sor - jegyzi meg a lap.
Az eljárás nemrég került a rendőrségtől az ügyészséghez, miután a Legfőbb Ügyészség saját hatáskörébe vonta a nyomozást. A Központi Nyomozó Főügyészség pedig külön nyomozócsoportot állított fel az MNB-s vagyon felderítésére és visszaszerzésére.
A botrány középpontjában a jegybank Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványa köré szerveződött hálózat áll, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos nagyságrendű, közpénzeket érintő vagyonvesztés történhetett Matolcsy György jegybankelnöksége idején.
A vádakra reagálva Matolcsy György volt jegybankelnök közleményben azt írta, az alapítványi vagyon nem tűnt el, csak jelenleg kevesebbre árazza a tőzsde az értékét.
A botrányt tovább szította, amikor a 444 arról írt, hogy a Matolcsy család konténerekben szállíttatja vagyontárgyait, köztük sportautókat Dubajba. Fia, Matolcsy Ádám ezt többször is tagadta, legutóbb a Financial Timesnak úgy nyilatkozott, az állítás „egyszerűen nem igaz.”
Matolcsy Ádám a vádakra reagálva kijelentette:
„Nem politikusok vagy újságírók feladata eldönteni, kit és miért kell felelősségre vonni. A bevételeim legális és átlátható tevékenységekből származnak.”
Azt is elmondta, évek óta rendelkezik tartózkodási engedéllyel az Egyesült Arab Emírségekben, ahol bútoripari vállalkozást üzemeltet. Hozzátette, teljes mértékben együttműködik a hatóságokkal, amennyiben kiadatását kérnék. Ezt megnehezítheti, hogy a két ország között nincs kiadatási egyezmény.
A jegybank körül nem csak alapítványi vagyon az egyetlen visszás ügy. Ott van még költségesen felújított MNB-székház is. A sajtóban Matolcsy Ádám barátjához kötött kivitelező cég munkája után több mint négyezer hibát találtak.
Új szakaszba lépett a Magyar Nemzeti Bank körüli botrány: ügyészségi nyomozók tartottak kutatást és foglaltak le iratokat csütörtökön az Állami Számvevőszék épületében. A különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával több mint egy éve zajló eljárásnak továbbra sincs gyanúsítottja.
A Központi Nyomozó Főügyészség a 24.hu-nak megerősítette a hírt. Közleményük szerint az Állami Számvevőszéknél azért volt szükség a nyomozati cselekményre, hogy az ügyben értékelendő iratokat biztosítsák.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
