Jocó bácsi a járványügyi protokollról: „Az iskolák, az igazgatók, a tanárok megint magukra lettek hagyva”
Az ország egyik legismertebb tanára, több sikerkönyv szerzője, a médiának előszeretettel nyilatkozó Balatoni József, azaz Jocó bácsi, ezúttal egy olyan Facebook-posztot tett közzé, amelyben leszögezte: nem szeretne senkinek nyilatkozni a minisztérium iskolakezdésre vonatkozó protokolljával kapcsolatban.
Azonban a bejegyzésben részletesen megírta, mi a baja az elkészített tervezettel. Ezt engedélyével most változtatás nélkül, saját kiemeléseinkkel közöljük.
"Sokan félreértettek. Én nem digitális oktatást szeretnék, sőt, biztos ki lennék borulva, ha még egyszer egy kamerába nézve kellene tanítanom, hónapokig bezárva, a diákokkal nem találkozva. De elfogadom, ha ezt kívánja a járványügyi helyzet. És nem, nem vagyok hajlandó foglalkozni a konteókkal. Mert járvány van, ez tagadhatatlan.
Viszont az elkészített protokoll egy lufi, igazából egy csomó tisztázatlan kérdés van benne, nem egyértelmű a megfogalmazása, és irreális az egész.
Igen, az. És az a nagy rohadt helyzet, hogy protokoll ide vagy oda, az iskolák, az igazgatók, a tanárok megint magukra lettek hagyva. Megint mi okoskodjunk, és oldjuk meg azt, amit igazából nem nekünk kellene. Szó sincs a tanárok védelméről, az őket érintő dolgokról, az valahogy elsikkadt. Ahogy az is, ami szerintem egy intézkedési tervben alap lenne: mi lesz ha. Ugyanis
fogalmunk sincs, mi a teendő, ha lázas egy gyermek, ha tünetei vannak, ha kiderül róla, hogy fertőzött.
Milyen eljárásrend van arra, ha egy beteg gyermek bejön. Tudom, majd a Operatív törzs dönt akkor. Mondjuk jó lenne legalább tudni, hogy mik is a kilátások...
Egy nagyobb iskolában van 500-1000 diák. Na, most ha az épület teljes területét nézzük egy átlagos iskolában, akkor sem jön ki a másfél méteres távolság. Lehetetlen betartani ezt, pláne kisebb gyerekekkel. És nem is életszerű, nagyon nem. Csak ha nem építjük át a termeket, és varázslattal megnöveljük őket, akkor ez nem megvalósítható. Akkor pedig ugye jön a maszkviselés. Tudom, sokan vannak, aki egész nap maszkban dolgoznak, és ha nagyon muszáj, akkor kibírom én is. Nem szívesen, de kibírom. De itt gyerekekről beszélünk, akik persze, kibírják, ha kell.
Halkan jegyzem meg, nehéz úgy érvelni és megmagyarázni a maszk viselését, amikor a vezető politikusok rendre maszk nélkül jelennek meg olyan helyzetben, amikor igenis kellene a maszk.
Én nagyon hiszek a példamutatás erejében, én hordok maszkot, sőt, külföldre sem mentem nyaralni. Bezzeg akiknek a legjobban kellene példát mutatni az embereknek, nah ők vérlázító módon nem teszik ezt.
Ennyi gyerekre normál esetben sem elég a kézmosók száma, de ha mindenkinek kezet kell mosnia, akkor akkora tumultus lesz, hogy az egész tanítási nap egy végeláthatatlan kézmosásba torkollik. Vagy folyamatos fertőtlenítésbe.
Jó esetben 10 tanteremre, és a hozzájuk tartozó folyosókra, mosdókra jut egy takarító. Már ahol van elegendő munkaerő. Szóval ők ha nonstop takarítanak és fertőtlenítenek, akkor sem tudják ezt megoldani, fizikailag lehetetlen. Tudom, nem vagyok konstruktív, sőt, ha én is beállnék takarítani, akkor semmi gond nem lenne. Félreértés ne essék, nem esne le a karikagyűrű az ujjamról. De miért mi?
Miért megint mi oldjunk meg valamit, ami nem a dolgunk, és amit odafent kitaláltak? Persze, ez a legkönnyebb, hogy majd mi elsikáljuk az egészet, legyen szép csillivilli minden, így is, úgy is.
Hát, nem. Majd ha az államtitkárok, politikusok jönnek besegíteni a takarítóknak, akkor beállok én is a sorba szívesen.
Arról nem is beszélve, hogy nincs megfelelő mennyiségű tisztítószer. Hisz szappan eddig sem volt, akkor most mégis lesz? Vagy majd a szülők küldenek be, hogy legyen elég? Mondjuk, eddig is ez volt. Persze, ígéret van, hogy a fenntartó biztosítja, de hogy mikor, mennyit és hogyan, na, az még rejtély. Végül is, még van még két hét. Addig még bármi is megtörténhet. Szóval bízunk, reménykedünk. Közben pedig őröl bennünket a bizonytalanság, belül sírunk, dühöngünk. Néha pedig kifelé is... "