Az Insta-lányok cicivillantós világa – én még életemben ennyi unatkozó nőt nem láttam
Úgy kezdődött, hogy egy celebekről szóló cikk miatt vissza kellett keresnem az Instagramon – ez a világ egyik legnépszerűbb képmegosztó közösségi oldala, ha valaki esetleg nem ismerné – Kim Kardashian legeslegelső fotóját. Elkezdtem visszagörgetni. Fél óra után elfáradt az ujjam az egéren, és szivaccsá száradt az agyam. Úristen, erről a nőről több tízezer(!) fotó van kint az Instán, mi a fenét tudhat, ha 115 millióan követik?
Elkezdtem figyelni ezeket a lányokat. Kylie Jenner (szintén a Kardashian-család oldalága): 113 millió. Gigi Hadid: 42,5 millió. Bella Hadid (a testvére): 19,4 millió. Emily Ratajkowski: 19 millió.
Senki ne érezze kényelmetlenül magát, ha fogalma sincs, kik ezek a nők. Sokáig én se tudtam. Egyetlen közös nevezőjük van: kifejezetten jó csajok, akik a semmiből dollármilliomosok (sőt milliárdosok) lettek kizárólag azzal, hogy elkezdték felpakolni a képmegosztóra a - hogy is mondjam - „vágj gerincre, de gyorsan” típusú fotóikat. Ingerlően domborodó popsik, minden szögben, fényviszonyban, tengerparti homokban és gyöngyöző jacuzziban észvesztően illegő-billegő cicik, pornósztárosra botoxolt száj, a tökéletesnél is tökéletesebb smink és haj.
És persze annyi szépítő szűrő, hogy ha ezek a lányok civilben mondjuk meggyilkolnának valakit, egyetlen szemtanú sem ismerné fel őket a fotóikról.
Hogy erre a szétfotosoppolt, műmájer-celebuniverzumra ekkora a kereslet a világban, az már önmagában is elgondolkodtató. Az pedig, hogy minél Barbie-babásabb egy Insta-lány külseje - Kylie Jennertől én a való életben biztos megijednék -, annál jobban gerjed rá a jónép, egyenesen ijesztő. Láttam ennek a lánynak egy gyerekkori fotóját.
Két-három Merci ára már biztos bele van műtve minden létező testrészébe, és még most is csak 21 éves.
Annyira eltúlzott rajta minden, hogy leginkább egy viaszbabára hasonlít, és nem tudom, hogy képes például hason aludni vagy egyszerűen csak a szájába venni egy szívószálat. Viszont mesésen gazdaggá tették a világcégek, amelyek könyörögnek azért, hogy egy-egy fotójára az ő terméküket is feltegye (mondjuk egy sampont, amivel épp hajat most), hiszen Kylie samponhabbal borított cicije milliókhoz juttatja el a „termékelhelyezést.” Sőt, most már saját kozmetikai márkája is van.
A jelenséget szomorúnak és egy elfajzott, totálisan profitvezérelt világ kórtünetének tartom, de ezt legalább megértem. Van az a pénz, ugye. De azokat a nőket-lányokat, akik százmilliószám követik ezeket az Insta-ikonokat, már inkább csak sajnálom.
Ha végignézek az Instán, az a benyomásom támad, hogy én még életemben ennyi unatkozó nőt nem láttam.
Esküszöm, nem célom kipécézni Vajna Tímeát, de őt mindenki ismeri, ezért jó példa: szinte minden másodpercét kiposztolja a képmegosztóra, a papagája kurrogásától a cicája depressziójáig MINDENT. Nem beszélve a szintén agyonszépített, pucsítós magamutogatásról hol egy Lamborghinivel, hol egy Dior-táskával (a lényeg, hogy a Dior felirat okvetlenül látsszon), és a számomra kétségbeesettnek tűnő erőlködésről, hogy a fürdőruhás, de még a farmeros-pólós képein is a lehető legelőnyösebben domborodjon a melle, kerekedjen a popsija és karcsúsodjon a napbarnított lába. Én ugyan jógázom, de ezekbe a pózokba még nekem is beletörne a bicskám.
Sokszor megfordul a fejemben: ennek a nőnek tényleg nincs más dolga? És a többinek sincs? Nem szeretnének valamit kezdeni az életükkel, neadjisten tanulni, elolvasni egy-két könyvet, segíteni embereken (bár biztos adakoznak valami jótékonysági célra), de talán el is vegyülni az átlagemberekkel vagy a nehéz sorsúakkal?
Egyáltalán, felfogni valamit a valódi világból, tartalommal tölteni meg a hétköznapjaikat, csinálni valami hasznosat? Tudom, naiv vagyok.
És persze ott vannak a tinilányok - azt hiszem, itt van igazán nagy baj -, akik elhiszik, hogy kizárólag attól lesznek igazi nők, ha villantanak egyet az Instán. A plasztikai sebészek már riadót fújtak: állítólag vészesen nő azoknak az egész zsenge korú lánykáknak a száma, akik „szelfiarcot” akarnak szabatni maguknak. Vagyis már most csúnyának látják azt, amilyenek valójában.
Vajon mikor történt meg az a pillanat, amikor a tükröt leváltotta az okostelefonok szépítő-funkciója, a természetes szépséget kiütötte az egyen-babaarc, az egyéni vonásokat meg annyi műtéttel és sminkkel tüntetik el, hogy a szegény kislányokat lassan az anyjuk sem ismeri fel?
Tudom, nem volt ilyen pillanat. Az egész szép lassan, fokozatosan, sőt alattomosan történt. Nem vettük észre, és már nincs visszaút. Kim Kardashian és a hozzá hasonlók meghódították a világot, és a felnövekvő generációk rájuk akarnak hasonlítani. És ezek még csak a lányok, a fiúkról szót sem ejtettem, pedig az is megérne egy misét.
Szóval elszomorít a dolog, de nem tudok ellene tenni semmit - legfeljebb azt, hogy megírom. És töredelmesen bevallom: én is el szoktam csábulni. A közösségi oldalakra én is sokszor szűrt fotókat teszek fel (azért nem „villantósakat”). Aztán néha bedacolok, és jól kipakolok egy szűrő nélkülit. És tudjátok, mi az érdekes? Hogy ezekre kapom a legtöbb lájkot.
Szóval valahogyan mégis csak meg kellene értetni a lányainkkal, hogy a természetesség - a hibák, a ráncok, a szeplők, a plusz kilók - még mindig nyerők.
Kim Kardashian ide, 115 millió követő oda, dollármilliárdos reklámbevétel amoda. A kérdés már csak az, hogy hogyan. Ötlet?
