KULT
A Rovatból

Hófehérkétől Elzáig - Így változtatták meg világnézetünket a Disney-filmek

Vajon a hangját elveszítő Ariel, a bátor Merida, a passzív Csipkerózsika és a világrengető Elza hogyan hatottak ránk és hogyan hatnak a gyermekeinkre? Erre kerestük a választ.


Olyan időpillanat ez most, amikor elmondható, hogy a legtöbb, jelenleg élő generáció tagjai Disney-meséken nőttek fel, vagy volt legalább egy meghatározó Disney-meséjük gyermekkorukban. Kinek a Bambi, kinek a Dumbo, kinek a Hófehérke, kinek a Hamupipőke. A nyolcvanas években kisgyermekkorukat töltött lányok A kis hableányért voltak oda, a kilencvenes években született generáció pedig betéve fújta még a gimiben az is Az oroszlánkirály Elton John-dalait.

Ma már lehet válogatni, mindenki azt mutat vagy ajánl a gyermekének, ami annak - és neki - a kedvére való. Walt Disney ugyanis máig megtartja nagy örökségét: a családoknak készít mozit, a családokat hozza össze. A Disney-filmek üzenete nagyjából egységes: az összetartás, a szeretet, a barátság értékeit hangsúlyozzák. És még vajon mit?

Vajon a Disney minden mozija ezen értékrend mentén mozgott makulátlanul? Nyilván nem, hiszen ahogy változtak az idők, úgy változott az alkotói miliőből jövő gondolkodás is, érintse az a társadalmi nemeket, a konfliktusmegoldási stratégiákat vagy az emberi - persze a gyerekek nyelvén a Disney esetében sokszor állati - kapcsolatok minőségéről szóló filozófia milyenségét.

A BBC egyik írása szerint a jelenlegi dolgozó generáció tagjai épp személyiségük formálódásának kritikus időszakában töltöttek úgy sok időt a képernyők előtt, hogy egész estés Disney-meséket bámultak - és ezek nem kétséges, hogy hatottak rájuk.

A kis hableány harminc évvel ezelőtt került moziba, majd nem sokkal később VHS-forgalmazásba, és ezután gyerekek - de főleg kislányok - milliói nézték rongyosra Ariel történetét. Ez egy óriási áttörés volt a Disney számára, korábban ugyanis több évet vártak a VHS-megjelenésre. A kilencvenes évek Disney-filmjei aztán - például A szépség és a szörnyeteg, az Aladdin, az Oroszlánkirály, a Pocahontas - szintén hatalmas sikereket arattak mind a mozikban, mind videón.

Ezután jött a kétezres években a DVD-forradalom, ami az "elektronikus bébiszitter" fogalmát definiálta újra. A szülő letette gyermekét a képernyő elé, és volt zavartalan másfél órája. Nem véletlenül: régen az együtt vagy közel élő nagycsaládok segítették a szülőket, ma sok az egyedülálló és estig dolgozó szülő, ergo sokaknak kevés a gyerekre szánni kívánt idő.

Martyn Griffin, a Durnham Egyetem kulturális percepcióval foglalkozó kutatója szerint elkerülhetetlen, hogy ezek a mozik hatást gyakoroltak a mai felnőtt generációra. Egyes szakértők szerint a Disney-mesék túlmutatnak az ártalmatlan szórakoztatáson. A gender, a faji és a kulturális sztereotípiák formálására gondolnak itt, ami mind a cselekményekben, mind a dalszövegekben megnyilvánul (az Aladdinban például a Disney később megváltoztatott egy füllevágásra vonatkozó dalszöveget).

A kutatók leginkább a nők ábrázolását szedik ízekre a Disney-mozikban. Hófehérke, Csipkerózsika és Hamupipőke valamennyien háziasszony-szerepbe kényszerülnek - mondjuk tegyük hozzá, hogy ezek mind eredeti Grimm-mesék feldolgozásai, ilyenformán tehát okafogyottnak is érezhetjük az expertek ágálását, hiszen több évszázados sztereotípiákról van szó, nem érdemes mindent a Disney-n leverni...

Az pedig nem véletlen, hogy ezek a mesék ilyen sokáig fennmaradtak, hiszen a jó és a gonosz harcában mindig a jó felé billen a mérleg, ráadásul a pozitív karakterek személyiségileg gyakran megerősödnek a történetek végére. Gyakran valóban egy férfi megmentőre van szükségük, de a mérleg másik oldalán ott van Ariel, Elza és Merida, azok az erős női karakterek, akik már az új generációk mesemondóinak tollából érkeztek. Ugyanakkor elgondolkodtató a kérdés: mi a helyzet azzal a szemszöggel, hogy a megmentő magát a csodát jelképezi, s az ebben való hit a kisgyermekek hitrendszerének egyik alapköve?

Visszatérve Elzáékra és a többiekre: vagány csaj még Jázmin is az Alladinból, Pocahontas és Mulan is. Ezek a lányok már függetlenek, harcos figurák, akik igyekeznek kiszabadulni a társadalmi nyomás alól. Mondjuk Ariel elveszíti a hangját azért, hogy együtt lehessen a férfival, akit szeret, ami akár szimbolikusan is értelmezhető, hiszen így az identitása is elveszik (eredeti sztori by Andersen - vajon ma is ilyenre írnák a végét?).

Az elképesztően sikeres Jégvarázs - most újráz a mozipénztáraknál a második résszel - megmutatta, hogy egy felnőttek számára is értékes sztorit mennyire profin lehet gyerekek által fogyasztható köntösbe csomagolni, ráadásul egy eddig Disney-mesében nem ismerten komplex és nehezen változó karakterrel a középpontban.

A harmincas-negyvenes generáció kedvenc Disney-meséi a szakértők szerint egyértelműen a férfifölényt hangsúlyozták anno, ami káros üzenetet közvetíthetett a kis nézőknek a gender sztereotípiákról. Reméljük, hogy ez a jövőben egyre pozitívabb irányba fog változni. Mindenesetre elriasztó tény, hogy egy családkutató, bizonyos Sarah Coyne - Brigham Young Egyetem - tanulmánya szerint a Disney-hercegnőkkel szívesen azonosuló két év körüli kislányok sokkal sztereotipikusabban nyilvánultak meg gendert érintő kérdésekben egy évvel később, a kezdetben vizsgált állapothoz képest, sőt, a testükkel kapcsolatos önbizalmuk is csökkent.

Lehet, hogy kéne már egy külsőleg nagyon nem tökéletes, de nagyon szimpi Disney-lány, talán nem is kell soká várnunk rá, hiszen a személyiségbeli emberi hibák jó ideje az elfogadást hangsúlyozzák a Disney-mozikban, sőt, Meridába sem a szépségéért szerettünk bele. A Dreamworks Shrekjének Fionája például ilyen szempontból előremutatóbb figura. A kutatások tehát egyértelműen azt igazolják, hogy a kislányok önértékelésére gyakorolnak sok esetben negatív hatást a Disney-hercegnők és filmbeli státuszuk. És épp ők a célközönség. Ekkor lép be a képbe a szülői felelősség kérdése.

A Disney-filmeknek természetesen számos elvitathatatlan pozitív hatása is van a gyerekekre. Egy tanulmány szerint például az egymásnak segítő mesefigurák példái arra inspirálták a gyermekeket, hogy segítsenek a saját barátaiknak is. És ez nem kis jellemfejlődésbeli hatás. Egy másik tanulmány is hasonló eredményekre jutott - a jószívűség mint erény erősödött a gyerekekben, akárcsak az egymás bátorítása és dicsérete. Az, hogy a mérlegnek melyik oldala billen lejjebb, már nyilvánvalóan egyénileg különböző. Coyne arra is jutott, hogy a filmek percenként (!) tartalmaznak proszociális, azaz a vigasztalást, önzetlenséget, segítségnyújtást, együttműködést erősítő megnyilvánulásokat.

Hogy ki hova teszi otthon a polcra - konkrétan és metaforikusan - a Disney-meséket, döntés kérdése. A szülői felelősség elhanyagolhatatlan, mint ahogy a szülői jelenlét fontossága is, ez pedig már a korhatár és a téma komolyan vételének altematikája. Vajon biztonságos teljesen egyedül hagynunk egy kisgyermeket egy elsöprő, másfél órás, fordulatokkal, akcióval, felnőtt jelenlét nélkül nem feldolgozható érzelmi töltetű jelenetekkel teli történettel? Nem mindegy, hány évesen, de egy közös megnézés után akár nyugodtan, ha meggyőződtünk róla, hogy mindent feldolgozott.

Persze a legjobb, ha mi is ott ülünk és segítünk a vizuális orgia és a karakterdinamikák feldolgozásában. Hiszen míg anyáinknak gyermekkorukban "csak" azzal kellett szembesülnie napi szinten, hogy a rajzolt könyvillusztráció farkasa vagy boszorkánya milyen para, addig gyermekeinknek másodpercenként 24, folyamatosan változó filmkockát kell felfognia és feldolgoznia, a ritmus pedig csak nő, mint ahogy a mesebeli tétek is, és akkor még az élő szereplős remake-ek valóságközeliségéről nem is beszéltünk. Ehhez kellünk mi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kár érte, kiváló ügynök volt... – Nem ez lesz a Marvel Öngyilkos osztaga, de mi is az a Mennydörgők*?
Akit az érdekelne, miért van csillag a film címében, ezt nem fogjuk elspoilerezni. Azt viszont, hogy megéri-e megnézni a Mennydörgőket* moziban, mindenképpen!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 30.



Manapság halmozottan hátrányos helyzetből indul egy Marvel-film vagy sorozat. A Bosszúállók: Végjáték volt minden idők egyik legsikeresebb filmje, egy korszak lezárásának tekinthetjük, amit a Disney azóta se hajlandó elfogadni. Sorra jönnek ki a feleslegesnél feleslegesebb mozifilmek az egeres cég zászlója alatt. Talán az utolsó jó Marvel-mozinak nevezhető mű a Galaxis őrzői 3, illetve a Deadpool és Rozsomák. Mindkettő szinte kizárólag a nosztalgiafaktor miatt volt értékelhető – teszem hozzá, igazán ügyesen csinálták.

A Végjáték sok embernek a Marvel végét is jelentette, és azóta hiába próbálkoznak egy újabb főgonosz megteremtésén, ez azóta se megy.

Még a való élet is ellenük dolgozik, hiszen a kiszemelt Jonathan Mayors bántalmazási pere miatt majdnem mindent át kellett írni. 2025-re három projektet is beterveztek, az első az Amerika kapitány: Szép új világ meglehetősen közepes értékeléseket kapott, nekem sem jött be igazán, valahogy gyenge volt.

Folytatták cikkünk tárgyával, a Mennydörgők* -kel és minél közelebb kerültünk a premierhez, annál jobban vártam. Első előzetesek alapján egy szórakoztató szedett-vedett Bosszúállók hangulatot árasztott. Ha a DC világában lennénk, ez lehetett volna a James Gunn-féle Az öngyilkos osztag, ami nagy dicséret lenne... Majd a marketing gépezet felkapta a főszereplő Florence Pugh interjújában elhangzott félmondatocskát, miszerint a Mennydörgők* olyan lesz, mintha az A24 csinálna egy szuperhős filmet.

Erre nagyon ráfeküdtek a marketingesek és ez nagyon jól állt a projektnek. Amit kaptunk, az sok szempontból valóban hasonlít egy A24-filmhez, de sajnálatos módon nem tudták hozni az elvárt minőséget.

Akik nem ismernék az A24 stúdiót, ők főleg művész-/művészieskedő filmekkel támadják a mozinézőket, általában kiemelkedő minőség mellett visszafogott büdzsével. Nos, jelen helyzetben ebből szinte semmi sem igaz, a büdzsé részt hagyjuk, később lesz szó róla, a minőség pedig elég ingadozó lett.

De mi is a Mennydörgők*? Ha nagyon le akarom csupaszítani ez egy Marvel szuperhős-film a depresszióról. Semmi több. Négy, később öt főre duzzadt vesztesek csapata, akiknek nem csak szuperereje van, hanem szuper depressziója is. Mindenkinek megvan a maga szerepe a csapatban hozott traumáikkal a háttérben, amit a film folyamán próbálnak feldolgozni. Vegyük főszereplőnket, Yelenát (Florence Pugh), aki testvére elvesztése miatt került a padlóra, ám neki kell lennie a csapat szívének ez a kettő pedig erősen konfliktusban van egymással. Ott van Wyatt Russell Walker kapitánya, aki családi problémákkal küzd, miközben ő a csapat kinevezett pöcsfeje. Ava (Hannah John-Kamen) gyerekkori traumáit hozza a közösbe, ő a Szellem, aki a Hangya és Darázsban ugrált Paul Rudd idegein. Alexei (a mindig zseniális David Harbour) pedig igyekszik meglelni az igazi, régi önmagát, az ünnepelt szovjet szuperhőst.

Ez a kupac pszichiátriai eset kénytelen összeverődni egy küldetés erejéig, mert úgy tűnik valaki el akarja őket tenni láb alól.

Nem akarom lelőni a „poént”, mert így is alig van benne csavar. Felbukkan a felettébb gyanús Julia Louis-Dreyfus karakter, Valentina Allegra de Fontaine, akinek a neve elárulja, hogy ő bizony nem a jófiúk sorát erősíti. Amióta ez a szereplő bekerült az MCU-ba azóta tudjuk, hogy a szeme sem áll jól. Ez lehetett volna de Fontaine kiugró gonosz szerepe, ha értelmes forgatókönyv lett volna…

Ám sajnos semmi nem áll egybe. A film nem elég vicces ahhoz, hogy Az öngyilkos osztaghoz lehessen hasonlítani és nem elég komoly egy Tél katonájához. David Harbour láthatóan élvezte szerepét, teljesen túljátssza, és a hátán viszi a komikumot, ha valaki fogékony az ilyen humorra. Mellette ott van a véresen komolyan alakító Florence Pugh, aki élete legnehezebb időszakán megy keresztül, és ez a két hangnem valahogy nem találkozik.

Hiába a sok remek színész, akik jók együtt, ha nincs, ami egyben tartsa a csapatot. A forgatókönyv sem volt túl combos, de én egyértelműen a kormánykeréknél keresem a problémát.

Sokak felhúzták a szemöldöküket Jake Schreier rendező kinevezése láttán. A főleg TV-s és zenei klipes múlttal rendelkező szakember 2015 óta nem rendezett nagyjátékfilmet. Akkor is egy kis költségvetésű drámát Cara Delevigne-nyel. Nem az akciójeleneteiről és a sokszereplős szcénáiról híres rendező, az biztos. Most pedig kapott 150-200 millió dollárt, hogy 2 órában elmesélje mindenki személyes drámáját. Nincs igazán álleejtő akciójelenet, de még igazán maradandó kézitusa se. Van három kisebb „lövünk és megyünk” rész, egy értékelhető autós jelenet és egy fájdalmas CGI csata. Bevallom két órával a film után nem is nagyon emlékszem rájuk, pedig majdnem mindegyik benne volt az előzetesekben.

Akkor mi az értékelhető része? Nagyon jó a csapat közötti dinamika, még ha a hangnem nagyon is eltérő. A színészek ügyesen húzzák fel egymást, talán a kevesebb vászonidőt kapó Hannah John-Kamenen kívül szinte mindenki működik. Az üzenet is szép és világos: nem gondoltam volna, hogy 2025-ben a depresszió témájában fogok egy Marvel-filmet nézni. Ahol mindenkinek önmaga a legnagyobb ellensége. De végre az MCU körbeért és a főgonosz nem csak ugyanazzal a képességekkel rendelkezik, mint hőseink, hanem ténylegesen mindenki önmaga saját legfőbb ellensége. Igaz az üzenet bonyolultsága és összetettsége egy szerencsesüti jóslatával vetekszik, de legalább valami új!

Ám itt az a baki, amibe bele fog bukni sajnos a Mennydörgők*: ezt a történetet el lehetett volna mesélni egy könnyed kis 60 milliós kamaradrámaként is.

Így, ebben a formájában szinte lehetetlen, hogy a Mennydörgők* sikert arasson. Ha csak 150 millióba is került – ami valójában akár 200 millió plusz egy tetemes marketing költség – így minimum 600 millió dollárt kellene összeszednie a mozis karrierje alatt, hogy kihozza nullára a költségvetést. Én nagyon drukkolok nekik, de eléggé nehéz a helyzet a mozipénztáraknál. A negyedik Amerika kapitány is csak 400 millió környékén jár és nem is lesz az sokkal több. Pedig ott azért jóval nagyobb nevekkel operáltak, mint Schreier filmje.

Nagyon kár érte, ezt nem így kellett volna. Ha komolyabbra veszik, akkor azért lett volna jobb, ha viccesebbre, akkor pedig azért. Megvolt benne minden potenciál. Legalább a végére lazábbra veszik a hangnemet, szinte röhejes a lezárás, a stáblistás jelenetek pedig semmit nem adnak igazán hozzá a Marvel jövőjéhez, azon kívül, amit eddig is tudtunk.

Az igazság az, hogy akad rosszabb MCU mozi is, mégpedig nem is oly régről, de még így se tudom ajánlani jó szívvel a Mennydörgők*-et.

Egyszerűen nem tudok odaállni és azt mondani, hogy ez egy jó és szórakoztató film, nézd meg. Nincs igazán oka annak, hogy ezt nagyvásznon kelljen látni, elég megvárni a streaming premiert. Szenvedni a TV kisebb képernyőjén is lehet. Meglátjuk a Fantasztikus négyes milyen lesz, bár ezek után nem tudom miben reménykedhetek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Több mint kétmillióan voltak Lady Gaga ingyenes koncertjén a Copacabanán - videón a végeláthatatlan tömeg
Az amerikai popsztár már a főpróbán is színpadra lépett, és különleges pillanatokkal lepte meg rajongóit Rióban.


A CNN beszámolója szerint több mint kétmillióan vettek részt Lady Gaga szombat esti ingyenes koncertjén Rio de Janeiro híres Copacabana strandján.

A szervezők becslése alapján körülbelül 2,1 millióan lehettek kíváncsiak a világsztár fellépésére.

Az eseményt a helyi önkormányzat finanszírozta.

A koncert része volt Lady Gaga Mayhem című új albumát népszerűsítő világkörüli turnéjának. A 39 éves énekesnő a múlt héten Mexikóvárosban adott dupla koncertet.

A leglelkesebb rajongók már szombat reggel sorban álltak, hogy jó helyet találjanak a hatalmas tömegben. Sokan Lady Gaga stílusát idéző jelmezekben érkeztek a koncertre.

A helyszínen már péntek este is történt egy meglepetés:

Gaga váratlanul színpadra lépett a főpróbán, és egy rövid, emlékezetes előadással lepte meg a közönséget.

„Nagyon hiányoztatok” – mondta a tömegnek, majd hozzátette, hogy tudja, ez még csak a próba, de úgy érzi, mintha már el is kezdődött volna a koncert.

A CNN szerint a fellépéssel valószínűleg megdőlt a Copacabana korábbi látogatottsági rekordja, amit Madonna tartott.

(via Telex)

Videó a giga-koncertről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Újraindul a Született feleségek
Az Onyx Collective új szereplőkkel és friss történettel rebootolja a sorozatot. A Lila akác közben ezúttal is titkok és feszültségek bontakoznak ki.


Lila akác köz címmel újraindul a Született feleségek világa.

A 2000-es évek egyik legnépszerűbb sorozata rebootot kap, ezúttal új szereplőkkel és friss történettel, de a jól ismert környezetben.

A sorozatot az Onyx Collective fejleszti, az írója Natalie Chaidez, aki korábban A légikísérő című szérián is dolgozott. A készítők között szerepel Kerry Washington is.

A Deadline információi szerint

az új történet „vicces, szexi, fekete humorú, rejtélyes szappanopera lesz a Született feleségek szellemiségében”.

A középpontban öt nagyon különböző karakter áll, akik egy idilli zsákutcában, a Lila akác közben élnek. Bár kívülről minden tökéletesnek tűnik – gyönyörű házak, boldog családok, csillogó autók –, a felszín alatt titkok húzódnak meg. A szereplők időnként inkább egymás riválisai, mint barátai.

A sorozat teljesen új szereplőgárdával készül, és a lap információi szerint egyelőre nem tervezik a korábbi karakterek visszahozását. Pedig Eva Longoria (képünkön) korábban úgy nyilatkozott, ő lenne az első, aki csatlakozna egy Született feleségek-reboothoz.

Az eredeti szériát Marc Cherry készítette, és 2004 és 2012 között futott Teri Hatcher, Eva Longoria, Felicity Huffman, Marcia Cross, valamint később Nicollette Sheridan főszereplésével. A történet egy barátnő tragikus halálával indult, amely után sorra derültek ki a közösség sötét titkai. Cherry többször hangsúlyozta, hogy nem szeretné folytatni a sorozatot, és az új változat munkálataiban hivatalosan nem vesz részt. A lap azonban egy forrásra hivatkozva azt írta, hogy mégis elképzelhető, hogy valamilyen formában bevonják a projektbe.

(via 24)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Félve ajánljuk érzékenyebb nézőknek a borzalmakkal teli dokusorozatot – A Fordulópont: A vietnámi háború története
A Netflix most a vietnámi háború hosszú éveit vette elő, annak minden borzalmával és szörnyűségével, Kendőzetlenül és az archív felvételekkel sokkolva mutatja be a harcokat, persze azért netflixesen.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 03.



A Fordulópont a Netflix saját gyártású dokumentumsorozata. Szinte antológia-sorozatnak nevezhető, minden „évad” egy külön miniszéria, ami egy-egy témát boncolgat. Minőségben néha jobb, néha rosszabb. Eddig a 2024-es A bomba és a hidegháború volt az én „kedvencem”. Azért az idézőjel, mert egy nagyon megdöbbentő és sokkoló darabról beszélünk, így egyértelműen nem akarnám megnézni még egyszer. Ám ez az erősorrend megváltozott. A vietnámi háborúról szóló Fordulópont átvette a vezetést.

Én csak annyit tudtam a vietnámi háborúról, amit az iskolában oktattak – és ami valljuk be, nem volt túl részletes –, valamint amit az amerikai filmekből láthattam. Ezekből két dolog volt számomra világos:

Amerika úgy indult neki a háborúnak, hogy most aztán odacsapnak, és megnyerik pikkpakk a harcokat, a második pedig, hogy ez milyen pokol volt a katonáknak és a nemzetüknek.

Ezt olyan klasszikus művekből tudhattam meg, mint A szakasz, vagy az Apokalipszis most. Nos a Fordulópont: A vietnámi háború szépen kiegészíti a háborúellenes filmekből szerzett tudást, elsősorban alaposan elhelyezi a történelemben a konfliktust.

Én nem is tudtam, hogy már a 1955-től zajlottak harcok Vietnámban, és Amerika ténylegesen csak Franciaország oldalán lépett be a konfliktusba. Az első indokínai háború folytatása a Vietnámban zajló konfliktus.

A francia gyarmat fellázadt kolonizálója ellen, Ho Si Minh vezetésével.

Létrehozták a Viet Minh nevű függetlenségi mozgalmat, és fegyvert ragadtak elnyomóik ellen. Mivel a Viet Minh kommunista támogatást élvezett, ezért Franciaország mögé értelemszerűen beállt az USA. Amerika rettegett a dominóelmélettől, miszerint, ha Vietnám szovjet befolyás alá kerül, akkor az dominóként bedönti Laoszt és Kambodzsát. Ez a gondolat vezetett addig, hogy az Egyesült Államok folyamatosan növelni kezdte a haderejét az ázsiai országban.

A sorozat gyönyörűen körbejárja a történéseket. Öt hosszú részen keresztül tárgyalják ki a témát. Nagyon összetett és botrányos dolgokat feszegetnek. Teljes mértékben leköti a nézőt a miérteket és a hogyanokat taglalva. Archív hang- és videofelvételeket kapunk a Fehér házból. Ugyanis John F. Kennedy, azért, hogy mindenre emlékezzen, hangrögzítőket szereltetett az ovális irodába.

Gyanús, hogy sokan nem tudtak, vagy "megfeledkeztek" erről, mert Nixonig fennállt ez a rendszer.

Nem tudom pontosan mikor láttak napvilágot ezek a felvételek, de a történészeknek a kazetták elképesztően hasznos információmorzsák ahhoz, hogy megértsék az igazi okokat. A sorozat szépen végiviszi a nézőt a háború poklán. Első kézből tudjuk meg a részleteket a katonák szájából. Például azt, hogy hogyan gyújtották rá az ártatlan családokra házaikat, csak azért, mert azok nem voltak hajlandók elmenni otthonról.

Körbejárják az amerikai helyzetet, elsősorban a propagandát vizsgálva, ugyanis az amerikai kormány végig tagadott mindent. Az embereket azzal próbálták meg áltatni, hogy minden tökéletesen zajlik, és a genfi egyezményben kettéosztott országban zajló háború nemsokára befejeződik. Ezzel csak egy gond volt, hogy a vietnámi konfliktus volt a világ első szinte teljes egészben videóra vett háborúja. Újságírók és tudósítók lepték el az ostrom sújtotta országot, nemcsak délen, északon is voltak nyugati publicisták, akik bemutatták a szörnyűségeket, amiket a két fél egymással tett. Ez persze nem tetszett a kormányzatnak.

Ennek a korszaknak köszönhetjük az összeesküvés-elméletek elterjedését, és a „deep state” kifejezést, amit még a mai napig előszeretettel használnak a konteósok.

A legszörnyűbb az egészben, hogy itt valóban megtévesztették az embereket és manipulálták őket, ahogy azt a legjobb összeesküvés-elméletekben szokták. Majd jöttek sorra a borzalmak az USA-ban: a Kennedy elleni merénylet, LBJ és Robert McNamara-korszak, Martin Luther King Jr. meggyilkolása, a Nixon-éra fűszerezve egy kis Watergate-botránnyal. Akkora volt a feszültség az országon belül is, hogy Amerika polgárháború-közeli állapotba került. Egy chicagói egyetemen a Nemzeti Gárda a tüntetők közé lőtt, és többen meghaltak.

Elképesztő, hogy ezek megtörténhettek egy modern országban. De az amerikai helyzetet félretéve, rengeteg vietnámi szemtanút is meghallgathatunk, mind a kommunista északiak, mind a Nyugat által támogatott déliek közül. Érdekes, hogy mindkét terület szinte katonai diktatúra alatt ált, csak míg északon Ho Si Minh és a kommunista párt állandó volt, délen folyamatosan váltakoztak az autokrata vezetők, amíg puccs áldozatai nem lettek. Megszólal például a nemrégi nagyszabású HBO-s sorozat, A szimpatizáns írója is, Viet Thanh Nguyen is. Az ő híres könyve is Saigon bukásától kezdődik.

Az első részünk egy hátteret ad a konfliktushoz, és gyakorlatilag átfutja a vietnámi helyzetet, a buddhista-krízist, Kennedyt, a Johnson-korszakot és átfogóan bemutatja az amerikai oldalt a konfliktus első felében.

A második etap a vietnámi oldalt mutatja be részletesebben, Ho Si Mihn szerepét és a folyamatosan növekvő amerikai feszültséget. A harmadik és negyedik fejezet archív szörnyűségek felvételeivel támad a nézőre, nem ajánlom a sorozatot érzékenyebb nézőknek, néha engem is megütöttek a képek és történetek. Majd részletesen beszámolnak Saigon evakuálásáról, ami egy konkrét őrület volt. Érdekesség, hogy akadtak magyar résztvevői is az evakuációnak, erről a Partizán Youtube-csatorna készített egy nagyon érdekfeszítő egy órás riportot, Vietnámot megjárt magyarokkal a főszerepben.

Miután megnéztem a Fordulópont: A vietnámi háborút, azután néztem meg ezt a riportot, és elképesztő érzés a történtekről szovjet oldalról is hallani. Igazából Vietnám megszerzéséért küzdött mindkét oldal, nem volt itt jó vagy rossz. Ám a lakosoknak egy 20 évig tartó háborút kellett kiállnia különféle ideológiák miatt. Az elvesztegetett emberélet, a hiábavaló áldozatok, csak azért, hogy a felsőbb vezetők elismerően bólintsanak.

A legrosszabb az egészben, hogy a hosszú konfliktusból senki nem tanult.

Ugyanilyen felesleges háborúk zajlottak és zajlanak is folyamatosan a világban, amik súlyos emberéletekbe kerülnek. A Fordulópont: A vietnámi háború, szerintem a sorozat legjobbja, akinek van ideje, mindenképpen nézze meg, mert nagyon érdekes, megdöbbentő és felháborító, még ha néha szenved is kicsit a szokásos netflixes pátosztól.


Link másolása
KÖVESS MINKET: