KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hiénák áldozatává válnak a menekülők, ha mi nem segítünk!” – ezekre van a legnagyobb szükség a határon

Nagyot megy a Facebookon az a poszt, amelyet egy ukrajnai menekülteket támogató segélyoldalon posztoltak. A magyar állam eddig nem nagyon vetette be magát.


Nagyon sokan szeretnének segíteni az orosz támadás elől menekülő ukrajnai, kárpátaljai lakosokon, de nem tudják pontosan hol és hogyan tehetnék ezt. Egy Facebook-csoportban most egy posztban összeszedtek mindent, amit tudni kel, mire van szükségük a menekülőknek.

„Sziasztok!

Tegnapi napon végig jártuk Záhonyon kívül majdnem az összes határállomást, ahol kiosztottunk több százezer forintnyi összegyűlt támogatást, majd Tiszabecsen, ahol a legsúlyosabb a menekültprobléma, végig csináltunk egy 8 órás etapot.

TISZABECS

Amire szükség van az ország többi feléből:

- csomagolt és friss szendvics. Csak egyszerűeket csináljatok-vegyetek (vaj, sonka, sajt, zöldség)!

- kicsi üdítők (rostos a gyerekeknek), kis kóla, maximum 1 literes mentes (!!!) víz, ice teák.

- csokoládé, lehetőleg gyerekbarát (dörmi, kinder, szokásos)

- gyümölcs (csak banán és alma, senki sem eszi a narancsot!)

- tea és kávé, cukor, tej, ez az azonnali ellátásban segít

- ropi és keksz, nem kell csipsz, sok helyet foglal és nem viszik

- kakaós tej gyerekeknek, kicsi szívószálas

- tisztasági kendők és zsebkendő, alufólia!

- minden mást, ami nem itt van, és máshol 1000x leírták hogy mi, azt vidd a művházba vagy a melegedőbe, ott majd szétosztják, a határmenti hotpontra ne vidd!

- esőkabát, pokróc, matrac párna!

- mindenből olyat vegyél, amit magadnak vennél, mert ezek az emberek tegnapelőtt ugyanolyan jól éltek, mint te!

Amire a legnagyobb szükség van:
- 2-3 ukránul (nem oroszul!) és magyarul is beszélő ember, aki képes elviselni a pszichológiai terhelést órákon át, és megkérdezni minden egyes családot:

– van hova menniük?

– van transzportjuk?

– van szükség bármilyen más segítségre (orvos, stb.)?

- az emberek vagy sírva, vagy dühösen vagy katatón állapotban jönnek át a stressz miatt, és ráöntik a kérdezőre épp azt, ami van, én magam pokoli történetekből több százat hallgattam végig tegnap.

- jelenleg ez a legakutabb probléma, mert a kommunikáció hiánya miatt ezek az emberek kivétel nélkül hiénák áldozatává válnak, ha mi nem segítünk!!!

Amire a legnagyobb szükség van a szeretetszolgálatok részéről:

- szervezzenek fuvarokat Prágába és Brnoba, Lengyelországba, Pozsonyba és Bécsbe, ha azt akarjuk, hogy a hiénák ne rabolják le az embereket (ez most 2-300 EUR per fő tarifa).

Óriási segítség lenne egy-egy folyamatos járat indítása per határ, mert szinte alig van, aki Budapest-Debrecenbe menne, de azok is nagyrészt csak megállónak használják hazánkat, mennek a testvér országokba. Még Tiszabecsen is sokan a lengyel-szlovák határkáoszt kerülik el ekkora kerülővel (ott sokkal többen próbálnak jönni).

- hiába nem szeretjük a hiénákat, egy 6-8-10+ fős csoportnak jelenleg kizárólag ők nyújtanak megoldást a továbbjutásra. Akár korrekt áron dolgozó fuvarosok is jobbak lennének a szakadt romos ukrán buszoknál (hiénák nagy része kárpátaljai rendszámú sajnos). Ha van olyan busztársaság, aki normális áron fuvaroz, ezen most még kereshetne is, és a menekültek is sokkal jobban járnának. Óránként telnek meg 20 fős buszok!

- nagyon sok roma érkezik a határmentéről, akik teljesen más utaztatást igényelnek (szinte sosem jut 1 felnőtt 2-3 gyerekre, ami egy személyautóban elfér, több száz km-t pedig egy sofőr sem vállal 4 gyerekkel hátul), nagyon messzire mennek jellemzően (Olaszország és Németország), tehát őket busszal kellene vinni, ahová tartanak, így azon segélyszervezetekre óriási szükség lenne, akiknek van ebben tapasztalatuk!

Amire a legnagyobb szükség lenne az államtól:

- a válság harmadik napján az állam 4 közlekedési rendőrön kívül, illetve a határrendészeten kívül nem volt jelen Tiszabecsen.

- 4 db toi-toi áll jelenleg rendelkezésre és 1 melegedőbusz és 1 melegedő sátor a több ezer emberre, az állapotok éjfélre balkániak voltak, ezt is a segélyszervezetek és az önkormányzat biztosította.

Sürgősen szükség lenne:

– melegedő sátrakra és éjjeli menedék sátrakra, ugyanis a határmenti falvak művelődési házai nem bírják a kapacitásokat, és minden helyi szállás megtelt.

– gulyáságyúkra, mert jelenleg csak az önkéntesek, egy-két helyen az önkormányzat főz, és a személyzet nem bírja.

– wc-kre.

– valódi szervezésre (információ, tolmács, pszichológus, autók szervezése, stbstbstb)

- Azonnali ingyenes tömegközlekedésre ukrán és ukrán-magyar útlevéllel! (update: MÁV már az, hajrá!)

- Szervezett buszjáratokat indítani a szlovák határra, és átadni az embereket a szlovák-cseh-lengyel utazásszervezőknek.

Tegnap már láttuk jeleit annak, hogy nemsokára megérkezik az állami segítség, így amit írok, nem azért írom, hogy negatív szenzáció legyen belőle, hanem azért, hogy segítsük a szervezőket. Az állam eddig el volt foglalva azzal, hogy a hadsereg, OKF, stbstb. egyáltalán megjelenjen itt, hogy a háttérben felépítse a kapacitásokat. Igen, lehetne jobban és ügyesebben, csak ez a háborgás nem segít most, és helyben sem nagyon morgolódtunk, csak csináltuk a dolgunkat.

Az ukránok bizalmatlanul érkeznek Magyarországra, és mindenki megdöbben a magyar vendégszereteten, az elképesztő összefogáson, tegnap 8 óra alatt MINDENKIT, akinek nem volt hova mennie, megoldottunk, elszállítottunk. Elképesztő érzelmek voltak, ahogyan szerveztük le az egyik budapesti fuvart, már ott állt a következő, volt, aki Győrből, volt aki Zalaegerszegről, volt aki Székesfehérvárról, mindenki hozott egy autónyi hasznos segélyt, majd órákat segédkezett az osztásban-szervezésben, majd ha tudott, vitte a rászorulókat.

Mindannyian büszkék lehetünk ma arra, hogy magyarok vagyunk, van mire, soha nem láttam ilyen összefogást még, itt nincsen politika, vallás. Minden egyes egyház kint van, a katolikus szervezi a falvakban az ellátást, a reformátusok főznek-szerveznek, stbstb – mindenki kint van. A határőrök és rendőrök az elképesztő stressz és terhelés ellenére is kedvesek és segítőkészek, le a kalappal előttük, segítsük őket, ahogyan a katonákat is, akik a határt védik!

Az ukrán menekültek 80%-a nő, gyermek és idősek, a nagy részük 2-3 napja van úton egy háborús országból, elképesztő stressznek kitéve. Sokan alig tudnak vezetni, de a férfiak otthon maradtak harcolni, így kénytelen volt sok gyerekkel sok ezer km-t levezetni egyedül rutin nélkül. Minden magyarországi autóst kérek, hogy a következő napokban, hetekben legyen különösen szolidárisak az ukrán (és cseh és olasz - azok nagy része is ukrán most, aki menekíti a családját) rendszámú autósokkal, mert jelentős részük azért megy az autópályán 80-al, mert 40 órája vezet, menekül, vagy nincsen rutinja! Segítsük őket, ne dudáljunk, ne anyázzunk, gondoljuk végig, mit élnek át ezek az emberek!

A legfontosabb: folytassuk az összefogást, mert mindenkire szükség van most!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Véget ért a német partoknál megrekedt púposbálna, Timmy kálváriája
Szabadon engedték a német partoknál eltévedt hosszúszárnyú bálnát. A cet március óta bolyongott a sekély vizekben, a mentők remélik, hogy visszatalál az Atlanti-óceánba.


Szabadon engedték szombaton az Északi-tengerben a Balti-tenger partjainál megrekedt hosszúszárnyú bálnát, Timmy-tírja a 444.hu.

A német sajtó által csak Timmyként emlegetett púposbálnát reggel 9 órakor engedték útjára, közölte Jens Schwark, a mentőcsapat egyik tagja.

A konvoj ekkor a Skagerrak-szorosban, Skagentől, Dánia legészakibb városától mintegy 70 kilométerre tartózkodott.

A tizenkét méter hosszú, tizenkét tonnás cetet a Poel-szigeti öbölből szállították egy vízzel megtöltött uszályhajón. A bálna heteken át többször is megrekedt a német partok mentén a sekély vizekben, mielőtt önkénteseknek sikerült a szállítóeszközre segíteniük.

A hosszúszárnyú bálna, amelynek kora 4 és 6 év közötti lehet, először március 3-án Wismar kikötőjében tűnt fel. Később onnan nyugatabbra, az észak-németországi Schleswig-Holstein tartománybeli Timmendorfer Strandon látták.

A mentők remélik, hogy a bálna képes lesz úszni a mély vizekben, és visszatér természetes élőhelyére, az Atlanti-óceánba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Amerikából jön haza egy örökbe adott magyar férfi, hogy megkeresse az édesanyját
Alexander Rimkunas – születési nevén Balogh Sándor – 1985-ben jött világra Siófokon, de nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe. A férfi a 41. születésnapjára tervezi az utazást, a keresésben gyerekkori barátja segíti.


Magyarországra jön az Amerikában élő Alexander Rimkunas, hogy megkeresse vér szerinti családját.

A férfi Balogh Sándorként született Siófokon 1985. június 12-én, édesanyja a magyar anyakönyvi iratok szerint Bogdán Ibolya. Az anya már a kórházban lemondott a babáról, ezért a kisfiú Kincsesbányára került nevelőszülőkhöz, majd nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe – írja a Blikk.

A keresésben Alexander gyermekkori barátja, Nóra segít, aki egyben a nevelőtestvére is volt.

„Sanyi a nevelőtestvérem volt, azaz három évig mindkettőnket ugyanaz a nevelőszülő terelgetett, óvott, ami legalább olyan erős kapocs, mintha a legjobb édestestvérek lennénk, ezért segítek neki abban, hogy felkutathassa a gyökereit, a rokonait, a vér szerinti szüleit”

– mondta a lapnak.

A nő magyar közösségi oldalakon osztja meg Alexander gyerekkori és mai fotóit, mert mint mondja, a hivatalos eljárást csak a barátja kezdeményezheti.

Berényi Gábor családjogász szerint Alexandernek a hivatalos úton is van esélye.

„Az örökbefogadást igazoló iratok mellett Alexandernek a jelenlegi, érvényes amerikai irataival kell jelentkezni a siófoki önkormányzat gyámügyi osztályán, ahol a születési adatai kerültek nyilvántartásba, illetve a Fejér vármegyei gyámhivatalnál, ahol az örökbe adását intézhették” – magyarázta az ügyvéd.

Hozzátette, ha ennyi adat ismert, akkor valószínűleg nyílt örökbefogadás történt, így Alexander kaphat információkat arról, él-e az édesanyja, hol él, és hogyan keresheti meg.

A törvény szerint az örökbe fogadott gyermek 14 éves korától a törvényes képviselője beleegyezésével, 18 év felett pedig önállóan is belekezdhet a vér szerinti szülők felkutatásába. „Akkor először arra kap választ, hogy egyáltalán érdemes-e tovább mennie, vagyis hogy a vér szerinti szülő életben van-e, illetve van-e testvére a keresést elindítónak” – folytatta Berényi Gábor.

Fontos, hogy a vér szerinti szülő az örökbe adás után nem kezdeményezheti a gyermek felkutatását, ha pedig mégis megteszi és zaklatja, az büntetőjogi következményekkel járhat.

A gyámhivatal a lakcímnyilvántartóból szerzi be az örökbe adó címét, majd a vér szerinti szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalon keresztül személyesen hívja be az illetőt. Itt mondják el neki, hogy ki és miért keresi, és ő dönthet a kapcsolatfelvételről. Ha nemet mond, a kereső csak annyit tudhat meg, hogy nem találták a vérrokont.

Alexander a 41. születésnapja körül tervezi az utazást Magyarországra, hogy személyesen indítsa el a hivatalos eljárást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Drámai órák a Balti-tengeren: megkezdődött a hetek óta haldokló bálna mentése, minden perc számít
A Timmy nevű púpos bálnát egy vízzel teli bárkán szállítják a német partoktól az Északi-tenger felé. Az állat hetekig vesztegelt a sekély vízben, a mentés sikere pedig a szakértők szerint is rendkívül kétséges.


Saját erejéből úszott be a vízzel teli uszályba Timmy, a hetek óta a német Balti-tenger partjainál rekedt púpos bálna. A mentőakció kedden érkezett fordulópontjához, a bálnát szállító konvoj pedig szerda reggel már a németországi Fehmarn-sziget térségében haladt az Északi-tenger felé, ahol a tervek szerint szabadon engedik.

A merész, magánfinanszírozású mentést heves szakmai vita és komoly társadalmi nyomás kíséri.

A bálnát szállító szerelvény a Kirchsee sekély vizéből indult, majd a Wismari-öbölből kihajózva vette az irányt a nyílt tenger felé. Az útvonal a dán partok mentén, Skagen, azaz Jütland északi csúcsa felé vezet, ahonnan a Skagerrakon át érheti el az Északi-tengert. A lassú, óvatos haladást állatorvosok és szakértők felügyelik kísérőhajókról, folyamatosan figyelve az állat légzését és viselkedését.

Timmy története március elején kezdődött, amikor feltűnt a német partvidéken, ahol a púpos bálnák nem őshonosak. Az állat többször is megfeneklett, és bár egy korábbi kísérlet során kotrógépekkel ásott csatornán át sikerült mélyebb vízbe juttatni, a legyengült bálna a Poel-sziget melletti sekély öbölben rekedt. Az állapota hetekig folyamatosan romlott, ami komoly vitát váltott ki arról, hogy egyáltalán érdemes-e beavatkozni.

A Német Óceánográfiai Múzeum szakértői szerint az akció „hatalmas stresszel és sérülésveszéllyel” járhat, és a siker esélyét is alacsonyra tették.

A helyi hatóságok sokáig a minimális beavatkozás mellett érveltek. Dr. Till Backhaus, Mecklenburg-Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere korábban azzal indokolta a hatóságok óvatos álláspontját, hogy a beavatkozás célja az állat szenvedésének csökkentése, nem pedig a szenvedés meghosszabbítása vagy a kockázatok felesleges növelése.

Végül egy magánkezdeményezés keretében, két vagyonos támogató finanszírozásával indult meg a mentés, amit a hatóságok jogilag „eltűrtek”.

A bálna sorsa egész Németországot megmozgatta: aktivisták táboroztak a helyszínen, a hatóságok pedig több ezer üzenetet kaptak, köztük fenyegetéseket is. A mentéshez egy vízzel teli szállítóuszályt, egyfajta úszó kádat használnak, amit vontatóhajó húz.

A művelet kulcsfontosságú pillanata volt, amikor Timmy kedd délután a végső szakaszban saját erejéből úszott be a szállítóeszközbe.

A szakértők szerint a Balti-tenger alacsony sótartalma és sekély vizei eleve megterhelőek egy púpos bálna számára, ezért a megmentése nemcsak egyetlen állat életéről szól, hanem természetvédelmi szempontból is jelentős. A „bálnapumpa” jelenség révén a mélyebb vizekből tápanyagokat, például nitrogént és vasat juttatnak a felszínre, ezzel serkentik a fitoplankton növekedését, amely a légköri szén-dioxid jelentős részét elnyeli.

A mentés óráról órára versenyfutás az idővel. Ha Timmy eljut az Északi-tengerig és biztonságban szabadul, az nemcsak technikai bravúr, hanem ritka természetvédelmi siker is lesz.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk