Helen Mirren királynőjétől a Fekete hattyúig - minden idők legjobb női alakításai
Ez a lista szubjektív, de főhajtás minden színésznő előtt is, aki nem került bele. Vannak olyan pillanatok, amikor megáll a levegő és a felejthetetlen játék a retinánkba ég.
Helen Mirren - A királynő
Helen Mirren karrierje pont fordítva sült el, mint Hollywoodi színésznőknél szokott, hiszen nem a húszas éveiben lett világsztár, hanem bőven túl az ötvenen - az első komolyabb figyelem a Gosford Parknál vetült rá, de A királynő óta számít igazán világsztárnak, amiért Oscar-díjat is kapott. És tényleg, annyira hitelesen hozza II. Erzsébet királynőt, hogy nem lehet elmenni mellette. Karrierje pedig utána teljesen kilőtt, hiszen a most 75 éves színésznő éppen a Halálos iramban 9-ben legközelebb látható. A királynő egy történelmileg izgalmas pillanatban kapja el a figurát: a sztori Diana hercegnő halálával indul.
Natalie Portman - Fekete hattyú
Aki látta, tutira mindenkiben nyomot hagyott ez az alakítás, ha nem is a leghíresebb filmje a színésznőnek, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a élete legnagyobb alakítása. Hiába a Leon, a profi a leghíresebb film, amiben játszott, és ez valószínűleg örökre így is marad, mégis erős találkozás volt ez Darren Aronofsky rendező és Portman között. Aronofsky épp művészileg nagyon komoly időszakot élt, túl volt a zseniális Pankrátoron Micky Rourke-kal a főszerepben, Portnam pedig kereste az ilyen lehetőségeket, ahol igazán megmutathatja mélységeit. Ebben a filmben egy törékeny lelkű, labilis balerinát alakít, aki a Hattyúk tava főszerepére készül, ennek a belső utazásnak lehetünk tanúi.
Básti Juli - Sztálin menyasszonya
Mindenképpen fejet kell hajtanunk egy magyar alakítás előtt is a listában. Bacsó Péter filmjéért Básti Juli 1992-ben a Magyar Filmritikusok Díját nyerte el, extatikus játékával pedig máig lenyűgözi a nézőt. A sztálini diktatúra idején járunk, a helyszín egy kis falu, a főhős pedig egy bolond lány, Paranyi (Básti Juli), akit sajnálatból fogad be a közösség. Sztálin menyasszonyának nevezik, és a történet elején még nem tudja, mennyi lelki-fizikai hányattatás vár rá...
Elizabeth Taylor - Nem félünk a farkastól
Liz Taylor ebben a fekete-fehér filmben, mely egy Albee-dráma alapján készült, olyasmit csinál meg, amihez teljesen le kellett meztelednie. Filmbeli partnere az a Richard Burton, aki az életben kétszer is volt a férje, és egy romjaiban lévő házasság egy drámai pillanatában kapcsolódunk a történetbe. Az alakítás megint bizonyíték arra, hogy egy igazi színésznő olyan mélységekbe képes lememnni önmagában bizonyos áldott pillanatokban, amiből filmtörténet lesz. Mert ez a film elsősorban Taylor - és persze a csodás színmű - miatt lett olyan emlékezetes, amilyen.
Meryl Streep - Sophie választása
Meryl Streep zsenijét emlegetni színésznőkkel kapcsolatban ma már közhelyszámba megy, viszont ember legyen a talpán, aki kikészülés nélkül többször is képes megnézni ezt a végtelenül szomorú filmet. A Sophie választása az elképzelhető legnagyobb emberi dráma története: amikor egy anya maga kényszerül választásra a koncentrációs táborban, hogy melyik gyermekét küldjék a halálba. Mondanunk sem kell, hogy a színésznő olyan alakítást nyújtott, amit lehetetlen könnyek nélkül végignézni és nem azonosulni vele.
Gena Rowlands - Egy hatás alatt álló nő
John Cassavetes filmjében a filmtörténet egyik legnagyobb alakítását láthatjuk Gena Rowlandsnek köszönhetően, nem beszélve arról, hogy a férj szerepében Peter Falk is pályája legemlékezetesebb és legmélyebb pillanatait hozta. Rowlands egy végtelenül komplikált, törékeny személyiséget ábrázol tűpontosan és megindítóan, és eközben egy férj áll mellette és mögötte, hogy támogassa az idegösszeomlás szélén. A női lélek, a házasság, az összetartás ódája ez az egyszerre nagyon egyszerű és mesteri film.