Charlize Theronról tudta mindenki, hogy jó színész, de talán a szépsége még jobban elnyomta ezt a tényt, így egy ideig a szerepei is inkább ezt az irányt szabták meg neki: bizony a szépsége előrébb való volt, mint maga a játéka. Talán ezen szeretett volna fordítani a színésznő ennek a szerepnek az elvállalásával, amiben alaposan elmaszkírozták és a külsejét lepusztították, hogy meg tudja jeleníteni a lecsúszott alkoholista prostituáltat, aki gyilkolni kezd. A hatás nem is maradt el, mindenki döbbenten nézte Theron elemi erejű színészi játékát, amiben ezúttal a szépségére nem tudott építeni. A siker nem maradt el, megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscar-díjat.
Marion Cotillard - Piaf
Ajándék volt Cotillard számára ez a szerep, ami ajándék lett volna bármely színésznő számára, de épp ő tudta csak így eljátszani Edith Piafot, a francia sanzon királynőjének tragikus története a nemrég bemutatott Judy Garlandéhoz volt picit hasonló, hiszen mindketten extra érzékeny, traumatikus történetet hordozó nők voltak, akik nem bírták el a terhet, így az alkoholhoz és a droghoz fordultak. Cotillard játékát nem is kell elemezni, hátborzongató az azonosulása, melynek eredményeként nem más áll előttünk, mint Piaf. Ez a színészet egyik nagy misztériuma, amikor ilyesmi történik meg.
Nicole Kidman – Az órák
Ahogy Charlize Theron is az elcsúnyítással érte el a vágyott sikert, Kidman is előtte egy évvel hasonlóan szerezte meg az Oscar-szobrocskát, ehhez a szerephez alaposan vissza kellett venni maszkírozással a színésznő ragyogó szépségéből. De a film az évtized egyik legjobb filmjeként vonult be a filmtörténetbe, Kidman pedig életre keltette a depressziós zsenit, Virginia Wolfot.
Halle Berry - Szörnyek Keringője
Halle Berry a 2002-es Oscar-díjátadón megkapta a szerepért a legjobb női főszereplő díját, amit teljesen jogosnak érzett világszerte a nézők többsége. Alakítását a lecsupaszított természetesség jellemezte, így drámai ereje is velőtrázóan erőteljesen tudott hatni. Berry akkoriban az abszolút csúcson volt, amit egy hollywoodi színésznő megélhet, hiszen blockbusterekben szerepelt az X-men-től kezdve a Kardhalig. Épp a két említett film közötti évben pedig megkapta a díjat, amiről az álomgyárban mindenki álmodozik. A film nem a történetével hívta fel magára a figyelmet, hanem az egyedi atmoszférájával, a rendezés érzékenységével és a színészi játék különleges erejével.
Ez a lista szubjektív, de főhajtás minden színésznő előtt is, aki nem került bele. Vannak olyan pillanatok, amikor megáll a levegő és a felejthetetlen játék a retinánkba ég.
Helen Mirren - A királynő
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Esküvő, régi szerelmek és újabb Demjén-slágerek – itt a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első előzetese
Hat évvel az első rész balatoni nyara után ismét találkozik a Kuplung és a három barátnő. A Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első előzetese ízelítőt ad a nagysikerű film folytatásából, de sok kérdést is felvet.
Hat év telt el a felejthetetlen balatoni nyár óta, a Kuplung tagjait és a három barátnőt pedig alaposan szétszórta az élet. A Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában egy esküvő hozza ismét össze a régi társaságot – természetesen újabb szerelmi bonyodalmakkal és Demjén Ferenc slágereivel.
Szerda délelőtt megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első hivatalos előzetesét. Az alig több mint egyperces kedvcsináló egyelőre nem árulja el a történet minden fordulatát, de az kiderül belőle, hogy a folytatás megőrzi az első film legfontosabb összetevőit: visszatér a balatoni környezet, a romantika, a humor, a látványos zenés-táncos jelenetek és a Kuplung együttes.
A képsorokon esküvői készülődést, tóparti találkozást, a színpadon ismét összeálló zenekart, valamint feszültebb és kifejezetten komikus pillanatokat is látni. A menyasszony körül Liptai Claudia új karaktere is feltűnik, az esküvő legfontosabb titkait viszont nem leplezi le az előzetes.
Az első hivatalos előzetes alapján a régi kapcsolatok közül több is újabb próbatétel elé kerülhet.
A hat főszereplő változatlan: Gergőt Ember Márk, Gábort Marics Péter, Csabit Kirády Marcell, Esztert Törőcsik Franciska, Katát Márkus Luca, Bettit pedig Kovács Harmat alakítja. Mellettük Trill Beatrix, Liptai Claudia, Seress Zoltán, Györgyi Anna és Rohonyi Barnabás is szerepel a filmben.
A folytatás sem hagyja el a sorozat zenei alapját, vagyis Demjén Ferenc slágereit.
A már bejelentett betétdalok között szerepel a Mindig ugyanúgy, a Jelszó, a Love, az Iskolatáska, a Várj, míg felkel majd a nap, a Jóbarátok vagyunk és a Legyen ünnep.
A mozibemutatót két Kuplung-koncert is felvezeti november 6-án és 7-én a Papp László Budapest Sportarénában. Ezeken az első film dalai mellett már a folytatás néhány szerzeménye is hallható lesz.
Az első rész minden előzetes várakozást felülmúlt. Magyarországon több mint egymillió mozijegyet adtak el rá, a határon túli vetítésekkel együtt pedig további csaknem kétszázezer néző látta. Összesen 56 hétig szerepelt a mozik műsorán, ami kortárs magyar film esetében példátlan teljesítmény. Romániában 132 564 fizető nézővel 2025 húsz legnézettebb mozifilmje közé is bekerült.
A kedvcsinálót itt lehet megnézni:
Hat év telt el a felejthetetlen balatoni nyár óta, a Kuplung tagjait és a három barátnőt pedig alaposan szétszórta az élet. A Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában egy esküvő hozza ismét össze a régi társaságot – természetesen újabb szerelmi bonyodalmakkal és Demjén Ferenc slágereivel.
Szerda délelőtt megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első hivatalos előzetesét. Az alig több mint egyperces kedvcsináló egyelőre nem árulja el a történet minden fordulatát, de az kiderül belőle, hogy a folytatás megőrzi az első film legfontosabb összetevőit: visszatér a balatoni környezet, a romantika, a humor, a látványos zenés-táncos jelenetek és a Kuplung együttes.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Túl a 40-en tudta meg, hogy más a vér szerinti apja, megmentette Emilio Estevez életét, és a lányából pornószínésznő lett – 30 érdekesség a 65 éves Laurence Fishburne-ről
14 évesen 16-nak hazudta magát, hogy bekerüljön az Apokalipszis mostba. Azóta már több mint 141 színészi kredit van mögötte.
1. A Georgia állambeli Augustában született 1961. július 30-án, Laurence John Fishburne III néven.
2. A szülei Laurence John Fishburne Jr., aki fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében dolgozott, valamint Hattie Bell Crawford, aki középiskolai matematika- és természettudomány-tanár volt.
3. A keresztnevét a világhírű angol színész, Laurence Olivier után kapta.
4. Gyerekként a szülei válása után nem sokkal New Yorkba, Brooklynba költözött az anyjával, az apjával utána nem tartotta a kapcsolatot.
5. 12 évesen kezdett el színészkedni: először a One Life to Live című sorozatban tűnt fel 1974-től 1976-ig.
6. 14 éves volt, amikor szerepet kapott Francis Ford CoppolaApokalipszis most (1979) című filmjében. Azt hazudta a castingosoknak, hogy már 16 éves, hogy megkapja a szerepet. Végül a forgatás olyan sok ideig tartott, hogy közben valóban sikerült betöltenie a 16., sőt, még a 17. életévét is.
7. Az Apokalipszis most forgatása egyik szünetében megmentette Emilio Estevez (aki az apját, Martin Sheent kísérte el) életét, sikerült időben kihúznia őt egy futóhomokból.
8. A New York-i High School of the Performing Arts tanulója volt, ott is érettségizett le.
9. Az 1980-as évek elején ő és a szintén New York-i színész, Giancarlo Esposito (Breaking Bad, A mandalóri, The Boys stb.) szobatársak voltak Los Angelesben.
10. Évtizedeken át Larry néven szerepelt a stáblistákon, többek között a Fekete vidék (1991) című filmben is, mielőtt 1993-ban úgy döntött, visszatért a Laurence névhez. A Tina volt az első film, ahol már így írták őt ki.
11. Színészetet tanult a Manhattanben található Lincoln Square Academyn.
12. Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) nagykövete, amelynek keretén belül világszerte segíti a gyermekeket oktatási, egészségügyi és humanitárius támogatással.
13. A korai pályafutása nem kizárólag rangos produkciókból állt. A horrorrajongók talán felismerték őt az 1987-es Rémálom az Elm utcában 3: Az álomharcosok című filmben, ahol egy kórházi ápolót alakított.
14. 1985-ben, 24 évesen vette feleségül Hajna O. Moss színésznőt (Személyes ügy) New Yorkban. Két gyermekük született: egy fiuk, Langston (1987) és egy lányuk, Montana (1991). Hajna és Laurence végül az 1990-es évek elején elváltak.
15. Gyakran összetévesztik Samuel L. Jacksonnal, és fordítva. Jackson szerint már olyan is volt, hogy egymás mellett álltak, és az emberek még akkor is felcserélték őket.
16. 1991 és 1995 között a színésznő Victoria Dillarddal (Higgy neki, hisz zsaru, Visszakézből, Kerge város, Ali) járt.
17. Ötször is elutasította Ike Turner szerepét a Tina (1993) című filmben. Amikor aztán megtudta, hogy Angela Bassett kapta meg Tina Turner szerepét, meggondolta magát. Később azt állította, hogy a Tina után évekbe telt, mire a fekete nők abbahagyták, hogy „rossz szemmel” nézzenek rá.
18. A Mátrix (1999) folytatásaira kötött szerződése állítólag 15 millió dollár volt + a bruttó bevétel 3,75%-a.
19. Ő és a színésznő Gina Torres (Mátrix: Újratöltve, Mátrix: Forradalmak, Firefly: A szentjánosbogár) 2001 februárjában jegyezték el egymást, majd 2002. szeptember 22-én házasságot kötöttek a New York-i Cloisters nevű múzeumban. A közös lányuk, Delilah 2007 júniusában jött a világra. 2017. szeptember 20-án megerősítést nyert, hogy Torres és Fishburne már külön élnek, csak az elmúlt egy évben titokban tartották a szakításukat. 2018. májusában váltak el hivatalosan.
20. Ő az első afroamerikai színész, aki eljátszotta a főszerkesztő Perry White szerepét, azaz Clark Kent munkaadóját a 2013-as Az acélemberben.
21. Három olyan filmben is szerepelt, amelyet Oscar-díjra jelöltek a legjobb film kategóriájában: Apokalipszis most (1979), Bíborszín (1985) és Titokzatos folyó (2003).
22. A brazil író, Paulo Coelho nagy rajongója. 2009-ben kijelentette, hogy meg szeretné filmesíteni Coelho Az alkimista című regényét. Ez azóta nem jött össze.
23. A 40-es éveiben tudta meg, hogy Laurence John Fishburne, Jr. nem a biológiai apja. Később, 2025-ben a Finding Your Roots című tévéműsor egyik epizódjában aztán kiderült számára, hogy a vér szerinti apja egy William Seigel Bohannan nevű férfi volt. Bohannan az amerikai hadseregben szolgált, és Fort Gordonban állomásozott, amikor megismerkedett Fishburne édesanyjával, Hattie-vel. Ekkor pedig az is kiderült, hogy van két féltestvére, Lisa Bohannan és William Bohannan.
24. A lánya, Montana felnőttként pornószínésznő lett, és Chippy D néven ismeretes a szakmában.
25. Laurence a Guggenheim Motorcycle Club alapító tagja, amely csoport világszerte szervez túrákat művészeti múzeumokba.
26. Ő volt az első fekete színész, aki Othellót alakította egy nagy költségvetésű filmben, méghozzá az 1995-ös OthellóbanKenneth Branagh (Jago) és Iréne Jacob (Desdemona) mellett. A korábbi, nagy nevekkel fémjelzett feldolgozásokban olyan színészek játszották el a mór hadvezért, mint Orson Welles és a névadója, Laurence Olivier, persze teljesen feketére festett arccal.
27. Elismert színházi színész is, aki több mint 10 színdarabban lépett fel a karrierje során. 1992-ben a Two Trains Running című darabban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Tony-díjat.
28. A színészkedés és a produceri munka mellett rendezőként is kipróbálta magát. Ő vezényelte le a 2000-es Egyszer az életben című drámát, amelynek főszereplője a „hasonmása”, Samuel L. Jackson volt.
29. Fishburne irodalom és költészet iránti szenvedélye mélyre nyúlik, és már fiatalon felfedezte ezirányú vonzódását. Inspirációt merített olyan művekből, mint Langston Hughes versei és Shakespeare drámái. A karrierje során végig elkötelezte magát Shakespeare iránt, és olyan ikonikus szerepeket alakított, mint Othello, Coriolanus és Hamlet.
30. Vonzódik a harcművészetekhez is, fiatalon főként Bruce Lee filmjei inspirálták. Az ő hatására kezdett el hapkidót gyakorolni. Az ebben szerzett tudását többek között a Mátrix-filmekben is kamatoztatni tudta Morpheusként, amely egyébként máig a legismertebb szerepe.
1. A Georgia állambeli Augustában született 1961. július 30-án, Laurence John Fishburne III néven.
2. A szülei Laurence John Fishburne Jr., aki fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében dolgozott, valamint Hattie Bell Crawford, aki középiskolai matematika- és természettudomány-tanár volt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Visszatérhet a TV2-re az Aktív, egy másik népszerű műsorukat kaszálhatják el miatta
A TV2 Csoport levédette a tíz éve megszüntetett Aktív című riportmagazin nevét és logóját. Ezzel viszont egy másik műsor lekerülhet a csatorna képernyőjéről.
Közel tíz év szünet után visszatérhet a TV2 képernyőjére az Aktív című riportmagazin. A csatorna a napokban levédette a műsor nevét és a hozzá tartozó logót, amit a Rekláminvázió blog szúrt ki.
Az Aktív 2002 januárjában indult a TV2-n, kezdetben Bartal Csaba, később Gombos Edina és Szebeni István vezetésével. A riportmagazin rövid idő alatt népszerű lett, és sokáig a csatorna egyik legfontosabb főműsoridős programjának számított. Később azonban a délutáni, majd a déli műsorsávba került, ahol elvesztette nézőinek jelentős részét. Az utolsó adást 2016 szilveszterén sugározták.
A műsor várhatóan a Tények Plusz helyét veszi át, a váltás pedig már augusztusban megtörténhet.
A TV2 jelenlegi műsorújsága szerint a Tények Plusz ezen a héten még adásban van, ami alátámasztja a legkorábbi augusztusi indulásról szóló értesüléseket. A lépés egy nagyobb átalakítási folyamat része, a csatorna ugyanis korábban már a „TV2 Híradó” és a „TV2 Hírek” nevekre is védjegyoltalmat kért, jelezve, hogy a teljes hírszolgáltatását újraépíti – írja a Story.hu.
A TV2 vezetése még májusban jelentette be, hogy a Tények márkanevet a jelenlegi formájában megszüntetik. Korábban ezt írta a csatorna sajtóosztálya:
„Jelenleg zajlik az infotainment műsorok megújítása, amelyre elsősorban a Tények brand eróziója miatt van szükség.”
„A cél, hogy az újonnan induló brandekkel, a tanulságok levonását követően, a TV2 az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő hírszolgáltatást nyújtson” – tudatták akkor.
Az átalakítás személyi változásokat is magával hozott. A Tények korábbi meghatározó arcai, Marsi Anikó és Gönczi Gábor tavasszal vonultak vissza a képernyőről, és sajtóértesülések szerint már nem is térnek vissza a megújuló hírműsorba. Helyükre a hírek szerint többek között a csatornához visszatérő Pachmann Péter érkezhet, de Szedmák Zita, Farkas Fanni és Gajdos Tamás neve is felmerült.
Közel tíz év szünet után visszatérhet a TV2 képernyőjére az Aktív című riportmagazin. A csatorna a napokban levédette a műsor nevét és a hozzá tartozó logót, amit a Rekláminvázió blog szúrt ki.
Az Aktív 2002 januárjában indult a TV2-n, kezdetben Bartal Csaba, később Gombos Edina és Szebeni István vezetésével. A riportmagazin rövid idő alatt népszerű lett, és sokáig a csatorna egyik legfontosabb főműsoridős programjának számított. Később azonban a délutáni, majd a déli műsorsávba került, ahol elvesztette nézőinek jelentős részét. Az utolsó adást 2016 szilveszterén sugározták.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Itt nem finomkodnak – Egy sportág, amin mindenki nevetett, és most egy AppleTV+ vígjáték épült rá
Elsőre teljesen abszurdnak hangzik, hogy egy pickleballról szóló film működhet. A Dink azonban nem veszi túl komolyan magát, és pontosan ettől lesz szerethető. Jake Johnson és Ed Harris remek párost alkotnak, a humor pedig kellemesen őrült.
A sportvígjátékok receptje az elmúlt évtizedekben alig változott. Van egy kiöregedett vagy kiégett főhős, aki valaha ígéretes tehetség volt, de az élete rossz irányt vett. Jön egy váratlan lehetőség, egy különös sport vagy csapat, néhány kötelező kudarc, majd a nagy visszatérés. A Dink című AppleTV+ film sem próbálja újraírni ezt a formulát, viszont pontosan tudja, hogy nem is ez a dolga. Ehelyett fogja a jól ismert sportfilmes sablonokat, nyakon önti egy Adam Sandlerhrz-hasonló szituációs humorral, és készít belőlük egy könnyed, szerethető vígjátékot.
Már az első percek egyértelművé teszik, hogy itt nem finomkodnak.
A nyelvezet meglepően szókimondó, a gyerekek ugyanúgy káromkodnak, mint a felnőttek, a humor pedig gyakran kellemetlen helyzetekből építkezik, amelyeket egy csipet fekete humor tesz még abszurdabbá. Nem egy tipikus családi matinéra kell számítani, hanem egy olyan komédiára, amely leginkább azoknak szól, akik szeretik az önironikus, kissé pimasz amerikai vígjátékokat. Már, ha ez a zsáner még létezik.
A történet középpontjában egy egykori teniszcsodagyerek áll, Dusty, akit Jake Johnson alakít. Fiatalon óriási jövőt jósoltak neki, ám a karrierje még azelőtt kisiklott, hogy igazán elkezdődhetett volna. Mára ott tart, közel ötven évesen, hogy édesapja teniszklubjában oktat gyerekeket, miközben próbál együtt élni azzal a gondolattal, hogy sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Jake Johnson karaktere tipikus sportfilmes vesztes hős. Kissé kiégett, makacs, önfejű, és sokszor kifejezetten nehéz vele együtt érezni. Éppen ezért működik jól a karakterív is: a film nem próbálja az első perctől szerethetővé tenni, inkább hagyja, hogy fokozatosan nőjön fel a feladathoz.
A másik nagy erősség Ed Harris, aki a szigorú, keménykezű apa szerepében remekül érzi magát.
Már a puszta jelenléte is tekintélyt sugároz. Bár karaktere elsőre egyszerű ellenfélnek tűnik, Harris rutinja még az egyszerűbb jeleneteknek is súlyt ad. A történet valódi konfliktusa azonban meglehetősen szokatlan. Nem egy rivális teniszakadémia vagy egy világverseny áll a középpontban, hanem… a pickleball.
Akinek eddig kimaradt volna, a pickleball lényegében a tenisz egyik könnyebben játszható rokona. Kisebb pályán zajlik, lassabb tempójú, és elsősorban az idősebb korosztály körében vált rendkívül népszerűvé. Az Egyesült Államokban az elmúlt években valóságos őrület alakult ki körülötte, így teljesen érthető, hogy előbb-utóbb film is készült róla. A Dink ezt a kulturális jelenséget fordítja sportkomédiává.
A pickleball-játékosok egyre több pályát követelnek maguknak, ami veszélybe sodorja a tökéletesnek hitt hagyományos teniszklubot. A vita odáig fajul, hogy egy különleges verseny döntheti el, melyik sport maradhat a klubban. Főhősünk természetesen először teniszezőként szeretné megmenteni szeretett sportját, ám amikor ez nem sikerül, megsérül és rehabilitációból kénytelen maga is pickleball-ütőt ragadni.
Ez az alaphelyzet már önmagában elég abszurd ahhoz, hogy működjön vígjátékként.
A Dink ráadásul nem veszi túl komolyan önmagát. Folyamatosan kifigurázza a sportfilmek kliséit, miközben mégis végigjárja az összes kötelező állomást. Megkapjuk a bukott hőst, az új célt, a nehéz felkészülést, a személyes konfliktusokat és természetesen a várva várt megváltás lehetőségét is.
A humor leginkább a kínos szituációkból fakad. Nem a harsány poénok dominálnak, hanem azok a jelenetek, amikor a szereplők saját magukat hozzák kellemetlen helyzetbe. Például, amikor Ed Harris karaktere kitalálja, hogy egy versenyt hirdet a klub jövőjéért: egy régi házszabályt aktivál, ami megmondja ki csatlakozhat a teniszklubhoz. Ez most pont jól jön a „gonoszoknak”, de különösen vicces benne az, hogy ez a szabály a 60’-as évek Amerikájában a szegregációhoz és a feketék kizárásához köthető. Amikor ezt bejelenti, milyen ötlete van, enyhén se finom jelzésként egy afroamerikai karakteren marad a kamera, hosszan, kellemetlen ideig. Az ilyen típusú humor miatt érdemes megnézni a Dinket.
Ebben erősen érződik a Workaholics (A munka hősei) írójának stílusa: a párbeszédek lazák, gyakran improvizáltnak hatnak, a karakterek pedig szerethetően esendők.
A történet tele van meglepetésvendégekkel is. Ben Stiller, Chloe Fineman, Chris Parnell, Patton Oswalt, Andy Roddick vagy éppen John McEnroe felbukkanása kellemes extra, különösen azoknak, akik szeretik az amerikai sport- és vígjátékos kultúrát. Ezek a cameók sosem érződnek öncélúnak, inkább játékos kikacsintások a néző felé.
Persze a Dink nem hibátlan alkotás. A történet szinte minden fordulata előre kiszámítható, a karakterek többsége jól ismert sportfilmes archetípus, és senki sem fogja a forgatókönyv eredetiségét emlegetni évek múlva. A film azonban láthatóan nem is akar több lenni annál, mint ami. Egy könnyed, másfél órás kikapcsolódás. És ezt meglepően jól teljesíti.
A legnagyobb erénye talán éppen az, hogy végig megőrzi a jókedvű hangulatát.
Nem túl drámai, nem akar nagy életigazságokat megfogalmazni, egyszerűen csak szórakoztatni szeretne. Jake Johnson könnyedén alakítja a főszereplőt, Ed Harris tekintélyt parancsoló ellenpontja, a sport pedig éppen elég különleges ahhoz, hogy frissnek hasson. Legalább is nekem biztosan.
A Dink nem reformálja meg a sportfilmeket, sem a vígjátékokat, viszont pontosan tudja, milyen közönségnek készült, és ezt a feladatot magabiztosan teljesíti. Ha valaki egy kedves, kissé őrült, önironikus sportvígjátékra vágyik, amelyen nem kell sokat gondolkodni és jó eséllyel mosolyogva áll fel a végén a kanapéról, akkor ez a film könnyen betalálhat. Nem klasszikus, nem korszakalkotó, viszont kifejezetten szórakoztató darab az AppleTV+ kínálatában. Jobb, mint egy átlagos Adam Sandler-vígjáték.
A sportvígjátékok receptje az elmúlt évtizedekben alig változott. Van egy kiöregedett vagy kiégett főhős, aki valaha ígéretes tehetség volt, de az élete rossz irányt vett. Jön egy váratlan lehetőség, egy különös sport vagy csapat, néhány kötelező kudarc, majd a nagy visszatérés. A Dink című AppleTV+ film sem próbálja újraírni ezt a formulát, viszont pontosan tudja, hogy nem is ez a dolga. Ehelyett fogja a jól ismert sportfilmes sablonokat, nyakon önti egy Adam Sandlerhrz-hasonló szituációs humorral, és készít belőlük egy könnyed, szerethető vígjátékot.
Már az első percek egyértelművé teszik, hogy itt nem finomkodnak.
A nyelvezet meglepően szókimondó, a gyerekek ugyanúgy káromkodnak, mint a felnőttek, a humor pedig gyakran kellemetlen helyzetekből építkezik, amelyeket egy csipet fekete humor tesz még abszurdabbá. Nem egy tipikus családi matinéra kell számítani, hanem egy olyan komédiára, amely leginkább azoknak szól, akik szeretik az önironikus, kissé pimasz amerikai vígjátékokat. Már, ha ez a zsáner még létezik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
