KULT
A Rovatból

Halálos irambant megszégyenítő hajszák a Hungaroringen – A Gran Turismo biztosan megizzaszt

Száguldás, Nissan, szerelem – van itt minden, de főképp olyan autócsörték, amelyek szinte szó szerint leviszik a fejedet. Ha szereted a versenyzést, ha nem, ez a film hatással lesz rád. Kritika.


A Gran Turismo története egészen 1997-ig nyúlik vissza, ekkor jelent meg ugyanis az azonos című videójáték, pontosabban autóverseny-szimulátor a PlayStation-konzolosok nagy örömére. A több, mint 10 millió eladott példány pedig megtette hatását, a japán gyártó a Polyphony Digital sorozattá bővítette a game-et, 2022-ben jött ki a hetedik része.

A Magyarországon is forgatott Gran Turismo-film azonban nem csupán egy sikeres videójáték mozis adaptációja, a sztorija ennél bonyolultabb és elképesztőbb. Történt ugyanis, hogy a Nissan Europe korábbi vezetője, Darren Cox 2006-ban kitalálta, hogy segít a Sony PlayStation-játékosoknak abban, hogy tudásukat a valóságban, igazi kocsikon is kipróbálják, és profi autóversenyzőkké váljanak. Az elképzelés 2008-ban a Sony és a Nissan közös vállalkozása, a GT Academy formájában vált valóra, amely a nevét a jól ismert Gran Turismo videójáték-sorozatról kapta. Ebben az évben került sor az első GT Academy-verseny megnyitójára, amelyen a spanyol Lucas Ordóñez szerezte meg a győzelmet. A 2009-es dubai 24 órás versenyen nyújtott teljesítményét követően a Nissan szerződtette is Ordóñezt a versenycsapatába.

2010 és 2016 között a Nissan PlayStation GT Academy programjának további 21 győztese volt, akik közül sokan sikereket értek el a pályán, többek között bajnoki győzelmeket, dobogós helyezéseket nemzetközi versenyeken.

A harmadik, 2011-ben megrendezett GT Academy-n tűnt fel az akkor 19 éves brit Jann Mardenborough, aki 90 000 másik nevezőt megelőzve nyerte meg a versenyt, a győzelemért járó díja pedig az volt, hogy indulhat egy Nissannal a dubai 24 órás futamon. Ahogy telt az idő, az addig csupán a cardiffi szobájában játékkormányt tekergető srác egyre feljebb tornázta magát a profi versenyzők közt, és tapasztalatlansága ellenére elképesztő eredményeket ért el.

Mondhatjuk tehát, hogy a Gran Turismo kevésbé videójáték-adaptáció, sokkal inkább egy életrajzi film Jann Mardenborough-ról, amelyhez az alapot történetesen egy videójáték adta.

Hősünk sztoriját természetesen itt-ott megváltoztatták, kibővítették, megkurtították, az események időrendjét megkavarták, vagy új karaktereket kreáltak a drámai hatás kedvéért, a főbb pontok azonban egyeznek, Mardenborough GT Academyre való bejutásától kezdve az egy néző halálát okozó horrorisztikus nürburgringi balesetén át a Le Mans-i 24 órás versenyéig.

A film szerint tehát Jann Mardenborough (a Fehér éjszakákból vagy a Távterápiából ismert Archie Madekwe alakításában) megnyeri a Danny Moore (Orlando Bloom karaktere Darren Coxon alapul) által szervezett európai versenyt, és néhány társával együtt bejut a GT Academyre, ahol a film kedvéért kitalált autómérnök és korábbi legendás versenyző Jack Salter (David Harbour) próbál profi versenyzőket faragni a konzolkoptatókból.

Mardenborough többek között a magassága és a bizonytalansága miatt sem ideális jelölt, mégis kiemelkedik tudásával a többiek közül, és lehetőséget kap a rajthoz álláshoz nagy téttel bíró versenyeken is.

A rendezést a dél-afrikai Neill Blomkamp vállalta be, aki 2009-ben a semmiből tört a csúcsra District 9 című, négy Oscar-díjra is jelölt zseniális sci-fijével, majd úgy tűnt, a nagy ígéretű fenegyerek el is tűnik a süllyesztőben, hiszen a következő filmjei mindig eggyel rosszabbak lettek az előzőnél, az Elysium – Zárt világ (2013) és a Chappie (2015) után 2021-ben már a Démoni című B-kategóriás horrorförmedvénnyel égette magát (igaz, rövidfilmekben azért továbbra is tudott nagyobbakat alkotni, pl. Oats Studios-filmek). Szüksége volt tehát már egy olyan projektre, amelyben megmutathatja, hogy maradt még benne valami a District 9 zsenijéből.

Persze ne legyenek hiú reményeink, a Gran Turismo, bármennyire is repeszt, a nyomába sem érhet a johannesburgi űrlényes kalandnak. Blomkamp mégis profitálhat belőle. Ezúttal nem ő írta a forgatókönyvet (hanem egyrészt az élet, másrészt az Amerikai mesterlövész-es Jason Hall és a Richard király-os Zach Baylin), ami a mű leggyengébb láncszeme lett.

Bár valóban kivételes az, amit Jann Mardenborough véghez vitt, az életéből csupán egy sablonos, bukásokkal is megtűzdelt sikertörténet lett az esélytelen, lenézett ember százszor látott csúcsteljesítményéről.

Győzelmek, hoppon maradások, edzések, lemondások, felállások, nagy elhatározások, akciók, rivalizálások (az És egyszer csak… Paxton Hall-Yoshidájával – Darren Barnet), na meg némi magánéleti drámázás (az őt a céljaiban nem támogató apával – Djimon Hounsou) és egy csipetnyi romantika (egy cuki, szintén a film kedvéért megalkotott karakterrel – Maeve-Courtier Lilley). Semmi újat nem kapunk hát e téren. Szerencsére a színészek, élükön Archie Madekwével és David Harbourral, képesek életet lehelni ezekbe a jelenetekbe is, amik így, bár közhelyesek, de egyben helyesek is.

A Gran Turismo legfőbb erényét máshol kell keresni: bizony, a rendezői székben, az előre lenézett Neill Blomkamp személyében, aki képes volt emlékeztetni minket arra, hogy akcióban azért még mindig ott van a szeren.

A versenyzős jelenetek ugyanis lenyűgözőek. Van bennük kraft dögivel, no meg kreatív kameraállások, dinamika, izgalom, gyönyörű képek – Jacques Jouffret operatőrt (A bűn éjszakája, 22 mérföld, Bloodshot) is dicséret illeti – és ütős atmoszféra.

Tisztán érződik, hogy Blomkamp e pillanatokban érezte magát elemében, ezekbe mindent beletett, amit tud, és így pl. a nürburgringi tragédia is igen hatásosra sikeredett. (Az más kérdés, hogy a valóságban sokkal később történt (bőven a Le Mans-i verseny után), és hogy sok kritika érte az alkotókat, amiért az egy ember halálát okozó tragédiát arra használták fel, hogy Mardenborough-nak súlyos drámát és végül inspirációt adjanak közvetlenül a nagy verseny előtt.)

A Gran Turismo tehát meglepően jól működik, persze főképp azok számára, akik látványos, hangos, sodró lendületű száguldásokra vágynak, vagy akiket valamilyen szinten érdekel az autóversenyzés világa, mert ők bekukkanhatnak, sőt, jól szét is nézhetnek a kulisszák mögött. A friss és mély emberi történetek és kapcsolatok kedvelői, lehet, csalódni fognak, bár ők vélhetően nem ettől a filmtől várják a megváltást.

Azt mondjuk magyarként egyáltalán nem vettük jó néven, hogy bár a Hungaroringen forgattak egy csomó jelenetet, a mogyoródi versenypálya egyáltalán nem kapott szerepet a sztoriban. Ejnye-bejnye!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk