Hadházy Ákos: A Fidesz nem egy politikai párt, hanem egy szimpla bűnszervezet

Vidéki Prókátor egy friss bejegyzésben vette sorra, hogy a választás utáni események, köztük a Medián egyik felmérése és a Hankó-ügy, az ő korábbi elméletét látszanak igazolni. A szerző szerint a történések „alátámasztani látszanak a kétlépcsős rendszerváltással kapcsolatos, választást megelőzően közzétett elméletem megalapozottságát és megvalósíthatóságát”.

Ennek a forgatókönyvnek az volt a lényege, hogy amennyiben a Tisza Párt nem szerez kétharmados többséget, a kormányváltást követően „rövid időn belül olyan mennyiségű csontváz fog kiesni a szekrényből”, hogy a Fidesz támogatottsága bezuhan. Úgy vélte, „ennek, meg a propaganda letekerésének köszönhetően az Orbán-párt népszerűsége nagy valószínűséggel levihető azon szint alá, mely a 2/3-os többség megakadályozásához szükséges”. A poszt írója szerint a második fázisban már könnyen elérhető lett volna a cél. „Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a második lépcsőben, egy időközi választás révén már létrehozható az alkotmányozó többség.”

Meglátása szerint a Fidesz népszerűségének csökkenése és a kellemetlen ügyek napvilágra kerülése már a kormányváltás előtt megindult.

– állítja.

A bejegyzést egy kérdéssel zárja, amely a jövőbeli kormányzati lépések lehetséges hatásaira utal: „MI lesz itt akkor, ha az új kormány elkezdi a munkát, elzárja a propaganda és a NER gazdasági hátországának közpénzcsapjait, nyilvánosságra hozza az Orbán-rendszer idején elkövetett bűnöket és nekiáll az elszámoltatásnak?”

Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom alapítója a közösségi oldalán fejtette ki véleményét az Európai Unió Bíróság magyar „gyermekvédelmi” törvénnyel kapcsolatos ítéletéről és a leköszönő kormányfő arra adott reakcióiról. A politikus szerint szórakoztató figyelni a bukott miniszterelnök utolsó erőfeszítéseit. Úgy véli, a közvéleményt már egyáltalán nem érdekli, mit tesz vagy nem tesz a leköszönő kormány.

Fekete-Győr azt állítja,

A politikus szerint hiába levelezget Sulyok Tamás köztársasági elnökkel, mert „a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.

A poszt írója szerint a korábbi kormány tizenhat éven keresztül próbálta megosztani a társadalmat „mesterségesen generált, »gyermekvédelminek« hazudott aljas uszítással”, és ezzel ártatlan embereket állított célkeresztbe. Fekete-Győr úgy látja, „ennek az undorító kirekesztősdinek vetett véget április 12-én a magyarok elsöprő többsége”.

Felidézte, hogy

Állítása szerint most, hogy az Európai Bíróság is kimondta az ítéletét, „végleg lerántotta a leplet erről az államilag szervezett, homofób megbélyegzésről”, Orbán Viktor még mindig egy „genderpropaganda nevű ócska fantommal viaskodva” igyekszik eljátszani a nemzetmentő szabadságharcost.

Fekete-Győr szerint ma már egyértelmű társadalmi akarat van egy olyan Magyarországra, „amely nem a megosztásra és a kirekesztésre, hanem az emberi méltóságra, az egyéni szabadság megkérdőjelezhetetlen tiszteletére, a magánélet szentségére és az európai szolidaritásra épül”.

A politikus a „most felálló rendszerváltó parlament” felelősségének nevezte, hogy a következő hónapokban törölje el a „putyini kottából átvett propagandatörvényeket”. Ezzel együtt egy olyan új gyermekvédelmi törvényt kell alkotni, amely szerinte „nem ártatlan kisebbségeket bélyegez meg, hanem tényleges védelmet nyújt a valódi szexuális ragadozókkal szemben”.

Végül Fekete-Győr azt írta, nem akarja megzavarni a volt miniszterelnököt a „politikai önfelszámolásban”, és nyugodtan írogathatja tovább „az értelmetlen leveleit a saját kis bukott bábjainak”. Azt tanácsolta neki, egy dolgot azonban jobb, ha az eszébe vés: „a történelem és a szabad Magyarország már túllépett rajta, a politikusbűnözők korszakának végérvényesen leáldozott!”

Fel kell ismerni, nekünk, szülőknek is lehet beleszólásunk az oktatás alakításába, mi is elősegíthetjük, hogy pozitív irányba forduljanak a dolgok – mondta Miklós György, a Szülői Hang Közösség alapítója a Népszavának adott interjúban. Szerinte nem az a helyzet, hogy az állami oktatásban csak egy-két helyen rossz a kommunikáció, hanem szinte mindenhol. Úgy véli, az oktatásirányításba vetett bizalom helyreállítása akár hosszú évekbe is telhet.

A Szülői Hang arra reagálva, hogy a Tisza Párt Lannert Juditot kérte fel oktatási miniszternek, azt közölte:

„A kormányzat részéről ezen gyorsan lehet változtatni, szinte azonnal ki lehet alakítani az eddigiektől eltérő kommunikációs stílust, és a jövőbeli párbeszéd kereteit is néhány hónapon belül fel lehet állítani” – fogalmazott. Kifejtette, hogy az elmúlt években egyáltalán nem volt valódi szakmai párbeszéd, a javaslataikat legjobb esetben egy „köszönömmel” intézték el, majd lesöpörték az asztalról. „De a kormányzatba, és így az oktatásirányításba vetett bizalom helyreállítása is időigényesebb folyamat, akár hosszú évek feladata lesz. Gyorsabb lerombolni, mint felépíteni valamit, és az elmúlt 16 évben folyamatos rombolás történt ezen a téren is” – tette hozzá.

Az alapító tapasztalatai szerint a bizalmi válság minden szinten jelen van, a fenntartóktól az intézményvezetőkön át a pedagógusok és szülők kapcsolatáig. Hozzátette, hogy a diákok sem bíznak abban, hogy az iskola hasznos ismereteket adna nekik. A tankerületi központokról azt mondta, az ott ülő, meg nem választott és nem számon kérhető emberek átlátható szempontok és indoklás nélkül utasítják el a kérelmeket. „Ez a lehető legrosszabb fenntartói magatartás” – jelentette ki.

Szerinte ezek a fenntartók döntenek az intézményvezetők kinevezéséről is, ahol a fő szempont gyakran a lojalitás.

még akkor is, amikor az egész iskolai közösség támogatta” – emlékeztetett. Reményét fejezte ki, hogy ez most változni fog, bár a fenntartói szerkezet átalakítása szerinte minimum egy évig is eltarthat.

A szülők és a pedagógusok közötti kommunikáció javítása a kormányzati intézkedésektől függetlenül is lehetséges lenne, de Miklós György szerint itt is rendszerszintű problémák vannak. „Nem az történik, hogy az állami oktatásban egy-két helyen rossz a kommunikáció, hanem szinte mindenhol rossz” – állítja. A pedagógusok leterheltsége miatt a szülőkkel való kapcsolattartás a prioritási sorrendjük végére került, miközben rengeteg a kibeszéletlen probléma.

ne a szabadidejükben kelljen a szülői megkeresésekkel foglalkozniuk” – részletezte. Ezért is örül annak, hogy Lannert Judit lesz az oktatási miniszter, aki kutatóként és miniszterjelöltként is hangsúlyozta a szülőkkel való kapcsolattartás fontosságát.

Miklós György szerint bár minden szülőt érdekel, mi történik a gyerekével az iskolában, az elmúlt években az egyéni és civil kezdeményezések elnyomása miatt általánossá vált a „ne szólj szám, nem fáj fejem” hozzáállás. Kialakult egyfajta apatikus gondolkodás és a tanult tehetetlenség érzése. „Fel kell ismerni, hogy nekünk, szülőknek is lehet beleszólásunk az oktatás alakításába, mi is elősegíthetjük, hogy pozitív irányba forduljanak a dolgok. Ez nemcsak lehetőség, hanem felelős állampolgári magatartás is” – hangsúlyozta. Úgy véli, nemcsak a kormánytól kell várni a megoldásokat, a szülőknek is tenniük kell a változásért. Ehhez olyan párbeszédre van szükség, amely túlmutat az osztálypénz vagy az iskolafelújítás kérdésein.

A szülők tavalyi, KRÉTA-rendszeren keresztüli pontozásos tanárértékelését egyáltalán nem tartotta hasznosnak, szerinte az csak tovább növelte a frusztrációt. A Szülői Hang hiába javasolta a kormánynak, hogy pontozás helyett szöveges visszajelzésekre lenne szükség. „Ha egy pedagógus alacsony pontszámokat kap, abból nem derül ki, mi a probléma” – magyarázta, hozzátéve, hogy az értékelés így „abszolút tévút”. Szerinte az intézményvezetők sem voltak érdekeltek a szülői vélemények kikérésében, mert nem volt erőforrásuk vagy jogosultságuk a problémák megoldására.

A Szülői Hang a kinevezése után felveszi a kapcsolatot az új oktatási miniszterrel. Miklós György bízik a konstruktív együttműködésben, és úgy érzi, a Tisza-kormány jó kapcsolatot próbál majd kialakítani a civil szférával, ahogy erre Lannert Judit is tett utalást. A szervezet a maga részéről javaslatokkal, tájékoztatással és a problémákra való figyelemfelhívással segítené a pozitív változásokat.

Továbbra is független civil szervezetként fogunk működni” – szögezte le.

A szervezet tavalyi támogatói kampánya sikeres volt, az anyagi támogatásokból egy online kampányt tudtak finanszírozni az országgyűlési választások előtt a közoktatás rendszerszintű problémáiról, amivel 4,5 millió megtekintést értek el. Emellett egyre többen jelentkeznek hozzájuk önkéntes munkára. „De van egyfajta pozitív hangulat, többen úgy érzik, hogy most talán tényleg lehet tenni valamit” – mondta Miklós György, aki továbbra is várja az aktív önkénteseket a szemléletváltás eléréséhez.

A 2026-os magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga komoly vitákat váltott ki. Az érettségi első felében a vizsgázók többek között Jókai Mór életpályájával és Wass Alberttel kapcsolatos kérdésekkel is találkoztak. A második, szövegalkotási részben a diákok vagy Arany János „A tölgyek alatt” című versét elemezhették, vagy a létösszegző versek témakörét mutathatták be, ami sokak szerint szűkítette a diákok mozgásterét. Nem sokkal a vizsga után elérhetővé váltak a feladatsorok nem hivatalos megoldásai is, azóta pedig a szakma is értékeli a feladatokat.

Milyen volt az idei magyarérettségi? Miért volt váratlanul nehéz az irodalmi feladatlap, és miért hiányzott belőle a kreativitás? Miért volt szabálytalan az egyik kérdés, és van-e esély a változásra a következő években? Erről beszélgettünk Schiller Mariann-nal, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagjával.

— Milyennek látja az idei érettségit a korábbiakhoz viszonyítva? Könnyű volt, vagy nehéz?

— Erre nagyon nehéz válaszolni. Már beszéltünk diákokkal, a sajátjainkkal, és ők egyértelműen azt mondják, hogy nehezebb volt, ahogy a kollégák egy része is így látja. Én egy picit árnyalnám a képet. Ez az érettségi ebben a formában csak két-három éve létezik, és ami igazán nehéz benne, az a szerkezetéből fakad. Az irodalmi feladatlap váratlanul nehéz lett, miközben voltak benne olyan elemek, amik elméletileg segíthették volna a diákokat, például volt, ahol lehetett elvileg választani – de hát miből...

És nem csak az fáj, ami bekerült a tesztbe, hanem az is, ami kikerült belőle. Nincsen benne gyakorlati írásbeliség vagy érvelés. Tehát olyasmi, ami a közvetlen irodalmon túl az életben maradáshoz segítség lehetett volna, ahogy a régi érettségiben volt. Az irodalmi feladatlap tehát nehéz volt, az szinte biztos.

Irodalomról szólt, interjú volt, tehát könnyebb volt követni, és a feladatok nagy része is jó volt. Persze volt, amelyik kicsit lazán, puhán volt megfogalmazva, nem volt egészen egyértelmű. Egy csomó mindenre a holnapi javítási-értékelési útmutató ismeretében fogunk tudni válaszolni, hogy valójában milyen is volt, vagy mi az, ami elvárható. Volt benne néhány apróság, ami nem volt tökéletes, de összességében azt gondolom, hogy elfogadható volt.

Az igazából váratlan, a második, műértelmezési-szövegalkotási feladatlapban érhette a diákokat.

A műértelmezés egy késői Arany János-vers, A tölgyek alatt volt, ami nehéz szöveg. A szempontok alapján lehetett róla írni, de

Én nagyon hiányoltam néhány szómagyarázatot, lábjegyzetet a szöveghez. Arany Jánosnál jobban tényleg senki nem tud magyarul, de azért csak eltelt 150 év. A gyerekek ahhoz is hozzá vannak szokva, hogy a szöveggyűjteményben nagyon sok lábjegyzet, szómagyarázat, megjegyzés van. Hát itt most nem volt.

Egyrészt nem nagyon lehet tudni, hogy melyik tanár, melyik tankönyv éppen mit tart létösszegzőnek, egyre több taneszköz mondja ezt egyre több mindenre. Másrészt az elmúlt években többször előfordult, hogy a feladat kiírása gyakorlatilag tartalmazza a megoldást. Tehát azok a diákok, akik maguktól rájöttek volna egy-két alapvetésre, nem tudnak, mert az már benne van a feladat instrukciójában. És ez egy probléma. Ahogy az is, hogy miért nem mondták azt, hogy itt van hat vers, ebből válasszanak ki hármat, és azon mutassák be, hogy milyen a létösszegző verstípus.

— Őszintén szólva nekem is szűknek tűnt ez a mozgástér. Ahogy elnéztem a feladatokat, az volt az érzésem, hogy nem szerettem volna idén érettségizni.

— Ezt az idén érettségizők is így gondolják, azt hiszem.

— Nem adta meg azt a szabadságot, azt a kreativitást, amit egy irodalom iránt érdeklődő diák elvárna.

— De drága uram, ez így van tíz éve.

— Hozzátenném, hogy nem csak az irodalomérettségin.

— Tehát a feladatlap első része főleg a lexikális tudást mérte?

— Ez egy olyan bebiflázandó anyag, amit az éppen leköszönő oktatási irányítás, vagyis a Belügyminisztérium tett be. Sokak ellenkezésére, de azt is hozzá kell tennem, hogy vannak, akik ennek örültek, mert ehhez tényleg nem kell semmit érteni. Ezt be lehet magolni, mint a periódusos rendszert vagy a nem tudom mit.

— Ez a vizsgán belül milyen súllyal szerepel?

— Ez száz pontból húsz.

— Ez a 20 százalék azt jelenti, hogy ugrott az ötös?

— Azt nem tudhatjuk, mert még van a szóbeli is. Elméletileg ettől még lehet ötös. Ha valaki az összes többi részét jól csinálja meg és jól is szóbelizik, akkor még meglehet az ötös.

— Az Eduline-on azt írták, hogy a diákok sírva jöttek ki, volt, aki egyenesen azt mondta,  hogy a leköszönő kormány bosszúja volt ez az érettségi.

— Én is szívesen mondanám ezt, de nem, mert ezt az érettségit jóval előbb összeállították, minthogy tudták volna, hogy ők leköszönnek. Ezt nem a múlt héten csinálták. De az az erős meggyőződés van benne, hogy az a jó diák, aki teljesen fölösleges adatokat bebifláz.

Fel van sorolva pontosan, hogy milyen témakörökről szólhat a feladatlap, műfajok, műnemek, verselés, rímelés, és ezek között nem szerepel az életrajz. És ebben a feladatlapban volt életrajzi kérdés is. Ami eleve nem lehetne. Ebbe jogilag nem szeretnék belemenni, mert nem értek hozzá. Azt gondolom, hogy az egész érettségi mindenképpen érvényes, legfeljebb azt lehet mondani, hogy ezt az egy-két pontot kapja meg mindenki, ha valaki ezen a jogi hercehurcán keresztül akar menni. De ezt ráadásul irgalmatlan gyorsan kellene csinálni. Ahogy elnézem a magyar jogalkotást, ez nem nagyon fog menni. De lehet, hogy az Oktatási Hivatalban valaki, ha elég fellebbezés vagy megjegyzés érkezik, azt mondja, hogy jó, vegyük ki ezeket az életrajzi elemeket. Ami egyébként jó lenne, de azon már nem segít, hogy a gyerekek egy csomó időt eltöltöttek ezzel.

— Mennyire lehet ezt reparálni a szóbelin? Ott mekkora a szabadság?

— Vegyes. Abban nagyon szűkült a szabadság, hogy mik a szóbeli témakörök, de abban még van a tanároknak szabadsága, hogy pontosan mik a tételek és a feladatok. Például szintén három éve dőlt el, hogy Herczeg Ferenc ugyanolyan fontosságú író, mint Arany János vagy Kosztolányi Dezső, de hogy azon belül ki mit kérdez, és mennyire tanította, az még tanári szabadság kérdése.

— Ismerve a rendszer nehézkességét, van esély arra, hogy jövőre legalább egy kicsit közelebb hozzák az élethez az érettségit?

— A kérdések vagy a feladatok lehetnek kevésbé aprólékosak, de egy év alatt nem lehet megváltoztatni az érettségi rendszerét. Abban lehet talán bízni, hogy lehetséges egy kétlépcsős megoldás. Először csak egy kicsit fellazítani azt, ami van, és csak utána, nagyon hosszú távon valósulhat meg, hogy egy valóban új, 21. századi, szövegközpontú érettségi jöjjön létre.

Tehát ez biztos, hogy évekbe kerül. Az átmeneti időben pedig kármentesíteni lehet. De az sem kevés.

— Amióta bevezették ezt a fajta rendszert, lehetett látni változást az eredményekben?

— Nem. Nagyjából ugyanannyi, mert az esszépontozás és a szóbeli pontozása valahogy kiegyenesíti ezeket a nehézségeket.

— Ez azért némileg megnyugtató.

— A diákok részéről némileg megnyugtató, a magyartanítást illetően viszont nem.