SZEMPONT
A Rovatból

Gáspárik Attila: Egy nap tízszer fogok oda-vissza menni Püspökladány és Nagyvárad között, hogy kibiciklizzem magamból az elmúlt 60 évnyi szorongást

Január elsejétől eltűnik a határ Magyarország és Románia között. A volt marosvásárhelyi színházigazgató szerint a generációjában soha nem múlik el az a gyomorgörcs, amit akkor éreztek, amikor a határhoz értek.


Január 1-től Románia is teljes jogú tagja lesz a Schengeni övezetnek, akkortól már nemcsak a repülőtereken és a kikötőkben, de a közúton is eltörlik a határellenőrzést, felemelkednek a sorompók. De mit jelent ez azoknak, akiknek a határátlépés hosszú évtizedeken át a gyomorgörcsről, az igazoltatásokról és az utazási korlátozások szorításáról szólt? Hogyan próbáltak könyveket átcsempészni a határőröket kijátszva, mikor lehetett a kemping sajt a jólét szimbóluma, és hogyan segített a Duna kavics vagy az Amodent fogkrém az embereknek a határ túloldalára jutni?

Gáspárik Attila, színművész, volt színházigazgató, rádiós mesél egy véglegesen szertefoszló világról. Mert lehet, hogy sokak számára Schengen csupán az egyszerűbb utazást jelenti, de Gáspárik, és bizonyosan sok erdélyi és székelyföldi magyar számára ennél többet: a múltból megmaradt gyomorgörcs oldódását és a szabadság új értelmezését.

– Te mióta vársz erre?

– Én egy olyan városban születtem, amelyik 8 kilométerre van a magyar határtól, Nagyváradon. Úgy éltem itt Romániában, hogy az ottani 60 ezres magyar közösségnek a rádió az a Kossuth, a Petőfi, később a Bartók Rádió volt. És arra is emlékszem, amikor felszereltük a 70-es években az első magyar 2-es kísérleti adás antennáit, hogy azt is nézzük. Nekem Székelyföld és Erdély is valamilyen furcsa, különös, egzotikus dolog volt, amit én a Magyar Televízióból ismertem.

Ráadásul Váradon vannak olyan tömbházak, amelyek felső emeleteiről simán látszik Magyarország. És ott volt a határ, és végigkísérte az életünket.

Láttuk azoknak az arcát, akik elhatározták, hogy éjszaka nekivágnak és átszöknek. És láttuk azokat a pajtásokat, akiket visszadobtak még a 80-as évek elején a határon, és agyba-főbe verték őket. Aztán 1990 után jött a benzinkrízis, és a székelyföldiek, amikor mentek, akkor mindig itthagyták a benzinkannákat. Volt, hogy anyám lakásába nem lehetett belépni a benzinkannáktól, mert az összes ismerős ott tartotta nála. Mi így éltünk együtt a határral. És nem hiszem, hogy nekem és a generációmnak valaha elmúlik az a gyomorgörcs, amit éreztünk, amikor a határhoz értünk. Hogy vajon mi lesz a probléma, mi lesz a baj, mi az, amit megint rosszul csináltunk? Mindenesetre én elhatároztam, hogy tavasszal, amikor kicsit melegebb lesz, biciklivel egy nap tízszer fogok oda-vissza menni Püspökladány és Nagyvárad között, hogy kibiciklizzem magamból az elmúlt 60 évnyi szorongást.

– Ha nincs határ, csak arra ocsúdsz fel, hogy már máshogy néznek ki a villanyoszlopok az úton, akkor nem is tudja a gyomorgörcs, mikor kell jönnie.

– És magasabb a búza, és tényleg, ilyen jelekből észrevenni, tényleg fantasztikus lesz. Most már évek óta ingázom Szlovákiába, és fantasztikus a hídon, akár Párkánynál, akár Komáromnál átmenni, de az autómban van egy szigorú hölgy, akit én nem ismerek, de mindig a híd közepén megszólal, hogy „You crossed the border”. Ennyi csak a határ, és tényleg remélem, hogy gyerekeinknek, unokáinknak már semmit nem fog jelenteni.

Persze igazán jó az lenne, ha szellemiekben is végre át tudnánk már lépni a határainkat.

De ebben nincsenek illúzióim, mert azért azt tudom, hogy Magyarországon is megjegyzik, ha valaki Borsodból jön, vagy Kisvárdáról, de Budapesten is azért egy budai nem mondja magáról, hogy pesti lenne. Ez egy ilyen külön magyar tehetség, hogy mi húzunk határokat, ha nincsenek is, magunk között.

– Azért a németek is megjegyzik, hogy valaki mondjuk Szászországból jön-e, vagy a bajoroktól...

– Igen, de ők ezt diszkréten el tudják intézni. Mi meg véleményt is mondunk róla, hogyha valaki Újpest-szurkoló vagy nem Fradi-szurkoló. Tehát mi nem tudunk egymásnak örülni, még határtalanul sem.

– Hogyan is zajlott egy határátlépés a 70-es, a 80-as, a 90-es vagy a 2000-es években?

– Én a 70-es évekre emlékszem. Volt egy kifejezés, pont most jutott eszembe, hogy feloldják ezt a határzárat, amikor olyan tragikusan néztek egymásra az emberek: hogy „levetkőztették”.

Ez volt a kérdés, hogy levetkőztették-e?

Sűrű szokás volt az, hogy aki a határátlépésre jelentkezett, azt levetkőztették anyaszült meztelenre, és átvizsgáltak mindent rajta, hogy nem akar-e valamit kicsempészni. Tényleg nem tudom, hogy akkoriban mi lehetett volna, amit kicsempészhettek Romániából az emberek. A bőröndöket szétvágták, vagy belevágtak. Ez az az időszak volt, amikor vitték ki a diplomáikat magukkal a felsőfokú végzettségűek, akik nem akartak hazajönni, hogy aztán majd munkát vállaljanak, ezeket keresték. És nagy vadászat folyt a könyvek után, amelyeket Magyarországról hoztak. Igazából nem engedtek be semmilyen könyvet. A barátaim úgy csempészték be mondjuk Moldova György Magyar Atom című, gondolom, rendszerellenes könyvét, hogy

megvettek Romániában magyar nyelvű könyveket, a borítón ott volt, hogy Bukarest Kriterion Kiadó, és felöltöztették a magyarországi könyveket romániai borítókkal.

A vámos pedig bejött, aki nem tudott igazából magyarul, de látta a címen, hogy bukaresti könyvek ezek, és akkor még boldog is volt, hogy a mi magyarjaink jobbak, mint a ti magyarjaitok. Akkor voltak az adományozások, hogy egy kicsi csomag mindig ki volt készítve a vámosnak, amelyben kötelezően Duna kavics, Amo szappan, Amodent fogkrém kellett szerepeljen. És akkor a vámos kérdezte, hogy „és ez mi?” „Hát én nem is tudom, de ha gondolja a kedves feleségét...” „Na jó, köszönöm szépen.” És akkor megúsztad azt, hogy a gyümölcsös rágógumit a gyerekeidnek elhozhatod. Az az igazság, hogy amíg itt ilyen tilalmas világ volt a két határ között, gyerekkorunkban minden, ami Magyarországon készült, az maga volt a csoda.

A szarvasgombás májpástétomnak sem fogok soha úgy örülni, ha egyszer majd eszem, mint a műanyagba töltött kempingsajtnak.

Ugye esténként láttuk a tévében, hogy reklámozták a csemegeboltot, és akkor mi is olyanból kaphattunk. Aztán jöttek ezek a – bocsánat – cseszegetős átlépések ’90 után. Mentünk turnézni a színházzal, és akkor a buszt félreállították, és két és fél órán keresztül ültünk a buszban, leszállni sem volt szabad, mellékhelyiség nem volt, az, hogy a buszra az volt írva, hogy Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, az bizonyos román vámosoknak elég okot adott arra, hogy egy kicsit meghúzzák a vonalakat, és tudatosítsák bennünk, hogy nem olyan egyszerű gyerekek, hogy ti csak úgy átmentek! És akkor a listát kértek a kellékekről, elkezdték átnézni egyenként. Nem tudom, mire gondoltak, hogy mit akarunk kicsempészni, vagy mit nem. Aztán persze megnyíltak a kicsi határátkelők, ami látszólag jó dolog volt, de igazából mégsem, mert mikor odamentél, ott mindig kiszállítottak az autóból, elő az életmentő dobozt, a háromszöget, megszondáztattak, hogy nem az alkohol miatt akarsz-e a kicsi határátlépőn átmenni, végül emiatt semmit nem tudtál spórolni, ha Létavértesen mentél át, mert a vámos ott ritkán jutott egy-egy átmenőhöz, és persze kiélte a kis szadista hajlamait rajtad, bármelyik oldalról jöttél volna. Ezeket szerintem egy iskolába képezték ki, csak éppen az egyik magyar volt, a másik román.

Úgyhogy én nagyon-nagyon várom, hogy vége legyen.

– Beszéljünk az útlevélről, mint intézményről, ami már egy ideje nincsen, de egy időben nagy kincs volt, megjegyzem Magyarországon is. Hogy működött ez nálatok?

– Egészen 1989-ig, a rendszerváltásig az útlevelet nem tarthattuk magunknál. Kétévente kérhettünk egy turistaútlevelet, amelyet vagy jóváhagytak, vagy nem. Borzalmas procedúrán mentél át. El kellett beszélgetni a vállalati bizalmival, utána kellett kapni egy ajánlást a munkahelyeden a vezetőtől, hogy megbízható vagy, és vissza fogsz jönni, nem fogsz csúnyát mondani a hazádról, ezután beadhattad a kérésedet, és akkor pár hetet kellett várni rá. Pénzt nem válthattál, nem vihettél magaddal, tehát mindent úgy intéztek, hogy nagyon pocsék legyen. Azt csinálták az emberek, hogy inkább Csehszlovákiába kértek útlevelet, mert akkor úgy át lehetett menni Magyarországra, könnyebben, mintha Magyarországra kérted volna.

De sokszor vissza is utasították a kérésedet, úgyhogy nem mehettél, nem kaptál útlevelet, és nem kellett megokolniuk, hogy miért nem.

Aztán ’89 után lehetett útlevélhez jutni, viszont pecsételni kellett folyamatosan, és a román állampolgároknak nagyon hamar vízumot vezettek be Ausztriától kezdve mindenhova, tehát nem volt elég, hogy volt útleveled, hatalmas sorokat kellett állni a konzulátusok előtt, hogy vízumot kapj. Én kétszer jártam meg úgy, hogy kiraboltak Budapesten az osztrák követség mellett. Nyilván látták, hogy román rendszámú az autó, akkor biztos sorban áll a vízumért, és addig kirámolták az autót. Nem volt egy jó dolog. És persze, amikor a román útlevelet meglátták az osztrák vagy a német vámosok, akkor egy potenciális Baader–Meinhof-csoport tagját látták benned, vagy a Vörös Brigádok terroristáját.

Szétszedték az autót, nem egyszer lemérték a súlyát, vajon a törzskönyvben szereplő súlya az autónak egyenlő azzal a súllyal, ami valójában. Ezek is borzalmas tortúrák voltak.

Persze nagyon sok honfitársam tett ezért, gondolom emiatt egy kalap alá vettek minden román állampolgárt velük. Az utóbbi időben már személyazonosságival lehetett utazni. Igazából azt hiszem, hogy a kesztyűtartóban van egy útlevelem, mint az amerikai filmekben, lehet már rég lejárt, nem tudom.

– Még a várakozási időről beszéljünk egy kicsit.

– Nagyon sokszor szándékosan lassították a vámosok a forgalmat, főleg Romániából Magyarország felé volt hosszú a sor, mert egy sávon dolgoztak három helyett. Azután, amikor az autópályás átmenő megnyílt Aradnál, ott voltak a legnagyobb sorok, mert egész Dél-Európa ott közlekedett. A spanyol–olasz vendégmunkások 4-5-6 órás várakozási időt is tudtak produkálni, szerintem elsősorban ott lesz nagyon nagy nyereség ez az átállás.

– Mi lesz szerinted a sok épülettel a határállomásokon?

– Én, ha befektető lennék,

most kezdeném el a román–magyar határmúzeumot felépíteni a régi romos épületekből, és az pont arról szólna, amiről most beszélgettünk, ki lehetne állítani az egyenruhákat, a kibelezett bőröndöket, útleveleket, határátlépések történeteit.

Sajnos rengeteg drámai történet zajlott le. Nagyon érdekes, amikor a világbajnok, olimpiai bajnok Nadia Comăneci, a román tornasport és a világ tornasportjának egyik legnagyobb alakja, a zöldhatáron menekült Magyarországra, és vissza akarták toloncolni. Órákon keresztül faggatták a határőrök, borzalmas tortúrának tették ki, és nagyon-nagyon nehezen tudott ott maradni, aztán továbbutazni. Ez egy nagyon-nagyon drámai történet volt. Tehát erről egy múzeumot szerintem mihamarabb kellene készíteni, és dokumentumfilmeket a történetekről, mert a mi generációnkat ez pszichológiailag szerintem nagyon megviselte. És ha keressük az okát, hogy néha miért rágjuk a körmünket felnőtt fejjel, nagyon sokszor vissza lehet majd vezetni azokhoz az órás sorokhoz, meg a kukoricásban elvégzett szükségletekhez, amelyeket a vámnál eltékozolt órák okoztak nekünk.

Két éve szóba jött, hogy esetleg megszűnik a román-magyar határ (jön Schengen). Éppen mentem át a határon. Bors-Ártánd. Két kedves román határőr kéri az útlevelet. Hova-hova? Ide-ide, Szlovákiába. Biznisz-biznisz? Igen-igen. Eladom nekik, hogy színész vagyok! Veszik? Páran… igen. És ti fiúk, felkészültetek a munkanélküliségre? Jön Schengen. Felnevetnek. Nem kell sietni. Nem lesz itt semmi. Mondom, figyeljetek, egyszer lesz, ha nem most, egyszer. Akkor van egy tervem. Engedjétek le a sorompót és lábteniszezzetek egyet a magyar határőrökkel. Keresztül a sorompón. Egymásra néznek, még jobban röhögnek: már megvolt, pár éve Szalontán. Ott kevés utas volt…. Röhögtünk. Kezet fogtunk! December 31. még egy utolsó lábtenisz meccs, hogy végképp lejátszuk az elmúlt 100 évet!

Gápárik Attila - Facebook

Azt hiszem, azért bárhogy élünk, nagyon el kellene gondolkodnia mindenkinek, hogy ennél csak rosszabb lehet. Nincs annál csodálatosabb dolog, hogy az ember beül egy autóba, felül egy vonatra, egy repülőre, és nagyjából az egész európai kontinensen nyugat felé szabadon közlekedhet, lefelé pedig Bulgária, Görögország... Ez tényleg csodálatos dolog, és ezzel a lehetőséggel azt hiszem, élni kell, ennek örülni kell, és ezt valahogy tovább kellene építeni. Azért az is nagyon jó, amikor euróval lehet fizetni mindenhol, és nem kell fejben folyamatosan átszámolni, hogy mennyi az annyi. Ugyanakkor azt is látom, amikor a Google Translate-tel Észak-Komáromban idős magyar házaspár próbál a nyugdíját beosztva akciós knédlit venni, hogy valahogy kihúzza. Szívszorítóak ezek a dolgok, ezen nagyon kéne változtatni, és ennek nincsen politikai színe. Az emberek, ha már megszülettek, szeretnének jól élni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk