Ez az igazi magyar, nemzeti színjátszás - megnéztük a Parasztoperát a Radnóti Színházban
A cikk kisebb spoilereket tartalmaz!
Sok Pintér Béla darabot láttam már, de sajnos a Parasztopera egészen eddig kimaradt. De most, hogy a Radnóti Színház műsorára tűzte, tulajdonképpen örülök, mert így nem Pintér Béláék előadásához hasonlítottam, hanem teljesen önálló produkcióként tudtam értékelni. Arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy működik egy Pintér darab, ha nem a szerző társulata adja elő.
Hogy rögtön lelőjem a poént: nagyon jól. A Radnóti Parasztopera előadása fantasztikus, ami persze nemcsak arra bizonyíték, hogy Pintér Béla korunk egyik legjobb színpadi szerzője, de a Radnóti színészei is szenzációs munkát végeztek Szikszai Rémusz rendezésében.
Évek óta írok színházi előadásokról, de valamiért a Radnótiba még nem vetődtem el. Nézőként is utoljára valamikor a 90-es években jártam ott. Így hát örültem, hogy végre megnézhetem, „mit tud most” a Nagymező utcai kisszínház.
A Parasztopera története szerint esküvőre és eljegyzésre készülnek egy jómódú házban. A család fia elveszi várandós menyasszonyát, mostohahúgát pedig, akit kisbabaként fogadtak örökbe, az apa odaígérte Tóth Bálintnak, az állomásfőnöknek két hold szőlőért. Azt nem tudja senki (legfeljebb sejti), hogy a mostohatestvérek szeretők, és ez már előrevetíti, hogy nem lesz olyan sima ez a szép nap.
Az állomásfőnök csatak részegen állít be a lagziba, ahonnan hamarosan kidobják és az eljegyzést is visszamondják. Az elázott vasutas bosszúból beszélni kezd, és hamarosan olyan dupla családdráma bontakozik ki, ami után Szophoklész megnyalná mind a tíz ujját.
A Parasztopera látszólag egy nagy paródia. Opera paródia, népdal paródia, sorsdráma paródia, magyar néplélek paródia. És miközben nevetünk és talán kicsit borzadunk is a kicsavart oidipuszi történeten, egy váratlan pillanatban az egész mégis nagyon valódivá, nagyon igazzá, nagyon mienkké válik.
Azzal a blaszfémikus érzéssel jöttem ki a színházból, hogy ez az igazi magyar, nemzeti darab, és ez az igazi magyar, nemzeti színjátszás. Nem felszínes melldöngetés, hanem féltőn bíráló, szeretve kiröhögő, giccsből művészetet varázsló csoda.
Mintha Pintérnek, és a zenééért felelős Darvas Benedeknek volna valami csodálatos masinája, amibe beleönthetnek mindent, ami felszínes, mindent, ami kommersz ebben a búval búgatott Magyarhonban, hogy a másik végén érthetetlen módon művészet jöjjön ki.
Másutt is vannak hazugságok, részegesek, hűtlenek, másutt is van népzene, de ebben a különös kombinációban csakis is itt. Ez elidegeníthetetlenül a miénk. Persze, ehhez nagyon kell Darvas eklektikus zenéje, amiben az erdélyi népzene keveredik a barokk operával, a jazzel, sőt, egy ponton még a Himnusz is felsejlik belőle.
Túl azon, hogy a darab is nagyon érdekelt, a színészek közt is több olyan név szerepelt, akiket bárhol, bármikor szívesen megnézek. László Zsoltot messze az egyik legjobb színészünknek tartom. A 90-es években sokszor láttam az Újszínház előadásaiban, mostanában főleg a Centrum Színházban találkoztam vele.
Kaszás Gergő a Bárka Színház legendás Szentivánéji álom előadásában volt felejthetetlen Puck, és azóta is minden szerepben bizonyítja, hogy ezerarcú. A szerencsétlen, megcsalt, lesajnált, gyűlölt, tutyimutyi férj szerepében képes végtelenül szerethető lenni, pedig az ilyen karaktereket nagyon könnyű felszínes paródiává zülleszteni, főleg, ha viccesen kell énekelni is.
Kováts Adélt nagyon kedvelem, de sajnos még nem láttam színpadon. Főleg gyermekkorom zenés tévéjátékaiból (Leányvásár, Peches ember ne menjen a jégre) ismerem, no és persze a Csocsóból. A Parasztoperában megmutatja, hogy egy remekül éneklő, rendkívül sokoldalú színésznő. A feleség szerepében az egyik pillanatban még komikai erényeit villantja meg, hogy a következőben vérfagyasztóan igazi, drámai perceket varázsoljon.
De tulajdonképpen az előadásban mindenki remekel. Szikszai Rémusz felfogásában a szerelmi háromszög résztvevői igazán fiatalok. Roland (Katona Péter Dániel) és menyasszonya, Etelka (Kádár Kinga) között forr a levegő, de amint az ara kicsit nem figyel, a srác ugyanolyan hévvel öleli magához mostohatestvérét, Julikát (Berényi Nóra Blanka), aki szánni valóan örlődik a mostohától elvárható engedelmesség és az abból fakadó kényszerházasság, valamint a bűnös szerelem között.
Bata Éva játssza Tündérkét, Etelka könnyűvérű édesanyját, aki egész életét egy szerelemtelen házasságban töltötte. Férjét, Ferit (Kaszás Gergő) mélységesen lenézi.
Pál András játssza a tragikus eseményeket beindító, részeges állomásfőnököt, akinek megjelenésével valósággal felrobban a színpad. Végül Kriszti Csaba az Idegen, a cowboy, akinek a személyében összeérnek a különböző balsors-szálak.
Gyorsan elrepült a másfél órás előadás, és ami fontos: soha, egyetlen egy pillanatig nem jutott eszembe Pintér Béla. Például Woody Allen darabok esetén mindig látom, érzem, melyik az a karakter, amit valójában önmagára írt (még akkor is, ha már eredetiben sem ő maga játssza). A Parasztoperában azonban nincs ilyesmi.
Tanulság: Pintér Béla nemcsak szenzációs színész és rendező, de valóban nagyszerű színdarabíró, Darvas Benedek kiváló zeneszerző, a Radnóti pedig egy nagyszerű színház, ahová érdemes minél gyakrabban ellátogatni.
